Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-15 / 271. szám

4 'RÉPÜJSÁG 1989. november 15. A fénykép varázsa VII. Továbbtanulóknak Roham előtt, 1914-18 „Kikiáltjuk a köztársaság elnökévé!” 1918-19 Balogh Rudolf (1879-1944) Másfél száz esztendeje született szel­lemi életünk mára megszokott kísérője, a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelen­tettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Da­guerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú, ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésé­re a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővá­rosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas ma­gyar-angol nyelvű album is őrzi a tárla­tok legértékesebb fotóit és egy-egy ava­tott szakíró tanulmányát. A magyar fo­tográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olva­sóinknak. Balogh Rudolf Budapesten született, 10 éves volt, amikor Győrbe költöztek. Itt szerette meg a fényképezést, rajzta­nára ugyanis szenvedélyes'amatőr fotós volt. Első megrázó élményét, a győri árvi­zet, fotókon örökítette meg. Képeit a Va­sárnapi Újság közölte, amely ettől Kezdve rendszeresen foglalkoztatta. Fotótanul­mányait a bécsi Lehrund Versuchs Ans­taltban végezte. Hazatérve a Vasárnapi Újság munkatársa lett 1900-tól annak megszűntéig. Bekapcsolódott a pezsgő hazai fotóéletbe. A Photo Club népszerű elnöke gróf Esterházy Mihály volt a gumi- nyomás elismert mestere. 1900. április 27-én tartott példátlan sikerű előadása után az eljárás annyira elterjedt, hogy a kiállításokra küldött képek kétharmada évekig gumitechnikával készült. Élete el­ső kiállításán Balogh Rucíolf is Női arc­kép című guminyomatával vett részt 1903-ban. Riporterként dolgozott az Új Idők számára. Belgrádban fényképezte I. Péter szerb király beiktatását. Egy évvel később Jókai temetéséről készített jelen­tős riportot. 1912-ben a IV. kér. Váci utca 12-ben „fényképészeti és heliogravur műintéze­tet” nyitott. Ez a műterem városszerte hires volt nagyságáról és kitűnő felsze­reltségéről. Kezdetben még Balogh Ru­dolf is fényképezett portrékat, divatképe­ket, azonban ez a munka nem elégítette ki. 1914 elején megalakította a Fotómű­vészet cimű lapot. A magyaros fényképe­zés gondolatát a kortársak Balogh Ru­dolfnak tulajdonítják. Világosan megfo­galmazta, hogy a fotótémát ne külföldön keressük, nemzeti sajátságainknak meg­Sírás és nevetés, 1930 felelő fényképezést kell teremteni. Ba­logh Rudolfot riporteri munkája a frontra szólította. Egyre ritkábban jutott haza, mert 1916 és 1918 között Vilmos német császár, majd József királyi főherceg mellé osztották be. Háborús képeit a ber­lini és részben a bécsi hadimúzeumba küldték. A hazai képes újságokat megtöl­tötték a háborús fotográfiák. A virágos, felhős rónákról álmodó Balogh Rudolf a belövésektől szabdalt, drótakadályokkal osztott isonzói, doberdói csatatéren ta­lálta magát. Az 1932-es országos, az 1933-as nemzetközi kiállítás már a magyaros fényképezés diadalmenete volt. Egy év­vel később legkedvesebb érmei egyikét, a milánói Triennálé nagydíját nyerte el Si­rás és nevetés című képével. Műterme 1940 júniusában bombatalálatot kapott. Élete munkája, mint ö maga mondta, jó­részt a romok alatt hevert. Súlyos cukor- betegség kínozta, s végül október 8-án elhunyt. Stílusát, a magyaros stílust, nagy önál­lósággal fejlesztette ki. Fotósnemzedé­keknek mutatott példát, két évtizedig ő volt a korszak vezető magyar fotóművé­sze. Korszerűen, igényesen dolgozott, mindig megőrizte realista felfogását. A magyar pusztánk első felfedezője, nagy fényképköltője. Ez a kiállítás feltehetően megváltoztatja a Balogh Rudolfról eddig kialakult képet. Egyrészt mert előző kiállí­tásának válogatásánál nem az igazi kva­litás, hanem a túlzott hagyománytisztelet dominált, másrészt mert életművének igazi értékei akkor még nem kerültek elő. (Válogatás Chochol Károly tanulmányából.) Garay János Gimnázium Nyelvek, idegenvezetés, számítástechnika Technikaórákon legalább alapfokon minden tanuló megismerkedhet a komputerekkel Nehéz dolog a pályaválasztás. Tizen- négy-tizenöt évesen kevés fiatal rendel­kezik konkrét tervekkel, pedig a döntés egyik vagy másik foglalkozási ág, hivatás mellett szinte az ember egész további életét meghatározza. A csalódások, ku­darcok elkerülésének egyik legfonto­sabb eszköze a reális önismeret, de nem árt pontosan tudni azt sem, melyik szak­mára, melyik középiskola készít fel, s honnan milyen továbblépési lehetősé­gek kínálkoznak majd a tanulmányok be­fejeztével. Ez utóbbiban szeretnénk se­gítséget nyújtani a most végző nyolcadi­kosoknak, és szüleiknek azzal, hogy még a felvételi lapok beadási határideje előtt bemutatjuk Tolna megye középiskoláit. A Szekszárdon található intézmény a megye legnagyobb gimnáziuma. A jövő tanévtől 6 első osztály indítását tervezik; a 2 általános tantervű mellett 1 speciális nyelvi osztályt (melynek fele oroszt, fele németet tanul magasabb óraszámban), 1 komplex természettudományos, vala­mint 1 matematika-fizika fakultációs, 1 /2 ének-zenei fakultációs, és 1 /2 német fa­kultációs osztályt. A speciális nyelvi osztályba jó nyelvi érzékkel rendelkező, de tanulmányaikat nem feltétlenül csak nyelvi pályán folytat­ni kívánó tanulókat várnak. A felvettek négy év alatt magas szintű nyelvismeret­re tesznek szert, sokan már a III. osztály­ban, de IV.-ben szinte mindenki leteszi a középfokú állami nyelvvizsgát. Ez az érettségin és továbbtanuláskor is előnyt jelent, hiszen az érettségin vizsga nélkül, a nyelvigényes pályán továbbtanulók az államvizsgán további nyelvtanulás nélkül jeles osztályzatot kapnak. A gimnáziumban tanulható idegen nyelvek: az angol, a német, a francia és az orosz. A speciális tantervű osztály­ban az angol a második idegen nyelv, a német speciális tantervű osztályban pe­dig az orosz. Az oroszra jelentkezőknél orosz nyelvből felvételi beszélgetésen kell részt venni, a németre jelentkezőknél nem feltétel a nyelv ismerete. Náluk a ma­gyar helyesírást, a beszédkészséget, rá­termettséget veszik figyelembe. Azok számára, akik a gimnázium befe­jezése után óvónő- vagy tanítóképző főiskolán szeretnék folytatni tanulmá­nyaikat, ének-zenéből már első osztály­tól fakultációs lehetőséget biztosítanak. A komplex természettudományos osz­tály azok kedvéért indul, akik az orvosi pályára, vagy olyan más felsőoktatási in­tézménybe készülnek, ahol a biológia, kémia, fizika a felvételi tantárgy, ök a ké­miát már elsőben, a biológiát és fizikát második osztálytól emelt óraszámban ta­nulják. A műszaki pályára készülök, illetve a számítástechnika, a matematika vagy a fizika iránt komolyabban érdeklődők el­ső, illetve második osztálytól fakultáció­ként választhatják ezeket a tantárgyakat. A majdani növendékek elhelyezkedé­sét gyakorlati fakultációkkal is segíti az iskola. Jövőre is folytatódik a jól bevált számítástechnika - melynek elvégzése után operátori képesítést kapnak a tanu­lók -, valamint az idén bevezetett idegen- vezetés. A gimnáziumba főleg a szekszárdi nyolcadikosokat várják, a nyelvi speciá­lis osztályokba azonban az egész me­gyéből lehet jelentkezni. A bejútás esélyeiről tájékoztatáskép­pen álljon itt a tavalyi adat: a német spe­ciálisosztályba majdnem háromszor any- nyian kérték felvételüket, mint amennyi férőhely volt. A gimnázium saját kollégiummal nem rendelkezik, de a vidékieket, ha igénylik, másik intézményben elhelyezik. . . Pályaválasztási . hírek Eszperantó - Reménylő Zöld csillagban E betű Bálint István vallomása nyomán A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet és a Tolna Megyei Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat a középiskolás fiatalok pályairányításának segítése érdekében előadássorozatot rendez naponta 14.30 órától az alábbi helyszíneken: November 16-án, csütörtökön: A szekszárdi Garay János Gimná­ziumban a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Karáról. Előadást tartanak: dr. Marisa Sándor dé­kánhelyettes és Heilmann József tanul­mányi osztályvezető. A szekszárdi 505. Sz. Iparj Szakmun­kásképző Intézetben a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemről. A beszélgetést dr. Bácsatyai László tanszékvezető egyetemi docens. November 17-én, pénteken: A Tolna Megyei Katonai Pályára Irá­nyító Kabinetben a katonai pályákról tá­jékoztat: Mandler Ervin őrnagy. A népdalénekes Tágra nyílik a szeme, amikor meg­tudja, írni szeretnék róla. Kedves, szerény egyéniség. A dal és a nép­tánc jelenti számára a kikapcsoló­dást, a pihenést, a szórakozást, a ta­nulást, mindent.- Édesanyám és nagymamám ta- nítgatott énekelni. Az ajándékba ka­pott furulyából már négyévesen pró­báltam dallamokat kihozni. Igazából a néptánc segített abban, hogy a népdalt megszerettem. Szeretem a szépet... Miskolczy Mária a dunaföldvári gimnázium negyedikes diákja. Az idei III. országos népzenei találko­zón a szólista kategóriában első dí­jat nyert. A sikert követően - egy szem Tolna megyeiként - meghívták a pécsi nemzetközi folknapokon va­ló szereplésre. A szakmabeliek „mélyzengésű hangját, nagy átélő­képességét” emelik ki. — Életemben a legnagyobb válto­zást az idei év hozta - mondja. Sike­rült elhagynom a modoros éneklést. Marosi Júlia ajánlotta: foglalkozzam komolyan az énekkel. Sikereimet, s főleg a közös éneklés örömét neki köszönhetem. Szeretnék továbbtanulni. A buda­pesti óvónőképzőbe jelentkeztem, de az éneklést nem akarom abba­hagyni...- Ip ­Pakson 1979-ben alakult eszperantó klub, vagy pontosítsunk, mozgalom. Ezt hangsúlyozza Bálint István is, a klub ve­zetője, aki nyolcvanegy esztendős. Olyan békemozgalomnak tekinti az esz- perantisták gyülekezeteit, mely a nyelv segítségével köti a nemzeteket egymás­hoz. Ez alkalommal az ő életútját nyomon követve, rajzoljuk meg az eszperantó nyelv és mozgalom jelentőségét, szere­pét. * Bálint István 1947-ben egy kis vasútál­lomáson, Jász-Szentlászlón volt vezető. Egyszer az őt helyettesítő Korsós Lajos fertőzte meg a dr. Zamenhof Lajos alapí­totta nyelvvel. A vasúti forgalom lebonyo­lításánál - aki nem tudná - nem elengen­dő a magyar nyelv tudása. A fuvarlevelek kiállítása máris igényel más nyelvekkel való kapcsolatot is. Nem beszélve az uta­sok tájékoztatásáról. A vasúti tisztképző tanfolyamon, már 1948-ban hivatalosan tanítottak eszperantót. Ezen a nyelven is olvasható a vasúti menetrend könyvben a tudnivaló. Nos abban a faluban 1947 novembe­rében alapfokú eszperantóvizsgát tehet­tek az érdeklődők. Akik között volt pap, jegyző, gyógyszerész és Bálint István, a vasutas. Körülményei kedvezményes utazást biztosítottak számára. így lehető­vé volt, hogy Európa minden országában megjelenjen, az eszperantisták világ- kongresszusán, ahol köztudott, hogy minden tolmács nélkül történik. A Bibliát példázza, az ember történeté­ben a több ezer nyelv kialakulásának szükségességéről. Kérdésként teszi föl, vajon milyen nyelven beszélt Ádám és Éva? Aztán a Bábelt építők? Könnyeb­ben, békésebben élhetnénk, ha egy nyelven beszélne az emberiség? * „A vasút nemcsak hordozója a kultúrá­nak, de művelője is.” Tudniillik, a peda­gógusok, mérnökök, orvosok, eszperan­tó szakosztálya mellett, a vasutasoké a legélénkebben működő. Külön kongresz- szusaik vannak. Ezekből szám szerint 32 volt. Jelmondatuk: „A vágányok ösz- szekötik az országot, az eszperantó a né­peket!” * Bálint István már cserkész korában iri­gyelte, hogy az angol cserkészek milyen jól megértik eszperantóul egymást a len­gyelekkel. A gimnáziumban latin nyelvet tanult, melynek a mai napig hasznát ve­szi. Úgy ítéli, hogy a humán tudomány, erkölcs, művészet szószólója a latin nyelv. Később 1945 után oroszul is ta­nult, vizsgázott. A vasútnál 42 évet szol­gált. Utazásaival a mozgalmat is segítette, hiszen magvetőnek érzi magát. Ez sok­sok munkát jelent és kevés eredményt. Hiszen az elvetett ritkán terem gyümöl­csöt. Büszkén említi paksi tanítványait, akik közül Bíró Bálintné pedagógus a na­pokban szerzett oklevelet felsőfokú ál­lamvizsgán eszperantó nyelvből, kiváló eredménnyel. • * Első levelezője eszperantó nyelven, egy szibériai ember volt. Soha nem derült ki miért élt ott, de az sem volt észlelhető a leveleken, hogy bárki is cenzúrázta vol­na. Levelezett Varsóba is lengyel vas­utassal és Spanyolországba egy család­dal, akik már kétszer voltak nála Magyar- országon. E nyelvnek köszönheti - má­sodik házasságát. Első felesége halála után 15 évig élt özvegyen. Egyszer - még kecskeméti évei alatt -, de már nyugdí­jasként - arra kérték, hogy a nőnapon mondjon köszöntőt. Tudták róla - ami könnyen kiderül az első találkozáskor még ma is - a beszéd nem esik nehezé­re. Nos, ezen a nőnapon mondta a jelen­levőknek: „Hölgyeim, igaz, hogy a terem­tés koronái mi vagyunk férfiak, de ezen a koronán az ékek maguk asszonyok!” Ek­kor találkozott a tekintete egy ugyancsak nyugdíjas asszonyéval... aztán a termé­szet rendje szerint élik boldog házassá­gukat gyermekeik közelében négy esz­tendeje itt Tolna megyében, Pakson. * A Tolna megyei eszperantisták Len­gyel Pál szekszárdi nyomdász nevét vi­selik. Október 28-án Pakson rendeztek me­gyei találkozót, ahol könyvkiállítás és előadás segítségével járultak hozzá a nap sikeréhez. Ekkor volt lehetőség alapfokú" nyelvvizsgára is. Bálint István nyolc évtized tapasztalásával vallja, szá­mára nem hobbi a nyelv, hanem elixir, életet meghosszabbító varázsszer. Iga­zolja ezt friss szelleme, mozgékonysága. Zakója gallérján egy apró jelvényen: zöld ötágú csillagban egy E betű. Jelzője, hirdetője, hogy ez átfogja a vi­lágot mert az Eszperantó annyit tesz, mint Reménylö. DECS| K|SS j^NOS

Next

/
Thumbnails
Contents