Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

1989. november 17. /tolna'\ 2 NÉPÚJSÁG Szóvivői tájékoztató a Minisztertanács üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) létszám „plafon” megszüntetése. Napi­renden szerepelt a postatörvény módo­sítása is. Ennek lényege: postai távbe­szélő, távíró állami vállalatok által létre­hozott vagy állami vállalatok részvételé­vel működő gazdasági társaság tulajdo­nában is lehet a jövőben. Fontos kikötés A kelet-európai fejlemények álltak az Eu­rópa Tanács miniszteri bizottságának csü­törtöki strasbourgi ülésén a figyelem kö­zéppontjában. A miniszteri bizottság tegnapi ülése kere­tében adta át Horn Gyula külügyminiszter a Magyar Köztársaságnak az Európa Ta­nácshoz való teljes jogú csatlakozási szán­dékát tartalmazó nyilatkozatot is. A hatalomnak egy elit által történt mono- polizálásával való szakítás, a pluralista de­mokrácia térhódítása Közép- és Kelet- Európában új történelmi távlatokat nyit a kelet-nyugati viszony számára - jelentette ki a többi közt Strasbourgban, az Európa Tanács miniszteri bizottsága előtt Horn Gyula magyar külügyminiszter. Köszönetét mondva a néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt meghívásért, a magyar külügyminiszter rámutatott: az Európa Tanács hitvallása az emberi jogok, a demokrácia, a humanizmus védelméről, erősítéséről egyetemes, civilizációs hagyo­mányok, értékek védelmét jelenti. Bebizonyosodik: a demokrácia és intéz­ményei a haladó emberek küzdelmének vívmányai. Nincs külön polgári vagy szo­cialista demokrácia. Az eddigi megkülön­böztetés csak arra volt jó Kelet-Európábán, hogy elleplezzék a hatalomnak egy elit által történő monopolizálását, demokráciaelle- nességét. Az ezzel való szakítás, a pluralizmus, a azonban, hogy az állami tulajdon része­sedésének meg kell haladnia az 50 szá­zalékot. Lényeges elem az is, hogy érin­tetlenül marad a rádió, illetve a televízió műsorsugárzásával kapcsolatos kizáró­lagos állami tulajdon. A törvénymódosí­tás a kormány elgondolása szerint a jövő év elején lép életbe. demokrácia térhódítása Közép-Kelet- Európában új történelmi távlatokat nyit a kelet-nyugati viszony számára. Az elmúlt másfél-két esztendő alatt politi­kai téren - mondotta a magyar külügymi­niszter - eljutottunk a demokratikus rend­szer olyan szintjéig, amely soha nem léte­zett Magyarország történetében, s amely megfelel a civilizált Európa mai korszerű követelményeinek. A régi, az elit uralmát biztosított társadalmi-politikai rendszerhez már csak törvénytelen úton, erőszakkal le­hetne visszatérni. A Magyar Köztársaságban nem egysze­rűen reformokra, hanem a politikai és gaz­dasági rendszer megváltoztatására van szükség, s ez a váltás rohamléptekkel ha­lad előre - mondotta Horn Gyula. Ez nem a haladó eszme feladását, netán elárulását jelenti, ellenkezőleg! Csak a valóban de­mokratikus rendszerre való áttérés biztosít­hatja, hogy a nép, az alkotó emberek kezé­ben lesz a hatalom. Az új rendszer biztosít­hatja az emberek politikai és gazdasági vál­lalkozásának szabadságát, amely az euró­paiság lényege. Csak az a rendszer lehet életképes - folytatta -, amelyben biztosítva van az egyes társadalmi rétegek különböző érde­keinek kifejezése és érvényesülése, ahol egyetlen párt vagy tulajdonforma sem mo­nopolizálja a politikai és gazdasági hatal­mat. Elindult a „Paks városért” mozgalom A vidéken élő „másodosztályú” állam­polgár úgy érzi, egy politikai légüres tér­ben van. A fővárosból és egyes nagyobb vidéki városokból naponta érkeznek hí­rek a különböző pártok megalakulásáról- szétválásáról. Ezzel szemben a mi városunkban 3-4 párt működik 10-20 fős taglétszámmal. Az emberek bezárkóztak, nem szervez­kednek, félnek és a kivárásos álláspont­ra helyezkednek. A választások viszont közelednek, azokat elkerülni nem tudjuk. Ezt a politikai vákuumot próbálta olda­ni az a harmincfős csoport, akik megala­kították településünkön a „Paks váro­sért” mozgalmat, amely része a Demok­ratikus Magyarországért mozgalomnak. A mozgalom elindítói felhívásukban így fogalmazták meg céljaikat: „Jövőnk for­málása mindannyiunk közös felelőssé­ge. Amikor ismét az önkormányzatokat kívánjuk életre kelteni, akkor a magyar ember természetes igényét vesszük fi­gyelembe. A gondoskodó állam helyett egy önfenntartó demokratikus társada­lom megteremtése a célunk.” A városi tanács már elfogadta a vá­lasztási programtervezetét, amelyet a „Paksi Hírnök”-ben jelentet meg és eljut­tat minden paksi családhoz november 25-ig. Ezt a választási programot bírálhatják- formálhatják az állampolgárok és ja­vaslataik alapján lesz a programtervezet­ből program. Ezt a véleményt nyilvánító, programo­kat és feladatokat megjelölő lakossági véleményt kívánja a „Paks városért” moz­galom felerősíteni és cselekvési prog­rammá formálni.- BEREGNYEI ­Horn Gyula előterjesztette hazánk csatlakozási szándékát Európa Tanács miniszteri bizottságának ülése Az idei hitelfelvétel eddig kétmilliárd dollár (Folytatás az 1. oldalról.) Az 1985-ben újrakezdett kötvénykibo­csátások az NSZK és Japán tőkepiaci köz­pontjaira - Frankfurt, Düsseldorf, Tokió - koncentrálódnak, aminek alapvetően az a magyarázata, hogy az NSZK és Japán - mellesleg Anglia - tőkepiacai liberalizáltak, nincs szükség a kibocsátás engedélyezé­sére, csak egy helyi bankot kell találni, amely némi jutalék ellenében vállalja a köt­vény értékesítését. Az elmúlt évben a Magyar Nemzeti Bank több okból viszonylag kis összegben - mindössze 300 millió dollárt- vett fel szindi- kált kölcsönt. Ez, valamint a Nemzeti Valuta Alappal és a Világbankkal kötött megálla­podások összesen 600 millió dolláros hitel­folyósításra, a továbbá a 900 milliós köt­vénykibocsátás együttesen 1,8 milliárd volt, ami megközelítően fedezte az esedé­kes törlesztés devizaszükségletét. A nemzetközi tőkepiacról való hitelfelvé­tel egy további, általunk is használt módja, formája a BANKKÖZI HITEL. Az elmúlt év­ben a Magyar Nemzeti Bank 500 millió dol­lár összegű bankközi hitelt vett igénybe. A bankközi hitelnek azért van létjogosultsá­ga, merta nagyobb bankok betétállománya általában meghaladja hitelkihelyezéseiket s a nem „dolgozó” olyan, mint az üzletek­ben felhalmozódó készlet, növeli a bank költségeit. Nos, a nagybankok a jegyban­kok, a betétek és devizatartalékok kama­toztatása érdekében megbízható partne­reiknél helyezik el - betét vagy hitelnyújtás formájában - az említett devizafeleslege­ket, amelyek után kamatot kapnak. Ezzel a lehetőséggel a Nemzeti Bank is él: rendszeresen igénybe veszi a bankközi hiteleket, saját devizatartalékainak egy ré­szét pedig jeles külföldi bankokhoz helyezi ki. Aktualizálva az elmondottakat: az idei év első felében másfél milliárd dollár hitelt vett fel a Magyar Nemzeti Bank - körülbelül négyszázzal többet, mint egy évvel koráb­ban - s ehhez jött szeptember első felében a már említett három kötvénykibocsátásból származó további 400 millió dollár, amivel az idei hitelfelvételek aligha fejeződtek be. G. I. Népszavazások Spanyolországban Spanyolországban a népszavazás in­tézménye meghatározó szerepet játszott a diktátor halálát követő demokratikus kibontakozásban. Franco generalisszi­musz elhunyta után egy év és 25 nap telt el az első referendumig, amikor is Hispá­nia lakosságát a politikai reform szüksé­gességéről kérdezték meg. Beszédes adatok tárták fel az akkori bonyolult tár­sadalmi képletet, világították meg egy or­szág megtisztulásának fontos mozzana­tát. Miközben a letűnt korszak hívei - fény­korában több mint egymillió tagot szám­lált a francoista mozgalom - a „nem” sza­vazatra mozgósítottak, addig a kommu­nisták, végzetes baklövéssel, a tartózko­dás mellett agitáltak. A szavazati joggal rendelkezőknek végül is a 22,6 százalé­ka tartózkodott az 1976. december 15- én megrendezett referendumon, a „nem” voksok aránya pedig mindössze 2,6 szá­zalékos volt. A szavazók 94,2 százaléka igent mondott a politikai reformra. A poli­tikai reformról szóló törvényt egy hónap­pal korábban a cortes, a régi rendszerből örökölt spanyol parlament már jóvá­hagyta, s a népszavazás lényegében a cortes döntését szentesítette, utat nyitott a többpárti választások és a kétkamarás törvényhozás létrehozása előtt. Az események ettől kezdve felgyorsul­tak: 1977. február másodikán rendelet jelent meg a politikai pártok legalizálásá­ról. Egy hónappal később a kormány elismerte a sztrájkjogot. Július 28-án Spanyolország kérvényezte felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe. No­vemberben elkészült az alkotmányterve­zete. Decemberben megszüntették a fo­gamzásgátló szerek használatának bün­tetését. Az új alaptörvényről szóló népszava­zásra 1978. december 6-án került sor. A tartózkodás aránya itt már nagyobb volt: 32,8 százalékos, ami 8,7 millió állampol­gárt jelentett. A 17,8 millió szavazó 87,9 százaléka mondott igent az alkotmányra, ellene pedig 7,8 százalék voksolt. Ez az alkotmány a második világháború utáni Nyugat-Európa országainak példáiból merített, és pluralista állammodellt vá­lasztott, amely a parlamenti monarchiá­ban a központosított hatalomgyakorlás elutasítása mellett az egységes akarat érvényesítését hirdette. A kapitalista piacgazdaság mellett ennek a rendszer­nek az alappillére a közmegegyezés," amely elveti a radikális szélsőségeket, a törést kiváltó összecsapásokat. Az alkot­mány a referendumról, mint a különleges súlyú döntéseket megelőző népi akarat- nyilvánításról tesz említést. A népszavazást a képviselőház felha­talmazásával a kormány kezdeményezi és az államfő (az uralkodó) hirdeti ki. Népszavazásokat helyi kérdésekben is tartottak. Ilyenek voltak a baszk, a kata­lán vagy az andalúziai autonómiáról meghirdetett referendumok. Különleges figyelmet érdemel a spa­nyol NATO-tagság kérdése, mert az Észak-atlanti Szövetséghez való csatla­kozásról az akkori kormány nem kérte ki a lakosság véleményét. A belépésről szóló bejelentés 1980. június 15-én hangzott el. A törvényhozás 1981 októ­berében hagyta jóvá a csatlakozást, és a tényleges tagság 1982. május 30-tól ér­vényes. A Spanyol Szocialista Munkás­párt e katonai tömb esküdt ellensége­ként lépett fel az 1982. évi általános vá­lasztásokon, és abszolút többséget szer­zett. Ugyanez a párt 1986. márciusában - kormányzó pártként - elérte, hogy a spanyol lakosság többsége népszavazá­son erősítse meg a NATO-tagságot. A szavazócédulákon a kormányzat kötele­zettséget vállalt arra, hogy az ország nem lesz tagja a NATO integrált katonai szer­vezetének, megőrzi atomfegyver-men­tességét, a hispániai amerikai támasz­pontokon pedig csökkentik a haderők létszámát. Az amerikai szövetségesek hosszas tárgyalások után belementek egy korlátozott, fokozatos és lassú csa­patcsökkentésbe, aminek fejében a spa­nyolok lemondtak a NATO hadihajóinak és repülőgépeinek ellenőrzéséről, vagy­is azokon akár nukleáris eszközök is le­hetnek, spanyol felségvizeken, illetőleg légtérben. A NATO integrált katonai szervezetei­ben a spanyol haderő képviselői jelen vannak, és Spanyolország állandó részt­vevője a NATO-hadgyakorlatoknak. Sokan úgy vélekednek, hogy a politi­kai átmenet korszaka 1986-ban zárult le. Ettől az évtől kezdve tagja Spanyolor­szág az Európai Közösségnek. MERUK JÓZSEF (Madrid) Már nem fenyegeti árvíz Bölcskét és Madocsát Dr. Varga Miklós államtitkár avató beszédét mondja (Folytatás az 1. oldalról.) munkájukat, a medence hatezer hektá­ros területét most már biztos gát védi a Dunán levonuló nagyobb árhullámok el­len is. Az államtitkár ezután megköszönte a KDT Kövizig dolgozóinak színvonalas munkáját, majd a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó szakembereknek Miniszteri dicséretet, Kiváló Dolgozó kitüntetést és egyéb elismeréseket nyújtott át. Végül hozzászólások következtek, Bohli Antal, a megyei tanács építési és vízügyi osztá­lyának vezetője, dr. Simon János a ma- docsai tanács elnöke és Scheidl Lajos, a madocsai Igazság Tsz elnöke kért szót. Mindhárman köszönetüket fejezték ki az itt lakó ötezer ember nevében is a minisz­tériumnak és a KDT Kövizignek e fontos mű létrehozásáért és a segítőkész, rugal­mas együttműködésért.- áa ­A beruházás egyik műtárgya: a dunakömlödi belvízi főcsatorna zsilipje Közéleti hírek Gazdasági és településpolitikai tago­zatot alakít az MSZP szekszárdi szerve­zete. A tagozat vezetője, Csekő Ernő, a Mikes utcai párthelyiségben november 21-én, délután fél 5-től várja az érdeklő­dőket. * Ülést tartott az MSZP Bonyhád Városi és Városkörnyéki Szervezetének ideigle­nes elnöksége. Megvitatták a pártszerve­zés aktuális feladatait és a november 26-i népszavazással összefüggő kérdéseket. * Folytatódnak az MSZP tagtoborzó ren­dezvényei. öcsényben november 21-én, 18 órakor a tanácsházán, Faddon 22-én 16.30 órakor a pártházban, Bátán pedig november 23-án, 18 órától a tanácsház­nál várják az átigazolni, belépni szándé­kozókat, mindazokat, akik érdeklődnek a párt programja iránt. Vélemények, viták Szolgáltuk-e a hatalmat? Ezzel a címmel írt cikket Gombkötő Gábor a Népújság ’89 nov. 14-i számában. Gombkötő Gábort nem ismerem. Bántani sem akarom. Jó szándékában sem kételke­dem. Az általa sugallt kép azonban nemcsak vitatható, hanem veszélyes is, mert elmossa a kü­lönbségeket és kollektív bűntudatra sarkall. A címben feltett kérdésre így felel: „Igen, szolgáltuk. Én, te, ő, mi, ti, ők.” Majd később: „Igen. Szolgáltuk. Kiszolgáltuk.” Beszél a „fényes szelekről”, az „önként és dalolva” szolgá­latról, majd az „eszmélésről”. írásából úgy tűnik, hogy ez a nép eleinte a kommunista hatalom oldalán állt. Hogy eleinte minden szépnek látszott, s csak később kezdett kilógni a lóláb. A valóság azonban más. Ez a nép nem azért szegődött a kommunista hatalom szolgála­tába, mert megtévesztették, hanem mert belepofozták. Nem hagytak számára választást Amíg volt választásra lehetősége - a 45 utáni első években - minden esetben a kommuniz­mus ellen szavazott Éppen ezért vált szükségessé a nem kommunista pártok likvidálása. Az sem igaz, hogy a hatalom gonoszsága csak később kezdett megmutatkozni. Az az el­ső perctől kezdve nyilvánvaló volt. S hogy voltak, akik ezt nemcsak felismerték, de ki is mondták, korabeli dokumentumok bizonyítják. Ám ezek sorsa - jobb esetben - börtön vagy száműzetés lett. Ha azt mondjuk, hogy valamennyien kiszolgálók voltunk, mert megtévedtünk, valótlansá­got állítunk. És elmossuk a köztünk lévő különbségeket Mert voltak itt bűnösök és haszon- élvezők is. A nagy többség azonban csak élni akart. Egyszerűen csak élni. Ezt a népet már vádolták azzal, hogy a fasizmus kiszolgálója volt. Az sem volt igaz. Ha most azzal vádolnánk, hogy a kommunizmus kiszolgálója, ez sem lenne igaz. Ezért akkor sem volt, most sincs oka kollektív bűntudatra. Akiknek ilyenre van oka, azok a bűnösök és a haszonélvezők. De az a kisebbség. DR. HEGYI ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents