Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. november 4. Népszámlálás-történet - röviden Az aymarák utódai Népviseletbe öltözött aymara eredetű bolíviai lányok Van egy ország Dél-Amerikában, ame­lyet északon és keleten Brazilia, délkele­ten Paraguay, délen Argentína, nyugaton Peru és Chile határol. Ez az ország most Bolívia néven ismert. Mielőtt a spanyolok odaérkeztek vol­na, az inkák birodalmához tartozott, és Kollasuyunak, a kollák országának ne­vezték. A spanyolok 1538-ban meghódí­tották, gyarmatosították. A 19. század elején a spanyol gyarmatosítók elleni si­keres függetlenségi háború (1824-25) után egész Dél-Amerika felszabadítási mozgalmának hőse, Simon Bolivar tisz­teletére Bolivár Köztársaságnak nevez­ték el, röviddel utána pedig Bolíviának. Területe különböző földrajzi övezetek­re oszlik. Ezek - az andi magaslati öve­zet, a magas fekvésű völgyek övezete, a szavannák övezete és az őserdők öve­zete - mind-mind más éghajlatúak. Bolí­via lakosságának mintegy kétharmad ré­sze indián, a többi keverék, és csekély számban fehér. Az őslakók 3 százaléka erdei indián, 56 százaléka kecsua: ök al­kotják a Botiviában, Argentínában, Ecua­dorban és Peruban élő legnagyobb andi népcsoportot. Az Andok vidékének má­sik nagy népcsoportja az aymara; Bolí­viában az őslakók 41 százaléka e cso­portból származik. Az aymara népnek még a származása is felderítetlen, akárcsak a kecsuáké. A legelfogadottabb feltevések szerint ezeknek az indiánoknak az ősei 20000- 30 000 évvel ezelőtt jöhettek Ázsiából, s -előbb az Amazonas vidéki erdőkben ál­Az élet velejárója önmagunk reproduká­lása. Természetes vágya nőnek és férfinak, hogy utódokat hozzon a világra. Ám szá­mos esetben a gyermek világrahozatala nem egyszerű. Gond lehet már a kezdet kezdetén, amikoris a pete és az ondósejt nem találkozik egymással, vagy ha létre is jön randevújuk, az eredmény marad el: nem történik meg a megtermékenyítés, nem jön létre a kívánt terhesség. A tudomány folyamatos fejlődésének eredményeképpen ez a probléma olykor áthidalható. Ma már egyre több helyen nyert polgárjogot a „lombikbébi” módszer alkalmazása. Mi ennek az eljárásnak az előzménye? Dr. Kiss Csaba, a budapesti Róbert Károiy Körúti Kórház-Rendelőinté­zet II. számú szülészeti osztályának vezető főorvosa, az orvostudományok kandidátu­sa elmondta, a szálak Ausztráliába vezet­nek. Ott próbálkoztak ugyanis először az­zal, hogy megpróbálják elősegíteni egy­részt a kihalóban lévő állatfajok megmen­lapodtak meg, vadászó és gyűjtögető életmódot folytattak, majd - ismeretlen időpontban - a magas fennsíkra (Altipla- no) vándoroltak, és ott a természetes ki­választódás hosszas folyamatában ido­multak a környezethez, letelepedtek, és belterjes mezőgazdaságot teremtettek. Az aymarák tökéletesen alkalmazkod­tak környezetükhöz. Különleges típust képviselnek az Andok népei között. Ma­gasságuk nem haladja meg a 160 centi­métert, zömök és szikár testalkatúak. Sem a férfiak, sem a nők nem híznak el. Mellkasuk erősen kifejlődött a gyér oxigénü levegőn. Fejük rövid, arcuk szé­les, szemük enyhén ferde vágású, bőrük bronzszínü, hajuk sűrű és fekete, öreg­ségükre sem hull ki, és nem is őszül. Hagyományaikhoz erősen ragaszkod­nak. A kívülről jövő újításoknak ellenáll­nak, de mihelyt megértik vagy tapasztal­ják a hasznosságukat, befogadják és fel­használják őket. Vagy harminc éve, ami­kor Bolíviában megdőlt a középkori rendszer, a forradalom őket is magával ragadta. Az eszmélésből hatalmas tanu­lási vágy született, és bár az irni-olvasni nem tudás még mindig igen nagy, az ay­marák egyre inkább követelik a tanulás jogát. Kétnyelvű (spanyol-aymara) okta­tásuk ugyan eléggé tökéletlen, mert a spanyol hatás ellenére még mindig élet­erős aymara nyelv kizárólag a beszéd­ben él. Az aymara egyébként árnyalt, gazdag szókincsű, ragozó nyelv, számos képzője, sok torokhangja és összetett hangja van. tését, másrészt pedig azon gondolkoztak, hogyan tudják a genetikailag legjobb állat- egyedeket szaporítani. Állattenyésztési és állatvédelmi szempontok domináltak tehát, minek eredményeképpen megtalálták, és kifejlesztették a megfelelő technikai mód­szert. A következő lépés innen már egysze­rűnek tűnt: ha az állatok esetében e mód­szert siker koronázta, alkalmazható ez em­berre is. így aztán a nyolcvanas évek elején több kutatócsoport - Ausztráliában, Ang­liában - kísérleteket kezdett az úgyneve­zett lombikbébi létrehozására. Miről is van szó, miért van erre szükség? A lényeg: a megtermékenyítés méhen kívül történik. Nagyon sok nő meddőségének az oka például a petevezetők kétoldali elzáró­dása. Ilyenkor nem marad más megoldás, mint a méhen kívüli megtermékenyítés. Az első technikák, módszerek már finomod­tak, egyszerűsödtek. Ebben persze segíte­nek azok a gyárak, üzemek is a világban, melyek a beavatkozáshoz szükséges spe­Hamarosan ismét népszámlálás elé nézünk. Jövőre újra bekopogtatnak az otthonokba a kérdezősködők. Hogy bi­zonyos időnként (tízévenként) miért van erre szükség, többnyire köztudott. Azon­kívül, hogy megtudjuk, mennyien va­gyunk, az illetékesek képet kapnak pél­dául arról, hogy a lakosság hány száza­léka rendelkezik felsőfokú végzettség­gel, hány értelmiségi, szakmunkás, se­gédmunkás, stb. van országunkban, mi­lyen korú a lakosság, és még számos ér­tékes .információt. Mindez tehát többé-kevésbé tudott dolog. Az viszont már kevésbé, hogyan is zajlott régen a népszámlálás, akkor mire voltak kiváncsiak az ország vezetői. Nos, elevenítsük fel röviden a népszámlálás történetének néhány szakaszát. Ebben Mészáros Árpád, a KSH népszámlálás főosztályvezető-helyettese volt segítsé­günkre. Elmondta, hogy egy ország né­pességének számbavétele egyidős az állam kialakulásával, hiszen az adott kö­zösség anyagi és katonai teljesítőképes­ségének felméréséhez elengedhetetlen volt a lakosság számának megállapítása. Magyarországon is az adózó háztartá­sok számának megállapítását célozták az úgynevezett dicalis összeírások, a ter­ményből fizetett egyházi tized és a föl­desurat illető járadék mennyiségét tün­tették fel a dézsmajegyzéken, az úrbéres jobbágyok kötelességeit foglalták össze az urbáriumok. A 17. század végétől a megyei összeírások az adókivetés alap­jául szolgáló vagyoni helyzet felmérését szolgálták, az egyház pedig részben a hí­vők számának megismerése, részben a plébániák jövedelmének megállapítása érdekében tartotta nyilván az egyházlá­togatási jegyzőkönyvekben a helység népének számát. Az összeírások célkitűzései a 18. szá­zadban egész Európában megváltoztak. Figyelemmel kísértek olyan területeket is, mint a közoktatás, a közegészségügy Több futurológus szerint az egyre sza­porodó emberiség ellátásában mind na­gyobb szerep jut a tengereknek. A jövő ígérete azonban a semmibe vész, ha ma tönkretesszük, elherdáljuk, vigyázatlanul bánunk a földgolyó kétharmad részét borító tengerekkel, óceánokkal. A világóceán a Föld legnagyobb öko­szisztémája, amely egységes is, meg nem is. Egységes, mert mindenütt ugyanazok a tápláléklánclépcsök talál­hatók benne, nem egységes, mert helyről helyre a közös közeg, a víz fizikai állapo­tától függően más és más. Az élőlények együttese sokkal érzékenyebben „méri”, változásaival jelzi a víz fizikai-kémiai álla­potának aránylag kicsiny változásait is, mint az ember mérőműszerei. A világóceán ökoszisztémájának helyi változatai igen érzékenyek a viz állapotá­nak változásaira, és különösen azokra, amelyekhez nem volt módjuk hozzászok­ni. Márpedig ezek a szennyezések szá­zadunkban ijesztően elszaporodtak. Kö­zülük is legveszélyesebb a kőolaj, mert ciális eszközöket gyártják. Ma már a vilá­gon körülbelül százötven klinikán, kór­házban végzik e kismértékű beavatko­zást. Magyarországon öt-hat évvel ez­előtt kezdtek igazán ezzel a kérdéssel foglalkozni a kórházak, intézetek, eltérő intenzitással. Aminek meghatározója - volt, és ma is az - az anyagi háttér, a be­rendezések, és sok egyéb. Teljes lendü­lettel a Pécsi Szülészeti Klinika alkalmaz­ta e módszert. Azután az ország más in­tézményei is kísérleteztek vele, mint pél­dául Pesten a Róbert Károly körúti kór­ház is, ahol minden feltétel adott volt szé­les körű alkalmazására. Rendelkeznek megfelelő hormonlaborral, andrológiai részleggel, ahol a férfi ivarszerveinek működésével foglalkoznak, sok nő kere­si fel az endokrinológiai (a belső elvá- lasztású mirigyek élet- és kórtanával fog­lalkozó tudományág) rendelést is. A beavatkozás roppant egyszerű, még kórházi ellátásra sincs szükség. Tehát ha megszervezése, gazdaságpolitika kiala­kítása. A katonai és adózási szempontok még nem szorultak háttérbe, de ezeken túl számos egyéb szükséglet jelentke­zett, és így a 18. században történtek,az első kísérletek a népszámlálás bevezeté­sére, rendszeresítésére, elsőként Svéd­országban, 1701-ben. Magyarországon az összeírások sorá­ban új fejezetet nyitnak az 1770-ben Má­ria Terézia által elrendelt lélekszám-ösz- szeírások (Conscriptiones Animarum). Mária Terézia az adatok pontosítása és a nemesség adatainak megismerése cél­jából 1777-ben népszámlálást (Popula­tionsbeschreibung) rendelt el az örökös tartományokban, amely mindenkire ki­terjedt felekezethez, osztályhoz, rend­szerhez tartozásra való tekintet nélkül. A népszámlálást végre is hajtották, csupán Magyarországon gátolta meg ezt a nemesség ellenállása, hiszen a nép- számlálást előjogaik megsértésének érezték. II. József 1780-tól átfogó reformok megvalósítását kísérelte meg, amelyhez szüksége volt a katonaköteles korú fér­fiak és a különféle társadalmi állású né­pesség, így a nemesség, az iparosok, a földművelők magyarországi számának ismeretére is. II. József nagyszabású reformkísérlete kudarcot vallott, így teljes körű, a nemes­séget is magába foglaló népszámlálásra 1850-ig nem került sor. A szabadság- harc leverését követő népszámlálások nem tekinthetők teljesen megbízható for­rásnak, részben a lakosság passziv el­lenállása, részben szervezési nehézsé­gek és a végrehajtással kapcsolatos egyéb bonyodalmak miatt. A rendszeres időközönként ismétlődő, alapjaiban egységes mérési módszere­ket alkalmazó népszámlálások a hivata­los magyar statisztikai szervezet létrejöt­te után indultak meg, és általában tíz­évenként került rájuk sor. 1867 után az maradandó és durva változásokat okoz. Nem oldódik, tehát nem hígul fel a vízben, úszik á tetején. A fényt nem engedi át, ezért pusztulnak az algák, amelyek az egész tápláléklánc alapjai, fogy az oxi­gén, mert megszűnik a gázcsere a lég­körrel, illetve nem termelik az algák. Sza­porodik a szén-dioxid, mert nincs gáz­csere, illetve kevesebbet fogyasztanak az algák. Megváltozik a höforgalom, mert nincs párolgás, mérgező anyagok ol­dódnak a vízbe az olajból telsősorban kénvegyületek és fenolok). Károsodik minden élőlény, amelynek a tengerhez elsődlegesen (benn él), vagy másodla­gosan (belőle élnek: a madarak és az ember) köze van. Amióta 1978 márciusában az Amoco Cadis olajszállító tankhajó Anglia és Franciaország partjai közelében szeren­csétlenül járt, a biológusok figyelték, nyomon követték az olajszennyezés kö­vetkezményeit. Például megállapították, hogy a sima lepényhalak nem fejlődtek megfelelően, előzetes vizsgálatra jelentkezik egy házas­pár - mondta dr. Kiss Csaba -, elvégzik az ondó-, a bakteriológiai, a hormon-, az ultra­hang- és egyéb vizsgálatokat. Amikor megállapítják, hogy lehetőség van a lom­bikbébi módszerre, megkezdődik a leendő anyag megfelelő gyógyszeres kezelése. Az orvosok folyamatosan figyelemmel kísérik a pete érését, és amikor elérkezik a megfe­lelő időpont, leválasztanak nyolc-tiz pete­sejtet. A petesejteket a férj ondójával együtt üvegedénybe, majd termosztátba helyezik. És a lombikban megkezdődhet a megter­mékenyítés. A megtermékenyített petesejt­ből negyvennyolc óra múlva alakul ki a négy-nyolc sejtes osztódási stádium. El­lenőrzés után ezt helyezik vissza a méh- üregbe. Előzetesen a méh nyálkahártyáját gyógyszeresen készítik fel ennek befoga­dására. Lehet-e kizáró ok e módszer alkalma­zására? Csak a valamilyen genetikai be­tegségekben szenvedőknél és a negy­ven éven felülieknél nem alkalmazzák ezt a módot. Mivel a megtermékenyítés csak optimális körülmények esetén valósul meg, felvetődik a kérdés, hányszor lehet újonnan kialakított politikai keretek, a nagy lendülettel beinduló gazdasági fej­lődés, a polgári állam kialakulása szük­ségessé tette az ország népességi viszo­nyainak alaposabb ismeretét. Már akkor a földművelés-, az ipar- és kereskede­lemügyi minisztérium keretében statiszti­kai szakosztályt szerveztek, melynek szinte legelső nagy feladata a népszám­lálás lebonyolítása volt. A népszámlálás eszmei időpontjául 1869. december har­mincegyedikének éjfélét tűzték ki, a szer­vezőmunka irányítója Keleti Károly, a sta­tisztikai szakosztály vezetője, a magyar statisztika kiemelkedő alakja volt. A sta­tisztikai szakosztály 1871-ben Országos m. kir. Statisztikai Hivatal néven önálló­sult, majd az 1897-es újjászervezés után a Magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal nevet vette fel. Az 1890-es, az 1900-as és 1910-es népszámlálások lényeges változást nem mutattak az előzőekhez képest. Az első világháború után nagy várakozás előzte meg az 1920-as népszámlálást, amely számoj adott a világháborús embervesz­teségről. Az 1930-ban végzett népszámlálás nagy újdonsága a gépi feldolgozásra va­ló áttérés volt. A második világháború után új társa­dalmi, gazdasági helyzetben, a háborús pusztítások és a háború utáni lakosság- cserék mértékének megállapítása érde­kében kénytelenek voltak - a hagyomá­nyos időponthoz képest két évvel - elő­rehozni a népszámlálást 1949-re. A tervgazdálkodás igényei szükséges­sé tették a rendkívül gyors adatfeldolgo­zást. Az 1960-as, 70-es és 80-as népszám­lálások legfontosabb jellemzője, hogy az adatfeldolgozást tovább korszerűsítet­ték, az adatokat megnövekedett terjede­lemben közölték és elemezték. HARGITAI JUDIT úszóik kirojtozódtak, kisebesedtek, s kö­zülük sok nem szaporodott. A brit tenger­partok közelében a legtöbb lepényhal nősténye csak a harmadik éve végén éri el az ivarérettségét. Petefészkük télen fejlődik ki, majd februárban és március­ban ívnak. A bresti egyetem kutatói kiderítették, hogy a lepényhalak egy kis hányadának az ivarszervei mindmáig rendellenesen fejlődnek ki. A lepényhalak folyótorkolati élőhelyei­nek homokpadjai szennyezettek marad­tak. Még 1984-ben is minden tízezer egy­ségnyi iszapszemcsére egy egységnyi policiklikus szénhidrogén jutott. Az oszt­riga húsában ez az arány kétszeres volt, s a lepényhalak májában a mérgező szénhidrogéneket még 1985-ben is ki tudták mutatni. A kiömlő olaj tehát a katasztrófa után sokáig veszélyezteti a tenger élővilágát, de a táplálékláncon át magát az embert is. így. próbálkozni. Tulajdonképpen ez nincs számszerűen meghatározva, de ha a kétszeri, háromszori beavatkozás is eredménytelen, más, még speciálisabb vizsgálatokra van szükség. Az is előfor­dulhat, hogy nem megtermékenyíthető petesejtekkel állnak szemben az orvo­sok. Akkor nincs mit tenni... Hosszas kísérletek után hazánkban is megszületett az első lombikbébi, egyre több helyen és egyre több nőnél sikerrel alkalmazzák az eljárást. A jog ma még kizárólag házaspár ese­tében engedi a módszer alkalmazását. Nem lehet felhasználni idegen női pete­sejtet, idegen ondót. És nem végzik el a műtétet élettársi kapcsolat esetében sem. Remélhetőleg csak idő kérdése, hogy megtalálják a jogi formulát ezeknek a ma még kizáró tényezőknek a kiküszö­bölésére, hiszen egy együttélési forma is lehet ugyanolyan szép, tartós és gyümöl­csöző, mint a hivatalosan elfogadott, szentesített kapcsolat. Arról nem beszél­ve, hogy utódot nemzeni vagy nem nem­zeni minden nő ésdérfi egyéni elhatáro­zásának joga... HARGITAI JUDIT Amikor segít a lombik... Olaj a tengerben

Next

/
Thumbnails
Contents