Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-15 / 271. szám

1989. november 15. NÉPÚJSÁG 3 Pártválasztásaink (Folytatás az 1. oldalról.) Szerepelt itt 44 ezres, javarészt még az illegalitás körülményei közt szervezett taglétszám is, amit a korábbi hazai bel­politikai és (illegalitási) viszonyok nem éppen felületes ismeretében nehéz volt elhinni. A mindig mértéktartó Kiss Gy. Csaba, az MDF szóvivője 20200 tagról beszélt, ami minden bizonnyal igaz. A Fi­desz 3500-ról, más 4-5000-ről, a szoc- demek (a régiek) 10 és félezerről. Ezek­hez a reális és mértéktartó számokhoz a jövőben alighanem hozzá'kell szokni. A 3/4 milliós, vagy még nagyobb létszámú mamútpárt éppen gyors elenyésztével bizonyította be, hogy korábban nem a szocialista realizmus, hanem az illuzio- nizmus alapján állt. Kérdés azonban, hogy egyáltalán van- e sok tízezres taglétszámú politikai pár­tokra szükség? Korábban a legnépe­sebb tömörülés, a pártonkívüliek számát senki se regisztrálta. Valószínűleg abból a meggondolásból, hogy úgyis csak egy lehetőség közül van módjuk választani, így ennek nem is volt semmi jelentősége. Most azonban a lehetőségek káprázatos ütemben gyarapodnak, bővülnek, tehát a hallgató többség egyszerre mindenkinek fontos lett. Hiszen végtére az SZDSZ-re leadhatja a szavazatát egy bejegyzett kisgazda is, vagy megfordítva. Kék cédulák beveze­tésére nincsen esély, a fülkékben pedig mindenki önmaga és a lelkiismerete tár­saságában van. Úgy is mondhatnám, hogy rajta múlik minden, van mik között választani, sőt állást foglalni is. Ezt nehéz megszokni. Amikor például a múlt héten, több, mint 61 évi pártonkívüliség után úgy döntöttem, hogy a Magyar Szocialis­ta Párthoz erkölcsösebb nyíltan csatla­kozni, mint hallgatólagosan támogatni, egy jelenlévő ismerősöm láthatóan meg­döbbent. „Már olyan rosszul állunk, hogy te is csatlakozol?” Nem hiszem, hogy ezt bóknak szánta volna, nem is éreztem an­nak. Csakhogy a szocialista pártok fél Európában egész tűrhetően megfeleltek a lakosság igényeinek, nem tudom, hogy' nálunk ez miért ne történhetne meg. Se öntudatos osztályidege'n származásom, se a neveltetésem, se az elmúlt évtizedek nem sok okot adtak arra, hogy túlságo­san lelkesedjek a néhai állampártért. Til­tott ugyan nem voltam, de csak a tűrtek és a mérsékelten támogatottak kategó­riájába tartoztam. Az embernek azonban nemcsak azért van feje, hogy a nyaka tarthasson valamit, hanem gondolkodás­ra, sőt hasonlitgatásra is használhatja. Ebben az országban a személyes és ál­lampolgári szabadságjogokat évtizede­ken át lábbal tiporták. Sokaktól mindent elvettek, de eközben azért olyan életvi­szonyok is születtek a társadalom leg­szélesebb körei részére, melyekhez ha­sonlóra Magyarország történetében so­ha nem volt példa. Szeretem és ismerem a történelmet, az ilyesmiről lehet nem beszélni, de bajos elfelejteni. A sok rossz mellett - amit a je­lenlegi MSZP megtagad, valószínűleg már csak azért is, mert ha nem tenné meg, úgy Antoniewicz Roland társaságá­énál is kevesebb létjogosultsága lenne - azért történt mifelénk 40 év alatt 1-2 jó * dolog, amit ostobaság, sőt gusztustalan lenne megtagadni. Különben se szeretem, sőt bizonyos mértékig féltem a hordószónoklatok, egymást köpködések sajnos valószínű­leg eljövendő korát. 141 évvel ezelőtt egyenes ági felmenőim nagyon komoly szerepet játszottak abban, hogy a ne­messég felszámolta előjogait. Persze, a sok jószándék mellett, rá is volt kénysze­rítve. Most szemtanúi voltunk, vagyunk előjogok felszámolásának, sőt önfelszá­molásának, amiből persze a sok jószán­dék mellett nem hiányoztak a kényszerítő körülmények se. Nekem az ilyesmi ro­konszenves. Másnak lehet más, például az említett 168 órában szerepelt egyik párt is, amelyiknek egyetlen jól összefog­lalt programját hallhattuk: - mindent boj- kottálni, kerüljön ez az országnak, amibe kerül. A pártválasztás olyasféle, mint a pár- választás. Magánügy, amit mások vitat­nak meg. „Hol van az az ország, ahol a házassághoz kevésbé értenek, mint Ma­gyarországon?" - irta naplójába 1821. július 24-én gróf Széchenyi István. Jó lenne, ha ez csak párválasztásainkra és nem pártválasztásainkra lenne máig tar­tó hatóerővel érvényes... ORDAS IVÁN „...Adjátok ide azt az idegfrissítőt... ” éve nyugdíjba ment, elvállalja a fiók- könyvtár vezetését. Igaz, igaz... Sok gon­dot is adott ez a munka, de örömöt se ke­veset, hiszen itteni családját a betű sze- retetében 150-160 beiratkozott olvasó alkotta. Virágcsokor, boríték pénzmaggal, az­tán egy parádés reklámszatyor. És ide­nézz, virág! Ebben az „istenünk a pénz, csak neki hódolunk” időben ez az asz- szony, akinek a nyugdíja igencsak sze­rény elvégzett munkájának társadalmi hasznához mérve, ez az asszony nem a kisebb borítékba nyúl bele. A reklámszatyrot nézi meg, amiben maradandó az érték, az a képzőművé­szeti album, ami a lélek örömére akár­hányszor elővehető. Viszontköszönet a sok köszönetért, majd arról esik szó, hogy szerinte ki le­hetne az utóda abban az új fiókkönyvtár­ban, amit az óvoda most folyó felújítása után alakítanak ki. Majd a búcsúzás. Diszkíséret le, a ka­puig. Nézem őket és eszembe jutnak a már idős Illyés Gyula szavai. „Ne az időt hosszabbítsátok! Adjátok ide azt az idegfrissítőt, ami úgy izgat, hogy finomítja érzékeimet: kitárja kapuimat, ablakaimat újra a pillanatoknak!” - mondja és ne tessék szerénytelenségnek ha hozzá­teszek ehhez a kéréshez - parancso­lathoz valamit. Háttérbe húzódva azt fedeztem föl, azok előtt is kitárulnak a kapuk és ablakok, akik - ember az em­bernek - odaadják a tisztelet és Szeretet idegfrissítőjét! li - or Köszönjük, Esztike néni! (Folytatás az 1. oldalról.) Mi hozta volna ide másként a városi ta­nács elnökhelyettesét, s miért sorakoz­nának föl a „lányok” - könyvtárosaink - az olvasóteremben? A titok nem sokáig marad titok. Aki itt van, köszönteni jött egy apró termetű, a sokadalomtól kissé megilletődött asszonyt, Bornemissza Sá- muelnét, „Esztike nénit”, a szőlőhegyi fiókkönyvtár nyolcvanéves vezetőjét. Nem, nem, se születésnap, se névnap. Esztike néni - miután tanítóként már ré­gen nyugdíjba ment - most egy város­rész könyvtárosaként megy nyugdíjba és saját kérésére, mert úgymond néha már fáradt kicsikét. Bornemissza Sámuelné tehát másod­szor is nyugdíjba vonul. S igen nagy érté­ket jelentő érdemekkeLa háta mögött, hi­szen úgy tette a szőlőhegyiek életének központjává a fiókkönyvtárat, hogy az soha se működött a megkívánható ideális feltételek között. Vonzó személyi­sége, nemes elszántsága pótolta a min­denkori hiányokat és arra se volt rest, hogy házaljon néha a rábízott szellemi táplálékkal. Megtehette, se kéretlen, se váratlan vendég nem lehetett sehol, hi­szen 1936-tól tanított itt. A szőlőhegyiek zöme tőle tanult írni, olvasni, eligazodni a világban. Rá mindig, mindenben számí­tani lehetett. Hiányoztak azok a kötelező olvasmányok, amiket az egykori tanítvá­nyok továbbtanuló gyerekei kerestek? Bejött a keresett könyvekért és vitte őket boldogan. Nem volt pedig mindenkor egyszerű a bejutás. Jött, mert nem is tudta elképzelni, hogy mást tehetne. Ma, az őt ünneplők meg akarták kímélni az autóbuszozástól, de nem engedte, hogy érte küld­jék a könyvtár autóját. A busz „nem mindig a leg­kényelmesebb, de sok­kal olcsóbb", meg is szokta, hogy azzal közle­kedjék ha valami dolga van idebent a városban. Ül a picike öregasz- szony, kicsit riadtan az ünneplők mosolygó gyűrűjében. Helyet­tük is beszél az igazgatónő, Elekes Eduárdné, de ha a szőlőhegyiek tudnák, hogy mi zajlik itt, bizonyosan kérik, hogy az ö nevükben is szóljon az a szívmeleg köszönet. Vagy mégis kérték? Mert Jut- kusz Győző elnökhelyettes köszöntő szavaiban ott van amit ők mondanának, mondanak. Feszeng, zavarban van a picike öreg­asszony. Amit tett a szellem lámpásaként családnak számító környezetében, azt magától értetődőként tette. Szíve szerint rendeltetett erre a szolgálatra, amikor több mint hatvan éve megkapta a tanítói diplomát. Ez a rendeltetéstudat ösztö­nözte arra, hogy amikor húszegynéhány Vendégek Jugoszláviából Néhányéves barátság köt a Zombor melletti magyar községben élő családhoz. Magyarnak vallják magukat, de több nyel­ven is beszélnek. Kölcsönös látogatás ala­kult ki, de mindez rendszertelenül. Utoljára nyáron voltunk náluk, amikor tüzeteseb­ben körülnéztem. Nem szegény emberek, ez volt a megál­lapításom a vizsgálódás után. A 6-8 éve épült, háromszintes, fényűzően berende­zett ház utal a megalapozott anyagiakra. Az udvarban egy Lada és két Zastava bizo­nyltja, hogy szeretnek autózni, mindkettő­jüknek van jogosítványa. A közel száz mé­ter hosszú udvarban egy fészer, három traktorral. Az udvar legvégén egy hatalmas épület, alul disznóólak, felül a táp, kukori­caraktár, ahonnan szinte automatikusan jut az ennivaló a sertések vályújába. Voltak 8-10 hetes malacok vagy ötvenen, további 60-80 olyan, melyek megközelítették a mázsát és szép számmal akadtak eladásra váró hízók is. És mindezt a család neveli, gondozza. A férfi az ottani szövetkezetben agronómus, felesége egy közeli cipőgyár felsőrészkészitő üzemében dolgozik. A na­gyobbik fiú mezőgazdasági középiskolába jár, míg a kisebb gyerek még általános is­kolás. Ezek után természetesen megkér­deztem, hogyan bírják ezt a sok munkát. Aztán elmagyarázták: minden gépesítve van. A takarmánykészítéstöl az állatok ita­tásáig. Az ólak tisztítását magas nyomású vízzel oldják meg, a derítőből meg másna­ponként szippantójukkal viszik a földjükre a trágyát Szóval így élnek abban az or­szágban, ahol oly nagy az infláció. Tulaj­donképpen az nem is nagyon zavarja őket, hisz fizetésüket kéthetenként ahhoz igazít­ják, a hízókért meg valutában fizetnek ne­kik. Amikor átlátogatnak Magyarországra, mindig jól bevásárolnak, megrakják autó­jukat. Mint elmondották, minden esetben beváltanak nálunk - bankban - 200-300 márkát és ezzel a valutabeváltási igazolás­sal bápmit átvihetnek a határon. Nemrég váratlanul megjelent a házaspár nálunk - egy új Szamarával. Megkértek, menjek el velük, mert szeretnének többek között az autóra egy hűtómaszkot venni. Nem kellett soká keresni, mert a Kossuth Lajos utcai alkatrészüzletben találtunk - nagy örömükre.- Ha már itt vagy, tarts velünk, szeret­nénk néhány apróságot venni az üzletben - mondta a férfi és a 160 lakásos alatti áfész-bolthoz kanyarodott kocsijával. Mivel időmből kitellett, segítettem „néhány” dol­got vásárolni számukra. Hát akkor nézzük mit is vettek jugoszláv ismerőseim: Amo szappant, az összes faj­tából 5-6 darabot, öt dezodort, a 8x4-es sprayböl 5-6 darabot, de a Fa sprayből is került a szatyorba 3. Következett a mosó­szer, természetesen abból is jócskán, de hát a mosás után öblíteni is kell, ezért né­hány flakon ebből is került a kosárba. Aztán jöttek a szörpök. Összesen húsz kiló (vagy liter?) különböző izű tette egyre súlyosabbá a kosarat. Ebben volt málna-, narancs-, citrom- és mangóizű. Következ­tek az egyéb dolgok: öt kiló rizs, néhány doboz kockacukor, húsz sütőpor, húsz va­níliás cukor, vagy száz darab különböző rágógumi. Csokoládéból 4-5 táblával mindegyikből. Volt közöttük mogyorós, mazsolás, tejcsokoládé, étcsokoládé, nu­gát, sportszelet, Tibi, egyszóval minden. A sajtból viszonylag szerényen vásároltak, mindössze öt karikát vettek. Vajból csak négy kilót sűrített tejből tíz tubussal. Kö­vetkezett a húsáru: az eladó háromféle sza­lámit ajánlott, ezekből fajtánként három­három rudat kértek, majd az eladó megje­gyezte, hogy kóstolják meg a baromfihús­ból készült szalámit is. - Abból is kérek há­rom rúddal - mondta a barátom. A három bevásárlókosár kevésnek bi­zonyult, ezért közben igénybe vettünk egy nagyméretű műanyag kosarat, de az is megtellett. A pénztáros kislány hosszú percekig ütötte a pénztárgépet, rakta egyik kosárból a másikba az árut, míg elkészült. A vásárlás értéke 6000 forint felett volt. Meg is jegyezte: - Köszönjük a vásárlást, holnap is nyitva leszünk, látogassanak meg bennünket.- Ha már itt vagyunk, körülnézek az Ag- rokernél is - mondta a barátom és máris in­dultunk az Agroker felé. Nem kérdezett semmit, magabiztosan ment, tehát már járt ott... Akadt néhány dolog, melyet érdemes­nek talált megvásárolni. így például ak­kumulátort, permetezöszereket, műanyag zsákokat, és néhány apró, jelentéktelen, fil­léres dolgot. Itt azonban már számolt, néze­gette mennyi pénze maradt.- Még lehet vásárolni, van pénzed - ve­tettem közbe;- Most már nem vásárolhatok többet, mert alig van benzin a tankban és azt tele akarom venni. Majd hozzátette: Tudod, nálunk sokkal drágább a benzin és újab­ban komoly zavarok vannak az ellá­tásban. A bevásárlókörút után megittunk né­hány pohár bort, de őt egyáltalán nem zavarta, hogy kocsival van. Elbúcsúz­tunk, megígértük, hogy még az idén meg­látogatjuk őket. Utánuk néztem: az erős, masszív Szamara hátulja bizony ült. Jól megpakolták... - kas ­PAV-video Mire jó az atomerőmű videostúdiója? Nemrég a paksi atomerőmű oktatási épületében jártam és találkoztam Koós Atti­lával, a PAV videostú­diójának vezetőjével, aki egyébként a ren­dezői feladatokat látja el ott. Megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem: miért szükséges az atom­erőműben ilyen ko­molystúdió működte­tése, mi a munkájuk lényege? Mint elmondta, az erőmű magas mű­szaki színvonalat képviselő létesítmény, amely ugyanakkor veszélyes üzem is, ezért nagyon fontos a dolgozók állandó képzése. Van munkája bőven az oktatási osztálynak, hiszen közel négyezren dolgoznak az erőműben és mindenki legalább kétszer vizsgázik éven­te a munkakörét érintő speciális tárgyak­ból. Különleges követelményt támaszt az oktatással szemben az a körülmény, hogy igen bonyolult rendszer az erőmű, műkö­dését elmagyarázni, illetve a hallgatóknak csak magyarázat alapján megérteni, el­képzelni nehéz lenne, a gyakorlatban meg­mutatni viszont a termelés zavartalanságá­nak biztosítása: és a szigorú sugárvédelmi szabályok miatt sok mindent nem lehet. Éppen ezért fontos az oktatás vizuális segí­tése a videotechnika felhasználásával. Ez tehát a videostúdió alapfeladata. Emellett az sem mellékes szempont, hogy ez az első és ez idáig egyetlen atom­erőmű Magyarországon, ezért fontos az építés, üzemeltetés fontosabb fázisainak, eseményeinek archiválása, az erőmű tör­ténetének megörökítése és megőrzése vi­deofelvételek formájában. A felvételeket és a stúdiómunkákat U- matic rendszerrel végzik, a kész műsorok kiadása az oktatótermek felé történhet kábelen keresztül, vagy VHS kazettára készült másolat formájában. A stúdiótól igényelt műsor vagy műsorrészlet gyors megtalálását részletes számítógépes kata­lógus segíti. Az ötfős stáb az alapfeladatok teljesítésén túl - ha marad szabad kapaci­tás - a városi eseményeket is megörökíti. Az atomerőmű-lakótelep kábelhálózatán keresztül tervezik mozicsatorna indítását és közérdekű hírek ádását képújság formájában. - áa ­Stúdiórészlet. A magas műszaki színvonal állandó oktatást igényel Használni biztató mosoly

Next

/
Thumbnails
Contents