Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
2 Képújság 1989. október 8. Az új párt: Magyar Szocialista Párt (Folytatás az 1. oldalról) form - így a népi demokratikus tömörülés is - mintha háttérbe szorulna. Hozzátették: bár a Reformszövetség szervezett, egyáltalán nem biztos, hogy többséget képvisel, s mint rámutattak, nem is egységes. Többen hangot adtak annak a véleményüknek is, hogy a tényleges vita valójában nem a kongresszus plénumán, hanem valahol a háttérben zajlik. A szünetet követően - immár a küldöttek előtt - Gönci János foglalta össze a népi demokratikus platform megbeszélésén elhangzottakat. Hangsúlyozta: a platformban tömörültek véleménye szerint szükséges lenne, hogy a plenáris ülésen a törésvonalak tisztázása érdekében a kérdéseket kiélezetten vessék fel. Négy pontban foglalta össze, mi az, amiben a kongresszusnak feltétlenül döntenie kell. Ezek: a párt működési jellege, a platformok által elfogadott közös programminimum, a személyi kérdések, valamint az átmenet mikéntje. Hozzátette: ez utóbbi kapcsán vetődik fel a párt jogfolytonosságának kérdése is. Erről a népi demokratikus platformnak az a véleménye, hogy e folytonosságot biztosítani kell, mégpedig személyileg is. Ezért - mint Gönci János hangsúlyozta - a platform azt kívánja, hogy továbbra is Nyers Rezső legyen a párt elnöke. Továbbra is az átmenet kérdéseit taglalva a népi demokratikus platform képviselője kijelentette: cezúrát kell vonni az MSZMP és utódpártja között, a névváltoztatás azonban nem lehet szakítópróba a kongresszusi küldöttek között. A párttagság jogfolytonosságát pedig oly módon kell biztosítani, hogy ne kerüljön sor új belépési procedúrára. Gönci János kijelentette: aki elfogadja a párt megújulási programját, annak - mindenfajta tagrevízió nélkül - legyen helye a párttagjainak sorában. Mint mondotta, a párttagok a decemberi tagdíjfizetésig eldönthetnék, továbbra is fenntartják-e tagságukat. E megújulási program - mint mondotta - egy olyan baloldali program lehet, amely lebontja a pártállamot, és nem fogadja el a proletárdiktatúrát. Ezzel éles fordulatot vett a kongresszus menete, sarkítottabbá, egyértelműbbé váltak a felszólalások. A párt jellegéről folyó vitában sokan még az érdemi mondandójuk előtt deklarálták valamelyik platformhoz való tartozásukat, illetve „függetlenségüket”. Igen eltérőek voltak a vélemények abban a kérdésben, hogy új pártra, esetleg pártokra vagy megújult MSZMP-re van-e szükség. A hozzászólók egy része azt hangsúlyozta: a változásokat, az előrehaladást úgy kell ütemezni, hogy az a tagság számára is követhető legyen. Többen azt is megfogalmazták: mindenképpen el kell kerülni a szakadást, mert ebben az esetben atomjaira hullhat a párt, s ez ma a legnagyobb veszély. A többség álláspontja azonban Kárászné Rácz Lídia Zala megyei küldött szavaival összegezhető. Eszerint olyan pártot kívánnak, „amely az, aminek nevezi magát. Szocialista pártot, amely nemcsak deklaráltan szocialista. Olyan új pártot, amely nem hord nevében látszatként egyetlen társadalmi csoportot sem, s amelynek minden becsületes ember tagja lehet”. Akikkel a stratégiai kérdésekben nem sikerült egyetértésre jutni, azoktól el kell válni. Új pártra, új vezetésre van szükség, csak így szerezhető vissza a tagság elveszett bizalma. A délelőtti vita egyik leggyakrabban visszatérő gondolata a felelősségvállalás kérdése volt. Csaknem valamennyi felszólaló szólt arról a nyomasztó teherről, amely az elmúlt évtizedek hibái, bűnei miatt nehezedik a párttagjaira. Ugyanakkor egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy a cselekvést bénító, önmarcangoló bűntudattól mielőbb meg kell szabadulnia. Ehhez azonban elengedhetetlen a múlt tényeinek őszinte feltárása, helyes értékelése. A felszólalók ezzel kapcsolatban hangoztatták azt is, hogy a felelősségvállalás határvonalait nem lehet többé összemosni a párt több százezres tagsága és legfelsőbb vezető rétege között. A tagság nem tehető felelőssé azokért a hibákért, amelyeket nevében követtek ugyan el, de amelyekhez a valóságban vajmi kevés köze volt. E kérdést Horváth Csaba Baranya megyei küldött vetette fel a legélesebb formában; azt ajánlotta a kongresszusnak, hogy személyekre lebontva, dokumentumban határozza meg a politikai felelősség mértékét. Ezzel összefüggésben többek között Lázár György, Havasi Ferenc, Németh Károly, Czinege Lajos, Gáspár Sándor nevét említette. A felelősség ily módon konkretizálása kifogná a szelet az ellenzék vitorlájából is, amely - úgymond - a párt kollektív bűntudatának táplálására, fenntartására törekszik - tette hozzá. Sokan szorgalmazták a párt életének „humanizálását” vagyis azt, hogy működésének, tevékenységének középpontjába a humanizmust, az emberről való gondoskodást állítsák. A munkásság képviseletében felszólalók ezzel kapcsolatban óvtak attól, hogy a megújuló vagy újjá alakuló párt egy szűk elit érdekeinek képviseletét tűzze zászlajára. A felszólalásokból kitűnt, hogy e csoportosulások főként a népi demokratikus platform céljaival, elképzeléseivel rokonszenveznek. A munkástagozat képviseletében szót kért küldött - a vezetőválasztás vitáját mintegy megelőlegezve - nyíltan közölte, hogy a legszívesebben Nyers Rezsőt látnák a párt elnöki tisztében. A munkások nevében szólók álláspontja azonban meglehetősen eltérő volt, az alapkérdéseket illetően is. Az is elhangzott: a munkások nem veszik tudomásul, hogy most már a pártjuktól is megfosztják őket. A jelenlegi forradalmi helyzetben nagy szükség van arra, hogy a munkástömegek ne váljanak a különböző ellenzéki pártok prédájává. Mások viszont azt hangsúlyozták: olyan pártra van szükség, amely vállalkozásbarát, de esélyegyenlőséget és tisztességes megélhetést biztosít a bérből és fizetésből élők számára. Erőteljesen hallatták hangjukat a vitában a „vidéki Magyarország” küldöttei is. Többen közülük egy tisztességes, átfogó . agrárprogram kidolgozását sürgették. Úgy ítélték meg, hogy a kemény választási harcok elébe tekintő párt számára e program mielőbbi meghirdetése stratégiai kérdéssé vált. A vidék fejlődését megalapozó sürgős tennivalók közé sorolták a helyi önkormányzatok szerepének erősítését, egy hatékony, vegyes tulajdonú mezőgazdaság kiépítését, s új föld-, illetve szövetkezeti törvény megalkotását. A délelőtti vitában az MSZMP, illetve a benne kikristályosodott áramlatok több meghatározó személyisége is szót kért. Az új, baloldali szocialista párt megteremtését sürgetők véleményét erősítette hozzászólásában Vitányi Iván, aki a Reformszövetség szóvivőjeként körvonalazta a tömörülés határozott elképzeléseit e pártról s a létrehozásával kapcsolatos feladatokról. Röviddel Vitányi Iván hozzászólása után lépett a szónoki emelvényre Németh Miklós miniszterelnök, hogy kormánya nevében is leszögezze: ez a kormányzat a radikális reformerők szövetségese, s abban érdekelt, hogy az állampártból kormánypárt váljék. Soron kívül kért szót Berecz János, aki ezekkel és az új párt megalakítását szorgalmazó más felszólalásokkal szállt vitába; korainak tartotta néhányak döntését a párt jövőjéről, sorsáról, amikora kongresszus még nem foglalt állást ebben. A délelőtti vita utolsó szakaszában felszólaló Vastagh Pál viszont arra a megállapításra építette mondandóját, hogy a megkezdett úton már nem lehet visszafordulni, visszakanyarodni a régi intézményekhez, módszerekhez. Kovács László, a kongresszus ügyrendi bizottságának vezetője - a különböző platformokkal tartott konzultációira hivatkozva - a vita lezárásának legcélszerűbb módjaként javasolta: a küldöttek fogadjanak el egy rövid írásos állásfoglalást, amely - a vita alapján is - a kongresszus állásfoglalása lesz a párt jellegével összefüggő kérdésekről és a párt nevéről. Az írásos tervezetet a három legnagyobb platform - a Reformszövetsélg, a népi demokratikus platform és az ifjúsági platform - részvételével és az ügyrendi bizottság elnökének közreműködésével alakítják ki - ajánlotta Kovács László. A párt céljairól, jellegéről, programjának alaptételeiről és működési elveiről folytatott vitát délután 2 órakor zárta le az elnöklő Horn Gyula. Bejelentette: a különböző platformokhoz csatlakozott küldöttek a háromórás ebédszünetben egyeztetik álláspontjukat, s kialakítják véleményüket az új párt létrehozását kimondó dokumentumtervezetről. * JÁNOSI GYÖRGY (Tolna m.) felszólalása Mindannyian tudjuk, hogy az ország súlyos válsághelyzetben van. S vele válságban van-a párt is, amely a politikai élet eddig szinte kizárólagos szereplőjeként vezérelté a társadalom alapvető folyamatait. Bebizonyosodott mára, hogy ez a társadalomkép, amit eddig követtünk és amit felkínáltunk a társadalom számára, megvalósíthatatlan, annak csak egy torz mása született meg, az államszocializmus, amely ahelyett, hogy felemelte volna a társadalmat, inkább teljes súlyával ránehezedett. Bebizonyosodott, hogy az az ideológia, ami vezérelte eddigi politikai cselekvéseinket, mára életképtelen, egy új ideológiára is szükség lenne, mert mindamellett, hogy választási pártként kell működnünk, egy párt ideológiai alapok nélkül nem tud működni. Bebizonyosodott az is, hogy az a struktúra, az a túlcentralizált bürokratikus struktúra, amely a párt szervezetét jellemezte, mára képtelenné vált az alapvető politikai feladatok megoldására. Mindezek hatására a párt megbénult, cselekvésképtelenné vált, működésképtelenné lett. Cselekvési zavarok álltak elő benne, és hiába próbált meg a pártvezetés az új politikai folyamatok élére állni, maga a párt értetlenül állt ez előtt, a párttagok többsége nem tudta követni ezt a folyamatot. Ebben a helyzetben a párton belül megindult a válságból való kiútkeresés. Különböző centrumok különböző nézeteket alakítottak ki, ezek platformokká, majd pólusokká szerveződtek a párton belül. Ezek a pólusok ma már egyetlen egy alapvető kérdésben sem tudnak megegyezni egymással. Nagyon tagolt a párt belső élete, és mindez tovább növelte a párt cselekvésképtelenségét, működésképtelenségét. Mi a helyzet ezek után, mi a megoldási alternatíva, mit lehet ebben a helyzetben tenni ennek a kongresszusnak. Egyet bizonyosan nem: kibékíteni a kibékíthetet- lent, egyben tartani az egyben tarthatatlant. Ha ezt megpróbáljuk, olyan kompromisszumok sorozatához jutunk, amelyek elvtelenségnek számítanának minden pólus számára, amely jelen pillanatban a párton belül működik. Ha ezt megtennénk, ismét azzal kellene számolnunk, hogy újra konfliktusos helyzet áll elő a párton belül, és az új vezetésnek egy hónapon belül ugyanazokkal a gondokkal kellene küszködnie, mint amelyekkel jelen pillanatban küzd. Mit lehet tenni, mi a megoldás? Megítélésem szerint abból kell kiindulni, hogy a mai helyzetben egy haladó baloldali pártnak egy új társadalomképre van szüksége, és egy alapvetően új pártstruktúrára. Ez az én számomra azt jelenti, hogy egy új pártot kell megalapítani, én ezt kérem a kongresszustól. Egy új szocialista pártot, amely tömöríti a haladó baloldali erőket. Mit veszíthetünk ezzel, és mit nyerhetünk? Sokak szerint veszíthetünk több százezer párttagot. Ez igaz. Egyetértek vele, de hadd fordítsam meg a kérdést. Menynyi párttagot veszítünk akkor, ha megpróbáljuk ezt a lehetetlen állapotot kompromisszumok sorozatával fenntartani? Én azt hiszem, hogy nem veszítünk kevesebb párttagot egy új párt megalapításával, mint azzal, ha megpróbáljuk fenntartani ezt a lehetetlen, polarizált, tagolt, működésképtelen struktúrát. Mit nyerhetünk vele? Megítélésem szerint vonzóvá tehetünk egy ilyen haladó baloldali pártot mindenki számára, aki eddig szimpatizánsként figyelte az MSZMP törekvéseit, új reform- törekvéseit, de az MSZMP név, ennek a pártnak a múltbeli bűnei, hibái taszították őket. Ezzel az új párttal meggyőződésem szerint meg tudjuk nyerni az ifjúságot, meg tudjuk nyerni a baloldali érzelmű értelmiséget és mindenkit, aki hajlandó egy ilyen modern pártban a továbbiakban velünk tevékenykedni. Előttünk áll a lehetőség. Én azt hiszem, nemcsak a párt, hanem az egész ország jövője szempontjából súlyos hibát követünk el, ha elszalasztjuk ezt az esélyt. DR. KISS JÓZSEF (Tolna m.) felszólalása Hiányérzetem van. Nem egészen tiszta a lelkiismeretem. Meg szeretnék szólítani valakiket ebben a teremben, akiknek, én úgy gondolom, itt kellene lenniük. Tegnap egész nap nem hallottam őket. Félek, hogy nem mertek megszólalni. Tegnap az egyik platform nevében önöket megpróbálták bizonytalanságba hajtani egy Churcill-szállóigével, ami a mandátumunkra vonatkozott. Mire van mandátumunk? Minden olyan lépésre, ami az MSZMP mint szervezet és a szocializmus mint mozgalom jövőjét meghatározza Magyarországon. Ebben jogunk és kötelességünk dönteni. A történelem előtti, a nemzet előtti és a választóink előtti felelősségünk is „csak” ekkora. A nem döntés, a tisztázás, a megoldás elnapolása is döntés, ezért is felelősek vagyunk és leszünk. Változtak-e a politikai munka gazdasági, társadalmi feltételei 1989-ben Magyarországon? Igen. Csak a sarokpontokra koncentrálva is igen. Gazdasági, társadalmi válság állapotában leledzünk és a többpártrendszer keretei között kell politizálnunk, sőt a nemzet érdekében bizonyos hatalmi szerepet is elérnünk. Van-e hiteles, működőképes, tömegbázissal rendelkező pártunk? Nincs. Le- het-e egy baloldali szocialista, marxista vagy kommunista párt válasza erre a változatlanság, a halogatás, a megújulás, a „reform”, amin mindenki azt ért, amit akar, és amiből annyit fogad el, amennyit akar. Nem lehet a pártnak ilyen válasza. Akkor sem lehet ilyen válasza, ha egyes platformok ezt a választ sugallják. Többpártrendszeri keretek között lehet-e és szabad-e egy kommunista - szocialista pártot mint egyesült pártot egyben tartani. Lehet, de nem szabad. Aki a „békés átmenetet”,' a „hatalmi vákuum” érveivel indokolja ezt, az két sarokponton téved. Ebben a pártban már nincs olyan erő, amit szét lehet forgácsolni! Ügyes taktikával itt és most ebben a teremben megalakíthatok azok az új pártok, amelyek azt az erőt, ami jelenleg a pártban összességében van itt, akkumulálhatják és egy darabig akár hetente megduplázhatják! Ez az erő politikai erő lesz, tömegtámogatás lesz és nem feltétlenül tömeges tagsági viszony. Többpártrendszeri választások esetén ez jó is így. Aki a békés átmenet, MSZMP vagy megújult MSZMP kategóriában gondolkodik, az vétkesen vagy vétlenül de bessre, csődre játszik. Én nem azt értem békés átmeneten, hogy addig üljek nyugodtan a helyemen, míg valakik mandátumukkal megjelennek és lenéző mosollyal felszólítanak a távozásra! Az is téved, aki azt hiszi, hogy ez a leszámolás megáll az MSZMP székházain belül. Többen erre számítva mosakodnak, próbálják vörösnek hitt, vörös flekkjeiket rózsaszínűre dörzsölni. Azzal küldtek, hogy tiszta helyzetet teremtsünk! Egy nagyközségben vagyok párttitkár. Nálunk az a néhány maroknyi párttag, aki ettől a szervezettől még vár valamit, az két dolgot vár: egy része egy új szocialista, más része egy új reformkommunista pártot. A maroknyi csoport között a „még nyilvántartott” párttagok százai vannak. A csalódottak, kiábrándultak, meghasonlottak, az érdekből volt, vagy csak véletlenül lett párttagok és jó néhá- nyan az elbizonytalanodottak, kétkedők, ingadozók, másfelé kacsingatók. Ezt az utóbbi kategóriát meg kellene győzni. Én elkezdtem. Létezik-e az „összefogás az összefogásért”, az „MSZMP önmagáért” és más hasonló szerveződés? Mint mozgalom láthatóan, hallhatóan és olvashatóan létezik. Politikai platform szerintem nem létezik. Nem azokat a kérdéseket teszik fel, amit fel kell tenni, így meg sem válaszolhatják azokat.- Nem tisztáznak, hanem összemosnak. Nem eszköz, hanem öncél náluk a kompromisszum. Milyen célok és szándékok mosódnak össze? Kik alkotják ezeket a csoportokat? 1. A békés átmenet bűvkörében mozgók. Két csoportjuk van: akik biztosak a 37 százalékban és nem akarják „túlnyerni” magukat. Többségük gondolom nem nézett körül az utóbbi időben a párton belül sem, de a társadalomban még úgy sem. A hangulatjelentéseket megszüntettük, honnan is tudnák, hogy mi van? Nézzenek körül! Akik a békés átmenetet úgy Az idő lejárt
