Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
1989. november 15. NÉPÚJSÁG 3 Pártválasztásaink (Folytatás az 1. oldalról.) Szerepelt itt 44 ezres, javarészt még az illegalitás körülményei közt szervezett taglétszám is, amit a korábbi hazai belpolitikai és (illegalitási) viszonyok nem éppen felületes ismeretében nehéz volt elhinni. A mindig mértéktartó Kiss Gy. Csaba, az MDF szóvivője 20200 tagról beszélt, ami minden bizonnyal igaz. A Fidesz 3500-ról, más 4-5000-ről, a szoc- demek (a régiek) 10 és félezerről. Ezekhez a reális és mértéktartó számokhoz a jövőben alighanem hozzá'kell szokni. A 3/4 milliós, vagy még nagyobb létszámú mamútpárt éppen gyors elenyésztével bizonyította be, hogy korábban nem a szocialista realizmus, hanem az illuzio- nizmus alapján állt. Kérdés azonban, hogy egyáltalán van- e sok tízezres taglétszámú politikai pártokra szükség? Korábban a legnépesebb tömörülés, a pártonkívüliek számát senki se regisztrálta. Valószínűleg abból a meggondolásból, hogy úgyis csak egy lehetőség közül van módjuk választani, így ennek nem is volt semmi jelentősége. Most azonban a lehetőségek káprázatos ütemben gyarapodnak, bővülnek, tehát a hallgató többség egyszerre mindenkinek fontos lett. Hiszen végtére az SZDSZ-re leadhatja a szavazatát egy bejegyzett kisgazda is, vagy megfordítva. Kék cédulák bevezetésére nincsen esély, a fülkékben pedig mindenki önmaga és a lelkiismerete társaságában van. Úgy is mondhatnám, hogy rajta múlik minden, van mik között választani, sőt állást foglalni is. Ezt nehéz megszokni. Amikor például a múlt héten, több, mint 61 évi pártonkívüliség után úgy döntöttem, hogy a Magyar Szocialista Párthoz erkölcsösebb nyíltan csatlakozni, mint hallgatólagosan támogatni, egy jelenlévő ismerősöm láthatóan megdöbbent. „Már olyan rosszul állunk, hogy te is csatlakozol?” Nem hiszem, hogy ezt bóknak szánta volna, nem is éreztem annak. Csakhogy a szocialista pártok fél Európában egész tűrhetően megfeleltek a lakosság igényeinek, nem tudom, hogy' nálunk ez miért ne történhetne meg. Se öntudatos osztályidege'n származásom, se a neveltetésem, se az elmúlt évtizedek nem sok okot adtak arra, hogy túlságosan lelkesedjek a néhai állampártért. Tiltott ugyan nem voltam, de csak a tűrtek és a mérsékelten támogatottak kategóriájába tartoztam. Az embernek azonban nemcsak azért van feje, hogy a nyaka tarthasson valamit, hanem gondolkodásra, sőt hasonlitgatásra is használhatja. Ebben az országban a személyes és állampolgári szabadságjogokat évtizedeken át lábbal tiporták. Sokaktól mindent elvettek, de eközben azért olyan életviszonyok is születtek a társadalom legszélesebb körei részére, melyekhez hasonlóra Magyarország történetében soha nem volt példa. Szeretem és ismerem a történelmet, az ilyesmiről lehet nem beszélni, de bajos elfelejteni. A sok rossz mellett - amit a jelenlegi MSZP megtagad, valószínűleg már csak azért is, mert ha nem tenné meg, úgy Antoniewicz Roland társaságáénál is kevesebb létjogosultsága lenne - azért történt mifelénk 40 év alatt 1-2 jó * dolog, amit ostobaság, sőt gusztustalan lenne megtagadni. Különben se szeretem, sőt bizonyos mértékig féltem a hordószónoklatok, egymást köpködések sajnos valószínűleg eljövendő korát. 141 évvel ezelőtt egyenes ági felmenőim nagyon komoly szerepet játszottak abban, hogy a nemesség felszámolta előjogait. Persze, a sok jószándék mellett, rá is volt kényszerítve. Most szemtanúi voltunk, vagyunk előjogok felszámolásának, sőt önfelszámolásának, amiből persze a sok jószándék mellett nem hiányoztak a kényszerítő körülmények se. Nekem az ilyesmi rokonszenves. Másnak lehet más, például az említett 168 órában szerepelt egyik párt is, amelyiknek egyetlen jól összefoglalt programját hallhattuk: - mindent boj- kottálni, kerüljön ez az országnak, amibe kerül. A pártválasztás olyasféle, mint a pár- választás. Magánügy, amit mások vitatnak meg. „Hol van az az ország, ahol a házassághoz kevésbé értenek, mint Magyarországon?" - irta naplójába 1821. július 24-én gróf Széchenyi István. Jó lenne, ha ez csak párválasztásainkra és nem pártválasztásainkra lenne máig tartó hatóerővel érvényes... ORDAS IVÁN „...Adjátok ide azt az idegfrissítőt... ” éve nyugdíjba ment, elvállalja a fiók- könyvtár vezetését. Igaz, igaz... Sok gondot is adott ez a munka, de örömöt se keveset, hiszen itteni családját a betű sze- retetében 150-160 beiratkozott olvasó alkotta. Virágcsokor, boríték pénzmaggal, aztán egy parádés reklámszatyor. És idenézz, virág! Ebben az „istenünk a pénz, csak neki hódolunk” időben ez az asz- szony, akinek a nyugdíja igencsak szerény elvégzett munkájának társadalmi hasznához mérve, ez az asszony nem a kisebb borítékba nyúl bele. A reklámszatyrot nézi meg, amiben maradandó az érték, az a képzőművészeti album, ami a lélek örömére akárhányszor elővehető. Viszontköszönet a sok köszönetért, majd arról esik szó, hogy szerinte ki lehetne az utóda abban az új fiókkönyvtárban, amit az óvoda most folyó felújítása után alakítanak ki. Majd a búcsúzás. Diszkíséret le, a kapuig. Nézem őket és eszembe jutnak a már idős Illyés Gyula szavai. „Ne az időt hosszabbítsátok! Adjátok ide azt az idegfrissítőt, ami úgy izgat, hogy finomítja érzékeimet: kitárja kapuimat, ablakaimat újra a pillanatoknak!” - mondja és ne tessék szerénytelenségnek ha hozzáteszek ehhez a kéréshez - parancsolathoz valamit. Háttérbe húzódva azt fedeztem föl, azok előtt is kitárulnak a kapuk és ablakok, akik - ember az embernek - odaadják a tisztelet és Szeretet idegfrissítőjét! li - or Köszönjük, Esztike néni! (Folytatás az 1. oldalról.) Mi hozta volna ide másként a városi tanács elnökhelyettesét, s miért sorakoznának föl a „lányok” - könyvtárosaink - az olvasóteremben? A titok nem sokáig marad titok. Aki itt van, köszönteni jött egy apró termetű, a sokadalomtól kissé megilletődött asszonyt, Bornemissza Sá- muelnét, „Esztike nénit”, a szőlőhegyi fiókkönyvtár nyolcvanéves vezetőjét. Nem, nem, se születésnap, se névnap. Esztike néni - miután tanítóként már régen nyugdíjba ment - most egy városrész könyvtárosaként megy nyugdíjba és saját kérésére, mert úgymond néha már fáradt kicsikét. Bornemissza Sámuelné tehát másodszor is nyugdíjba vonul. S igen nagy értéket jelentő érdemekkeLa háta mögött, hiszen úgy tette a szőlőhegyiek életének központjává a fiókkönyvtárat, hogy az soha se működött a megkívánható ideális feltételek között. Vonzó személyisége, nemes elszántsága pótolta a mindenkori hiányokat és arra se volt rest, hogy házaljon néha a rábízott szellemi táplálékkal. Megtehette, se kéretlen, se váratlan vendég nem lehetett sehol, hiszen 1936-tól tanított itt. A szőlőhegyiek zöme tőle tanult írni, olvasni, eligazodni a világban. Rá mindig, mindenben számítani lehetett. Hiányoztak azok a kötelező olvasmányok, amiket az egykori tanítványok továbbtanuló gyerekei kerestek? Bejött a keresett könyvekért és vitte őket boldogan. Nem volt pedig mindenkor egyszerű a bejutás. Jött, mert nem is tudta elképzelni, hogy mást tehetne. Ma, az őt ünneplők meg akarták kímélni az autóbuszozástól, de nem engedte, hogy érte küldjék a könyvtár autóját. A busz „nem mindig a legkényelmesebb, de sokkal olcsóbb", meg is szokta, hogy azzal közlekedjék ha valami dolga van idebent a városban. Ül a picike öregasz- szony, kicsit riadtan az ünneplők mosolygó gyűrűjében. Helyettük is beszél az igazgatónő, Elekes Eduárdné, de ha a szőlőhegyiek tudnák, hogy mi zajlik itt, bizonyosan kérik, hogy az ö nevükben is szóljon az a szívmeleg köszönet. Vagy mégis kérték? Mert Jut- kusz Győző elnökhelyettes köszöntő szavaiban ott van amit ők mondanának, mondanak. Feszeng, zavarban van a picike öregasszony. Amit tett a szellem lámpásaként családnak számító környezetében, azt magától értetődőként tette. Szíve szerint rendeltetett erre a szolgálatra, amikor több mint hatvan éve megkapta a tanítói diplomát. Ez a rendeltetéstudat ösztönözte arra, hogy amikor húszegynéhány Vendégek Jugoszláviából Néhányéves barátság köt a Zombor melletti magyar községben élő családhoz. Magyarnak vallják magukat, de több nyelven is beszélnek. Kölcsönös látogatás alakult ki, de mindez rendszertelenül. Utoljára nyáron voltunk náluk, amikor tüzetesebben körülnéztem. Nem szegény emberek, ez volt a megállapításom a vizsgálódás után. A 6-8 éve épült, háromszintes, fényűzően berendezett ház utal a megalapozott anyagiakra. Az udvarban egy Lada és két Zastava bizonyltja, hogy szeretnek autózni, mindkettőjüknek van jogosítványa. A közel száz méter hosszú udvarban egy fészer, három traktorral. Az udvar legvégén egy hatalmas épület, alul disznóólak, felül a táp, kukoricaraktár, ahonnan szinte automatikusan jut az ennivaló a sertések vályújába. Voltak 8-10 hetes malacok vagy ötvenen, további 60-80 olyan, melyek megközelítették a mázsát és szép számmal akadtak eladásra váró hízók is. És mindezt a család neveli, gondozza. A férfi az ottani szövetkezetben agronómus, felesége egy közeli cipőgyár felsőrészkészitő üzemében dolgozik. A nagyobbik fiú mezőgazdasági középiskolába jár, míg a kisebb gyerek még általános iskolás. Ezek után természetesen megkérdeztem, hogyan bírják ezt a sok munkát. Aztán elmagyarázták: minden gépesítve van. A takarmánykészítéstöl az állatok itatásáig. Az ólak tisztítását magas nyomású vízzel oldják meg, a derítőből meg másnaponként szippantójukkal viszik a földjükre a trágyát Szóval így élnek abban az országban, ahol oly nagy az infláció. Tulajdonképpen az nem is nagyon zavarja őket, hisz fizetésüket kéthetenként ahhoz igazítják, a hízókért meg valutában fizetnek nekik. Amikor átlátogatnak Magyarországra, mindig jól bevásárolnak, megrakják autójukat. Mint elmondották, minden esetben beváltanak nálunk - bankban - 200-300 márkát és ezzel a valutabeváltási igazolással bápmit átvihetnek a határon. Nemrég váratlanul megjelent a házaspár nálunk - egy új Szamarával. Megkértek, menjek el velük, mert szeretnének többek között az autóra egy hűtómaszkot venni. Nem kellett soká keresni, mert a Kossuth Lajos utcai alkatrészüzletben találtunk - nagy örömükre.- Ha már itt vagy, tarts velünk, szeretnénk néhány apróságot venni az üzletben - mondta a férfi és a 160 lakásos alatti áfész-bolthoz kanyarodott kocsijával. Mivel időmből kitellett, segítettem „néhány” dolgot vásárolni számukra. Hát akkor nézzük mit is vettek jugoszláv ismerőseim: Amo szappant, az összes fajtából 5-6 darabot, öt dezodort, a 8x4-es sprayböl 5-6 darabot, de a Fa sprayből is került a szatyorba 3. Következett a mosószer, természetesen abból is jócskán, de hát a mosás után öblíteni is kell, ezért néhány flakon ebből is került a kosárba. Aztán jöttek a szörpök. Összesen húsz kiló (vagy liter?) különböző izű tette egyre súlyosabbá a kosarat. Ebben volt málna-, narancs-, citrom- és mangóizű. Következtek az egyéb dolgok: öt kiló rizs, néhány doboz kockacukor, húsz sütőpor, húsz vaníliás cukor, vagy száz darab különböző rágógumi. Csokoládéból 4-5 táblával mindegyikből. Volt közöttük mogyorós, mazsolás, tejcsokoládé, étcsokoládé, nugát, sportszelet, Tibi, egyszóval minden. A sajtból viszonylag szerényen vásároltak, mindössze öt karikát vettek. Vajból csak négy kilót sűrített tejből tíz tubussal. Következett a húsáru: az eladó háromféle szalámit ajánlott, ezekből fajtánként háromhárom rudat kértek, majd az eladó megjegyezte, hogy kóstolják meg a baromfihúsból készült szalámit is. - Abból is kérek három rúddal - mondta a barátom. A három bevásárlókosár kevésnek bizonyult, ezért közben igénybe vettünk egy nagyméretű műanyag kosarat, de az is megtellett. A pénztáros kislány hosszú percekig ütötte a pénztárgépet, rakta egyik kosárból a másikba az árut, míg elkészült. A vásárlás értéke 6000 forint felett volt. Meg is jegyezte: - Köszönjük a vásárlást, holnap is nyitva leszünk, látogassanak meg bennünket.- Ha már itt vagyunk, körülnézek az Ag- rokernél is - mondta a barátom és máris indultunk az Agroker felé. Nem kérdezett semmit, magabiztosan ment, tehát már járt ott... Akadt néhány dolog, melyet érdemesnek talált megvásárolni. így például akkumulátort, permetezöszereket, műanyag zsákokat, és néhány apró, jelentéktelen, filléres dolgot. Itt azonban már számolt, nézegette mennyi pénze maradt.- Még lehet vásárolni, van pénzed - vetettem közbe;- Most már nem vásárolhatok többet, mert alig van benzin a tankban és azt tele akarom venni. Majd hozzátette: Tudod, nálunk sokkal drágább a benzin és újabban komoly zavarok vannak az ellátásban. A bevásárlókörút után megittunk néhány pohár bort, de őt egyáltalán nem zavarta, hogy kocsival van. Elbúcsúztunk, megígértük, hogy még az idén meglátogatjuk őket. Utánuk néztem: az erős, masszív Szamara hátulja bizony ült. Jól megpakolták... - kas PAV-video Mire jó az atomerőmű videostúdiója? Nemrég a paksi atomerőmű oktatási épületében jártam és találkoztam Koós Attilával, a PAV videostúdiójának vezetőjével, aki egyébként a rendezői feladatokat látja el ott. Megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem: miért szükséges az atomerőműben ilyen komolystúdió működtetése, mi a munkájuk lényege? Mint elmondta, az erőmű magas műszaki színvonalat képviselő létesítmény, amely ugyanakkor veszélyes üzem is, ezért nagyon fontos a dolgozók állandó képzése. Van munkája bőven az oktatási osztálynak, hiszen közel négyezren dolgoznak az erőműben és mindenki legalább kétszer vizsgázik évente a munkakörét érintő speciális tárgyakból. Különleges követelményt támaszt az oktatással szemben az a körülmény, hogy igen bonyolult rendszer az erőmű, működését elmagyarázni, illetve a hallgatóknak csak magyarázat alapján megérteni, elképzelni nehéz lenne, a gyakorlatban megmutatni viszont a termelés zavartalanságának biztosítása: és a szigorú sugárvédelmi szabályok miatt sok mindent nem lehet. Éppen ezért fontos az oktatás vizuális segítése a videotechnika felhasználásával. Ez tehát a videostúdió alapfeladata. Emellett az sem mellékes szempont, hogy ez az első és ez idáig egyetlen atomerőmű Magyarországon, ezért fontos az építés, üzemeltetés fontosabb fázisainak, eseményeinek archiválása, az erőmű történetének megörökítése és megőrzése videofelvételek formájában. A felvételeket és a stúdiómunkákat U- matic rendszerrel végzik, a kész műsorok kiadása az oktatótermek felé történhet kábelen keresztül, vagy VHS kazettára készült másolat formájában. A stúdiótól igényelt műsor vagy műsorrészlet gyors megtalálását részletes számítógépes katalógus segíti. Az ötfős stáb az alapfeladatok teljesítésén túl - ha marad szabad kapacitás - a városi eseményeket is megörökíti. Az atomerőmű-lakótelep kábelhálózatán keresztül tervezik mozicsatorna indítását és közérdekű hírek ádását képújság formájában. - áa Stúdiórészlet. A magas műszaki színvonal állandó oktatást igényel Használni biztató mosoly
