Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

1989. október 26. Képújság 3 Harckocsik polgári célra Miskolcon a Megiter Kft. harckocsivontatókat alakít át polgári célra. A volt honvédsé­gi járművet hidraulikus tolólappal szerelik fel, s a közeljövőben bemutatják a várható megrendelőknek. A polgári célra nem alkalmas részegységeket a Borsodi Vaskohá­szati Tröszt gyárainak adják el, ahol azokat beolvasztják. (MTI-fotó) Kapcsolatfelvétel A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság művelődési házában, Szekszárdon találkoztak a megyei ellenzéki kerekasztal képviselői a megyei rendőr-főkapi­tánnyal, valamint a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokkal. Az ellenzéki kerekasztal által kezdeményezett párbeszéden Erdős László ezredes a honvédség helyzetéről, keretein belül folyó újszerű hazafias neve­lésről, míg dr. Adrián Zsigmond rendőr vezérőrnagy a megye állam-, közrend és közbiztonsági helyzetéről adott széles körű tájékoztatót. A véleménycsere eredményeként leszögezték a tárgyaló felek, hogy a köz- biztonság az egész társadalom együttes érdeke, melyet közösen kell gondoz­ni. Az ellenzéki kerekasztal képviselői reményüket fejezték ki, hogy a közelgő demokratikus, szabad magyarországi választáson a rendőrség egyes pártok érdekeitől független, törvényes módon jár el, hozzájárul a választások tiszta­ságához és az esélyegyenlőség megteremtéséhez. Erről az ellenzéki kerekasztal résztvevőit a főkapitányság vezetője biztosí­totta. A mindvégig pezsgő és emberközeli megbeszélésen megegyezés szüle­tett, hogy ezt a párbeszédet a résztvevők folytatni fogják. A döntés jói megfontolt folyamat része Szerkezetváltás a Pannóniában? A képviselő Majos érdekeiről (Folytatás az 1. oldalról.)- A korábbi téeszegyesüléseket kö­vetően örökségként több kisebb állatte­nyésztő telepet (négyet) kaptunk, ahol négy vezető garnitúrára, négy takarmá- nyos brigádra, éjjeliőrre, portásra és gé­pekre van szükség. Mindamellett nehéz­kes a szervezés éppen a szétszórtsága, egymástól való távolsága miatt is - mondja Solymosi József, a téesz elnöke. Már az V. ötéves terv indításakor elhatá­roztuk, hogy két helyre koncentráljuk az állattenyésztésünket. Kakasdon re­konstrukciót hajtottunk végre, kihasznál­va az akkor még élő ötvenszázalékos ál­lami támogatást. A koncentráció ered­ményeképp a korábbi gondok felére csökkentek, ami lehetővé teszi összes­ségében a munkaerőlétszám 25 száza­lékos csökkentését. Viszont mindenki­nek munkát biztosítunk, amit a szőlészeti ágazat megteremtésének ténye is bizo­nyít. Éves szinten ez az összevonás 10- 15 millió forinttal csökkenti a költségeket, igy a következő esztendőtől az állatte­nyésztés nyereséghányada ugrássze­rűen megnő. Miért Kakasdot választották arra, hogy a központi telepet kialakítsák? Miért nem Bonyhádon került minderre sor? - kér­dezhetné bárki. Mindennek az indoka végtelenül egyszerű, hiszen Majost a vá­ros szinte körbeölelte, Majost a város ön­maga részévé tette. Hosszú távon állatte­nyésztést (különösen tehenészetet) már csak közegészségügyi okokból sem le­hetne itt fenntartani. A majosi tehenészeti telep „illatai” kedvezőtlen széljáráskor még a bonyhádi Fáy lakótelepen is érez­hetők voltak.- A majosi telepünk a legrégebben épült, és a legnagyobb területen helyez­kedik el, óriási termelési költségeket kel­lett volna koncentrálni ide. Ugyanakkor azt is tudjuk, a majosi téesztagjainknak rendkívül sok munkája, ereje, verejtéke van ebben a telepben. Éppen ezek miatt is a téesz vezetése felelősséget érez an­nak sorsáért, jövőjéért. Az nem is kérdés, hogy ezt a telepet használni, működtetni kell, mivel a szövetkezetnek és a majo- siaknak sok pénze fekszik benne. Nem szabad elherdálni, nullára futni hagyni vétek lenne. Olyan lehetőséget kívánunk megteremteni, ami a térségben lassan jelentkező foglalkoztatási gondokon is segíthet. A térség egyre inkább a felé ha­lad, ahol foglalkoztatási gondokról lehet és kell is szólni. A megoldás az, ha minden lehetőséget megragadunk új munkahelyek teremté­sére. Mindez szinkronban és összefüg­gésben van a város és városkörnyék gazdasági szerkezetátalakítási koncep­ciójával is. Gondok mutatkoznak a bányászatban, s úgy igyekszünk gondolkodni, hogy a felszabaduló munkaerő egy részének ez megoldást jelenthessen. Emellett az első munkahelyhez való hozzájutás kérdése sem egyszerű feladat ma már egy-egy család életében, amikor a pályakezdő fiatalnak nem, vagy igen nehezen jut csak munka. Lehetőséget kell biztosítani sok gye­sen lévő, vagy ma még csak a háztartás­ban tevékenykedő családanya elhelye­zésére is. Mindehhez egy kulturált, jó infrastruk­túrával rendelkező, jó közlekedéssel megáldott, lehetőleg ipari érdekeltségű üzemrészt kíván a Pannónia Termelőszö­vetkezet Majoson kialakítani.- Nem célunk a falu elsorvasztása. Cé­lunk, hogy Majost a város részévé te­gyük, mégpedig akképp, hogy ott min­den olyan feltételrendszer adott legyen, ami ma egy városra jellemző. Ellátásban, szolgáltatásban, egészségügyben, infrastruktúrában - mondja Solymosi Jó­zsef.- Nem véletlen persze így az sem, hogy a majosi gázvezeték építéséhez se­gítséget nyújtunk, ezzel is biztosítva és elismerve az előbb említett és hangozta­tott jogos igényt. Mi ezt egyfajta kezde­ményezésnek is szánjuk, amihez remél­jük csatlakozni fognak a város üzemei, gyárai, ahol szintén sok majosi dolgozik. Összefogással még könnyebb az előre­lépés, s mindez biztősíthatja a valódi vá­rossá válást, azt, hogy ez a település Bonyhád teljes jogú része legyen. Ha pe­dig a városhoz tartozik, akkor ott is min­denben legalább a bonyhádival egyező szintű legyen. Lehetőség és valóság szintjén egy­aránt. A majosi szarvasmarhatelepről tehát elköltöztetik a teheneket. Nem adják el az állatokat annak ellenére sem, hogy halla­ni lehetett itt-ott: - „Na még ezt is elviszik innen... Már csak ez volt... Most már ez sem lesz...” Az állatok jobb körülmények közé kerülnek, ami gazdasági megfonto­lásból is lényeges, ugyanakkor a Völgy­ség gazdasági szerkezetátalakításának egyik lépéseként ipari jellegű üzemet alakítanak itt ki, jó pár munkahelyet te­remtve mindezzel éppen sok majosinak is. A szükség törvényt bont...? ...Avagy a gazdasági kényszer diktálta lehetőségek közül a legjobbat csak az tudja kiválasz­tani, akinek még van módja a „válogatás­ra” is?!...- Talán példaként elmondható még az is, Majoson visszaállítjuk az egykori sportegyesületet. Újraélesztjük. Öt éve a pénzek közös koncentrálása volt a cél, s úgy volt, abból majd jut Majosra is. Nem jutott, csupán ígéret. Ennek most vége. Sok pénzt ad a téesz ma is a sportra, ám ebből Majos vajmi ke­veset profitált. Még az idén megalakítjuk az egyesületet. Majos a város része, hát legyen az a sportban is - érvel Solymosi József. Úgy tűnik, a téesz élén Solymosi Jó­zseffel, aki egyben a térség országgyűlé­si képviselője is - időben felismerte, hogy a jövő elé menni kell, mert ma már csupán várni arra kevés... SZABÓ SÁNDOR Szék is lehet bűvös kocka A bejárat a mesterség címere is Sárgára festett falairól emlegették, Szekszárd környékén szinte min­denki ismerte a Palánki út mellett álló régi épületet. Régebben szellemi fogyatékosok laktak benne, s a ház egy idő óta üre­sen várta az enyészetet, illetve egy ideig raktárként szolgált. Teteje köz­ben beázott, ablakait becsúzlizták, fogadó korában (állítólag annak ké­szült) jobb napokat látott falairól las­sacskán lemállott a vakolat. Néhány hónapja nyers színű, for­másra faragott deszkakapu mutatja, valami történt. Az ócska téglakeríté­sen modern tábla figyelmeztet: Ku­tyával védett terület. A vasrácsos ab­lakok mögül visító fűrész hangja szű­rődik ki az udvari gesztenyefák közé. Két fiatalemberrel, Dömösi Leven­tével és Máté Gáborral, a Dikó Lak- berendezési Gmk tagjaival beszél­getünk itt, ez év februárja óta ők bér­lik a megyei kórháztól a 611 négyzet- méter alapterüle­tű házat. Belső építész iparmű­vész tervei alap­ján egyszerű, mégis elegáns székeket, fotelo­kat, étkező garni- túrákatkészíte- nek. Termékeik egyedi stílust képviselnek, bárhol felismer­hetők.- Ars poéti- cánk az: csak Rubik-kockával lehet betörni a piacra - mondja Dömösi Levente hozzátéve, hogy a kocka jel­képesen érten­dő, újdonságot kell kínálni a ve­vőnek, ez a lényeg. A magyar gazda­ság hibája, hogy a termelő gyárt va­lamit, amit ezer más cég is, és azzal kezd el házalni. Természetesen egy­re lejjebb engedve az árakat, hogy nyakán ne maradjon az áru. Ez na­gyon rossz stratégia. Olyant kell kita­lálni, amit még senki sem csinál. Legalábbis nem ugyanúgy. Mi magyarok komoly szoftver-ex­portőrök vagyunk, ebből is látszik: tudnánk olyan dolgokat kreálni, amit jól el lehetne adni. Ezt az elvet próbáljuk megvalósítani a bútoraink­kal. Nézegetem az egyik fotel vázát. Modern, jópofa, szívesen látnám a lakásomban, bár mintha a kárpitot hozzáképzelve is kicsit alacsony lenne. Hogy tudnék ebből felállni?- Egy bútornál nem csak az a fon­tos, hogy egyszerűen le lehesse huppani rá, hanem hogy akár órákon át is kényelmesen ülhessen, fekhes- sen rajta az ember. Testünk anató­miai felépítését kell alapul venni a tervezésnél. Lehet, hogy egy szék el­ső pillantásra túl szögletesnek tűnik, mégis pihentetőbb mint a buszok cseppet sem kényelmes pilótaülései - magyarázzák. Aztán megmutatják sorra a műhe­lyeket, köztük azt, ahol saját speciá­lis szerszámaikat készítik. Géppark­juk bővítéséhez a Kioszon keresztül pályázatot adtak be a Bush amerikai elnök által felajánlott, a kisvállalkozá­sok támogatására szolgáló segély­keretre. Négy új marógépet szeretnének majd venni a kapott pénzből. Nagyon bíznak a sikerben, hiszen távolabbi céljuk a jelenlegi kapacitás többszörösének elérése, ami termé­szetesen azt is jelentené, hogy mos­tani négy alkalmazottjuk mellé még vagy negyven szorgalmas, hozzáér­tő, faiparban jártas szakembernek kínálnának munkalehetőséget. CSER ILDIKÓ folyamatok A Központi Statisztikai Hivatalnak a népgazdasági folyamatok ez évi várható alakulásáról még nem állnak ugyan ren­delkezésére adatok, annyi azonban már látható, hogy 1989-ben sem számítha­tunk a tavalyinál kedvezőbb eredmé­nyekre - vélik a KSH illetékesei. A nép­gazdaságban érvényesülő negatív ten­denciák összességében valószinűleg nem változnak, mindössze egyetlen biz­tató reménysugár, hogy a tőkés árufor­galom egyenlege tovább javul. A KSH-ban még csak most készült el az 1988-as év gazdasági-társadalmi fej­lődését bemutató összesítés. Az elemzés felöleli a megelőző három év értékelését is. Az adatok szerint a múlt évben sem kezdődött meg az a fordulat, amely a vál­ságos helyzetből való kiláboláshoz szük­séges; többnyire folytatódtak a korábbi évek tendenciái, esetenként fel is erő­södtek azok. Az ország a fejlett, illetve az újonnan iparosodó országok mezőnyétől egyre jobban lemarad. Bár a világpiac di­namikus bővülése hazánknak is a koráb­biaknál jobb értékesítési lehetőségeket biztosította nemzetközi árucserében, fej­lődésünk üteme nem tette lehetővé ezek kihasználását. Gazdasági fejlettségünk színvonalát a nyugat-európai országok korábban is messze meghaladták. A 80-as évtized konjunktúráját kihasználva azonban az elmúlt években a dél-európai és jórészt a délkelet-ázsiai országok is elhúztak mel­lettünk. Ennek egyik fő oka, hogy infra­struktúránk állapota, amelyet a termelés fejlesztése érdekében évtizedeken át háttérbe szorítottunk, több területen már szinte katasztrofális: az utolsók közé tar­tozunk a telefonellátásban, az oktatás­ban, a lakáshoz jutási lehetőségekben, a közműellátásban - állapítja meg a Sta­tisztikai Hivatal jelentése. A statisztikai összeállítás néhány ked­vező jelenségről is beszámol; így például arról, hogy a múlt évben 12 százalékot ért el a konvertibilis elszámolású exportnö­vekedés az egy évvel korábbihoz képest, mégpedig az import mennyiségének csökkentése, valamint a cserearány-ja­vulás mellett. Ebédlőasztal készül

Next

/
Thumbnails
Contents