Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
4 - TOLNATÁJ Vitray is bemutatta Etka és a jóga Szinte hihetetlen! Egy törékeny testalkatú, őszülő hajú idős hölgy - ilyen esetben nem illik elárulni az életkort, de talán most ez megbocsátható: közel a hetedik ikszhez - minden erőlködés nélkül feje- náll, lábait a nyakába teszi, tenyerére támaszkodva hintázik. A nézők - a szekszárdi nyugdijasklub tagjai - lélegzetvisszafojtva figyelik a produkciót, csak annak végeztével hangzik fel egy-egy ál- mélkodó megjegyzés. A jógabemutató főszereplője, a szegedi Kátyikné Benke Etka sokaknak régi ismerőse, legalábbis a televízió képernyőjén keresztül. Etka néni a Vitray-féleteleferében is elkápráztatta - nemcsak rendkívüli hajlékonyságával, tornászokat megszégyenítő mutatványaival, hanem kifogyhatatlan derűjével is - a közönséget. Ez alkalommal sem történt másképp, a Babits Mihály művelődési központban megrendezett pszichológiai kultúra hete tegnapi programján.- Mi a titka mindennek? - faggatta jelen sorok írója nem kis irigységgel az örökifjú Etka nénit, aki ki sem fújva magát, azonnal válaszolt: - Nincs ebben semmi titok. Ezelőtt tizenöt évvel én nagyon beteg ember voltam, s azt a tanácsot kaptam, hogyha meg akarok gyógyulni, akkor próbáljak meg jógázni. Mit tehettem, nem volt más választásom, mert nagyon rosszul éreztem magam. Azután tanulmányozva a jógát, rájöttem arra, hogy van benne néhány nagyon hasznos dolog, például a helyes légzés elsajátítása. Ugyanígy sokat segített a koplalás, majd ezt követően a helyes, zöldségre, gyümölcsre épülő táplálkozás. Minden rossz a helytelen légzés következtében jön létre az emberi szervezetben. Ha ezt megváltoztatjuk, egyenesen tartjuk a fejünket, ellazítjuk a gerincünket, akkor nem fogyasztjuk csak az energiánkat, hanem azt gyűjteni is képesek leszünk. S meglepődve tapasztalja az ember, hogy múlnak az évtizedek, s nem egyre tehetetlenebb, hanem egyre erősebb.- Milyen betegségekben szenvedett annak idején?- ízületi gyulladásaim meg epebántal- maim voltak, örökké fájt a fejem, meg sok Állunk a főtéren. Ketten. A tanácselnök meg én. Van miről beszélni, jó ez a falu. Elég nagy is, meg jó gazdag is. A télutó még tartja a kabátos séták idejét, a délelőtti csendben jó pár falubeli igyekszik a kocsmába. Jó az a kocsma, kell az a kocsma.- Te Kálmán, - ronda az a szobor a főtéren. Nem szép ha mondom!- Mondod, mondod, de attól még nem lesz másik. Aránytalan egy kicsit, de azért ronda! Az a mi szobrunk, az a falu lova. Igaz, az élő valahogy jobban mutat, de hagyjuk ezt abba... Nézzük a csendet és várunk valamit. Valami újat: Aztán, hogy mégsem akar megtörténni, beballagunk a falu boltjába. Jó bolt ez. Kell ez a bolt. Áru itt, áru ott, áru mindenütt. Ilyen, olyan meg amolyan. Mindenféle. Hifitorony, kistraktor, aztán hűtő és színes tévé és, és, és, és...- Hogy az Úristenben lehet valaki ilyen féleszű? Hatszázharminc forint! Az apátok, majd megmondom mijét! Mutass egy parasztot nekem, aki hatszáz forintos vellával rakja majd a tehén alatt a trágyát?! ' Mutass egyet! - dühöng a tanácselnök. Vörös a képe a méregtől. Kalapja leesik a kockás kőre.- Nincs igaza elnököm. Azt már nem nézte meg, hogy hova volt az a vasvilla támasztva? A kerti traktor mellé. Mindjárt nem olyan méregdrága az a pöfögő „szűzmárja”. Micsoda különbség?! Ez az üzlet - mondja Semennei úr, az üzletvezető. A bolt jó, az üzletvezető ügyes. Tíznapos akciót hirdettek a faluban mezőgazdasági kisgépek, meg ki a fene tudja, hogy mi minden eladására nem. Erre a jónép, már a nyitás előtt megvett mindent, így újra kellett rendelni a készletet, a Hermész-től. Gazdag a falu.- Azt is mondták, hogy kihaló falu, meg nincs megtartó ereje, meg elmennek innen, meg nem telepedik meg itt a fiatalság. Hu de bepirult a fejem - mondja Bizonyos Kálmán falusi tanácselnök. Elmennek. El a rossebet! Itt maradnak. Most mértünk olcsón, prima telkeket, kész a kenyérgyárunk, naponta 60-70 ————-— ...... 1989. november 25. egyéb, nem is szeretek erről beszélni. Arról viszont mostanában sokat beszélünk, hogy hogyan is kellene egészségesen élni: tornatermeket építünk, propagáljuk az úszást és a futást, s ez mind nagyon jó. De igazán irányítani a gondolataim, miközben testhelyzeteket veszek fel, azt csak a jóga közben lehet.- Persze ezeket a jellegzetes jóga gyakorlatokat nem muszáj a nyugdíjasoknak is megtanulni...- Nem a gyakorlatok az érdekesek, azokat csak azért mutattam be, hogy bebizonyítsam: kortól függetlenül az ember azt csinál magával, amit csak akar. Meg kell érteni, hogy az az erő, ami soha nem keletkezett és soha el nem múlik, bennünk van. Részei vagyunk az örök életet fenntartó erőnek. Ez nem buddhizmus, ez nem idealizmus vagy materializmus, hanem a való élet felismerése.- Kátyikné Benke Etka manapság jógagyakorlatok vezetésével foglalkozik, nemcsak lakóhelyén, Szegeden, hanem szerte az országban. Elárulná, mivel foglalkozott korábban?- Mivel beteg emberként születtem, mindenfajta mozgástól és nehéz munkától el voltam tiltva. Rövid ideig dolgoztam csak, amíg az egészségi állapotom megengedte. Szóval, olyan selejt ember voltam egészen ötvenöt éves koromig. Az orvos barátaim azt mondták, hogy életem végéig szenvedni fogok, a fájdalmakat lehet valamelyest csökkenteni, de megszüntetni soha. Most pedig itt vagyok makkegészségesen, és az orvos barátaim járnak hozzám tanácsot kérni. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az ország földmérési és térképészeti alapponthálózata — Nomád geodéták Már többször elkezdték az ország geodéziai alapponthálózatának létrehozását, de a háborúk és egyéb történelmi változások mindig összerombolták, meghiúsították, tönkretették ezeket a félkész állapotban lévő munkálatokat. Változott Magyarország alakja, nagysága, hovatartozása, s így mindent elölről kellett kezdeni. Mária Terézia óta már ki tudja hányadszor... A fejlett államok területén a pontos és gondos földmérési és térképészeti feladatok végrehajtásának megkönnyítésére úgynevézett geodéziai alapponthálózatot hoztak létre a szakmérnökök. Ezek pontjai lakott területen a templom- tornyok, gyárkémények és egyéb magas létesítmények, külterületen pedig - lehetőleg dombtetőre telepített - betonkövek. Egymástól való távolságuk egy-két kilométer. Az alappontok helyét valamilyen földi vagy légi (repülőgépes vagy műholdas) módszerrel meghatároz-' zák. Magyarországon irány- éstáv- méréses háromszögeléssel mérik össze a szomszédos pontokat. (Háromszögelési pont.) A Budapesti és Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat emberei már majdnem az ország egész területét beborították háromszögelési pontokkal (HP). Ahol a növényzet vagy a domborzat miatt nem látszanak össze a szomszédos, HP-k, ott ideiglenes vagy állandó mérnöki létesítményeket - műszerasztalokat, mérőtornyokat - építenek a kövek fölé. Néhány „fehér folt” - alappontokkal el nem látott terület - még akad. Ilyen Sárbogárd és környéke is. E terület kitöltését, HP-kel való benépesítését a Wudi György vezette pécsi kirendeltség végzi. Munkaterületük Ozorától Szabadbattyánig nyúlik. A Tolna megyébe eső szakaszon már végeztek, most fölfelé haladnak. Előreláthatólag jövőre átadják az egész rajont (körzetet). Svájci teodolitokat (szögmérő műszer) és svéd fénytávmérőket használnak. Április közepétől november végéig nomád életet élnek, télen pedig méréseik irodai feldolgozását végzik. Maroknyi csapat. Mérnökök, gépkocsivezetők, segédmunkások: tizennyolcán vannak összesen. Úttalan utakon barangolnak az UAZ-okkal, leássák a HP-ket, ha kell, műszerasztalt építenek föléjük, mérnek, számolnak, huzatos templomtornyokba és harmincméteres létraállványokra másznak... Nehéz körülmények között kemény munkát végeznek, tehát szabadok. WESSELY GÁBOR Fotó: KISPÁL M. Vasbeton mérötorony Gúlaállvány Létraállvány mázsát sütnek. Már jó a híre a kilós, fehér kenyérnek. Az értelmiség lakást kapott a szolgáltatóházunk emeletén. Van fodrász kétféle. Pattanásnyomkodó kozmetikus is, fogorvos tiszta új székkel, meg fúróval, aztán húsz asszony berreg- teti a varrógépet a pesti gyár megrendelésére. Járjuk az utcát, nézzük az embereket. Idősek, nyugdíjasok és ráérőek. Gondoltuk, bemegyünk a helyi hírközpontba - a kocsmába. Mennénk is, de kinnmaraszt bennünket a döbbenet. Vagy inkább engem, mert Bizonyos Kálmán már hozzászokott a látványhoz. Február ide, tél meg oda, jön velünk szembe egy félmeztelen ember. Rettenetesen szívja a cigarettáját, és ami borzasztó - nem fázik. Nincs libabőrös hát, csak kellemes séta a februári melegben.- A mindenit. Ember, maga nem fázik?! - kérdezek felettébb okosat.- Nem kérem. Jó idő van, nincs itt hideg, amúgy meg mindig így járok naponta pár órát.- Karácsony előtt abban a nagy hófúvásban így akart bemenni a kocsmába - mondja a tanácselnök - de én ráparancsoltam legalább egy inget.- így igaz, az kérem. A félmeztelen igazságot nem osztják itt ingyen. Ha az elnök szól, akkor azért inget veszek. Előttem is van szavá, van igazsága kérem!- Jól van Pista, most menjen és vegyen szépen egy inget magára.- Rendben van kérem, veszek egy inget. Nálam a tanácsi vezetésnek szava van kérem... Elballag.- Most kíváncsi vagy, mi?!- Nagyon.- Ez az ember fölépített egy bazi nagy házat a lányának, szépeh berendezték, mikor aztán minden a helyén volt, a vője - aki egyébként tanult ember - jól megverte. Ezt a félmeztelent meg elzavarták. Most itt él egy nyári konyhában. Egyedül tengődik, de van egy csudatalálmánya is. Kifundált valami kenőcsöt, ami állítólag gyógyítja az aranyeret.- Akkor alulnézetből akarja megváltani a világot?!- Azt mondják! Sokan jönnek hozzá. Ad ez kenőcsöt mindenkinek. Pénzt azt nem fogad el érte egy fillért sem. Úgy hallottam vizsgálták is a dolgot, de eddig nem jött össze neki... Rajta segített. Ebben lehet valami, mert most festőként keresi a kenyerét, és úgy szaladgál a létrán, mint a pók a falon. Előtte meg csak nyögött, és rohant a klozetra.- Te Kálmán! Én nem akarok abba a kocsmába bemenni. Majd máskor...- Menj csak. Otthon megtalálod. A fénykép az hatott. Végre ő is fontosnak érezhette magát egy kicsit. Kell valakinek. Jól van, menj csak, menj... Hosszú parasztház áll az iskolaudvar mellett. Söprűdobásnyira gubbaszt a kisház, a nyári konyha. Fehérre meszelt fal, lakója apró virágokat pingált rá három színnel. Muskátlis ablakkép, ablak nélkül. Mert az ugyan van, de nagyon kicsi. Ki bánja? Régi, kétrészes ajtó, belül a rigli, kívül az akasztó. Falusi bizonytalanság. Úgy sincs innen mit elvinni. Az előtérben, a szabadkéményes füstölőben nagy a rend. Meg a hideg. Beljebb, a nyikorgó ajtók mögött olajkályha áll lemeztelenítve, benne olaj pislog aprókat. Ledobált gúnya a széken, az ágyon. Az asztalon soknapos mosatlan edény mellett fél liter bor, meg egy bádogbögre. Az ablakban (ami van, de kicsi) a kincs. Orvos- ságos tégely, benne valami rózsaszínű kenhető massza. A csodaszer. A seggkenőcs. A félmeztelen emberünk gyógyító írja, amire sokan csak legyintenek. Mások hisznek benne. Sokan közülük aranyeresek. Ök azok, akik megpróbálnak mindent. Csak a kést nem. A sebészkést, azt nem! Abból csak a baj következhet. Félmeztelen emberem leültet. Arra a székre, amiről gyorsan elkapkodva a ruhát. Szívesen adja a kenőcsöt. De csak ingyen. Küldjék mást is, annak is ad. De csak ingyen.- Maga egy különc - verem mellbe a megállapítással, amin nem lepődik meg.- Én kérem, csak magányos vagyok. Kitaláltam valamit, amiben az emberek nem hisznek.- A családja megvárta, amíg felépíti a házat, aztán megverte, kidobta. Mert részeges. Mert félmeztelenül járkál. Mert már nem kell!- Kidobtak, kérem. Ki. Most így élek. így ni. Az elnök türelmes. Az elnök megvárt az utcán. Addig is volt beszéde az emberekkel, nem unta el magát. Most vár.- Van-e még dicsekedni való itt a faluban? - kérdem nem kevés éllel.- Van. Csak nyugodtan legyél, mert sorra vesszük szépen mindent. Idejöttél érdeklődni, hát most megkapod. Meg. Részletesen. Csak győzzed. Ballagunk a falu hétköznapi csendjébe szépen befelé. A falu nem vesz rólunk tudomást, csak éli a maga megszokott, felbonthatatlan, türelmes óráit. Nemsokára dél van. Megyünk az óvoda felé, mert itt van a falu újabb születő csodája.- Rendet teszünk itt is végre! Új konyha, étkező, meg kiszolgálóegység készül majd itt. Összesen két és fél millióért. Kell is ennek a nemzedéknek. Majd ha szűk lesz az óvodai keretünk, törjük a fejünket, újra, hogyan kellene megint bővíteni. De addig is felújítjuk ezt a málló parkettát, ezt a hulló vakolatot. Újat csinálunk belőle. Olyan lesz mint a varázslat. Gyorsan szépen és időre. így dukál ez nálunk!- Kálmán, - kiált az egyik konyhás asszonyság - nézd csak, szivárog a falból a víz. Nincs hová vécére menni.- Szólok a Jani gyereknek mindjárt, majd szétszedik, megcsinálják.- Na, jó, elnököm, lesz egy szép óvodátok hamarosan. De van még’újság?- De türelmetlen vagy. Ez az élet egyik fele volt. A kezdet, az indulás. Az a hely, ahol beszélni tanítanak, ami még messze viszi az embert. Bele az életbe. Gyere! Most elviszlek a másik végébe. Ki a temetőbe. Az ötlet már önmagában is bizarr, irtózom is az egésztől. Nincs meghátrálás. Magamnak kerestem. Gyerünk a temetőbe, ami olyan mint a többi. Falusi temető, sírokkal, elsárgult, megfakult, kopott koszorúkkal, kisebb és nagyobb síremlékekkel. Kell ez a népnek, az élőnek. Mutatja ez is, hogy ki milyen tehetős, ki mire vitte. Adnak magukra az emberek, meg egymás szavára. Mert falun azt kibeszélik, aki itt sem bizonyít. Nem a halottnak, az élőknek.- Mit akarsz te itt velem?- Na, gyere, majd azonnal lehűtlek. Csak gyere. Melyik falu mondhatja el magáról, hogy van két hűtő a halottasházában?! Jöhet a meleg!- Ahhoz előbb halál is kell.- Van. Élünk és meghalunk, ez a rendje. De nem mindegy, hogy itt büdösö- dünk - vagy mint a városon utoljára is hűsölünk. Végigértünk a falun. Bizonyos Kálmán - meg jómagam. Az alszegen keresztelőre készülnek, a faluvégen temetnek. Mint mindenütt e földön. SZABÓ SÁNDOR Félmeztelen igazság Kátyikné Benke Etka
