Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-08 / 265. szám
1989. november 8. ^fepÜJSÄG 5 Híres nevek viselői A költő nap „szabadságot” adott nekünk. A régi lányokról faggattam, de mosolyogva áthárítja a kérdést fiára. „A mai lányok - hála csodálatos szerelmes verseinek - tudják, ki volt a nagy névrokon, mert ha bemutatkozom, rögtön hozzáteszik, hogy milyen szép neved van, és sokszor azt is megkérdezik viccesen, hogy „verselsz is?”. Ilyenkor azt válaszolom, hogy nem verselek, hanem versenyzek, motorral”. Terveiről faggatva elmondja, hogy azt az eredményt, amit eddig elért - egy országos 2. és egy 3. helyezés -, szeretné túlteljesíteni. Csakhogy ehhez sok gyakorlás, jó motor kell. „Meg pénz” - szól közbe id. Kosztolányi Dezső. Biztatóan bólogat fia felé, érezhető mosolyán, ha már költésre adja a fejét, legalább nemes célra költsön. Jó költést és jó versenyzést kívánunk a bátai Kosztolányi Dezsőknek. SAS ERZSÉBET A bátai Kosztolányi Dezső „Ilyen az ember, Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él. S mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Kosztolányi Dezső Báta, Fő utca Azzal a csipkelődő kérdéssel bosszantották régen a bátaiakat, hogy „melyik utcában lakik a bíró?”, hisz régen az egész falu egy utcából állt. Mikor a bátai Kosztolányi Dezső házát keressük, kiderül a csipkelődésnek volt alapja. A végeláthatatlan fő utcán gyönyörködve a szebbnél szebb házakban, többször kaptunk kedves eligazításokat, de mindig ugyanazt, csak előre. Kosztolányi De- zsőék házába csodaszép lugason keresztül visz az út, bent pedig újabb meglepetés, még egy Kosztolányi Dezső, a házigazda fia... Elkezdődik a mesélés, sztorizás. Apa és fia érdeklődve hallgatják egymást, hisz talán még sosem beszélgettek azokról az élményekről, amelyek nevükkel kapcsolatosak. „Hát ha fizetést kapok, én azonnal átmegyek költőbe” - mondja id. Kosztolányi. „Egyszer ipari iskolás koromban - Szegeden - egyjk osztálytársammal elmentünk az iskolaorvoshoz. Az iskolaundoron kívül semmi bajunk nem volt. Az igaz, hogy nem akárkit vittem magammal: társamat Kazinczy Ferencnek hívták. A doktor bácsi biztosan szerette az irodalmat, mert több Mottó: Az egész ember az, aki egyszeri és megismételhetetlen. Hangját, mozdulatait, tulajdonságait átörökítheti utódjaira, nevével még évszázadok múltán is találkozhatunk. Velük, a névrokonokkal. Kosztolányi Dezső (1885-1936) Mesterfogásokkal kimunkált versei muzsikálnak. Gyönyörű verseinek többsége a szerelemről, házasságról a családról szól. Csodálatos szerkesztésű elbeszéléseiben, amelyekben különös históriákkal ír, meghökkentő módon leplezi le a társadalmi élet visszásságait. Két ismert regénye - az Édes Anna és a Pacsirta - a film világát is többször megihlette. A magyar nyelvvel - amelynek avatott művésze, szerelmese, tudósa és fejlesztője volt - élete végén nagy szenvedéllyel foglalkozott. Mosta Halotti beszéd c. verséből idézünk, alátámasztva sorozatunk mottóját. Nyílt levél a bezárt Gábor Zsázsához Kedves Zsazsa! Én is Gábor vagyok. (És szintén magyar származású.) Ne aggasszon az ítélet! Pár nap hűvös nem árt ebben a tőzsdekrach-októi forrongó világban. Egyre koncentrálj: ki öblít küblit. Ne te légy az! A többi börtönfoglalatosság nem vészes. Azt mondod, sok a leszbikus? Azt mondom, ne félj, lesz bikus! Te leszel a kegyenc fegyenc! Téged szolgál minden foglár! Füledbe susog a smasszer, görbén nézel, szólni sem mer. Bizony a nyilvánosságtól egy kis időre búcsút kell venned. Azt mondod: fotó ? Azt mondom : cella - vagy esetleg: fotocella. De ha kiszabadulsz, gyere haza, Zsazsa! Nekünk, harmincasoknak, találkozni kell! W. GÁBOR Mindent a vendégekért Mi tagadás évente - sajnos - többször is előfordult, hogy a Gemenc Szálló vendégeinek kocsiját feltörték. Ez ellen a legjobb védekezés, ha a vendég kocsiját a szálló közelében jól zárható garázsban tartják. A garázsszerzés gondolata a szálló vezetőiben nem most, már korábban is megfogamzott csakhogy ott a közelben ahhoz hozzájutni szinte lehetetlen. Szívós, kitartó garázsszerzési akciójuk végül sikerrel járt. Hogy mindez mennyi energiába és forintba került ettől most tekintsünk el. A szálló szakemberei egy-két napon belül a húsz éve épült garázst szinte újjávarázsolták. Már minden készen volt, amikor észrevették a hibát. A garázs a 13-as sorszámot viseli. Köztudott, hogy különösen Nyugaton az emberek többsége idegenkedik a 13-as számtól, sőt Amerikában a szállodák 12. emelete után a 14. következik. Mit lehet ilyenkor tenni? A szálló vezetői hamar megoldották, a 13-as számot átfestették és a garázs most a 12/A számot viseli. Most már jöhetnek a babonás vendégek.- kas Rheingau hétköznapi csodái i. Az NSZK legvidámabb „csücske” Eltville-i városrészlet a Rajna partján Még a mondás is azt tartja: ma sem tudni, hogy Rheingaut a rizling tette-e világhírűvé, avagy Rheingau tette világhírűvé a rizlinget... Mindenesetre Rheingau az NSZK-nak az a vidéke, mely nem csupán természeti szépségeivel, a Rajna folyóval, a Lohrelei-vel, Rüdesheim-mel és a Trossel-Gassl zegzugos, ezerarcú üzletsorával és vendéglőivel kápráztat el, ahol a világ majd minden nyelvén ejtenek ki szavakat, mondatokat a nap minden szakában... De bátran nevezhető az ország egyik legvidámabb csücskének is. A Rajna folyó bal partján elterülő külön kis világ hétköznapjai a bor- és szőlőszeretet körül forognak. Romantikus és életvidám darabja ez az országnak, melyhez Wiesbaden, Frankfurt, Mainz városai fekszenek aránylag közel, s ez a magyar turistáknak is segít mintegy elhelyezni a területet az ország térképén. Az ember nem győzi kapkodni a fejét a légtérben másfél, kétpercenként feltűnő hatalmas repülőgépek zúgása hallatán, a háromsávos autópályán száguldozó személygépkocsik hada láttán, a Rajnán tapasztalható szenzációsan sűrű hajó- forgalmat érzékelvén, amihez a vasúti szállítást még nem is tettük hozzá. Az embernek az az érzése támad, hogy szinte a fél ország lakossága állandóan úton van. Igaz, az NSZK útjain több mint 22 millió személygépkocsi halad, s ebben az országban valóban nem luxus, de munkaeszköz a jármű, s nem ritka az egy családban tartott több kocsi sem. De térjünk vissza Rheingauhoz, melynek története a bor történeteként is felfogható tulajdonképpen, hiszen már a rómaiak idejéből találtak Wicke és Rü- desheim területén borászkodásra utaló nyomokat. Ezelőtt 1200 évvel pedig már írás is rögzítette mindezt, mert 779-ből származó írás utal a Walluf környéki szőlőhegyekre. Nehéz pontosan behatárolni Rheingau területét az idegennek, de úgy tűnt a helyi térképen, hogy mintegy 70 kilométeres terület kapcsolható a nagy hírű, s jó múltú vidékhez. A Rheingau név is először 772-ben kerül bizonyíthatóan elő. A helybéliek megtartották hovatartozásukat a porosz királysághoz mindaddig, amíg Hessen megyéhez (országrészhez) nem kapcsolódtak. A vidék geológiai és klimatikus adottságai igen kiválóak, s rendkívüli módon kedveznek a rizling szőlőfajtának, ami közel kilencven százalékát teszi ki az itt termelt borszőlőnek. A maradéka különleges minőséget produkáló késői burgundi és egyéb minőségi jellegű borszőlők néhány fajtája. Rheingau és környékén 3 ezer hektár igen jól művelt szőlő van, amely között ma is akad 45-50 éves telepítésű szőlő is, ami még ma is kiváló termőképességekről tesz tanúbizonyságot. A közelmúltban (1979-ben) a terület 1400 különböző névvel ellátott dombvidékét összesen 123 közös név alá vonták össze. A háromezer hektár egyébként 380 önálló gazda tulajdona, legtöbbjük családi alapon műveli szőlőjét, melynek nagyságrendje 4-8 hektár között mozog. Rheingauban és környékén 9 bortermelő szövetkezet működik és 24 olyan gazda van, akinek több mint 10 hektár nagyságú földje van. Mindez évszázadok óta van így, apáról fiúra öröklődve, s gyarapítva a közös családi vagyont. Szembetűnő és könnyen észrevehető ebben az országban a személyi tulajdon mérhetetlenül nagy tisztelete, s a családoknak önmaguk által felállított hírneve egyaránt. Évszázadok óta erősítik a családi tulajdont például a környéken a Matuska gróf birtokai, akiknek a családfája állítólag a monarchiabéli időkig visszavezethető, s ma is használják a nemesi kiváltság által biztosított címeket. A főfoglalkozásuk mellett 1500-an 0,3-2 hektárig terjedő szőlő- területet művelnek meg, ezzel egészítve ki jövedelmüket. Maguk művelik a szőlőt, feldolgozzák, palackozzák, és mondjuk az esti óráktól kezdődően saját „Strausz- witschaftjukban” (igen jó színvonalú kisvendéglőjükben) árulják is. Ezek á csinos, kedves hangulatú kiskocsmák szinte mindennap zsúfolásig teltek. Az emberek kellemes vacsora mellett, harmonikaszóra vigadva iszogatnak. Mindenki társasággal érkezik, a hangulat kiváló, a rendelés folyamatos, mégsem látni szinte sohasem ittas, netán részeg embert. Ami szembetűnő, a nők is épp úgy fogyasztanak mint a férfiak, s ha kedvük úgy tartja, hát külön társaságot alkotva magukat mulattatják, ahogy azt a férfiak is szokták. A családok előszeretettel tartják mondjuk a nagyapa születésnapi összejövetelét az ilyen kellemes helyeken, ahol a házigazda gyermekei természetesen vagy a konyhán sürögnek-forognak, vagy felszolgálnak. A tehetősebb emberek közé tartoznak ezeknek a vendéglőknek a tulajdonosai, s némi iróniával jegyezte meg igen kedves ismerősöm, hogy annyit dolgoznak, hogy egyszerűen nincs is idejük elkölteni a pénzüket - hát nem is csoda, ha tehetősek. Csupán érdekességként hadd említsük meg a következőt is, az igen nagy becsben tartott rizlihg borok között is világrekordernek számító különlegesség 1987. novemberében egy árverésen 53 ezer (nem tévedés!) 53 ezer DEM-ért kelt el. Ez pedig szintén rekordnak számít, mert megelőzte árban azt az 1983- ban eladott Neroberger-féle bort, amit csak 35 ezerért adtak el. Ez a drága bor (magyar pénzben ma 1 millió 700 ezer forint) egy 1735-ös évjáratú johannisbergi rizling volt, ami'ékes bizonyítéka lehet a rizling borok tartósságának, s annak, mennyire tudják a tárolás minden csín- ját-bínját, mennyire értik a borkészítés és kezelés fortélyait az itt élők. Ha a kíváncsi turista ezen a vidéken tér le az igen jó minőségű autópályáról, hetven kilométeren keresztül sem tapasztalhat mást mint Rheingau gyönyörűségeit, ami az úgynevezett Rheingau-Rizling Rout túraajánlataként is szerepel. Romantikus vidék gyönyörű falvakkal, s ami még érdekesség, itt nem lebontották az ősi építészeti hagyományokkal bíró házakat, hanem eredeti formában, de a mai modern kor követelményeinek megfele- lőenn korszerűsítve újjáépítették, felújították azokat. Újabb ínyencségként elmondható, hogy e környéken, Winkelben található az NSZK-ban épült legöregebb kőház. A winkel magyarul sarkot jelent, s ez a település címerében is szerepel. A Dahn család Az Oestrich-Winkel nevű csodaszép kisvárosban él a Dahn család, akik Dahn úrnak, a családfőnek köszönhetően igen jó hírnévre, közismertségre és közmegbecsülésre tettek szert. Az apa 1956-ban alapított önálló borüzemet, s ez alatt a 33 esztendő alatt szinte a semmiből sikerült jómódúvá tenni a családot. A franciaországi Eifel hegységben van egy Dahn nevet viselő kisváros, innen a család ősi neve. A 23 Morgen (körülbelül 4,5 hektárnak felel meg) szőlőterületet birtokló család egyik fiú tagja, Kari Dahn örökölte apjától a gazdaságot, s mint végzett borászmester tovább öregbítette a család jó hírnevét, boraik lassan az egész országban ismertek és kedveltek lettek. A jól gépesített kisgazdaságban minden olyan felszerelés megtalálható az automata préstől a palackozógépig, a borszűrő berendezéstől, a kistraktorig, ami könnyíti a munkát. A saját palackozásé, államilag ellenőrzött boraikat bor- fesztiválokon éppúgy árusítják, mint ahogy a feleség a kisteherautóba pattanva Münchentől Stuttgartig szállít a megrendelőiknek. A hétdecis palackokon a család címerével ellátott címke. A Dahn család címerében lévő oroszlánfej az erőre és a hűségre utal, a kereszt a család katolikus hitét, mig a szőlő a családra és magára a gazdára is utaló jelzés. Alkalmam volt leendő borvásárlókkal együtt végigjárni a gazdaságot, a bortárolástól a palackozásig mindent bemutatott a házigazda, az udvaron a lugasban arra kialakított helyen terített asztal, parázsló faszén és grillállvány látványa jelezte a vendégszeretetet. A fűszeres „steakek" és ragyogó saláták közben pedig úgynezett borpróbán esett át a társaság, ami annyit jelent, hogy a borosgazda alkalomhoz illő és kívánságokhoz igazodó (száraz vagy édes jellegű borokat kínál. A kellemes vacsora végeztével a figyelmes házigazda már be is pakolta a vásárlók autóiba a kívánt mennyiségű és minőségű bort. A messziről idevetődött, kedvesen fogadott és jól tartott vendég pedig újfent a család amúgy is igen kiterjedt kuncsaftjai körét növelte. A német ember képes a jó borért több száz kilométert is autózni. Vagy eljön érte, vagy hazaviteti, de hogy vásárol az ilyen minőségből, annyi bizonyos. SZABÓ SÁNDOR
