Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

4 %PÜJSÄG 1989. november 7. A fénykép varázsa II. Veress Ferenc (1832-1916) Régi erdélyi emberek, tájak Veress Ferenc fényképein Másfél száz esztendeje született szel­lemi életünk mára megszokott kísérője a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelen­tettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Da­guerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésé­re a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővá­rosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas ma­gyar-angol nyelvű album is őrzi a tárla­tok legértékesebb fotóit és egy-egy ava­tott szakíró tanulmányát. A magyar fo­tográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olva­sóinknak. * Veress Ferenc 1832. szeptember 1- jén született Kolozsvárott. Apja Veress Pál, városi tisztviselő, s egyes források szerint nemesember volt. Tizenhat éve­sen, 1848-49-ben aranymüvességet ta­nult Nagyenyeden Budai Károlynál, aki az első műkedvelő dagerrotipisták egyi­ke volt Erdélyben. 1855-ben megnyitotta műtermét Kolozsvárott, a Fürdő utcában. Ez volt Erdély első állandó fényképész műterme. Lefényképezte Erdély neveze­tes személyeit, főrangú családjainak tag­jait. 1859 végén Magyarországon az elsők közt alkalmazta a Disdery által 1858-ban Párizsban feltalált vizitkártya méretű fényképeket. Első tájképeit 1850 körül készítette. Ugyanekkor készíti sztereofel- vételeit is a város ötven nevezetes pont­ján. Eljárása, melyet Magyarországon ő alkalmazott elsőként, megkönnyítette a tájfényképezés addig cseppet sem egy­szerű feladatát. Minden ilyen fényké­pészkirándulás kisebbfajta expedícióval ért fel. Veress így írt erről: „...Az én keze­lésemre útravinni semmi egyebet nem kell, mint egy szétszedhető sötét szek­rényt orthoscsővel (tubus) és elegendő érzékeny üveglemezt. E lemezek este vagy nappal sötétben halványsárga vi­lágnál készítődnek, lehet egyszerre 25-60 darabot érzékenyíteni, mely tulaj­donságukat 3-4 hétig megtartják minél fogva a művész két-három hétig járhat a kívánt pontokat, tájakat levenni, s mi­Jegor József színész 1880. k. kabinet­portré, albumin után hazaért, otthon idézheti s állíthatja maga elé a még láthatatlan képeket min­den akadály, legkisebb hiba nélkül: ha az érzékenyités szabatosan történt, 40-50 kép közül sok, ha öt elromlik. Kit érdekel, jöjjön műtermembe, örömmel mutatom meg így készült fényképeimet...” (Veress Ferenc: A fényképészet (photographia) haladása napjainkban.) (Kolozsvári Közlöny, 1859. h. sz., 1860. 94. és 97. sz.) 1862-ben lefényképezte a kolozsvári Nemzeti Színház tagjait, s képeiket vizitkártyaként árusítja. 1882. január elsején megindítja a Fényképészeti Lapokat, melynek tulaj­donosa, szerkesztője, kiadója s legszor­galmasabb cikkírója egyszemélyben. Ez az első, rendszeresen megjelenő magyar nyelvű fényképészeti szaklap, mely 1888 decemberéig hét évfolyamot, nyolcvan- négy számot és ezerhétszáznegyven ol­dalt tett ki. 1884-ben addigi kísérletei a színes fényképezésben felgyorsultak, s amikor öt év múltán először sikerült fixál­nia a heliochrómiát, a párizsi világkiállítá­son megérdemelt sikert aratott. A kora­beli szakmai körökben világhírnévre tett szert, egyedül a magyar fényképészek közül. (Válogatás Kincses Károly tanulmányából.) Veress Ferenc és családja 1880. k. A Segesvár romjai, Kőrös völgye, 1872. albumin 21x27 centiméter Kolozsvári arcképek az 1850-es évekből, albumin 25x33 centiméter Csoda történt Bogyiszlón? Egyik-másik szolgáltató hivatali helyi­ségében találkozni lehet olyan szelle- meskedő felirattal, hogy „a lehetetlent azonnal megoldjuk, a csodára azonban egy kicsit várni kell.” Nos, ha az előző állí­tásnak van igazságtartalma, akkor azt Bogyiszlón közel egy év alatt bebizonyí­tották. Rendszeres olvasóink tudják, hogy e Duna által körülölelt település a paprikájáról, a hagyományőrzésről, a szorgalmáról, a tenniakarásáról mindig is híres, ezzel szemben iskolája az utóbbi években hírhedt volt. Ez utóbbiban tör­tént a csoda - hogy egyáltalán annak le­het nevezni - az említett egy esztendő alatt. Új iskolatörténelem Emlékszem, hiszen nagyrészt magam is résztvevője, szemlélője, krónikása vol­tam a Bogyiszlói Községi Tanács Végre­hajtó Bizottsága munkájának, vívódásá­nak, amikor is - hosszú évek után - ta­valy végre pontot tettek egy ügy, az iskola ügyének végére úgy, hogy megtörtént az igazgatóváltás. Nem sokkal több, mint egy éve úgy tűnt, helyesen döntött a vb. Az a tény azonban, hogy egy határozat életképességét, vagy életképtelenségét csak a gyakorlat igazolhatja, tény maradt ettől még Bogyiszlón. Nem szeretnék vájkálni a múltban, de a tisztánlátás kedvéért néhány dolgot fel kell eleveníteni. A pedagógusok körében óriási volt a fluktuáció, sok képesítés nélküli nevelőt alkalmaztak. (Tavaly 10(1) új kezdett). En­nek következményeként a tanulók 30°/o- a megbukott középfokon, 21%-a pedig tanulmányi sikertelenség miatt hagyta abba tanulmányait. Nem volt gazdája az iskolának, rossz hangulat uralkodott a tanári szobában, általában augusztus 28-ra „tákolódott” össze a tantestület és mély szakadék húzódott az igazgató és az „igazgatottak” között. Mindezek isme­retében tényként kezelte azt is mindenki, amit dr. Tilmann József körzeti orvos igy fogalmazott meg tavaly: „A gyerekek ér­telmi képességei nem rosszabbak, mint másutt. „Mindezek, és sok más régebben már leírt tény alapján döntött a testület az igazgató leváltása mellett, amit „megaka­dályozott" annak lemondása. A bogyisz­lói iskola új történelme 1988. szeptember 22-től íródik. * Annak ellenére, hogy személyes jó ta­pasztalatai is vannak a végrehajtó bizott­ság tagjainak, nagyon várták a legutóbbi vb-ülésen az igazgató beszámolóját, hi­szen döntésük helytelen volta is beigazo- lód(hat)ott volna. De nem így történt. Bo- da Zoltán, az intézmény vezetője el­mondta, első és legfontosabb feladatá­nak a nyugodt, békés alkotómunka felté­teleinek megteremtését tekintette. Az 1988/89-es évet - szakmai szempontból - meglehetősen gyenge tantestülettel kezdték, a 24 pedagógusból 9 középis­kolai végzettséggel rendelkezett. Termé­szetesen ők külön gondot jelentettek az intézményben dolgozóknak. Felkészíté­sükhöz igénybe vették a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet segítségét és helyi képzés is folyt a sikeres feladatteljesítés érdekében. A befektetett energia megté­rült, hiszen a gyerekek jelentős eredmé­nyeket tudhatnak magukénak a sport, a turisztika, a tanulmányi versenyek és a mozgalmi munka terén. A megyei bioló­giai tanulmányi versenyen 1., 2., 5. helye­zés, az ugyancsak megyei fizikai verse­nyen 2. helyezés, a megyei turisztikai versenyen 2., 3. helyezés, a Tolna és kör­nyéke iskolái között megrendezett cso­portversenyen pedig 1. helyezés jutott a bogyiszlói diákoknak. Két tanuló ered­ményes közéleti tevékenységéért külföl­di üdültetésen vehetett részt. E néhány kiragadott példa az odaadó, lelkiismere­tes pedagógusmunka tükre is. Az első sikeres év után újabb feladat következett: a lehető legjobb összeállítá­sú tantestülettel kezdeni a tanévet. Boda Zoltán kilincselt, érdeklődött, ígért, rábe­szélt és így alakult ki a következő ered­mény. A 24 pedagógusból 21 (!) főisko­lát, egyetemet végzett, kezdő, képesítés nélküli nevelő nincs (I), képesítés nélküli 3, ebből egy 2. éves főiskolás. Az óvodá­ban is hasonlóan jó az összetétel, hiszen a 9 óvodapedagógusból 3 felsőfokot, 5 középfokot végzett is, csak egy képesí­tés nélküli. A tantárgyfelosztást úgy végezték el, hogy a délelőtti órákon felsőfokú végzett­ségűek oktassanak, amitől joggal várha­tó el a szakmai munka szintjének további emelése. Itt jegyezzük meg, mindenki időben tudta, hogy mit tanít majd. Fel­mérték, mi a gyerekek legnagyobb gond­ja a középfokú tanintézetekben - legtöb­ben műszaki rajzból és magyarból buk­tak - és megoldották a problémát. Szá­mítástechnika és műszaki rajz fakultációt indítottak, magyarból pedig 100%-os a szakosan leadott órák száma. A tantestü­letből négyen vesznek részt német át­képző tanfolyamon és ennek befejezése­ként elindulhat a második idegen nyelv oktatása is. Az elmúlt évben több pályázatra is be­neveztek - sikerrel. Hat számítógépet, a néptáncoktatáshoz 60 ezer, a könyv­tárfejlesztéshez 20 ezer, az erdei iskola megvalósításához pedig 5 ezer forintot nyertek. Pályáztak még egy szilárd bur­kolatú sportpálya építésére is - remélik, sikerrel. Ezenkívül 30 ezer forintot kaptak a helyi vadásztársaságtól, amit a számí­tástechnika-terem felszerelésére, moni­torok vásárlására fordítanak. Elhangzott az is, hogy az iskolában és az óvodában a nevelőmunkához szüksé­ges alapvető eszközök biztosítottak, de hiánypótlásra, felújításra szükség van, a fejlesztéshez pedig az elképzelés, az öt­let és a segítség is biztosított. Megkönnyebbülten A pozitív hangú beszámoló után ter­mészetes lenne, ha mindenki megelége­dettségét hangoztatná, de nem csak er­ről volt szó a vb-ülésen.- Vártuk a beszámolót - így Farkas Sándor -, hiszen nekünk sem volt mind­egy, mit tartalmaz. Azt tapasztaltam, opti­mista kicsengésű és perspektívákat is megfogalmaz. Most egy kicsit fellélegez­het mindenki aki ennek a döntésnek részese volt. Kár, hogy ez a vezetőcsere nem korábban történt - mondja, majd le­szögezi: - Annak ellenére, hogy sok a bejáró pedagógus, azért a falu közéleté­be jobban bele kéne folyniuk. Tilmann doktor örül az eredmények­nek: - Tapasztalatom - az év során sok pedagógussal elbeszélgettem -, hogy jó a légkör, megértik egymást és a vezetéssel is jó a kapcsolat. Az az óriási ür, ami volt, eltűnt - értékel, majd felhívja a figyelmet az értékek megóvására, a berendezési tárgyak rendeltetésszerű használatára és a pedagógusok egyre növekvő felelősségére. Lénárt Benjámin tanácselnök szerint korábban %-ban mutatták ki a képesítés nélkülieket, igy a tényleges adatok eltűn­tek. Arra törekedtek - különböző kifogá­sokat keresve -, hogy minél több új em­ber kerüljön Bogyiszlóra, mert azoknak „nem volt szavuk”, és az volt a cél, kinek- kinek minél többet lehessen túlórázni.- Jó hozzáállással sok mindent meg lehet változtatni, ezt bizonyította ez az egy év - összegez az elnök. - Most min­denki a pedagógiai munkával törődik és azzal, hogy mit, hogyan lehet megcsinál­ni. Nem véletlen tehát, hogy a testület tag­jai elégedetten álltak fel és kíváncsiság­gal telve nézték meg az óvodát és az is­kolát, ahonnan aztán jó hangulatban tá­voztak. Érthető volt ez, hiszen a község anyagi áldozata - bevezetése óta a tehót az ok­tatási intézményekre költik - megtérülni látszik. Csoda történt Bogyiszlón? - tettük fel címünkben a kérdést. Nos, a válasz: nem. Nem, csak egy lelkes, gyermekszerető, fiatal társaság azt teszi, amire vállalko­zott: tanít-nevel. És ez igy van rendjén. ÉKES LÁSZLÓ Amatőrök Válságjelek érkeznek a televízióból: valaki arról nyilatkozik, hogy nem vállalja, a másik lemondott, ezt elbocsátották, az pa­naszkodik, mert nem hagyják dolgozni. Nincs szükség pletykál- kodni, az újságok sűrűn hozzák a híreket arról, hogy az egykori tőzsdepalotában rosszul áll a részvények ára. Persze azon is múlik sok minden, hogy mit nevezünk válságnak? A takarékos- sági világnap OTP által finanszírozott műsora mindenképp azt mutatta, hogy ízlésben, önmérsékletben van mit tanulni. Már a kezdet sem ígért sok jót. Lehorgasztott fejjel néztük Ró­zsa György erőlködését, aki jótól, Gálvölgyi Jánostól vette a pél­dát, csakhát... S akinek netán kevés lett volna, a végén két pél­dányban is láthatta, mert egyszerre jelent meg Juliskaként és János vitézként, hogy végre átadja helyét új vállalkozóknak. Ké­rem, nincs abban semmi szégyen, ha valaki nem ért mindenhez, én például - nagyon szomorú - nem tudok angolul, de rögtön szánalmas alak lennék, ha kiadnám magam angol tolmácsnak. Az sem szégyen, ha valakit annak idején nem vettek fel a szín- művészetire, de annyi szép mesterség van a színészeten kívül, lehet valaki tévébemondó is éppen, feltéve, hogy tisztán beszéli nyelvünket, ha ugyan beszéli. Az amatőr kedvtelések­nek is megvan a maguk helye, de itt és így azért mégsem. Sajnos, még az sem jutott eszébe szerkesztőnek és rende­zőknek, hogy ironikus hangot adjanak a balul sikerült esztrád- müsornak, hisz a hozzá nem értés akár a közelmúlt közéletének paródiája is lehetett volna: ők a politikát csinálták rosszul, mi ezt. A tanulság: kiki maga mesterségét folytassa. így csak a cso­dálkozás maradt, meg az értetlenség, hogy miért mindez? A jó szándék kevés, az amatőrök egyébként is legtöbbször jó szán- dékúak, a művészetet azonban, akkor is, ha szórakoztatásról van szó, komolyan kell venni. Tudatoshasadás Miként komolyan veszik azok is, akik ebben a kordokumen­tumnak nevezett szokatlan filmben szerepeltek, amelynek ké­szítői Dám László szerint „kihívó feladatra” vállalkoztak. Az sem biztos, hogy annyira kihívó-e, az, amit láttunk. A meglepetésnek is van kockázata, mert végül megszokottá lesz: amikor kiderült, hogy a boszorkányok söprűn lovagolnak, mindenki csodálko­zott, de ez azzal is járt, hogy ma már söprű nélkül el sem lehet képzelni boszorkányt. A meglepőt egy bizonyos ponton túl egyszerűen tudomásul vesszük, ha elveszett frissesége, erede­tisége, fárasztó manír válik bélőle. Amikor a szürrealista Benja­min Péret azt írta: „Ha egy türkizkék cinke szárnyával verdes a tejfölben, akkor a'szőlő hajtásai álszakáll módjára kirepülnek”, nagyon meghökkentőt mondott, de ha valaki úgy véli, hogy ez a sármányra vagy a túzokra is illik, akkor már se nem eredeti, se nem érdekes. A vegetáriánus nincs erkölcsi fölényben azzal szemben, aki jóízűen malacpörköltet eszik, az pedig végképp téved, aki en­nek valami esztétikai jelentőséget is tulajdonit. Az ösztön lehet jó tanácsadó, de lehet rossz is, a művészetben azonban minden­képp kevés, mert a művészet tudás is, a festőnek pontosan kell tudnia, hogy mi a proporció, az arány, a kompozíció, s a rene­szánsz emberei, akikre Dám László hivatkozik, pontosan tudták is. Aki csak két húron tud gitározni, mert három húr között már eltévedne, lehet mulatságos, szokatlan, de semmi több. Azt kicsit nagyképűnek érzem, hogy a filmben bemutatott né­hány fiatal „sablonmentes, kísérletező, meghökkentő tehetség”, ugyanis mindig a mű dicséri mesterét; régi szabály. Az sem mi­nősít, hogy kiket nem kényeztetett el „a közelmúlt kulturális ve­zetése”, jól emlékszem, amikor a század egyik vezető avantgárd mesterére, Martyn Ferencre egy benfentes azt mondta, hogy még rajzolni sem tud... A művészet körül ma nagyon sok a félreértés, s egyre keve­sebb az eredetiség. Aki ma megpróbálja úja felfedezni a dadaizmust vagy az avantgárd egykori eredményeit, rossz úton jár, nem is jut mesz- szire. Amiről ez a szokatlannak szánt film szólt, sajnos, ném győ­zött meg semmiről. Kísérletező, talán sok jóra is alkalmas fiata­lok, de az eredmény még várat magára. A fizikus Schrödinger azt mondta, az élet rend a rendben. A művészet is rend, véglegesség, teljesség, ami nem tűr semmi esetlegest, alkalmit, akkor sem, ha éppen egy türkizkék cinege vergődik a tejfölben. CSÁNYI LÁSZLÓ ~

Next

/
Thumbnails
Contents