Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
/ TCH.N* \ 2 TnÉPÜJSÁG 1989. október 7. Megkezdődött az MSZMP XIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) szavazatszámlálóé Gyuricsku Kálmán, a fellebbviteli bizottságé pedig Balogh Sándor lett. A pártvagyon helyzetével foglalkozó szakértői bizottságot Kovács Imre vezeti. A kongresszus szóvivői tisztét Barabás János és Major László tölti be. A Központi Bizottság írásos beszámolója A Központi Bizottság beszámolója megkísérli a párt szempontjából meghatározó politikai folyamatok összefoglalását, s egyúttal felvázolja a megújulás rövid távú feladatait. A modellváltás első lépéseit összegző fejezet a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszak főbb belpolitikai, társadalmi és gazdasági változásait idézi fel. Emlékeztet a pártértekezlet központi gondolatára, miszerint: tényleges gazdasági fordulat nem érhető el a politikai intézményrendszer, s ezen belül a párt gyökeres reformja nélkül. A beszámoló megállapítja: az MSZMP vezetése a múlt kritikus értékelésével és egy új, korszerű szocializmust hirdető program megalkotásával próbálta cselekvési terét tágítani. Kitért ugyanakkor a dokumentum arra is, hogy a párt különböző szintű vezető testületéi a politikai döntéseket a májusi pártértekezlet után is a tagság érdemi részvétele nélkül hozták. Hangsúlyozza továbbá, hogy a reform üteme a párttagság jelentős részét elbizonytalanította, s ez hozzájárult a vezetés és a párttagság közötti távolság növekedéséhez. Mindez a taglétszám csökkenésében is tetten érhető. A beszámoló második fejezete a belpolitikai erőviszonyokat, a párt jelenlegi helyzetét foglalja össze. Felidézi az ellenzéki szervezetek létrejöttét, politikai térNyers Rezső: Grósz kémlel: Merre, elvtársak? A délelőtti ügyrendi szavazási tortúra kellős közepén Grósz Károly főtitkár, aki a földszinten, az első sorban ül, a fények letompítása miatt ellenzőt formált a szeme elé és a páholy irányába kémlelt. Természetesen a fotóriporterek, akik addig kényszerű tehetetlenségre voltak ítélve, azonnal kattogtatni kezdték masináikat. „A Grósz kémleli a jövőt” - hangzott el itt is, ott is a teremben. Mindenesetre ez a mozdulat pár pillanatig derültséget keltett a teremben, a hosszú ügyrendi szavazás közben. nyerését, a háromoldalú egyeztető tárgyalásokat, illetve az ott született megállapodásokat. A párt újjászervezését taglaló harmadik fejezet alapvető célként jelöli meg a demokratikus szocializmusba való átmenetet, a szakítást a diktatórikus szocializmus maradványaival, a bürokratikus pártállammal. A beszámoló leszögezi: a megújuló MSZMP azoknak a munkásoknak, mezőgazdasági dolgozóknak és értelmiségieknek érdekében kíván politizálni, akik teljesítményük alapján akarnak boldogulni. A politikai gondolkodás kiindulópontja csakis az lehet: mit akar a magyar nép A kongresszuson Nyers Rezső pártelnök mondott megnyitóbeszédet. Emlékeztetett arra: a tavalyi pártértekezlet óta nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban lezárult egy korszak, valami új kezdődött. Elkerülhetetlen, hogy a párt is számot vessen helyzetével, meghatározza, mit akar tenni az ország, a nemzet jövőjéért, mit kell tennie a szocializmusért, a mozgalom újjászületéséért. A szónok hangsúlyozta, hogy a politikai gondolkodás kiindulópontja csakis az lehet: mit akar a magyar nép, milyen törekvések összegeződnek egy mai formálódó közös akaratban. Rámutatott: a nép azt kívánja, hogy a politikusok és a gazdasági szakemberek vezessék ki az országot a gazdasági bizonytalanságból, s a mindennapi élet minősége javuljon. Széles körben helyeslik vagy elfogadják a piacgazdaság teljes körű kifejlesztését és a tulajdonreformot, de azzal a feltétellel, hogy a növekvő piaci haszonból a dolgozó tömegek is részesüljenek, a pénzügyi stabilizáció terheiből pedig ne többet, mint egy igazságos részt kelljen vállalniuk. Az állampolgári jogok szélesítését, egyértelmű kifejezését és alkotmányos garantálását akarja az ország népe - folytatta Nyers Rezső. Az emberek azt kívánják: a választáson alapuló demokrácia legyen Magyarországon, s nem fogadják el többé azt, hogy a választásoknak ne legyen következménye a kormányzás irányzatára, s a politikai felelősséget elhomályosító mechanizmus működjön. Az emberek többsége nyílt és tárgyilagos, elfogultságtól mentes múltértékelést kér számon az MSZMP-töl és a politikai élet más vezető tényezőitől is. Széles körű önkormányzatot igényel a magyar vidék népe, csakúgy, mint a főváros lakossága, s ezzel összekapcsolva jelentkezik az igény az ország elmaradott térségeinek felzárkózását segítő, tartósan működő megoldások iránt - hangsúlyozta a politikus. Hazánk nemzetközi kapcsolatairól szólva kiemelte, hogy a világgazdaságba szervesen beépülő nemzetgazdaságot, független külpolitikát kíván a magyarság többsége; azt, hogy Európa két részével és a semleges országokkal egyaránt jó viszonyban legyünk, intenzív együttműködést folytassunk. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MSZMP milyen párt legyen a jövőben, miben változtasson a mozgalom, Nyers Rezső kifejtette: a mélyen szántó viták általános egyetértéshez vezettek abban, hogy a sztálinizmus teljes egészében elvetendő, mert az valójában nem a szocializmus egyik alternatívája, hanem tévút, a szocializmustól idegen módszerek alkalmazása. Ezen az alapon nyer igazolást a hazai sztálinizmus elleni, 1956-os népfelkelés, amely utat nyitott az MSZMP létrejöttének, egy sajátos réálpolitikának. A párt elnöke szólt azokról a nagy politikai hibákról is, amelyek a párt válságához vezettek. Mint mondta: aligha vitatott például az a politikai tévedés, amelyet 1972-74-ben követett el a párt a reformok leállításával, majd 1985-86-ban azzal, hogy további gyökeres reformok nélkül gazdasági növekedést kezdeményezett. E két téves döntés volt a közvetlen okozója Magyarország nagymérvű külföldi eladósodásának is. Az ezért való felelősséget jogosan kéri számon az MSZMP-n a nép - jelentette ki -, s a mi válaszunk nem lehet mentegetőző, a kritikát el kell fogadnunk. Most egy olyan új tipusú pártra van szüksége a magyar szocialista mozgalomnak, amely utódja, de nem egyszerűen politikai folytatása az MSZMP-nek - állapította meg Nyers Rezső. A kongresszus jogát és feladatát is abban jelölte meg, hogy az erről az új típusú pártról döntsön. A továbbiakban arról szólt, hogy az új párt nem lehet kommunista és nem lehet egyszerűen szociáldemokrata párt sem. Az új szocialista pártnak keresnie kell azt a még ki nem alakult szintézist, amely a szocialista mozgalomból kettészakadt szociáldemokrata és kommunista tradíciók, értékek és gyakorlat újratalálkozá- sából alakulhat ki. Nyers Rezső szerint az újjászülető pártnak a választásokon néppártként kellene megjelennie. Mint mozgalomnak pedig döntően és főként munkavállalói érdekek kifejezőjeként szükséges működnie. Emellett építhet a szabadfoglal- kozásúakkal, kistermelőkkel, kisvállalkozókkal való szövetségre is. El kell viszont határolódnia azoktól, akik a demokráciát az osztálypolitika eszközének tekintik, nem pedig a társadalmi együttélés létformájának, de ugyanígy azoktól is, akik a proletárdiktatúrás irányzatot képviselik, hiszen a párton belüli vitát kiküszöbölő demokratikus centralizmus nem fér össze a demokratikus szocializmussal. A párt nem vállalhat közösséget azokkal sem, akik pozíciójukat személyes érdekeik érvényesítésére, a pártot pedig hatalmuk fenntartására használták. Nyers Rezső végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának állásfoglalásától függ a magyar szocialista munkás- mozgalom sorsának alakulása, s hatása a nemzet jövője szempontjából is jelentős. Grósz Károly Ez a KB több változást kezdeményezett, mint ami előtte másfél évtized alatt összesen történt A napirendnek megfelelően ezután Grósz Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a csütörtök esti gondolatgazdag vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel átdolgozta, így ezt a Központi Bizottság nem hagyhatta jóvá. A beszámolót tárgyaló KB-ülés vitájára visszautalva a főtitkár a többi közt rámutatott:- Egység vagy szakadás, megújuló, párt vagy új párt - sokak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél többről van szó. A fő cél a demokratikus szocializmus, amely hitem szerint a nemzet felemelkedésének legjárhatóbb útja. S ehhez maga a párt is'csak eszköz. Az MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánkban. Szervezettsége, felkészültsége, belső és nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges. Éppen ezért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezért tettünk az írásos előterjesztésben ajánlást a legaktuálisabb teendőkre, s ezért kell tisztáznunk néhány alapvetően fontos szemléletbeli, s nem pedig elvi, ideológiai kérdést. Nekünk ma kell a legsürgősebb feladatokban, a legidőszerűbb napi kérdésekben rendezni sorainkat, ha azt akarjuk, hogy a politikai folyamatokat eredményesen tudjuk befolyásolni. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az 1970-es évek elején hibás válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politikai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kongresszus teljesíthetetlen, egyszerre nem megvalósítható célokat fogalmazott meg, s újabb évek mentek veszendőbe. Mindez nagymértékű eladósodáshoz vezetett.- Az elmúlt másfél év gyötrelmei a szocializmus új magyarországi modelljének születését kísérő fájdalmak - mondotta ezután a főtitkár. - A változásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt - s annak itt is jelen lévő Központi Bizottsága - is kezdeményezte, de nyitott volt mások hasonló törekvései iránt is.- Fel kell tennünk a kérdést: hogyan vonható meg az elmúlt 16 hónap mérlege? Sokan ezt a valóban ellentmondásos időszakot csak hibák, mulasztások és elszalasztott lehetőségek sorozatának látják. Én azokkal értek egyet, akik szerint a pártértekezletet követően hazánkban korszakos átalakulás kezdődött el. Nagyra kell értékelnünk ennek kezdeti eredményeit a gazdaságban, a társadalomban és a politikai közéletben egyaránt. A súlyos gazdasági helyzet, az adósságszolgálat terhei, a párt megújulását fékező vezetési válság miatt azonban mindez még valóban csak kezdet. A munka nagyobb hányada még előttünk áll. Sokszor elmondtuk már: nem másfél, hanem több év kell az elszalasztott 15 év hiányosságainak pótlására, a kialakult válság következményeinek felszámolására.- Az útkeresés természetes velejárói a modellváltással kapcsolatos viták. Ezek gyakran igen élesek, nemegyszer sze- mélyeskedők, helyenként frakciós jelleget is öltenek. A problémát nem az okozza, hogy a pártban viták vannak, hogy platformok, áramlatok keletkeznek. Inkább az, hogy némelyek nem tudnak toleranciát tanúsítani, mások kirekesztésére törekszenek, például generációs alapon. Elszólás A levezető elnök rendre akarta inteni a délelőtt folyamán a türelmet- lenkedőket. A következőket mondta: - Mi egy platformok szövetségére épülő és a kisebbség védelmére szerveződő pártot akarunk MEGAKADÁLYOZNI. Derültség a teremben, pár pillanat múlva helyesbít is, „megalapítani”, de ez már nem feledteti a bakit. És az elszólás talán mélyebb értelemmel is bír. A tolnaiak reformerek „A platformok csatája lett ez a kongresszus” - hangzik el mindenütt. Jánosi Györgyöt, a Tolna megyei küldöttcsoport vezetőjét kérdeztem, hogy hova csatlakoztak a tolnaiak.- A Tolna megyei küldöttek egyértelműen a reform mellett állnak, és a reformplatform mellé csatlakoztak.- Egy küldött-társa nem bízik abban, hogy ezen a kongresszuson lesz reformáttörés...- Az ügyrendi vitában, sajnos, kiderült, hogy a reformkörösök még kisebbségben vannak. Javaslataink közel húsz százalékát fogadták csak el. Úgy látszik, hogy az egység, az egy akolba tartozás hívei vannak többségben.- Ez elfogadható a reformszárny számára?- Igen. A többi megállapítással azért még várjunk, hiszen még egyetlen hozzászólás sem hangzott el ezen a kongresszuson.- A választási rend azonban már az egység hívei szerint alakult.- Ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a vita még előttünk van. Nem szükségszerű velejárója a megújulásnak az sem, hogy a pártban meghonosodott a címkézés. Az a kisebbik baj, ha ez csak a vezetőkre terjed ki. Nagyobb gond, amikor a vezetők érzik feljogosítva magukat annak eldöntésére, hogy ki a fundamentalista és ki a reformer, hogy kik maradhatnak a pártban és kiknek kell eltávozniuk. Nem más ez, mint a régi, „sztálinista” felfogás és gyakorlat, hiába van bevonva a reformretorika vadonatújnak látszó mázával. A nézetkülönbségek megosztották a reformok szorgalmazóit. Az egyik oldalon azok állnak, akik a modellváltást összhangba kívánják hozni a pártmozgalom megújulásával és sikernek tekintik, ha minél többen tudnak velünk jönni. A másik oldalon azok, akik szerint minél hamarabb, minél messzebb kell jutni ezen az úton, mert szerintük ez a legfőbb biztosíték a visszarendeződés ellen. Nem törődve azzal, hogy a gyors ütem az erők legcélszerűbb felhasználását jelenti-e, s hogy ily módon a szükséges haladásért nem fizetünk-e túlságosan nagy árat, nem kockáztatunk-e túl sokat. Ezt a megosztottságot kellene kölcsönös türelemmel feloldani. A Központi Bizottság 16 hónapos munkájáról szólva kijelentette: ez a Központi Bizottság az elmúlt közel másfél év alatt több új, korszakos jelentőségű változást kezdeményezett, mintami az azt megelőző másfél évtizedben ösz- szesen történt.- Elfogadta, majd kezdeményezte a politikai pluralizmus egyik legmagasabb formájának, a többpártrendszernek a kialakulását; következetesen szorgalmazta a jogállam kiépítését; megkezdte a párt, az állam, a társadalmi szervek több évtizedes összefonódásának felszámolását; felismerte és megkezdte a közelmúlt történetének tárgyilagos feldolgozását és megismertetését; szélesre tárta a nyilvánosság lehetőségét; felgyorsította a nemzetközi kapcsolatok sokirányú kibontakoztatását.- Természetesen azt sem tagadhatjuk, hogy munkája során a Központi Bizottság sok mindennel adós maradt: mindenekelőtt nem volt képes a párt sorait rendezni, a párt cselekvési egységét kialakítani; túlzottan önmagával volt elfoglalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra; nem vállalt kellő részt a szocialista országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében; munkastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztázására. E hibák elkövetésének három okát jelölte meg a főtitkár: - Az egyik, hogy ez a pártvezetés,az 1988 májusa után jelentkező feladatokra nem volt, nem lehetett eléggé felkészülve, fokozatosan ismerte fel, hogy milyen sok és milyen nagy tennivalókkal kell megbirkóznia. A másik, hogy a Központi Bizottság szervezeti struktúrája - mint munka közben kiderült - alkalmatlan a gazdasági és politikai válság egyidejű kezelésére, egy meghasonlott, önbizalmát vesztett párt határozott és korszerű irányítására. A harmadik ok: a Központi Bizottság szűkebb vezetését megbénította a politikai egység és a kellő szolidaritás hiánya. A pártértekezleten megválasztott vezetés kezdetben nem tudott, később nem is akart egységessé válni. A párt vezetőinek mulasztása, hogy a testületekben nem vitatták végig eltérő véleményüket a gazdasági és politikai átalakulásról, a reformok üteméről. Munkastílusuk és politikai megnyilvánulásaik pedig egy marakodó közösség képét alakították ki. Ezzel hozzájárultak annak a hamis nézetnek az elterjedéséhez, hogy csak rajtuk, a vezetőkön múlik az ország sorsának jobbrafor- dulása, a párt azonnali megújulása. Mindezért a felelősség elsősorban a főtitkárt terheli. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket összpontosítani. Hiszen a feladataink rendkívül nagyok, megoldásuk rendkívül sürgető.- Úgy gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömegmozgalomként, áramlatok szövetségeként kell működnie, ahol a központi platform, a kongresszuson elfogadott program minden párttagra nézve kötelező. A párt vezető testületéi irányítsák és ellenőrizzék a kongresszusi határozatok végrehajtását! Kívánatos, hogy a párton belüli áramlatok konstruktív vitája garantálja a pártpolitika folyamatos megújítását. A platformok azonban ne váljanak bénító hatalmi harcok eszközévé: támogatók toborzására törekedjenek a társadalom legszélesebb rétegeiből, a párt számára.
