Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. november 25. /"tolna'', tíÉPÜJSÁG 3 Nem lehet párthelyiségekben szavazni- A vándorurnát csak kérésre viszik ki- Amikor a választópolgárt külön nyilvántartásba veszik Tolna megyében 321 szavazatszámláló bizottság alakult, ahol a névjegyzékbe felvett több mint 197 ezer választójogosult leadhatja szavazatát. A szavazókörök területi beosztása döntő többségében megfelel az 1985. évi beosztásnak, a szavazóhe­lyiségek sem sokban változtak. Új szabály: nem lehet szavazóhelyiség a párt kizárólagos használatában, kezelésében lévő épületben. Ezért Szekszár- don, illetve néhány városban módosításra volt szükség. A sza­vazóhelyiségekben legalább két fülkét, két urnát, s valamennyi szavazófülkébe iront kell biztosítani. A választójogosultak az értesítés felmutatása mellett szavaz­hatnak. Ám, ha valaki véletlenül valamilyen adminisztratív okból nem kapott értesítést, akkor saját állandó lakhelye szerinti sza­vazókörben a személyazonosság, személyi igazolvánnyal való igazolása után szavazhat. A választóknak megküldött értesítés („kopogtatócédula’’) tartalmazza a szavazás időpontját és a szavazóhelyiség pontos címét. * Sorozatunk végén - a Tolna Megyei Tanács szakapparátusá­nak segítségét megköszönve - továbbadjuk azokat a válaszo­kat, amelyekre ezekben a napokban sokan kíváncsiak. * Az állampolgárok elsődlegesen hol szavazhatnak?- Az 1989. évi XXXIV. tv. 14. § (1) bekezdés szerint: szavazni kizárólag személyesen és - az e törvényben előírt kivételekkel - csak a választópolgár állandó lakhelye szerint kijelölt szavazó­helyiségben lehet. Az egészségi állapota miatt mozgásában gátolt személyt sza­vazásának lehetővétételében - kérésére - a szavazatszámláló bizottság két tagja felkeresi. Az előző szavazásokhoz eltérően a vándorurnát csak kérésre lehet kivinni. Ezt a szavazatszámláló bizottságtól lehet kérni és az urna kivitele kérdésében a számlá­lóbizottság dönt. A szavazóhelyiségben az a választópolgár szavazhat, aki a választók nyilvántartásában szerepel, vagy ab­ba utóbb felvették. Ha a választópolgár a nyilvántartás elkészítése után az állan­dó lakóhelyét megváltoztatja, az új lakóhelye szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága titkárától, vagy - a szavazás napján - a szavazatszámláló bizottságtól kérheti a választók nyilvántartásába való felvételét. A kéréshez csatolni kell a ko­rábbi lakóhely szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága tit­kára igazolását arról, hogy a kérelmező a választók nyilvántar­tásában szerepelt. Milyen jogszabályi szabályozás van arra az esetre, amikor az állampolgár nem tartózkodik lakóhelyén? Az ország egy másik távol eső városában halaszthatatlan eseményen - te­metés, konferencia - vesz részt? Természetesen ebben az esetben is szavazhat, erre az esetre a 40. § (2) bekezdés a mérvadó: az a választópolgár, aki állandó lakóhelyétől a választás napján távol van, az állandó lakóhelye szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága titkárának igazolása alapján kérheti az ideiglenes lakóhelyén, illetőleg a tartózkodási helyén a helyi tanács végrehajtó bizottsága titkárá­tól, vagy - a szavazás napján - a szavazatszámláló bizottságtól, hogy vegyék őt fel a választók nyilvántartásába. Az igazolás kiadásakor az illetékes tanács végrehajtó bizott­ságának titkára a választópolgárt törli a nyilvántartásból. Az iga­zolásban - a választópolgár nyilatkozata alapján meg kell jelölni azt a lakóhelyet, illetőleg tartózkodási helyet, ahol a választópol­gár szavazni kíván, az igazolás átvételén a választópolgár alá­írásával köteles hitelesíteni. Az igazolás és a személyi igazol­vány alapján az új lakóhely illetőleg tartózkodási hely szerint il­letékes helyi tanács végrehajtó bizottságának titkára - a szava­zás napján a szavazatszámláló bizottság - a választópolgárt kü­lön nyilvántartásba veszi. Igazolást a szavazást megelőző nap 16 óráig lehet kiadni. Például a szekszárdi állandó lakhellyel rendelkező állampol­gár az ország bármely területén szavazhat, ebben az esetben a már említett igazolást és a személyi igazolványát kell a szava­zatszámláló bizottságnak felmutatni. * Lapunk pénteken interjút közölt a megyei választási bizott­ság titkárával. A megyei tanács igazgatási osztálya a követke­ző fontos információ közlésére kérte fel szerkesztőségünket: „Dr. Nőt László úrral készült interjúban az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat a népszavazásról és a népi kezdemé­nyezésről szóló 1989. évi VH: törvény 29. paragrafusa szerint is­mertették, ugyanakkor az 1989. évi XXXIX. törvény 3. §-a az em­lített törvény 29. §-át hatályon kívül helyezte. Ennek megfelelően az érvénytelenségi okokra vonatkozóan az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok választásáról szóló 1989. XXXIV. tör­vény 20. § (3) bekezdése a mérvadó. Eszerint érvénytelen az a szavazat: a) amelyet nem a hivatalos szavazólapon adtak le, vagy b) amelyből a választópolgár akaratát egyértelműen nem le­het megállapítani. * Ezekkel az információkkal a Tolna Megyei Népújságban egy hete tartó „Pártok és szervezetek a népszavazásról” című so­rozat véget ért. v Olaj lesz a tűzre... ...ha megírom, hogy csak a tűzre lesz olaj. A lábosba, tepsibe, serpenyőbe nem. Mert szegény ember vízzel főz. Mostanában az is, aki nem annyira szegény, csak éppen nincs szerencséje (ideje, türelme, strapabí­ró lába - a megfelelő kifejezés behelyette­síthető) kivárni, amikor kedvenc boltjába is hoznak néhány karton étolajat. Mertelőbb- utóbb hoznak. Szállítgatnak, csak keve­sebbet, mint amekkora az igény. A Mecsek Füszért szerint pontosan 25 százalékkal kevesebbet. Erre a negyedévre ugyanis 130 vagonnyi étolajat rendelt a Baranya és Tolna megyét ellátó élelmiszerkereskedel­mi vállalat a Növényolajipari Vállalattól, ám visszaigazolást csak a tavalyi szintre, azaz 100 vagonra kaptak. A keveset pedig nem lehet kielégítően elosztani. Még akkor sem, ha nem preferálják az egyik területet - pél­dául a pécsi ellátást - a másik rovására. A Növényolajipari Vállalat - mint megtud­tam - kapacitáshiányra hivatkozva nem tudja kielégíteni az igényeket. S a megol­dást érdekes módon nem abban látják sem ők, sem a kereskedők, mint szerénységem. Én ugyanis arra gondoltam, hogy munkába lehetne esetleg állítani még egy - vagy több - gépsort, ami műanyag flakonokba töltö­geti az olajat. S ha kellően sok töltögetővei kellően sok flakont megtöltenek, akkor bát­ran lehetne árulni - kvázi exportálni - a ju­goszláv bevásárló turisták tömegének is. Mint említettem, ök nem így gondolják. Inkább korlátozni kellene valamilyen mó­don a kivitelt... Esetleg a belföldi vásárlást, hogy aki végre talál valahol olajat (mert, hogy a szállítás folyamatos, csak 25 száza­lékkal elmard az igényektől, amit ugyan nem egészen értek, mert akkor átlagban minden negyedik vásárlási próbálkozá­somnak sikerülni kellene, mégsem sike­rül)... Szóval aki mégis talál végre olajat, az ne vehessen egyszerre öt litert, csak mondjuk kettő és felet. A kereskedők reményked­nek, hogy a korlátozás - kellő nyomást kell csak gyakorolni a kormányra - előbb- utóbb bekövetkezik. Ez is egy megoldás... lesz, addig is olajozottan csak annak megy a vasárnapi rántotthús sütése, akinek sze­rencséje van. Disznó szerencséje, amit le lehet vágni, s a zsírját az egészséges táplál­kozás jegyében kisütni.- ri ­Magánszemélyek magántőkéjéből magánrészvény Néhány olyan részvénytársaság már működik az országban, amelyik magán- személyek számára is bocsátott ki részvé­nyeket. A kereskedelmi bankok azonban eddig az állami tulajdonon kívül csak válla­lati tőkére alapoztak. Elsőként közülük az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (OKHB) döntött úgy legutóbbi közgyűlé­sén, hogy startol a magánbefektetők pén­zéért is. A lépés hátteréről, az állampolgá­rokat érintő hatásáról Császár Józseffel, az OKHB szekszárdi fiókjának, valamint Szí­jártó Lászlóval, a fiók lakossági részlegé­nek vezetőjével beszélgettünk. Az OKHB alaptőkéje jelenleg 12 milliárd forint, ezt a tulajdonosok tovább kívánják növelni annak érdekében, hogy a bank vállalkozhasson, jövedelmezőnek ígérke­ző közös beruházásokba beszállhasson. (A szekszárdi fiók például részvényes a Gemencplast Rt.-ben, de más cégekkel is folytat hasonló céllal tárgyalásokat). A vál­lalatok jelentős része azonban tőkesze­gény, a meghirdetett 2 milliárdos alaptőke­növelés is csak részben sikerült, a pótlólag kibocsátott részvényeknek eddig csak a felét jegyezték a gazdálkodó szervezetek. Ez a forrás kimerülőben van. Pótlására ­pontosan be nem határolva, de számítások szerint mintegy 1 milliárd forint értékben - az elsőbbség szerepére is építve bocsát­ják ki magánszemélyek számára az érték­papírokat. Az érdeklődők már most jelezhetik igé­nyüket az OKHB 62 fiókjánál - megyénk­ben Szekszárdon, Bonyhádon és Tamási­ban -, a tényleges vételre pedig december 2-től kerülhet sor. A részvények 10 ezer, 50 ezer és 100 ezer forint névértékben kerül­nek kibocsátásra. Az a magánszemély, aki 1 millió forint értékben jegyez részvényt, jo­gosult a közgyűlésen való részvételre és szavazásra. A kisebb részvényesek „összeállhatnak", képviselőjüket küldhetik a tanácskozásokra, határozathozatalokra. A befektetés azok számára lehet von­zó, akik megengedhetik maguknak, hogy legalább középtávra gondolkozzanak. Tavaly az OKHB - a nagy bankok közül a legmagasabb -13 százalék osztalékot fi­zetett a részvények után, s ez valószínű­síthető erre az évre is. Ezt a jövedelmet magánszemélyek esetében 20 százalék forrásadó terheli. Összességében tehát kedvezőtlenebb részvényt vásárolni, mint bankbetétet elhelyezni (még annak figyelembevételével is, hogy a jövő év el­ső félévében vásárolt részvények után az OKHB 8 százalék prémiumot is fizet). A haszon középtávon várható, amennyi­ben a bank eredményesen gazdálkodik részvényei kelendőek, ezért azoknak az árfolyama a tőzsdén jóval a névérték fölé kerül. Beszélgetőpartnereim szerint erre az árfolyamnyereségre garanciát jelent a bank eddigi hároméves működése. Alaptőkéje - mint említettem - jelenleg 12 milliárd forint, vagyonarányos nyeresége tavaly 53, árbevételarányos nyeresége 28 százalék volt, a nyereség a mérleg­főösszegnek a 4,8 százalékát érte el. A vonzerőt fokozhatja, hogy a jövő évi adózási szabályok - éppen most tárgyal róluk az Országgyűlés - várhatóan pre­ferálni fogják a magánbefektetéseket. Ezek után alighanem csupán egy gát le­het az egyszerű halandók részvényvá­sárlása előtt: ha nincs 1 millió, de még néhány 10 ezer olyan forintjuk sem, ami­nek magasabb jövedelméről - a jobb jö­vő reményében - néhány évig lemond­hatnának.- ri ­Zöldi László az Aczél-korszakról Diktatúra és kultúrpolitika Történész, aki a sajtóban dolgozik - így mutatkozott be az érdeklődőknek Zöldi László, a Népszabadság főszerkesztő-he­lyettese a Tolna Megyei Népújság szer­kesztőségében tartott író-olvasó találko­zón. A megállapítás, Zöldi László egyete­men szerzett képzettségét tekintve kétség­telenül igaz, ám az is tény, hogy a kezdeti rövid időszakot leszámítva nem maradt meg szigorúan vett szakterületén, helyette az írás, újságírás mellett kötelezte el magát. Mint az Élet és irodalom volt munkatársa, majd rovatvezetője elsősorban filmjegyze­teivel aratott sikereket, de ugyanígy elis­mert irodalomtörténeti munkássága, sőt, legutóbbi könyve - amely a Nemeskürty- rejtélyt veszi vizsgálat alá - bizonyos érte­lemben visszatérés eredeti szakterületé­hez, a történelemhez. Zöldi László az érdeklődőkkel folytatott eszmecsere alkalmával többször is kitért arra a kultúrpolitikai időszakra, amit ma­napság Aczél György nevével kapcsolunk össze. Napjainkban tart az indulatoktól sem mentes vita ennek a kornak a megíté­léséről, s hangzanak el pro és kontra érvek Aczél személyére vonatkozóan is. Zöldi László az Élet és Irodalom vezető munka­társaként élte át ezeket az éveket, ennek megfelelően számos közvetlen információ­val rendelkezik az Aczél György fémjelezte kultúrpolitikát illetően. Erről kérdeztük véle­ményét.- Katona Éva, az Élet és Irodalom riport­rovatának legendás vezetője mondta egy­szer: az Élet és Irodalom története azonos Aczél elvtárs elégedetlenségeinek történe­tével - kezdte beszélgetésünket egy jel­lemző adalékkal Zöldi László. - Az bizo­nyos, hogy ez egy nagyon érdekes időszak volt Manapság csak negatív módon szo­kás beszélni ezekről az évekről, persze én is úgy gondolom, hogy az Aczél-éra kultúr­politikai szempontból nem nevezhető külö­nösebben pozitív korszaknak. Mégis, ek­koriban sok mindent lehetett tanulni. Az Élet és Irodalomnál például azt, hogy mi­ként lehet áttételesen, az írásművészet kü­lönböző eszközeivel, például metaforákkal hiteles és érvényes véleményt alkotni anél­kül, hogy ez a vélekedés szembekerülne a kultúrpolitika elképzeléseivel. Holott a kettő között nyilvánvaló szemléleti különbség mutatkozott meg. Ez a megoldás egyfajta kiegyezés volt a magukat kifejezni óhajtó értelmiségiek és a politika letéteményesei között. Hogy aztán ezt a kiegyezést ma mi­ként ítélik meg, az egy más kérdés. Mint ahogyan megint más kérdés az Aczél-kor- szak történelmi távlatból való megítélése.- Ön személyesen ismerte Aczél Györ­gyöt, találkozott is vele több alkalommal. Említene esetleg egy példát, amivel jobban megvilágítaná Aczél sokat vitatott szemé­lyiségét?- A nyolcvanas évek elején történt az eset, amikor gyakorló filmkritikusként érté­keltem a magyar játékfilmszemlét. Az akkor ' tartott főszerkesztői értekezleten Knopp András, az aczéli kultúrpolitika egyik ismert Zöldi László végrehajtója - számomra is rejtélyes okok miatt - az én cikkemet emelte ki, mint irány­mutatót. Hirtelen nem is tudtam, hogy örül­jek ennek a dicséretnek vagy inkább szo- morkodjak ezen. A szünetben éppen be­szélgettem néhány kollégámmal, amikor kinyílott az ajtó, s maga Aczél György, az ország akkor második vagy harmadik em­bere lépett be rajta. Egyenesen a mi cso­portunkhoz jött s felém fordulva megje­gyezte: „Hallja, jó nagy marhaságot irt ma­ga a játékfilmszemléről.” Átvillant az agya­mon, hogy most legyek fiatalosan szemte­len vagy pedig inkább nyeljem le ezt a meg­állapítást. Úgy döntöttem, elmondom neki azt, amit gondolok: „Húsz percet tetszett késni, mert az egyik beosztottja akkor di­csérte meg ezt a cikket.” Mindezt csak azért említem, hogy rávilágítsak azokra a bizonytalansági tényezőkre, amelyekkel dolgoztak a kultúrpolitika vezetői. Ebből természetesen nem következik az, hogy tág volt a mozgástér, de nem is volt annyira szűk, mint azt manapság sokan feltételezik.- Fel tudott mutatni ez a korszak valódi értékeket?- Igen, még akkor is, ha a folyamatos összekacsintás jellemezte ezt az időszakot. Az olvasó nagyon jól ráérezhetett arra, hogy mit akar a művész valójában közölni. Szerintem ez a cenzúra, sőt a szerkesztő előtt sem volt titok, tehát ez az összekacsin­tás gyakorta négyoldalúvá vált. Az ilyen el­lentmondások ellenére sem lehet azt mon­dani, hogy az Aczél-korszak nélkülözte az értékeket. Hogy ne menjek messzire: a színház területén Aczél György nevéhez két kezdeményezés fűződik. Az egyik a kecskeméti színház, amely ugyan abszolút fiaskóval végződött, a másik a győri Markó Iván-féle táncszínház, ez viszont világsikert aratott. Szóval én azt hiszem, hogy előbb- utóbb elérkezik az aczéli kultúrpolitika tényszerű feldolgozásának az ideje. Érde­mes ennek a züllesztő, de ugyanakkor ér­dekes korszaknak végiggondolni a tanul­ságait, nehogy még egyszer elkövessük ugyanazokat a hibákat. SZERI ÁRPÁD Fotó: RITZEL ZOLTÁN A megyei tanács elnöke a tengelici oktatási központ hasznosítási lehetőségeiről Az MDF Szekszárdi Szervezete - mint ismeretes - javaslatot tett a tengelici oktatási köz­pont hasznosítására. A megyei tanács elnöke, Tamás Ádám a következőket válaszolta: „Az MDF Szekszárdi Szervezetének a tengelici Oktatási Központ hasznosításával kap­csolatos javaslatát megköszönöm. A megyei tanács foglalkozik az intézmény működésének átalakításával, mélynél alapve­tő követelménye az önfinanszírozás. Azok a javaslatok valósíthatók meg, melyek ezt az el­vet a gyakorlatban biztosítják. Az intézmény adottságai alapján a hasznosítás az alábbiak szerint lehetséges: 1. Az oktatás, üdültetés és szállodai tevékenység területén a három funkció párhuza­mos működésével, eredményérdekeltségben. Az egészségügyi létesítmény számára alkalmas átalakítás, s főként az üzemeltetés költ­ségei fedezetének 1990-ben, megyei költségvetésből történő megteremtésére ma már a korábbi igen csekély esély sincs meg. Az oktatási központ eredményes hasznosításának reális lehetősége a közelebbi jövőben elsősorban a hármas tevékenységi kör (oktatás, üdültetés, szállodatevékenység) vállalkozói szemléletű kiépítésével biztosítható. 2. A szociális és egészségügy területén az alábbi igények fogalmazódtak meg:- a megyei kórház részeként vese és vesével összefüggő betegségek gyógyítása,- rehabilitációs feladatok ellátása,- időskorúak otthona. Célszerűnek látszik olyan működési forma és ezzel összhangban álló eredményérde­kelt gazdálkodó szervezet kialakítása, mely révén az üzleti kapcsolatok kiszélesíthetek, szabad vállalkozás keretében a létesítmény eredményesen működtethető. Ennek pedig végső pénzügyi nyeresége részben az alapellátás - pl. az egészségügyi ágazat, vagy az oktatás - területére fordítható.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents