Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
4 - TOLNATÁJ Fél ön az atomerőműtől? Ha kimegyünk az utcára és megkérdezzük a járókelőket erről, hát meglehetősen vegyes képet kapunk. Homlok- egyenest ellenkező véleményeket hallhatunk, attól függően, hogy milyen a kérdezett műszaki műveltsége, ismeretszintje, hol lakik, esetleg attól, hogy milyen újságokat olvas stb. Más véleményre számíthatunk egy mérnöktől és egy idős parasztbácsitól, másra egy ófalui és egy bátaapáti lakostól. Néhány jellemző válasz:- A paksi is ugyanolyan erőmű mint a csernobili, itt is bármikor előfordulhat katasztrófa. Én nagyon félek tőle.- Én úgy látom, hogy csak ez lehet a jövő útja, mivel a szén, az olaj, a földgáz elfogy, és nincs más komolyan számításba vehető lehetőség, csgk az atomenergia. Olyan biztonságossá kell tenni az atomerőműveket, hogy kizárt legyen a jövőben a csernobilihez hasonló eset. Szerintem ma már képes erre a technika.- Lehet, nagyon kicsi az esély, hogy itt is egy Csernobil legyen, de teljesen nem zárható ki. Ez pedig túl nagy kockázatot jelent. Az ember hozzászokik, nem gondol nap mint nap a veszélyre, de attól ez a veszély még létezik.- Nem félek az atomerőműtől. Úgy tudom, hogy ez egészen más felépítésű mint a csernobili, itt nem fordulhat elő olyan katasztróra.- Mindenki fél az atomtól. Az atomerő- művesek persze azt mondják, hogy nem kell félni, de én nem hiszek nekik. Cser- nobilban még most is terjed a zóna és ki tudja meddig. Lehet, hogy ránk is ez a sors vár.- Nem tudom. Még nem gondolkoztam ezen.- Szerintem biztonságos a paksi atomerőmű. Én nem félek tőle, nemzetközi bizottságok is vizsgálták és biztonságosnak találták.- Igen, félek. Az erőművesek azt mondják, hogy nem jön ki a sugárszeny- nyezés onnét. De ezt ők mondják és mi nem tudjuk megítélni, hogy igazat beszélnek-e. Szerintem azt mondják, ami az érdekük.- Remélem itt is tanultak a csernobili esetből és olyan baleset nálunk nem fordulhat elő.- Nem tudom. Nem értek hozzá. Egyébként is teljesen mindegy, hogy én mit hiszek, attól még az erőmű itt marad. Az én kedvemért úgysem fogják áttelepíteni máshová. * Úgy tűnik, hogy bárkit kérdezünk is az atomerőművekről, Csernobil neve szinte mindig fölmerül. Az ott történt katasztrófa igen mély nyomot hagyott az emberekben és nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban. Az atomenergetikai ipar stagnál, nagyon kevés új blokkot építenek. Az emberek félnek, bizalmatlanok és nemcsak Csernobil miatt, hiszen ez a félelem azelőtt is élt a lakosság körében. E félelem okairól, legyőzésének lehetőségeiről beszélgettünk Rósa GézáKutyakiképzés A fenti cím magyar nyelvterületen valószínűleg felér egy találós kérdéssel. Az se biztos, hogy például Szatmár megyében nagyon sokan tudnak egy Szálka nevű falu létezéséről, de a huskyk mibenlétéről alighanem még kevesebben. Bővítsük ismereteinket azzal, hogy a husky eszkimó szánhúzó kutya, neve is az eszkimó nyelvből eredeztethető. Hasonlít a lajkára, melyet egy világűrbe jutott négylábú révén tulajdonnévként ismert meg a világ, pedig ez is fajtanév. A lajka és a husky egyaránt pompásan használható medvevadászatoknál, ami 1989. november 4. val, a Paksi Atomerőmű tájékoztatási osztályának vezetőjével:- Ez az iparág az atombomba árnyékában nőtt fel és az emberiség már eleve bizalmatlanul fogadta, ismerve Hirosima és Nagaszaki borzalmait. A tudósok persze bizonygatták, hogy egy atomerőmű sohasem válhat atombombává, ám az emberekben mindig megvolt az a félelem, hogy ez mégis bekövetkezhet. Mint tudjuk, nem következett be, de azért voltak balesetek, köztük a legsúlyosabb a csernobili. Elképzelhető-e a jövőben hasonló katasztrófa?- Az atomerőművek potenciálisan nagyon veszélyes létesítmények. Ezt sem elhallgatni, sem túlértékelni nem szabad. Ez az egyetlen olyan iparág, amelynek fejlesztésével együtt fejlődött a biztonságtechnika és nem utólag. Azt lehet mondani, hogy az atomerőművek ma már rendkívül biztonságosak - a statisztikai elemzések is ezt mutatják -, de teljes mértékben nem zárható ki balesetek előfordulása.- Lehet, hogy emiatt ez a néhány évtizedig virágzó iparág elsorvad?- Nagyon remélem, hogy nem. Meggyőződésem, hogy az emberiségnek szüksége van az atomenergiára és ezt jövőben minimális kockázattal kiaknázhatja. Bármely emberi tevékenység veszélyeket is rejt magában, ezekkel a veszélyekkel együtt kell élnünk. Egy-egy új technika vagy eszköz bevezetésekor elemezni kell, hogy milyen arányban áll a várható haszon az esetleges kockázatokkal és ha a haszon nagyobb, akkor alkalmazni kell. Ez a fejlődés anatómiája, mindig is így fejlődött a világ. Gondoljunk csak a repülésre. Ez nagyon veszélyes dolog, sokan félnek repülőgépre ülni. A repülés biztonságtechnikája igen magas szintet ért el, tehát csökkent a kockázat. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy az utazás a levegőben már kockázatmentes, hiszen vannak ma is légikatasztrófák. Mégsem tiltják be sehol a repülőgépek használatát, egyszerűen azért, mert a haszon nagyobb a kockázatnál, a statisztikák bizonyítják, hogy sokkal biztonságosabb repülőre szállni, mint autóba ülni. Jó példa a gyógyszerek használata is. Tudjuk, hogy ennek vannak veszélyei, káros mellékhatásai, mégis beszedjük, mert meg akarunk gyógyulni és jó esetben ez sikerül is, tehát a haszon nagyobb a kockázatnál. Kevesen tudják, hogy pontosan milyen hatása volt a magyar emberekre a csernobili tragédiának. Nos, a tudományos vizsgálatok szerint az onnét Magyarországra került sugárzó izotópok rákkeltő hatása egyenértékű tíz darab cigaretta elszívásának hatásával. A dohányosok pedig évente sok ezer cigarettát elszívnak és úgy tűnik, nem félnek. Visszatérve a kérdésre, én bízom abban, hogy az atomenergetikai ipar néhány évi stagnálás után világszerte újabb fejlődésnek indul. Ehhez azonban szükség van a közvélemény megnyerésére is. Az emberi mivoltunkból eredő ösztönös félelmet le kell győzni, a szakembereknek ezt a feladatot is meg kell oldaniuk, nemcsak a biztonságtechnika fejlesztését. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire labilis pillanatnyilag az atomerőművek megítélése, ezért egy újabb, a csernobilihez hasonló katasztrófa valószínűleg az iparág végét jelentené. Ennek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is tudatában van, éppen ezért nem lehet elnéző a vizsgálatai során egyik atomerőművel szemben sem.- Hiába ismerjük az atomerőművek nyilvánvaló előnyeit, hogy olcsón és tisztán, környezetszennyezés nélkül állítják elő a villamos energiát, az említett ösztönös félelem valóban létezik. Ennek talán az az oka, hogy az átlagember tudásszint- jétöl elszakadt az alkalmazott technika (nemcsak az atomerőművek esetében), vagyis nem értik a működését. Ettől egy kicsit misztikus ez az egész.- Igen, ez is szerepet játszik, a technika elidegenedik az embertől. Nagyon fontos ok az is, hogy a sugárzás alattomos veszélyforrás, érzékszerveinkkel nem észlelhető. Azt hiszem, természetes emberi reakció, hogy az ilyentől jobban félünk, mint a látható, hallható, érezhető veszélyektől. Egy ember nagy sugárdózist kaphat anélkül, hogy észrevenné. Az érzékelés csak műszerekkel lehetséges, vagyis a lakosság a szakemberekre van utalva. És itt az egyik legfontosabb kérdéshez érkeztünk el, a bizalomhiányhoz. A lakosság nem hisz szakembereknek, mondván, hogy úgyis azt mondják, amit az érdekük megkíván, ráadásul egyes csoportok, mozgalmak - nálunk is, Nyugaton is - rátesznek még egy lapáttal és tudatosan erősítik ezt a bizalmatlanságot politikai indítékok alapján. Pedig nem azt mondunk, amit akarunk, hiszen a hazai hatóságok és nemzetközi szervezetek is ellenőriznek bennünket. Az is érdekes kérdés, hogy az emberek vajon mit gondolnak rólunk, akik itt dolgozunk az atomerőműben és itt lakunk mellette. Hősöknek, fanatikusoknak, vagy balekoknak hisznek bennünket, hogy nagy veszélyeknek, vagy erős sugárzásnak tesszük ki magunkat? Nem! Arról van szó, hogy mi, akik itt dolgozunk pontosan ismerjük a veszélyeket, a sugárterheléseket és azok hatásait és tudjuk, hogy nyugodtak lehetünk. A magunk és a családunk életével bizonyítjuk ezt a meggyőződésünket.- Érdekes az is, hogy az ófalui atomtemető ügye milyen nagy vihart kavart, menynyire félnek tőle az emberek, úgy tűnik, jobban, mint magától az atomerőműtől.- Igen, pedig ez utóbbi összehasonlíthatatlanul veszélyesebb a hulladéktárolónál. Ez is az ismeretek hiányát, az értékítéletek zavarát jelzi.- Gondolom, a magasabb műszaki kultúrájú országokban a lakosság jobban elfogadja az atomerőművek szükségességét, illetve ezekben az országokban színvonalas, tervszerű tájékoztatáspolitikával már sikerült előrelépni ezen a területen. Sajnos önök a lakosság megfelelő tájékoztatását enyhén szólva alaposan elhanyagolták és ennek most isszák a levét éppen Ófalu kapcsán. Milyen tanulságokkal járt e tekintetben az elmúlt két év?- Valóban nem áldoztunk elegendő figyelmet, energiát és persze pénzt a tájékoztatásra. Ez nagy hiba volt és az élet tanított meg bennünket arra, hogy ez milyen fontos. Nagyon sokat kell tanulnunk, dolgoznunk azért hogy az emberek bizalmát megnyerjük, tizenhárom év adóssága gyűlt össze. Van kitől tanulnunk, hiszen a nyugat-európai országokban sokkal magasabb színvonalon művelik ezt Franciaországban például, ahol a mi 1760 megawattos teljesítményünkkel szemben körülbelül 50 ezer megawatt összteljesítményű atomerőmű üzemel, már az atomenergia-ipar fejlesztésével egy időben tájékoztatáspolitikai terv is készült. Jellemző a teljes nyíltság, minden erőműben dolgozik tájékoztatási csoport, vendégházakat működtetnek, hihetetlen mennyiségű szórólappal, prospektussal árasztják el az érdeklődőket, kiállításokat, előadásokat rendeznek, szívesen bemutatják bárkinek az erőművet, évente több tízezer látogatót fogadnak. Egyenesen agyondumálják a közvéleményt. Általános szabály például, hogy minden, a normálistól eltérő eseményt egy órán belül közölni kell a sajtóval, abból kiindulva, hogy ha az atomerőmű ad ki elsőként hírt, akkor jobban elhiszik az emberek. Ha valamit eltitkolnak és az újságírók mégis kiszimatolják, akkor már csak magyarázkodni lehet, az pedig sokkal kevésbé hihető. Évek kellenek a kiépítéséhez, és egy óra alatt el lehet veszíteni. Franciaországban nem is volt olyan erős hatása a közvéleményre Csernobil- nak, mint például nálunk. Az emberek viszonylag gyorsan napirendre tértek fölötte. A kis és közepes aktivitású hulladéktároló építése sem ütközött társadalmi ellenállásba, az első lassan már megtelik, most kezdik építeni a másodikat. Egyébként nagyon hasonló környezetben és kivitelben készült az ő hulladéktárolójuk, mint amilyet mi szeretnénk építeni Ófalu mellett. A létesítmény egy domb tetején van, a domboldalban pedig forrás csordogál. A szakemberek azt mondták, hogy ez nagyon praktikus indikátor, mert ha esetleg kiszabadul valamilyen szeny- nyezés, akkor a forrás vize jelzi ezt leggyorsabban, és időben be lehet avatkozni, mielőtt még szétterjedne. Lám, minden nézőpont kérdése. Nos, nem akarom tovább részletezni a külföldi példákat. Nekünk itt Pakson az a dolgunk, hogy hasonlóan hatékony tájékoztatáspolitikát csináljunk, hosszú távú koncepciót dolgozzunk ki és végső soron elérjük, hogy a közvélemény reálisan ítélje meg ezt az iparágat. ÁRKI ATTILA Fotó: ÓTÓS RÉKA Huskyk között “ Szálkán manapság éppen olyan ritkán fordul elő Magyarországon, mint a szánhúzás. Képzelné az ember, pedig nem így van.- Mihelyst az időjárási viszonyok megengedik, lesz nálunk is szánhúzó kutyák versenye! - mondja Várfy Tibor, aki nem túl magas gépésztechnikusi nyugdíját csincsilla- és huskytenyésztésből származó jövedelemmel egészíti ki. A csincsilla annyira „közismert", hogy ezeknek a prémes állatoknak és gyönyörű gereznájuknak most nem is szentelünk figyelmet, hanem maradunk a huskyknál.- Két alfajuk van, a szibériai és az alaszkai - kapjuk a további felvilágosítást. - Az enyémek szibériaiak. Két gyönyörű, ezüstös szürke, középtermetű szukáról van szó. Másfél évesek, így abba a korba értek, amikor ideje, hogy egy hím is csatlakozzon hozzájuk. Erre belátható időn belül sor kerül, ami nem könnyű dolog, hisz az egész országban nincs több ebben a pillanatban 40 huskynál. Ennek megfelelően az áruk se akármekkora, a két hölgy darabonként 20 ezer forintba került. Ellopásukkal nem érdemes próbálkozni, mert bár a husky - a szakkönyvek szerint - „kifejezetten családszerető, társas lény és szelíd”, azért bármikor kitörhet belőlük a vadállat és akkor nem tanácsos a közelükbe kerülni.- Ezt már néhány kacsánk bánta - mosolyog a tulajdonos. Adott esetben a felesége valószínűleg kevésbé mosolygott. Ezzel el is jutottunk a huskytenyészet hazánkban is elfogadható és méltánylandó céljához. Utólag bevallhatjuk, hogy először a sznobok, búvópatakként a legkülönbözőbb helyeken előbukkanó és felettébb változatos igényeinek kielégítésére gondoltunk. Ami persze szerepet kaphat, de a husky elsősorban mégis:- Pompásan betanítható, kitűnő őrzővédő kutya! Gondoljunk nem éppen szíwidámitó közbiztonsági viszonyainkra és ennek fontosságát nyomban felesleges lesz magyarázni.- Hogyan lesz valakiből huskyte- nyésztő?- Állatszeretetből! Ami Várfy Tibor esetében még kisgyerekkorában egy Miss nevű felejthetetlen magyar vizslával kezdődött, majd egy Likőr névre hallgató rokonszenves fajpiszkos ebbel folytatódott.- Miss szabályos dajkaszerepet játszott mellettem, de érdekes módon máig emlékszem rá... Leginkább azonban Deliára, „akit” második gimnazistaként, megtakarított zsebpénzéből 400 forintért vásárolt. Della a maga idején rendbe hozta a szekszárdi Munkácsy utca közbiztonsági viszonyait és felejthetetlen maradt.- Ezután a csincsillák következtek, de ezek miatt mennünk kellett egy bérházból, mert az állatnak nem az állat, hanem az ember a legnagyobb ellensége - ösz- szegezi zoológiái filozófiáját Várfy Tibor. - Kiköltöztünk Szálkára, és itt most nemcsak csincsillánk, kacsánk, hanem do- bermanunk és huskyaink is vannak... Észrevehetően a huskyk a legfontosabbak. ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Ugrás a jutalomcsontért ml^wm BlV SH B lelem if
