Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

4 Képújság 1989. október 9. Köszöntünk Téged: apró betűvel! , A tábla, amely csak közelről olvasható A képen látható tábla azt a célt szol­gálja, hogy hírül adja örszágnak-világ- nak, mindazoknak, akik északról vagy délről jönnek Szekszárdra: a szőlő és a bor városába érkezett az idegen. Városköszöntő tábláknak hívják az effajta létesítményt, s megjelenésük, az, hogy szépek-e avagy sem, hozzá­tartozik bizony a város imázsához. Ez a szekszárdi tábla azonban meglehető­sen csúnyácskára sikeredett. Amellett, hogy jellegtelen, a két „elefántagyar” közé fölfüggesztett táblákon a szöveg csak egészen közelről olvasható el. A kamionnal, kocsival, busszal a városba érkező idegen csupán elsuhan mellet­te, hisz mákszemnyi betűkké zsugo­rodnak a tábla feliratai, s ebben a pil­lanatban kétséges: betölti-e a sze­repét... Pedig nem volt olcsó mulatság. Igaz, hogy a végleges árban még nem álla­podtak meg, hisz szinte az elsőrendű szempont az volt, hogy az idei szüreti napokra elkészüljön. Az utolsó pillanat­ban ez megtörtént. A hozzávetőleges ár azonban ismert: a városi tanács végre­hajtó bizottsága hétszázezer forintot hagyott jóvá a két mű költségeire... A városi tanács illetékesei is úgy vé­lik: a köszöntő tábla nem esztétikus, s a betűk sem olvashatók. Pedig hát művé­szek: keramikus-, festő- és grafikus- művészek tervezték a megyeszékhely két végén éktelenkedő alkotmányt... Jó hírű szekszárdi szőlősgazdák hí­rét véve, hogy elkészült városunk kö­szöntő táblája, megtekintették azt, majd megkérdezték: miért nem kérték a gazdák hozzájárulását, akik a két szobrot társadalmi munkában is elké­szítették volna, s termésük nagy részé­vel is áldoznának arra, hogy még na­gyobb híre, neve legyen a szekszárdi bornak. Talán ha valakinek ez anno dacumál eszébe jut, több pénze marad a tanács­nak, s szebb köszöntő táblája lenne a városnak. - dvm - Fotó: bj. Ajánlatunk A Babits Mihály megyei művelődési központ folyo­sógalériáján egész hónap­ban megtekinthetők Lippai Tamás festőművész alkotá­sai; szerdán 16 órakor a Nyugdíjasklubban diavetí­tést tartanak, a klub vendége dr. Papp Tihamér. Október 12-én 11 órakor láthatjuk a színházteremben Dario Niccodemi Hajnalban - délben - este című vígjáté­kának főpróbáját A Pesti Vi­gadó és a Babits művelődési központ közös produkciójá­nak bemutatóját ugyanott, még aznap este 19 órakor tartják. Bonyhádon október 12-én, csütörtökön 10, 14 és 15.30 órakor Esztergályos Cecília műsora, a Bottól Bál látható. Közreműködik a Midi együt­tes. Múzeumaink kincsei: Egyházi ereklyék (5.) Aki a bonyhádi Völgységi Múzeum szép gyűjteményeit meglátogatja és a földszin­ten balra kezdi a körjáratot, az értékes egy­házi ereklyékben gyönyörködhet. A múlt század eleje óta Bonyhádon növekvő szá­mú zsidósága élt. A hitleri időknek kellett el­következniük, hogy szörnyű sorsuk betel­jesedjék. Gazdag hitéletük emlékét nem­csak a már-már romnak számító zsinagó­ga, hanem az itt látható belső berendezési tárgyak is őrzik. Fotó: Kispál M. Középbikád Ehhez a pár sorhoz tulajdonképpen a fényképek tucatjait mellékelhetnénk. A témáról már sokszor írtunk és minden jel arra vall, hogy ezt a jövőben is megtehet­jük. Panelházakat, tehát nem az örökké­valóságnak szánt épületeket emelő ko­runkban tele vagyunk' olyanokkal, me­lyek már 1 -2 száz éve állnak és valószí­nűleg különösebb áldozatok nélkül áll­nának a jövőben is: - ha hagynánk. Ilyen például a Középbikád (eltűnt te­lepülés) melletti, volt Martin-kastély. Műemléki becse nincs, a tájba illeszkedő jellege, sőt viszonylag jó állapota még van. A gyönki Petőfi Termelőszövetkezet tulajdona. Renoválásába egy magánvál­lalkozó már belebu­kott, de annyit min­denesetre tett, hogy a tíz évvel korábban lapunkban fény­képpel is dokumen­tált állapotnál kü­lönbet találtunk. Az épület restaurálha­tó, egykor volt szép parkjából csak az aljnövényzetet kel­lene kiirtani. Mindez egy vadászparadi­csom peremén fek­szik, olyannyira - egyelőre - elfogad­ható állapotban, hogy vártoronnyi régi füstölőjét is használják az átme­neti lakók. A folyta­tás...? Ide még egy sor kérdőjelet képzel­jen el az olvasó. Miszla úgyneve­zett Belmajorjában egy ritka szépségű régi kúria áll. Amit változtattak rajta, azzal csak ártottak az épületnek, mely­nek hatalmas pincéje is van. Az termé­szetesen nagyon fontos a kis falu lányai­nak és asszonyainak, hogy itt egy főváro­si vállalat varrodája ad kenyeret sokuk­nak. Valamivel ügyesebb idegenforgalmi propaganda árán azonban a turizmus is adhatna, lévén a fogyó lélekszámú Misz­la a megye egyik legszebb tájképi kör­nyezetben lévő faluja, melynek története­sen nemcsak tönkremenőben lévő, műemléki becsű kúriája, hanem ennél talán egy fokkal rosszabb állapotú, be­tonmedencés strandja is van. Igaz, hogy ez utóbbit legalább kétszáz évvel később építették... (Ordas) > Fotó: (Ótós) Kevés pénzből, közös összefogással Faluház készül Bátán 1987 nyarán rendezték meg a Duna- menti folklórfesztivált. A rendezvény egyik programja volt a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban megren­dezett bátai népművészeti kiállítás. Ennek a sikere adta az ötletet a további munkához, a régi használati tárgyak, bú­torok és ruhák összegyűjtéséhez. Az ösz- szegyűlt anyag közcélú felhasználásá­hoz, bemutatásához megfelelő hely is kellett. A községi tanács a bátai általános mű­velődési központ rendelkezésére bocsá­tott egy régi parasztházat. A Művelődési Minisztérium kulturális pályázatán nyert 200000 forint feléből kezdődött meg en­nek a háznak a rendbetétele. Az építési, tatarozási munkálatok a há­zon is és az udvaron is tartanak még. A munka haladását akadályozza az egyes szakemberek: ácsok, kőművesek hiá­nya. Az ajtókat, ablakokat, az udvari kút vázát - a régi paraszti stílusjegyek figye­lembevételével - egy helyi lakos készíti társadalmi munkában. A szükséges fa­anyagokat, a kerítés vesszőit a Mohácsi Erdészet bátai részlege adta, s szállította a helyszínre. Ez az ő hozzájárulásuk. A házat a „lésza”, a vesszőből font kerí­tés veszi körül. Ez is társadalmi munká­ban készül. A bemutatásra kerülő anyag jelentős része „raktáron” van, 75 százalékát már restaurálták is. Van olyan darab, amit gazdája ajándékba adott, de a ritka, egyedi darabokért fizetett is az ÁMK. A faluház teljes elkészítéséhez még pénzre van szükség. Ezért az intézmény ismét pályázott a Művelődési Miniszté­riumhoz. Ez a pályázat: „Céltámogatási igény kulturálisan gyengén ellátott és ellátatlan településeken, településrészeken egye­sületek és helyi közösségek számára, olyan új közművelődési formák, tevékeny­ségek és szolgáltatások kialakítására és szervezésére, amelyek a helyi szervező­dést bővítik." (Részlet az 1989 júniusában megjelent pályázati kiírásból.) Az intézmény a Tolna Megyei Tanács művelődési osztályának alábbi vélemé- nyezésg alapján reménykedik a 340 000 forint elnyerésében: „Az igényt támogat­juk az évek óta szívósan folytatott munka támogatásához, folytatásához, tovább­fejlesztéséhez. Tapasztalataink birtoká­A ház belseje a rakott tűzhellyel ban állíthatjuk, hogy a mértékletes meg­fogalmazás mögött igen jelentős ered­mények állnak. A sárközi népi hagyomá­nyok teljes körű feltárása Bátán közös­ségformáló - és éltető erőként való újra- mozgósitása - mint szakmai lehetőség példaértékű, s messze túlmutat a falu ha­tárain, a tájházakban körvonalazódó tö­rekvés felé.” A faluház az ÁMK kulturális intézmé­nyeként fog működni, nyitva a régi, népi értékeket szerető nagyközönség előtt. BOGNÁR GYÖNGYI Az udvaron még sok a tennivaló. (A leendő faluház kívülről.) Még megmenthetők... Miszla

Next

/
Thumbnails
Contents