Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
II. évfolyam, 41. szám 1989. november 4. Kishenye „Fordul a világ.” Ezzel a címmel hirdeti műsorát - Koncz Zsuzsa koncertjét - a Tamásitól alig három kilométerre fekvő Kishenye egyik megállító táblája. A piros betűs plakát aktualitását vesztette már, de vajon a cím gondolatisága érzékelhető-e itt, a dombok közt megbúvó településen, az ezerki- lencszáznyolcvankilencedik esztendő mindenszentek hetében? * Az ősz ágat sebez s engem sápadtra vérez, és vigaszom csak egy: a tavasz majd felérez, és a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már. * Szeretem a verseket. Mondja az egyre erősödő, már-már vitává szélesedő beszélgetések zajában Csiszár Józsefné, a kishenyei 8. számú vegyesbolt vezetője. Szinte zavarba jön ettől a röpke megjegyzésétől. Nincs is apropója ennek a félig elnyelt mondatnak, ha csupán az nem, hogy ezzel védte a Tolna Megyei Népújságot, a Szabad Földdel és a Képes Újsággal szemben, mert a megyei lapban verseket is talál. Igaz, hogy ennek előfizetése drágább, mint a másik újságé, de a szombati számokat különösen várja. Hihető a lírai érzékenysége, mert amikor e tájról, szülőhelyéről beszél, megváltozik a környezetében várakozó asszonyok tekintete is. Egyszerűen kijelenti, hogy szeret Kishenyén élni. Fehér köpenyén húz egyet, mikor munkájáról esik szó. Évtizednél több már, hogy élelmiszer, háztartási, pipere és egyéb cikkekkel ellátja az itt élő lakosságot. Havonta 250-300 ezer forintot forgalmaz. Általában asszonyok a bevásárlók a délelőtti órákban. Közülük is az özvegyek, idősek. A férfiak és a fiatalabbak a városba járnak dolgozni. Az utazás jelenti a legkevesebb gondot. Igaz, hogy pár száz métert kell gyalogolni a megállóig, de ezt senki nem tenné szóvá. Annál inkább a vizet! Nincs vezetékes ivóvíz Kishenyén. Nem a tisztasága, fertőzöttsége miatt emelnek hangot, hanem a tény igazgatja évről évre a kedélyeket, a mérgezőbb hangulat irányába. A bolt vezetője számokkal bizonyítja, mennyibe került a hidrofor beszerelése, ami lehetővé tette a fürdőszoba megépítését is lakásukban. Napjainkban ez természetes emberi igény lenne a minimális szinten is, ha... Kinek van erre pénze, hogy Kishenyén törpe- vízmű legyen? Ha megteremtené bárki, értékesebbé válna ez a vidék, melynek szépsége az üzletvezető hite szerint mindent betölt, nem versenyezhet vele Kecskemét, de még Eger tája sem. Itt a csillagok is mások a nyár-őszi égen, mikor riad az álom a boltos szeméről. * Az ősz bár fényt kiolt a természet kicsalja, minden évből a volt ragyogást kicsikarja, és a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már. * Újabb vevő érkezik. Ruházata sejteti idegensé- gét. A középkorúságot már átlépett nő farmernadrágot visel, nyakában ékköves lánc lóg. Pirosra lakkozott körmei mögött az ujjain is ékszerek. Több doboz cigarettát kér, egyik dobozra ráíratja a 29,50 forintos kakaó árát. Igyekezne, mert Pestre akar utazni, aztán valami miatt mégis marad. Tiltakozik kezdetben a sajtó nyilvánossága előtti szerepléstől, de ha olyan fontos, akkor megmondja nevét is: Horváth Ernőné. 0 ugyan nem itt született az egykori Oncsa-so- ron, nem is tud osztozni a boltos ebbéli örömével, mert őt a sors kényszerítette ide. Budapestről, még pontosabban Kőbányáról költözött ide családjával, lánya gyógyulását segítve. Egy szülő - ha úgy kívánja az élet - sokat, vagy mindent föláldoz a gyermekéért. Magyarázza élete példázásával. Ott Pesten mindene megvolt. A rendőrség ahol van, annak közelében volt a lakás. Zöldséges, fodrász, lángosos, villamos, autóbusz. Minden együtt. Aztán ... Ezt a vidéket kellett vállalni - ma már 23 éves, férjezett lánya életben maradásáért. Azért, hogy a kórház - valami ok miatt előnyben részesítette a vidéki lakosságot a fővárosival szemben - elvégezhesse a szívműtétet. Debrecen, Budapest szívkórházait megjárva, ma Pesten él leánya. Ő meg itt Tamási tövében a nála egy évvel idősebb, 54 esztendős férjével, aki a Béka Téeszben gyalogmunkát végez. Míg beszél, gyakran fordul tekintete a város felé. Oda is kellene mennie - tervezte - a fogászatra. Tarka mintás pulóverét ösz- szefogja. Nagyot sóhajt, mikor hasonlítja a magyarországi viszonyokat Nyugat-Németországé- val, ahol idősebb lánya él. Ott még a legkisebb tanyákhoz is betonút vezet, itt meg... Na és a tisztaság ott! * Ha ismét ép az ág, a tavasz durva tőre erdők szivébe vág, és én is vérzek tőle, hogy a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már. * Fejkendőjét megigazítva lép a pulthoz Sánta Györgyné. Tudakolja, van-e kenyér. Várni kell. Félreáll. Aztán kapcsolódik a beszélgetéshez, ami éppen ott tart, hogy merre is fordul a világ. Mert ugye leány korukban, ennek majdnem fél évszázada már, akkor is volt ilyen sok párt, mind vezetni akart. Itt volt a Csike, vagy mi is volt a neve a nyilaspártiak vezetőjének. Micsoda vacsorát rendezett, hogy reá szavazzanak! A Kuruc meg a kisgazdapártiaké volt. Ki tudja sorolni kik nem győzködték az embereket errefelé is. Mi lett a vége? Kimondani is félve lehet csak: háború! Hányán vesztek oda, aztán miért? Ki kérdezte mit akarnak? Mert ugyan soha meg nem szólaltatta ezt a 74 éves - ma özvegy - asszonyt senki, hogy mi a véleménye erről, vagy arról. Nagy kár, mert elmondta volna. Maga is meglepődik, ahogy meglódul beszélő nyelve. Nem vizet követel ő, csak legalább egy jó villanykörte lenne a háza előtt. Olyan egyedül él ott a sötétben, hogy akár muzsikaszóval is elvihetné házastul bárki. Az orvos csak úgy megy föl ilyen helyeken, ha lovas kocsi a kövesútig megy érte, sáros időben. A mentő? Arról jobb nem beszélni. Egy órát keresték a villanyos házak között, amikor férje rosszul lett. ö meg az isten háta mögött imádkozgatott, vajon kijönnek-e már. Jöttek! A tanácstól is a levelek, értesítések, a fizetnivalóról. Miből? A háromezer-nyolcszáz forintos nyugdíjból? Nyolcezer forintot kellett az útra fizetni, amit ő ugyan soha nem használ, de itt van földje e mellett. Mondták, a szilárd út értékesebbé teszi. Nem érdekel senkit, pedig árulta már. Fizetni, fizetni! Az adó is nyolcszáz forint-. Mert nem fizette ki szeptember végéig, az első félévit, már a kamatot is felszámolták. Végrehajtóval fenyegetni? Aztán mit foglalnak le? Az ötvenhárom éves bútort, amit még az anyja vett? Vagy öt magát? * Uram, ó adj vigaszt, ha ősz prédája erdőd, és azt a Fát mutasd, mely nem e bús rögön nőtt, hol a fákon újra lomb vár - de nem a régi lomb már! * Még mindig várni kell a kenyérre. A boltos CB- rádión érdeklődik, elindult-e a kocsi. Megnyugtatják. Közben szaporodnak az asszonyok. Helyet adnak aki újonnan érkezik. így kerül közelebb az eladóhoz Szarka Istvánná is, aki Pincehelyről jött éppen. Ott vásár volt. Fehér Jánosné, Réti Istvánné és a többiek, akik nevük nélkül mondják sorsukat, a forduló világban. Aligha lehetne keményebben fogalmazni náluk, akik azt mondják, siralom volt az életük fiatal korukban és most is az. Milyen politikai program tud ezen lágyítani? Vagy csupán erőt adó hitet kínálni? Mit reméljen, aki tizenhárom évesen elveszítette apját, maradt beteg anyjával és két évvel idősebb nővérével. Erdei munkában szaggatta derekát, majd hat gyereket nevelt föl. Ma tizennégy unokát mondhat magáénak. Kap ő örömöt tőlük, de ami fájó, hogy nem adhat! Kérni? Tanácsi segélyt? Az akinek hat gyereke van? Soha! Ha éhen halna, akkor sem! Ilyen szégyent nem élhet meg, „az ember gyereke"! Feltépődött valami pár órára a kishenyei boltban. Beborult az ég, szemerkélni kezdett az eső. Nem belül a lelkekben, de a természet is ilyen arcot váltott. Ki hallja ezt a kiáltást? Pozsgay Imre? Szűrös Mátyás? Őket emlegetik, mint a köztársaság leendő elnökeit. A többiek, a sorakozók arcát sem ismerik, nem tudják mit akarhatnak. Hogyan válasz- szanak közülük? Mert most már biztos, hogy választani kell? Melyikük könnyíti az életet Kishenyén? Nem nyílna panaszra szájuk, ha nem hallanák, hogy milyen magas nyugdíjakat kapnak egyesek. Régen tudták, hogy a kulák azért kulák mert... Miért is? Azt legalább látták dolgozni a saját földjén! Aztán megszüntették azt a világot! Nem is azt sírják ők vissza, de mi lett abból, amit hirdették? Ki dolgozik többet náluk? Miért nem boldogul jobban ez a markonyi nép itt a Koppány völgyében, de az országban is? Hol, mikor, ki vitte ilyen rossz irányba mindazt, amiben annyira bíztak? Gondolták, öregségükre jobb lesz, takarékoskodtak, gyarapodtak, aztán mivé lett minden? * Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz! Menekülj! menekülj! A nap lassan lopakodik a hegyre fel és minden lépésnél pihen. Hogy meghervadt a világ! Lankadt húrokon dalol a szél: elszállt a remény - azt siratja. * Magas, fiatal férfi lép a boltba. Már messziről észrevették az asszonyok. Postás egyenruhája markánssá, hivatalossá teszi, bár mindenki csak a keresztnevén szólítja: István. Motorral járja a 24 kilométer hosszú körzetét. A Szarka-hegyen lakik. Szereti munkáját, nem is tagadhatná, bár szak- képzettsége kőműves. Kissé érthetetlen, miért nem tud megélni ilyen képesítésű ember ezen a vidéken? Ő a máspdik, aki itt a beszélgetés során az építőiparról mond véleményt. Volt idő, amikor szakmunkástanulók Pestre mentek-iskolába innen. Aztán maradtak ott. Kelenföldön. Ma halottak napján, egy-egy hét végén jönnek látogatóba. írnak, táviratoznak. A postás jó és rossz hirt egyformán munkának könyvel el. Szerelmes levél, gyászboriték, egyre megy. Nyugdíjat talán mégis szívesebben hord. Nem rajta múlik, hogy könnyen számlálható ez. Fiatalokkal alig akad dolga ezen a szakaszon. A boltban otthonosan mozog. Ismerője, ismerőse mindenkinek. Harminckét éves. * A tavaly átadott út mellett új házak is épülnek. Alacsony termetű, kék szemű legényke tart a bolt irányába. A megszólítás után határozottabbá válik. Hátán a bevásárláshoz szükséges tarisznya. Tizenhat éves. Oldódik egyre a beszéde. Október 30-án volt a születésnapja. Hajdics Ferencnek hívják. Már nem tanköteles, de nem fejezte be a nyolcadik osztályt. Az iskola a városban van. Bár most felújítják itt az egykori épületet, de nem tudni ki, miért teszi! Ha erre van pénz, lehetne a vízre is! Kerül elő ismét a gond. Víz nélkül itt... nincs jövő! Az ifjú legény ennek ellenére ide tervezi életét. Állatokkal akar foglalkozni. Úgy ítéli, meg lehet a tenyésztésükből élni. Tanulni? Erről jobb nem kérdezni... A közelben dübörgő vonat dudája elnyomja a félig elnyelt válaszát, tekintetét is elviszi, amerre mozog, fordul a világ. DECSI KISS JÁNOS Gottvald Károly felvétele .
