Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-30 / 284. szám
1989. november 30. ÜÉPÜJSÁG 3 l Milyen megyei tanácsot akarunk? (Folytatás az 1. oldalról.) Vitazáró fórum - vita a vitáról ~ A Milyen megyei tanácsot akarunk? vitazáró fórumán sokan vettek részt és - bár Rácz Zoltán szeptember 14-i lapszámunkban megjelent vitaindítójában leszögezte: „Ha valaki kompetens arra, hogy véleményt mondjon a megyei tanács működéséről, az elsősorban a megye lakossága, Szekszárdon és Júliamajorban, Pakson és Nagydorogon, kis- és nagytelepülése.ken - az egybegyűltek meglepetéssel tapasztalták, hogy a megyei tanács apparátusában dolgozókon kívül Nagydorog és Báta- szék tanácselnöke és vb-titkára jelent meg állást foglalni, a tanácson kívüli világot pedig mindössze Dallos Tibor, dr. Ternák Gábor és Halász Béla képviselte. Többen fejezték ki megdöbbenésüket a megyei tanács tömbszerű és hierarchikus megjelenése fölött, valamint a fölött, hogy az egyszerű olvasó, az állampolgár részvétele e vitában elmaradt. Mi lehet ennek az oka? - tette föl a kérdést Rácz Zoltán, majd meg is válaszolta: talán az, hogy még mindig itt van a félelem a megyében... Én nem vagyok sértett fél Mostanában a viták, ha a végkifejlethez közelednek, termékeny talajául szolgálnak a sértődöttségnek. Ezúttal ez elmaradt, Tamás Ádám, a Tolna Megyei Tanács elnöke kijelentette: „Én nem vagyok sértett fél". Érdeméül tudta be a tanácsi dolgozóknak, hogy mint érdekeltek megjelentek, és nem a vitaindítóval, hanem magával a kérdéssel kívánt érdemben foglalkozni. Ismertette az önkormányzati törvénytervezetet, felvázolta az átszervezés lehetséges alternatíváit. Elképzelhető, hogyajövőben nem lesz megyei szintű szerveződés, vagy megmarad a mostani területi önkormányzat és állam- igazgatási hivatal, vagy lehetséges valamilyen regionális szervezet létrejötte. Ö természetesen amellett tette le voksát, hogy a megyei szintű szervezet maradjon meg, ez látszik praktikusnak. Ezt az egész önkormányzati problémát valahogyan közelebb kellene vinni az emberekhez, hiszen az igazi válasz tőlük várható. Segítő kritika Ami a megyei tanácsot ért bírálatokat illeti, kimondottan a bőség zavarával kellene szembenéznünk, ha valamennyi elhangzott megállapítást közölni kívánnánk. így csak idézünk belőlük:- Az emberek félnek a hatalomtól, és a megyei tanács ma még a hatalmat képviseli... (Rácz Zoltán).- A tanácsi kontraszelekció következménye a teljesítményhiány. Jó példa erre a teljesítményértékelés szisztémája, gondoljunk csak Rákosi 13. malacára... A jelenlegi struktúra antagonisztikus ellentétben áll az önkormányzatokkal, egymást kölcsönösen kizárják. (Dallos Tibor)- Tamás Ádám a városi érdeket félti. Ha féltenie kell, féltse is. Van mit félteni. De nem szabad megállni a 6-os útnál: a nagydorogi Irinyi utcába télen nem tud bemenni a mentő meg a tűzoltó kocsi... (dr. Heidecker Péter)- Atanácsoknál sokan vannak párt-parkoló pályán. Ehelyett képzett szakértőkből álló kis csapatra volna szükség. Pénzünk nincs, mégis pocsékolunk. A bonyhádi kórház új műtője, sterilizálója kihasználatlan, a szekszárdi gyermekosztály is hasonló helyzetbe kerül, épül az APEH-székház, miközben más székházak elnéptelenednek. Akik ilyen döntéseket hoznak, azok nem tudták megfelelően felmérni a helyzetet, tehát alkalmatlanok a feladatukra. Akkor miért vannak ott? (dr. Ternák Gábor)- Iszonyatos teher nehezedik ránk a kö zségekben. A mai tanácselnököknek - még ha nem is volt benne részük - sok évtizedes bűnökért kell bűnhődniük a jövendő választásokon. Borzasztó igazságtalan, hogy míg egy kisközség egymillió forintot kap az iskola bővítésére, addig a városokban csillogó-villogó luxusiskolák épülnek. Nem megfelelő a megyei tanács koordinációs munkája, így sok pénz elpocsékolódik. Külön jogászt vagy más külső szakértőt kell fizetnünk, amikor a megyén ott van a sok képzett szakember. Csak nem nekünk, a községeknek. Mi olyan megyei tanácsot szeretnénk, amelyik nekünk segít, szolgáltat, koordinál. (Bognár Jenő) így látják önmagukat A megyei tanács képviselői természetesen amellett kardoskodtak, hogy a jövőben is szükség lesz erre a szervezetre, legfeljebb racionálisabbá, hatékonyabbá kell tenni a munkát, létszámot csökkenteni, erősíteni a szolgáltatójelleget.- Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon vagyunk. Nincs sok értelme megszüntetni, átszervezni a megyei tanácsokat, mert ezeket a feladatokat a jövőben is el kell látni és mindegy, hogy ez, vagy más szervezet lesz esetleg más néven. Amikor ez a rendszer létrejött a háború után, elzavarták a hozzáértő szakembereket a régi államigazgatásból. Most újra kialakult egy szakembergárda, ezt nem lenne szabad szétverni, ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát. (dr. Szügyi Gyula)- Az új koncepcióban is benne van a társadalmi igazságtalanság: a gazdag gazdagodik, a szegény tovább szegényedik. Egyet világosan kell látni: nem a farok csóválta a kutyát, tudjuk, hogy a nagypolitika volt a döntő, hiszen nem itt Tolna megyében találták ki az iskolakörzetesítést, meg a többi dolgot, amit most mindenki birál. (Bohli Antal)- A vitában összekeveredik az önkormányzat és az államigazgatás fogalma. Ezt helyre kell tenni. Mindkettőre szükség van és szükséges egy megyei szintű szervezet is. Ormos Mária mondta egyszer, hogy nem ismer olyan európai országot, ahol nincs középirányitó szervezet. A vitacikkekben olyanok is véleményt mondtak, akik nem értenek hozzá. A kórházban sem szólnak bele kívülállók, hogy mennyi és milyen orvos kell, és azok hogyan dolgozzanak. (dr. Farkas László)- A kritikák többsége jogos, de a tanács szakembereinek mozgásterét erősen korlátozták a központi intézkedések, előírások. Az irányítás erősen ágazati szemléletű volt és a megyei tanács ezt közvetítette lefelé. A bevezetésre kerülő normatív elosztás nagy lépés, de problémák is lesznek vele. A megyei hatáskör mindenképpen marad, és majd idővel kikristályosodik egy hatékonyabb működés. (Csekei Gyula)- Az újraelosztó funkciót le kell építeni, a pénz maradjon ott, ahol megtermelődik. Persze ez is ellentmondásokhoz és esélyegyenlőtlenséghez vezet: gondoljunk egy kis falura, idős, alacsony jövedelmű lakókkal és mondjuk Paksra. A jókat persze nem szabad visszafogni, viszont az elmaradottakat sem szabad magukra hagyni. Ez a gondolat is valamilyen területi integritás szükségességét igazolja. (Tamás Ádám) Összegzési kísérlet Az újságíró nehéz helyzetben van. A tanácsi dolgozók gyakran szakmai részletekbe menő vitájában vett részt, és ebből kellene a lényeget kihámoznia úgy, hogy az egyszerű halandó is értse. Egyrészt a bőség zavarával küzd, hiszen két és fél órás volt a vita, ugyanakkor világos, áttekinthető koncepciót, jövőképet senki sem adott, a mozaikot részletekből kell összeállítani. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy valamilyen megyei szervezetre szükség van. E szervezetet a helyi önkormányzatok tartják fenn azért, hogy érdekképviseleti, érdekegyeztető, koordináló szerepet töltsön be, legyen egy jól képzett szakértő gárda, amely a községi tanácsoknak segít, szolgáltatásokat nyújt. Az is nyilvánvaló, hogy államigazgatási apparátusra is szükség van, hiszen mindenütt meg kell követelni a jogszabályok, a szabványok betartását, az állami akarat érvényesülését Vita abban volt, hogy e két alapvető funkciót elláthatja-e egyetlen szervezet. A jelenlegi megyei tanácsok munkájában ma még a hatalmi, újraelosztó státus, az államigazgatási funkció dominál. A helyi tanácsok elégedetlensége jelzi, hogy a szolgáltató-érdekképviseleti tevékenység elégtelen. Az érdekképviseleti és az államigazgatási funkciók ellentéte logikusan azt követeli, hogy ezek ne egy kézben összpontosuljanak megyei szinten, mert ez visszaélésekre, hatalmi fellépésre ad lehetőséget, és mint tudjuk, mindig akadnak olyanok, akik a kínálkozó lehetőségeket kihasználják. Hogy a társadalom egésze milyen megyei tanácsot akar, azt e vitából nem tudhattuk meg. Ezen nem is szabad csodálkozni, az embereknek valószínűleg nincs markáns, megalapozott véleményük erről a szervezetről, hiszen az egyszerű állampolgár csak ritkán kerül közvetlen kapcsolatba a megyei tanáccsal. Ebben a belső, tanácsi szakmai vitában közvetve mégis a nép fog dönteni. Ha a tanácstagi választásokkal létrejövő helyi, községi, városi ön- kormányzatok valóban a lakosság érdekeit képviselik majd, és ezek olyan megyei szintű szervezetet hoznak létre és működtetnek, amely az érdekeiknek, igényeiknek leginkább megfelel, akkor remélhetjük, hogy a közakaratot képviselő megyei tanácsunk lesz.- domokos - árki - Fotó: RITZEL Apa és lánya Adócsalódás- Jó pálinkát kell főzni, be kell tartani a főzési időt, mindenkinek azt az anyagot kell adni, amit hozott - hangzik az „üzleti titok”. - Itt nem kap senki törkölyt szilva helyett. Persze, az se mindegy, hogy milyen a cefre. A falon bekeretezett jótanácsok a készítéséhez: penészes, rothadt, romlásnak indult gyümölcs erjesztésével ne foglalkozzunk. Csak érett gyümölcsöt gyűjtsünk, a cefré- zendő gyümölcsöt mossuk meg, ...és így tovább. Az alapelv; tisztaság és higiénia. A pálinkafőzde egyik felében a szociális helyiségek. Csempézett zuhanyozó, mosdó, WC. A pihenőszobában hűtőszekrény, fogas, heverő. Eredetileg irodának készült, de az íróasztal kikerült az üstök, tartályok közé. Onnan jobban szemmel tartható minden. Az édesapa jön-megy, intézkedik, a kuncsaftokkal tárgyal. Zita a papírmunkát végzi. A „mi akart lenni, mire készült iskolás korában?” kérdésre lassan jön a felelet.- A gimnázium után a tanítóképzőbe felvételiztem. Nem sikerült...- Mit szólt, amikor a család úgy döntött, hogy öné lesz a pálinkafőzde?- Először furcsának találtam, meglepődtem...- De azért csinálja...- Egy darabig.- Meddig? Amíg meg nem unja, vagy amíg meg nem gazdagodik?- Is-is. Fontos a pálinka szeszfokának pontos mérése- Aztán mibe kezd?- Valami másba, még nem tudom.- Vettünk magunknak egy komoly munkalehetőséget, hogy felépítettük ezt a pálinkafőzdét - mondja az édesapa.- Ha nem tetszik a Zitának, legfeljebb eladja - jegyzi meg a nagyapa. - Eladni még mindig jobb, mint venni... F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Kompromisszummal végződött a parlamenti vita adóügyben. A képviselők- érezvén az erős társadalmi nyomást - számtalan módosító javaslattal éltek a pénzügyi kormányzat beterjesztésével szemben. A törvénybe iktatott változások végül is csak apró korrekcióknak tekinthetők a meglevő adórendszeren, igazi változásnak, új adófilozófiának nyoma sincs. A lakosság túlnyomó részének életszínvonala tovább csökken, a vállalkozó szféra továbbra is elégedetlen - mindenki csalódott. Míg az elmúlt években világszerte csökkentették az adóskála progresszióját és szűkítették a kedvezményeket, addig nálunk meredek progressziót és - engedve egyes rétegek, szervezetek nyomásának - sok kibúvót, kedvezményt alkalmaz a kormány. Tetten érhetők a működési zavarok, a bizohytalanság, a széthullás apró jelei az államigazgatásban, gyakran meghajlanak erőszakos csoportérdekek előtt, a „szakértő” apparátus egyre többször hoz meggondolatlan, a bizalmat aláásó, a lakosság türelmét végsőkig feszítő, előrelátást nélkülöző döntéseket. A gazdaságpolitikát többnyire egyoldalú költségvetési szempontok alakítják, a komoly - és persze kockázatokkal járó- változtatások rendre elmaradnak. A kormány szerint „halálugrás" lenne az adók radikális csökkentése, a magyar gazdaságban nincs annyi tartalék, hogy az adóbevételek átmeneti csökkenését egy erős fellendülésig átvészelje. Az mindenesetre biztos, hogy a mai „róka fogta csuka” helyzetből ezzel az adópolitikával nem lehet kitörni. A keveset nehéz igazságosan elosztani, a valódi megoldás az lenne, ha többet termelnénk, erre viszont nem ösztönöz az adórendszer. Az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” alapigazságot úgy látszik nem ismeri a kormány, hiszen a kiadásaihoz igazítja a szükséges bevételt a régi hagyományokat követve és még így is óriási államadósságot halmoz fel. Fejéről a talpára állítva a gondolkodást: a teljesítményeket elismerő és ösztönző adórendszert kellene bevezetni és a kincstárba így befolyt összegből gazdálkodjon a kormány jó háziasszony módjára, spórolással, okos beosztással, ameddig a takaró ér. A politikai csatározások, tisztázatlan erőviszonyok közepette nem is remélhetjük egy komoly változásokat ígérő, megalapozott gazdaságpolitika érvényesülését. Erre csak a politikai konszolidáció után számíthatunk, éppen ezért sürgetően fontos a parlamenti választások mielőbbi kiírása. Az új kormány talán más szemléletet hoz és eredményesebb lesz a gazdaság élénkítésében. Az a jövendő kormány, amely - fogadjuk most el ezt az optimista feltételezést - bírja a nép bizalmát, támogatását, divatos szóval: legitim.- árki -
