Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7. Képújság 3 Kollégák között Két kollégánk - Berkics János Kaposvárról, Györffi István Zalaegerszegről - kapott megbízatást, hogy az otthoniakat képviselje a kongresszuson. Mind­ketten reformkörösök. Velük beszélgetve az aggódás fogalmazódik meg. A több mint négyszáz reformkori küldött elhatározta csütörtök este, hogy ha szük­ség lesz rá, akkor együttesen lépnek ki a pártból. Véleményük szerint a centrum és az összefogás, valamint több más csoport összefogott ellenük. Ennek egyér­telmű jele, hogy az ebédszünetben már üléseztek és elhatározták, hogy együtte­sen lépnek fel a kongresszuson. Ezen küldöttek létszáma közel kétszáz. Ennek ellenére Berkics János kaposvári újságíró megjegyzi: Félő, hogy nagyobb hang­ja lesz az öskövületnek és a reformerek csak itt jönnek rá, hogy a sztálini struk­túra mennyire behálózott mindent ebben az országban, ebben a pártban... A platformok a szünetekben is dolgoztak Tegyünk meg mindent az ország gaz­dasági összeomlásának megakadályo­zására! - hangoztatta a főtitkár, majd a következőket mondotta: - Vitassuk meg és döntsünk arról, kialakítható-e és ho­gyan egy új típusú pártegység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a meg­újuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből faragottá tenni pártunkat! Kovács Jenő: Olyan alapszabályt kell megalkotni, amely a szabadság jegyében fogan Az első vitaszakasz előadói beszédei­nek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt programnyilatkozatának javaslatát terjesztette elő. Demokrácia és szabadság összefüg­gését taglalva a szónok leszögezte: ha­zánkban nem lesz demokrácia és sza­badság, ha a pártok belső élete nem de­mokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kong­resszusnak olyan alapszabályt kell meg­alkotnia, amely a szabadság jegyében fogan. Olyat, amely abból indul ki, hogy a pártok versenye közepette csatlakozók érett fejjel, meggondoltan vállalták a de­mokratikus szocializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgálatában áll. Olyat, amely a közös és céltudatos cse­lekvés garanciáit nem az elrendelt fegye­lemben és a kirendelt felügyelőkben lát­ja; inkább szabad emberek meggyőző­désében és közösségi hajlamában. Nem állít föléjük intézményeket és tisztsége­ket, hanem azok létrehozását kizáróla­gosjogukká, működésüket pedig általuk ellenőrizhetővé teszi. Ezerszínű virágos rét Már a reggeli órákban izgatott hangulat uralkodott a kongresszusi központban. Csoportok alakultak ki, beszélgető- és vitatársak. Bara­bás Jánost többen veszik körül, Vastagh Pál sétálgat, egy rendező kíséri. Szűrös Mátyás az első eme­leten kerül az érdeklődés közép­pontjába. A folyosókon propagan­daanyagok, újságok várják a kül­dötteket. A reformkörök nagymére­tű táblán hatásos jelszavakkal pró­bálják a küldötteket állásfoglalásra késztetni. Külön sokszorosított pa­píron a XIII. kerületi küldöttek állás- foglalása, melyben kifejezik, hogy az 1947-1956-ig terjedő időszak csak hibák és úttévesztések soro­zata... Bombázzák a különböző platfor­mok a küldötteket. Az egységplat­form a történelmi felelősségre apellál. A budapesti munkás kül­döttcsoport világgá kiáltja „Jövőt nélkülünk felvázolni nem lehet”. A XVIII. kerület küldöttei a Munkásőr­ségről fejtik ki nézeteiket a köszö­net és az elismerés hangján, de az­zal, hogy a Munkásőrség történelmi hivatását teljesítette, ezért ma már nincs rá szükség. A népi demokrati­kus platform szerint a demokrati­kus szocializmust békés, népi de­mokratikus úton, fokozatos átme­nettel kell elérni. Megjelent a plat­form a vidéki esélyegyenlőségért. A fiatal küldöttek a radikális reformok mellett agitálnak. Kaptak a résztve­vők „Küldöttek szövetsége a tag­ság pártjáért. A magyar megújulás pártjáért” aláírással egy papírlapot. Külön kiadványt adott ki Gubcsi La­jos Zala megyei küldött, a Magyar Ifjúság volt főszerkesztője. Természetesen a kongresszus előtti pillanatok még sok mindent nem árulnak el, hiszen a folyosón az egyik küldött úgy fogalmazott: „Olyanok vagyunk, mint egy virá­gos rét, pompázunk, de mind­annyian mások vagyunk”. Bár a mai MSZMP már nem az, ami másfél évvel ezelőtt volt, mégis kertelés nélkül ki kell mondani: a baloldali, szo­cialista hitű embereknek újra kell építe­niük pártjukat. Olyan párttá kell újjászer­vezniük, amely szakít elaggott szokásai­val, a cselekvést béklyóba verő szerve­zeti rendjével. A kongresszusnak olyan pártot kell életre hívnia, amely képes helytállni a többpártrendszerű, demok­ratikus jogállam politikai küzdőterén, új életre kelti a szocialista mozgalom erejét és tekintélyét. A KB titkára elemzésében rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésének, a pártállam csődjének okai között a dolgok logikájából fakadó káderpolitika, a sze­mélyzeti munka is fontos tényezőként hatott. Áttekinthetetlen, nemegyszer oli­garchikus függőségek határozták meg Pozsgay Imre: Pozsgay Imre, a pártelnökség tagja a Politikai értékelés történelmi utunk tanul­ságairól, illetve a párt programnyilatko­zata című dokumentumtervezetekhez fű­zött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a programnyilatkozat tervezetének társdo­kumentuma. A KB - e fontos gondolat­kört nem kívánva kivenni a kongresszusi vita köréből - azzal a megfontolással ter­jesztette elő, hogy nagyobb önismerettel, világos beszéddel, a programnyilatkoza­tot tisztázott történelmi körülmények kö­zött fogadhassák el a küldöttek. E tervezet politikai összefoglalást ad arról, miként lehet ebből a negyven esz­tendőből vállalható, továbbvihető érté­kek egész tárát elkészíteni, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalomban megingott tekin­télye és az elveszett bizalom után ismét kérhesse nemcsak saját tagságának tá­mogatását és bizalmát, hanem ezzel együtt a magyar nép bizalmát is. A továbbiakban rámutatott: a történel­mi igazság elérésére törekedett az a tu­dós- és kutatógárda, amelyik e doku­mentum elvi, elméleti alapjait megterem­tette, forrásait feltárta. Remélte, hogy e párt számára a történelmi igazsághoz va­ló szakadatlan törekvés a nép közgon­dolkodásával való együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szándéka volt, hogy a párt önismeretre szert téve, az elmúlt negyven év értékleltárát is elvégezve, ki­mondjon olyan történelmi tapasztalato­kat, amelyek korábban kimondhatatla­nok, tabuügyek voltak. „Ha itt hibák, bűnök voltak az elmúlt negyven esztendőben, egy értékleltár el­végzése után is ott marad ez a csomag, ki a felelős, hogyan oszlott meg a felelős­ség, és miként lehet ennek a pártnak a tagsága - megtisztulva az elmúlt évtize­dek bűneitől, terheitől - alkotója egy új politikai gondolatnak, amely a demokra­tikus jogállam és a demokratikus szocia­lizmus viszonyai között tételez bennün­ket” - tette hozzá. Alapvető kérdésnek ítélte, hogy a tag­ságnak bűntudattal és bénult politikai akarattal kell-e belevágni a közeljövő fel­adataiba, vagy felszabadultan, tisztán s világosan, a felelősséget is meghatároz­va, cselekvőkészen, vállalkozásra ké­szen. Ezzel összefüggésben Pozsgay Im­re leszögezte: ebben az országban - kü­lönösen az utóbbi másfél-két évtized vál­ságainak felelősségét elemezve - a párt tagsága nem marasztalható el. A terhet a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb műveletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjaiban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dolgában pedig azokban az oligarchiákban és szervező­désekben, amelyek a hibás, rossz politi­kával azonosulni tudtak, miközben a rendszer működését úgy igyekeztek be­azt az erőteret, amelyben a személyi döntések születtek. A párt demokratikus működésmódjának egyik legfőbb garan­ciája ezért a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztó­dást a választók értékítéletéhez, akaratá­hoz köti, és „nem ad teret láthatatlan ke­zeknek, szabad vadászmezőt a vazallust kereső szemeknek”. Ezért döntő jelentő­ségű annak a követelménynek a párt „al­kotmányába”, az alapszabályba iktatása, mely szerint minden tisztséget, testületi tagságot csak a választók jogosultak lét­rehozni, betöltésükről dönteni, illetve ab­ból visszahívni, és semmilyen testület sem egészítheti ki magát kooptálással. A mostani tanácskozás - hangoztatta Kovács Jenő - visszavonhatatlanul le­zárja az állampárt korszakát Magyaror­szágon, és kiindulópontjává válik az új demokratikus, baloldali párt megterem­tésének. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszonyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megválasztandó új vezetéshez. Magya­rán szólva: mondják meg, hogy tagjai ki- vánnak-e lenni a kongresszus eredmé­nyeképpen körvonalazódó pártnak. A párt ugyanakkor hívja soraiba mindazo­kat, akik politikájával - világnézeti kü­lönbségre való tekintet nélkül - rokon­szenveznek és vállalják céljait. Várja azo­kat is, akiket éppen a párt múltbeli gya­korlatának elutasítása és jogos bírálata tartott távol az MSZMP-től - mondotta befejezésül Kovács Jenő. rendezni, hogy a döntésért ne legyen fe­lelős senki. A párttagság a döntéseknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy centralisztikus, bürokratikus rend­szerben erre nem volt lehetőség. Ezután a programnyilatkozat terveze­téről szólt Pozsgay Imre: - Ez a program­nyilatkozat-tervezet egyetlen fontos fel­adatra készült: a pártállam és állampárt politikai gyakorlatával való szakítás ide­jén egy, az alkotmányos jogállamra átté­rő politikai pluralizmus körülményei kö­zött működő új párt tartozik saját tagsá­gának elszámolni eddigi helyzetével, és felmutatni azokat az értékeket, amelyek jegyében ez az új párt megszerveződhet. Ebből a szempontból sem nélkülözhető a korábbi korszakok értékeinek számba­vétele, de a hangsúly az elhatárolódáson van, mert máskülönben nincs esélyünk, hogy újra az európai baloldalon, s itt, e hazában a baloldali szocialista gondol­kodás szervezetében, szerkezetében a nép elismerjen bennünket.- Szakítani kell azzal a monstrummal és konglomerátummal - folytatta -, amely valójában nem pártként, hanem köhatalomként funkcionált ebben az or­szágban, s így ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismer­né el. Ez az az alapgondolat és alapkon­cepció, amelynek jegyében új programot kell készíteni.- Mint minden, európai politikai kultú­rán nevelődött párt, a mi pártunk is tiszte­letben fogja tartani a platformok, az áramlatok szabadságát, s a szentségnél is szentebben tisztelni a kisebbség jogai­nak védelmét. De egy pluralista politikai berendezkedésben nem lehetnek olyan kényszerek, amelyek közénk kényszerí­tenek olyanokat, akik nézeteikben, gon­dolataikban és politikai érvrendszerük­ben nem tudnak együtt lenni. Az egy má­sik párt - ezt kell megérteni! Ez nem a po­litikai szabadság korlátozása, hanem a politikai szabadság viszonyai között lét­rejött új mozgástér. Ha ebből indulunk ki, akkor az ajánlott szervezeti elvek szerint, az itt ajánlott program s a hozzá kapcso­lódó történelmi áttekintés szerint ez új pát, amelynek nevében is meg kell külön­böztetnie magát elődpártjától, s vinnie új pártként azt a gondolatot, amit a prog­ramtervezet tartalmaz - mondotta Pozs­gay Imre, kifejezve azt a meggyőződését, hogy ily módon több, tartalmas baloldali mozgalom együtthatásából közös kor­mányerő, akarat jöhet létre, s elsősorban az az új párt, amely Magyar Szocialista Pártként kezdi meg majd a kongresszus után a tevékenységét. Kérdések az előadókhoz Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett dokumentumokkal s az el­mondottakkal kapcsolatos kérdéseiket fogalmazták meg. Grósz Károly a hozzá intézett és a sze­mélyére is vonatkozó kérdésekre vála­szolva elmondotta, hogy az elmúlt 16 hó­nap alatt a Központi Bizottságban a tar­talmi és a szervezeti kérdésekről egy­aránt sok vita folyt. Ennek alapján jutott áprilisban arra a következtetésre: kezde­ményezi, hogy a főtitkár és a Politikai Bi­zottság tagjai mondjanak le. A KB a párt legfelsőbb vezetőségét bizonyos módo­sításokkal újjáválasztotta, ám a követke­ző KB-ülésen a főtitkárt többen ismét le­mondásra szólították fel. Grósz Károly el­mondotta: arra az álláspontra helyezke­dett, hogy ha egy hónappal azelőtt - bár akkor lemondott - mégis újjáválasztot­ták, akkor nem ajánlja fel ismét lemondá­sát. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a partnerek a nyílt vitát nem vál­lalták, ám mindent elkövettek, hogy a fő­titkár politikai helyzetét megnehezítsék. Pozsgay Imre szerint a létrejövő új párt az MSZMP jogutódja lesz, működésének anyagi feltételei ennek révén teremthe­tők meg. Mivel a pártvagyon manapság meglehetősen nagy viták tárgya, ezért a kongresszus döntésének megfelelően az lenne a célszerű, hogy csak az új párt működési feltételeit biztosító vagyontár­gyak maradjanak birtokában, de semmi­féle olyan kölönc, amely az „abszolutiz­mus hatalom- és tulajdongyűjtő törekvé­seiből származik”. Vajon az új párt a munkásosztály pártja lesz-e? Erre a kérdésre Pozsgay Imre el­mondotta: mindez nem attól függ, hogy a párt nevében viseli-e a jelzőt vagy sem. A korábbi körülmények között a munkás- osztály és a párttagság egyaránt nem vett részt a párt felső szervezeteiben meghozott döntések kialakításában. A munkásosztályra való hivatkozás gyak­ran csak arra volt jó, hogy eltakarja a dik­tatórikus szocializmus tényét. Nem a munkásosztály és nem a dolgozó társa­dalom ellen irányul az új párt megalakítá­sának terve. Az öncsalás állapotából ki kell lépni. Csak így jöhet létre olyan párt, amely a munkások érdekeit is szolgálja. A platformok képviselőinek felszólalása A kongresszus menetében a platfor­mok képviselői is szót kaptak. Ágh Attila a Reform szövetség nevében szólt a kül­döttekhez, s elöljáróban leszögezte: a je­lenlegi kongresszusnak történelmi lehe­tősége és egyben komoly történelmi fe­lelőssége egy baloldali szocialista párt megalakítása. Mintegy indoklásképpen fűzte hozzá: az MSZMP válságban van, s ezt a válságot az okozta, hogy a gyors társadalmi, gazdasági reformhoz képest megkésett a párt belső reformja. Éppen ezt a késést kell a kongresszuson meg­szüntetni a párt szervezetének és vezető­ségének mélyreható reformjával - állapí­totta meg. Ágh Attila végezetül azt hangsúlyozta: egy olyan szervezetileg is új pártra van szükség, amely felvállalja a demokrati­kus szocializmust, s ezzel esélye van ar­ra, hogy a jövőben is fontos politikai té­nyező legyen. Ehhez - mint aláhúzta - személyi garanciák is szükségesek, azaz: „a pártnak meg kell vánia a hitelü­ket vesztett vezetőktől , a politikai mú­miáktól, s nem szabad lehetőséget adni a rejtőzködő konzervatívok átmenekítésé- re sem.” A sztálini eredetű struktúrák lebontá­sában a népi demokratikus platform sze­rint a hatalom és az állami tulajdon társa­dalmasítása a járható út - mondta a tö­mörülés véleményét ismertető Krausz Tamás. A platform álláspontja szerint a de­mokratikus fejlődés garanciája Magyar- országon csakis egy erős baloldali tö­megpárt lehet. Olyan párt, amely meg­tisztul és nem siratja meg a köpönyegfor­gatókat. Az MSZMP nem lehet többé a káderek és a karrieristák elit pártja. Zentai Gábor, a platform az MSZMP- ért képviseletében hangoztatta: plat­formjuk úgy véli, hogy a párt tagsága még nem ürült ki. Hétszázezren várják, hogy a küldöttek értük, felelősen döntse­nek. Figyelmeztetett: a küldöttek többsé­gének nincs mandátuma arra, hogy az MSZMP-t - bármilyen néven működjék is mint utódpárt - megszüntesse, szétsza­kítsa. „A tanácskozási terem hangulata szülte pillanat ezt a pártot nem oszlathat­ja fel, az ilyen kísérleteknek az utolsó pil­lanatig ellent kell állni.” A kongresszuson a pártnak újjá kell születnie. Abba azon­ban nem belépni kell, ellenkezőleg: a pártot mindazok hagyják el, akiknek nem tetszik programja. Udvarhelyi László az összefogás plat­form nézeteit összefoglalva hangoztatta: az oly sokszor emlegetett reform egy olyan gyökeres, strukturális fordulatot eredményező folyamat, cselekvési prog­ram, amely képes mozgásba hozni az emberek kollektív akaratát. Ebből a felfo­gásból következik, hogy a kongresszus egyik fontos feladata annak eldöntése, modern baloldali tömegpártot kíván-e formálni az MSZMP-ből, vagy valamilyen ettől eltérő politikai alakulatot. A küldötteknek azt sem szabad szem elől téveszteniük, hogy a strukturális for­dulatot a pártnak olyan körülmények kö­zött kell végrehajtania, amikor nagyon erős egy jobboldali polgári restaurációs folyamat elmélyülésének veszélye. Az ifjúsági platform képviseletében fel­szólaló Nagy Imre, a Demisz elnöke hangsúlyozta: azokkal ért egyet, akik szerint a magyar történelemben lezárult egy korszak, s az MSZMP története is vé­get ért. Nem megtagadni kell, hanem be­fejezni, értékeit mentve újat, mást kezde­ni. A továbbiakban azt elemezve, hogy mitől lesz új, más a párt, úgy fogalmazott: új program, új szabályzat, új vezetés szükséges, de ezektől még nem lesz más a párt. Valóban új párt csak akkor lesz, ha az előzőekhez újjáépített tagság, szer­vezetek, új apparátus és új struktúra pá­rosul. Rámutatott: a párt igazi megméret­tetése a választásokon lesz, hosszabb távon pedig abban, hogyan tudja elfo­gadtatni magát az új és még újabb gene­rációkkal. Hozzátette: az új párt megala­pítása még nem választási siker, csak belépőjegy, nélküle nem lesz szabad vá­lasztás, csak vértelen leszámolás: Nap mint nap tapasztalható fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság többsége leírta az MSZMP-t, amely kétszeresen becsapta az ifjúságot: a múlttal - az igaz­ság eltitkolásával - és a jövővel, azzal, hogy a ma oltárán sorozatosan feláldozta a holnapot. Ezt a helyzetet meg kell fordí­tani. A fiatalok kérdéseire adandó megfe­lelő válaszokra van szükség, s terepet kell adni az ifjúságnak, hogy ebben a pártban akarja formálni gyermekei jövő­jét. Hiszen a fiatalok nélkül nincs és nem is lehet progresszió - hangsúlyozta vé­gezetül Nagy Imre. Thirring Ákos, a vidék esélyegyenlősé­géért platform képviselője azt fejtegette, hogy a vidékiség fogalmán azokat az egyenlőtlen élet-és gazdálkodási körül­ményeket értik, amelyek gazdasági, inf- rastruktúrális, elosztási, kulturális és bel­politikai téren egyaránt hátrányosan érintik a kisebb településeket. Mint mondta, platformjuk nem fövárosellenes, de harcol az indokolatlan központi meg­különböztetések ellen, az egyenlőtlensé­gek felszámolásáért. A vidéket az a párt nyeri meg magának a választásokon, amelynek válságkezelő programja elnyeri a falu támogatását. Este 9 órakor befejezte első munka­napját az MSZMP kongresszusa. Szombaton reggel folytatódik a ta­nácskozás. A keretben közölt írásokat Hazafi József írta, a felvételeket Gottvald Károly készítette. Az elmúlt másfél-két évtized válságaiért a párt tagsága nem marasztalható el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents