Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
1989. október 8. NÉPÚJSÁG 3 Pillanatok a kongresszusról gondolják, ahogy az előbb mondtam. A vétlenek tévednek a vétkesek akik tudatosan erre bazíroznak, a szocialista mozgalom igazi likvidátorai. Én felvállalom a párt likvidálását és újjászervezését az eszme és a mozgalom érdekében. Mert a párt az eszköz és nem fordítva. 2. A saját egzisztenciális érdekükben átmeneti és rövid távú cél érdekében az ördög öreganyjával is kompromisszumokat kötők! Szánjanak magukba! 3. A „centrumot látjuk, az oldalakat nyesegetjük” politika régi és új hívei. Nincs ilyen centrum, nem is volt. Egy előre megadott irányhoz való igazodás volt a centrum az állampárt keretében. Két elméleti alapon meghatározott út között az eredő biztosan nem centrum, hanem nagy valószínűséggel tévút, vagy zsákutca. Erre a tévútra nem szabad és nem lehet autonóm irányokat mesterségesen ráterelni! 4. Vélhetően a legtöbben azok vannak és őket szólítom meg itt a teremben, akik azért álltak e mozgalmak mögé, mert nem akarnak új szocialista pártot, de akarnak egy pártot, vagy akarnak egy kommunista, ha nem is feltétlenül ilyen nevű pártot. Azért választották ezeket a mozgalmakat, mert innen haza lehetett volna úgy menni, hogy hát „meg is van meg nincs is meg” az a párt. A többi politikai platform esetében nekik tényleg csak a vesztes szerep jutott volna. Álljanak elő és keressék meg egymást! Alakítsák meg azt a pártot! Mandátumuk van rá! Az én választóimtól is van nekik mandátumuk. Akkor én az enyémet a saját jövendő pártomra fogom „elhasználni” és nyugodtabb lesz a lelkiismeretem, hogy egy olyan pártba léptem be, amely indulásakor tiszta és makulátlan, és az eddigi szövetségesekkel is maradéktalanul el tud számolni. * Árnyékkongresszus Ha bent a teremben békésen váltogatják a világot, az helyes kifejezés. Kulturált és jól megfésült mondatok, a személyeskedések kerülése, többnyire békés mederbe tartani az indulatokat... Indulatok pedig vannak. Kirekesztve a teremből kisebb szobákra és csoportokra korlátozódva. Pedig szervezkednek szüntelenül. Kimondatlanul is ott van, hogy kiknek kellene ebből a pártból távoznia. Az árnyékkongresszus remekül működik. A folyosókon a kisebb termekben és mindenütt. A platformok folyton készülnek a „végső csatára", a szavazásra. Reménykedve abban, hogy a „vesztesek” feladják és kivonulnak, később új pártot alapítva. A jogfolytonosság - elvetve a régi párt hibáit - megszerzése a cél. De mondják azt is, hogy vannak olyan ellentétek, melyek össze nem békít- hetők, s ezért kell tiszta vizet önteni a pohárba. A kongresszus és az árnyékkongresszus dolgozik. Látszólag egymás ellen, de mégis a tisztázásért. Azért, hogy tiszta lelkiismerettel mehessenek haza a küldöttek. Miután a küldöttek kézhez vehették a platformegyeztetések után véglegesített tervezet-szöveget, megkezdődött a dokumentum részletekbe menő vitája. Számos stiláris jellegű kiigazításra tettek javaslatot a küldöttek, de több olyan indítvány is elhangzott, amely a tervezet politikai tartalmát is érintette. Többen kifogásolták azt a megfogalmazást, amely szerint az tekinthető az újonnan megalakuló Magyar Szocialista Párt tagjának, aki a párt alapszabályát s programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, és ezt aláírásával hitelesíti. Felhívták a figyelmet arra, hogy ebben az esetben még a küldöttek legitimitása is megszűnik, amikor a tervezetet elfogadják. Volt, aki azt szorgalmazta: építsenek be garanciákat a párt jellegéről szóló dokumentumba, megakadályozandó, hogy azok is a párt tagjainak sorába léphessenek, akik - úgymond - elvesztették politikai, társadalmi hitelüket. Ezeket az indítványokat a küldöttek többsége nem támogatta. Parázs vita alakult ki a „vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság” fogalom értelmezése körül. Sokan azt javasolták, hogy e megfogalmazásból hagyják el a „szociális” jelzőt, mivel az ellentétben áll a piacgazdaság követelményével. A pro és kontra hozzászólások eredményeként a küldöttek többsége úgy határozott: változatlanul hagyja e megfogalmazást, mivel ez kifejezi a pártnak azt az igényét, hogy a piacgazdaságot hatékony szociális garanciák mellett kívánja kiépíteni. A küldöttek nagy többséggel elvetették azt az indítványt is, amely a tervezetben szereplőnél jóval hosszabb időt, három hónapot adott volna az alapszervezeteknek szervezési feladataik végrehajtásához. A kisebb-nagyobb módosító indítványokat az elnöklő Horn Gyula egyenként bocsátotta szavazásra, majd a tervezet egészéről döntöttek a küldöttek. Ennek eredményeként a tanácskozás szavazati jogú résztvevői elsöprő többséggel, mindössze 159 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadták a párt jellegéről szóló állásfoglalás tervezetét. A küldöttek ezzel kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulását, s e történelmi pillanatban felcsendültek a Himnusz hangjai, a küldöttek felállva énekelték. A kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról Az elfogadott dokumentum „A kongresz- szus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról” elmet viseli. Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP mintállampárt története végétért. Az étfogó és gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai megújuláshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakuljon. A kongresszuson létrejövő új párt kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával. Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyanakkor az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösének tekinti magát. Maradéktalanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát valamint az értékteremtő munka tiszteletét Folytatója a szocialista és kommunista Pártvagyon: vissza a népnek „Az összeharácsolt vagyon nem kell. A párttagságnak nem kell. Vissza kell adnunk a kormánynak, a népnek.” A fentebbi idézet egy reformer szájából hangzott el a kongresszuson, és óriási tapsot kapott. Pedig ekkor még a reformerek féltek attól, hogy kisebbségben maradnak. S mégis. Voltak olyan kijelentések, megállapítások, vélemények, melyek - mindegy hogy ki mondta - osztatlan sikert arattak. Pedig egymásnak feszülve vitatkoztak a centrum hívei,az összefogás létrehozói és a reformerek. Az ember érzi, és éppen a fentebbi idézet alapján, hogy van valami a levegőben, ami végre a jövőt jelképezheti: az állmapárttól való megszabadulás esélye. mozgalom időtálló hagyományainak, magáénak vallja a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elvét Ugyanakkor vallja, hogy a társadalmi igazságosság és az emberi szabadságjogok eszméi nem állíthatók szembe egymással. Nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizhetetlen erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális értékeken. A párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és haladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondlatának. Szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő közép- és kelet-európai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reformkommunista, szocialista és szociáldemokrata pártjaival. Az új reformpárt a saját munkájuk alapján jövedelemben részesedők, a kisvállalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársaink pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkéntes szövetsége. Pártunk állampártból korszerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága által ellenőrzött politikai tömegpárttá válik, amely kezet nyújt minden demokratikus, haladó magyar erőnek, s egyúttal az európai baloldal szerves részének tekinti magát Kész a demokratikus szocializmus céljait követve, a jogállam törvényeit mindenkor tiszteletben tartva, valamennyi együttműködésre vállalkozó erővel összefogni, hogy az ország kijusson a válságból. Hozzá kíván járulni a vegyes tulajdon, a szociális piacgazdaság és az önkormányzatok rendszerére támaszkodó többpártrendszerű parlamenti demokrácia kiépítéséhez. A gyökeres politikai megújulást a kongresszus a párt elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfolytonosságot fenntartva bejelenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását. A Magyar Szocialista Párt meg kívánja tartani és hívja soraiba mindazokat, akik egyetértenek programjával, elfogadják alapszabályát. A kongresszus után kerüljön sor a Magyar Szocialista Párt bejegyeztetésére. Tetemrehívás A párt vezetőit nem kell kímélni, még azokat sem, akiket biztosan újból megválasztanak. Felelősöket keresnek. Nem a felelősségrevonás miatt, hanem azért, hogy „méltatlanok ne fémjelezzék” a pártot. Grózs Károlynak már az első nap olyan kérdéseket tettek fel, amire bármi a válasz, a főtitkár felelősségét mondja ki, ez is volt a kérdezők szándéka. Ilyeneket mondtak. Fele- lűs-e az utóbbi 16 hónapért? Mit hagyományozott a Grósz-kormány a jelenlegire? Miért torzsalkodtak érdemi munka helyett az elnökség tagjai? Később azonban többen fogalmaztak úgy: sem a párttagság, sem a nép nem lesz elégedett, ha a mostani elnökségből hármat - Németh Miklóst, Pozsgay Imrét és Nyers Rezsőt - újra választanak. A régi nevek hallatán nem hiszik, hogy új kezdődik. A párt elnökét (őt szánják az új elnöknek is), Nyers Rezsőt felszólították, hogy valljon színt. Milyen feltételekkel vállalja az elnökséget? Akkor is, ha marad az MSZMP? Akkor is, ha szocialista párt alakul? A tetemrehivás nemcsak ilyen formában kezdődött el. Hiszen reggel még Berecz János az összefogás platform képviselőjeként a délelőtti vita végén már másként szólalt fel - kiegyezést ajánlva a leendő szocialista pártra szavazóknak. Vannak és lesznek vesztesei ennek az átalakulásnak. Egy demokratikus pártban ez természetes. Hiszen ott a feladatokhoz kell megkeresni a megfelelő személyiségeket. Az MSZP megalakítása a tagsági viszonyt is érinti. Ezért 1989. október 31 -ig össze kell hívni az alapszervezeteket. Aki a párt alapszabályát és programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, s ezt aláírásával hitelesíti, az megerősíti, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjává válik. Az MSZP tagjai 1989. november 10-ig szabad választásuk alapján - szükség szerint - hozzák létre alapszervezeteiket, s kezdjenek hozzá a tagtoborzáshoz, az új párt szervezéséhez. A taggyűléseken készítsék el a tagság nyilvántartását, adják ki az új tagkönyveket, válasszák meg vezetőiket és küldötteiket, vitassák meg a választásokra való felkészülés módját. Budapest, 1989. október 7. A kongresszus a dokumentum elfogadásával befejezte szombati munkanapját. A küldöttek vasárnap folytatják munkájukat. A keretben közölt írásokat Hazafi József írta, a felvételeket Gottvald Károly készítette. A hermafrodita Szenvedélyes a hang. Szinte minden felszólaló szenvedélyes. Meggyőzni akarja a többieket. Ha sikerül, azt az egyre többször felcsattanó taps is jelzi. A tegnapi felszólalások közül a hermafrodita - mint az MSZMP-kifejezés magyarázata kapta a legnagyobb és legőszintébb tapsot. Mint a hermafrodita, úgy az MSZMP sem teljes „ember”. Torzszülött és terméketlen. A továbbiak már ebből következnek. Akik az együttmaradás hívei, a mindenáron való egység hívei, azok torzszülöttet akarnak életben tartani, ami semmire sem jó.
