Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

4 "nIÉPÜJSÁG 1989. október 26. Turgenyev: Apák és fiúk című regénye alapján készült Szakonyi Károly színmüve, melyet nemrég mutatott be a Pécsi Nemzeti Színház. Barkó György és Szegvári Menyhért az előadás egyik jelenetében. Apák és fiúk Szó rakatén usz és a dombóváriak A kecskeméti játékmúzeum jellegzetes homlokzata A Szórakaténusz Játékműhely és Mú­zeum 1981 decemberében nyílt Kecs­keméten. Lapunkban is bemutattuk már a Magyarországon egyedülálló intéz­ményt. Az ad apropót, hogy ismét vissza­térünk e játékházhoz, mert a dombóvári Molnár György Általános Iskola harma­dik osztályosai kirándulást tettek Kecs­kemétre. Egyik úticéljuk ez volt, a másik az animációs és rajzfilmkészitő stúdió munkájával való ismerkedés. Egy mondat erejéig érdemes megemlí­teni, hogy a szervezést, a Dombóvár Ga­léria kezdeményezte. Ismert, hogy e kiál­lítóterem vezetője, gondozója, program­jainak ügyintézője különös gondot fordít a tárlatok pedagógiai módszereire, azok továbbgyűrűztetésére. így vált megvaló­sult ötletté Kecskemét és Dombóvár kö­zös napja, hiszen mindkét intézmény törekvése (galéria és játékmúzeum) a komplex vizuális foglalkozássorozatok és a kreativitás fejlesztésének korszerű módszereit alkalmazni. Aki figyelemmel kíséri gyermekeinek hétköznapi játékát, éreznie kell, hogy sokkal szélesebb körű, fantáziadúsabb ötletekre volna szükség. Ebben nyújt se­gítséget a Szórakaténusz. A ma kapható legtöbb játékon változtatni nem lehet, ezek befejezett eszközök. A játékos egyedüli tevékenysége, ennek működte­tése. Ami bizony korlátozott. A konstrukciós játék viszont többféle módon is használható, a gyermek ízlésé­nek, leleményének megfelelően. Az anyagában különböző játékok történeti áttekintésben is sorakoznak a kecske­méti házban. A múzeumi élményeken túl, sokkal többet jelent - a dombóváriak is ezt tanúsítják - a kézműves mesterek­A nemezkészitő harmadikosok kel való találkozás. Akik rendszeres láto­gatói a Szórakaténusznak, tudják, hogy milyen haszonnal jár a nemezkészítők, bőrmüvesek, fazekasok hagyományt ápoló, bemutató tevékenysége, munkál­kodása. Kalmár Ágnes művészettörténész ka­lauzolta a dombóvári gyermekeket és az őket elkísérő szülőket, olyan lelkiisme­rettel, mely igazolta az intézmény szán­dékát, hogy a múzeumi gyűjtemény és az ott megismert technikák alapján minél több, a mai élethez kapcsolódó játék és tárgy készítésével ismerkedjenek meg a gyermekek a Szórakaténusz falai között. dkj Fotó: severin Száz éve alakult A Magyar Néprajzi Társaság ünnepén Interjú dr. Gémes Balázs néprajzkutatóval- A Magyar Néprajzi Társaság idén ok­tóber 27. és 29. között ünnepi közgyűlés keretében emlékezik centenáriumáról. Dr. Gémes Balázs néprajzkutatót, a szek­szárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársát - az MNT tagját - kérdem, milyen cél tette szükségessé száz eszten­dővel ezelőtt, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulását?- A népi kultúra iránti érdeklődés egy­beesik a nemzeti államok kialakulásával, de már a reformkort megelőző időben is- lásd Béhl Mátyás munkásságát - meg­találhatók ezek a gondolatok. A nemzeti kultúra felkarolása, ápolása tulajdon­képpen a társaság célja. Ebben nem­csak a hivatásos, más szóval profi nép­rajzkutatók vannak, hanem azok a peda­gógusok, népművelők, és bárki, aki egyetért a célkitűzésekkel.- E társaság munkáját sem nézték min­den időben jó szemmel. Gondoljunk az ötvenes évekre.- Igen. Leginkább nacionalizmussal vádolták, pedig itt nem erről van szó. Né­pünk, mint bármely más nemzet, a törté­nelme során óriási mennyiségű és értékű kulturális javakat halmozott fel. A leg­utóbbi évtizedekben különös hangsúlyt kapott a néprajzi értékek gyűjtése. Nap­jainkban tapasztaljuk - kimondva immár- milyen identitászavarokkal küzködünk. Kell-e hangsúlyozni, hogy egy egészsé­ges nacionalizmus nélkül nem lehet in­ternacionalizmusról sem beszélni. A népi kultúrából bármi elveszik, az egyetemes kultúra lesz szegényebb. A néprajzi tár­saság tagjai, a magyar kultúrát, az ösz- szes - velünk élő - nemzetiség kultúrájá­val egyenrangúnak tartják és ezek ápolá­sára is megfelelő lépéseket tettek.- Az amatőr néprajzosok munkáját mi­ként értékeli a társaság?- Nagyon fontos az ő szerepük, hiszen a világon nincs annyi profi kutató, hogy a népi kultúrát teljesen föltudná tárni. Ezért szükséges, hogy társadalmi bázis le­gyen. A finnek, a svédek esetében erre jó Exotic felhívás Addig legyetek boldogok Suli-buli Az Exotic zenekar a tavaszi suli-buli akció sikerén felbuzdul­va újabb pályázatot hirdet a vi­déki és budapesti általános, szakközépiskolákban, illetve gimnáziumokban. A zenekar ok­tóber végén megjelenő nagyle­mezén, melynek cime: EXOTIC II., szerepel egy dal, ami a „Suli- bulik” hatására készült. A dal cí­me: „Addig legyetek boldogok”. Ennek a dalnak a videoklipjéhez keres a zenekar olyan osztályo­kat, akik szívesen szerepelné­nek a klipben. A videoklip forga­tásának a helyszíne a kisorsolt osztály, illetve gimnázium lenne. A pályázók írjanak ismertetőt az osztályról, küldjenek fényképet, és ha van ötletük a kliphez, azt ír­ják le. A pályázatot az iskola pe­csétjével hitelesítsék. Meglepetés: a nyertes osztály iskolájában a zenekar ingyenes koncertet ad. Nevezési határidő: 1989. de­cember 1. Cím: Budapest VII., 1077 Al- mássy tér 6. Almássy Téri Szabadidő Köz­pont. példákat találunk. Olyan nemzeti össze­fogás bontakozott ki náluk, már a szá­zadelőn, a háziasszonytól, a boltossegé­dig, hogy mindenki kötelességének érezte, amit tud, szokásokat, meséket mindent leírjon, összegyűjtsön. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy hatalmas adat­bankot hoztak létre. Nálunk is ennek alapján szervezték meg az etnológiai adattárat. Harminc esztendeje minden évben meghirdetik az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők pályázatát, ahova az amatőrök beadhatják dolgozataikat. Először egy megyei fordulón vesznek részt és innen jutnak az országosba. Fel­becsülhetetlen értékű az anyagmennyi­ség, amit ilyenkor felgyűjtenek.- Soroljon példákat - személyes ta­pasztalataiból - az önkéntes néprajzi gyűjtők közül, akik a társasággal kapcso­latba kerültek.- Én 1972 óta vagyok a megyében. Azóta konzultációval, egyéb tanácsokkal segítem a hozzám, vagy hozzánk fordu­lókat. Akik most hirtelen eszembe jutnak - Sebestyén Ádám, Lackner Aladár - már nem is tekinthetők amatőröknek, hi­szen mindketten olyan anyagot adtak a nemzetnek, ami túlnő e megnevezés ha­tárain. Másfél évtizede van itt egy köz­ponti szakkörünk, ahol középiskolások vesznek részt a honismereti munkában. Ebből a szakkörből is kinőttek már em­berek, akik pályatársak lettek. Hangsú­lyozni kell, hogy mi ezt a szakkört nem szakemberképzésre használjuk, hanem arra, hogy emberek az élet bármely terü­letén dolgoznak, érezzék, értsék, értékel­jék a népi kultúrát. Egyetlen példát emlí­tek: Stefán György Hőgyészről járt a szakkörünkbe. Ö mint bádogosmester mindent meg­tesz a népi kultúráért. Ami lát, hall, azon­nal jegyzi. Érdekünk, hogy minél több ilyen embert nyerjünk meg az ügy szol­gálatára.- Milyen program várja az emlékülés résztvevőit? A Művelődési Minisztérium ez évre kiírt innovációs pályázatán sikerrel szerepelt a bonyhádi II. Számú Általános Iskola. A közoktatásfejlesztési alapból 600 ezer forintot kaptak az úgynevezett Gordon­módszer elsajátítására. Mosonyi Gyulát, az intézmény igazga­tóját arra kértük, ismertesse röviden e metodika lényegét.- Thomas Gordon amerikai pedagó­gus „A tanári hatékonyság fejlesztése a T. E T.-módszer” című remek könyvéből indulunk ki, mely a nevelőmunkához nem csupán elméleti tanácsokat ad, hanem nagyon is praktikusan közelíti meg a gyerekekkel való foglalkozást. A mottója tulajdonképpen az: a konfliktusokat álta­lában úgy oldjuk meg, hogy a végén van egy győztes és egy vesztes, pedig lé­tezik egy harmadik út is. Gordon szerint a másik embert (a rossz tanulót is) megbe­csült személyiségnek kell tekinteni. De nemcsak a tanár-diák viszonylatban igaz ez, azt hiszem társadalmunk mai zűrzavaros helyzetében nekünk, felnőt­teknek egymás közt is tudatosan alkal­mazni kellene egy másfajta, toleráns vi­selkedési kultúrát. Jobban oda kellene fi­gyelnünk egymásra. Akkor talán nem fordulhatna elő, hogy hangzavarba fullad egy kongresszus. A könyvet tehát elolvastuk, de ez még nem elég, a módszert meg is akarjuk ta­nulni olyan kollégáktól, akik elvégezték a Gordon-tanfolyamot. A pályázat össze­gét az ő díjazásukra, munkafüzetekre, segédanyagokra, ezek sokszorosítására akarjuk felhasználni.- Hány nevelő vállalkozott a kurzusra?- A meghívókban szereplő elképzelé­sek, tervek szerint, először a hazai és a külföldi, rokon társaságokat köszöntik majd. Ezt követően egy sor előadás hangzik el a népi kultúráról, néprajzi tö­rekvésekről, hazai és európai viszonylat­ban. Ezek kölcsönhatásáról is szó lesz. Ugyanúgy a gyűjtőmunka fél évszázadá­ról, a paraszti világkép alakulásáról, val­lásosságról, hiedelmekről. A külföldi vendégeknek akik, Skóciából, Nagy-Bri- tanniából, Csehszlovákiából, Svédor­szágból, Szovjetunióból, Jugoszláviából, Ausztriából érkeznek, megmutatják a Nemzeti, a Néprajzi és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Termé­szetesen folklórműsor is lesz.- Az ünnepség kapcsán milyen további feladatokat jelöl a Magyar Néprajzi Társa­ság?- Az. elmúlt száz esztendő tapasztalása arra kötelez mindenkit, a társaság tagjait és az érdeklődőket is, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben folytassa ezt a tevékenységet. Nagyon lényeges­nek tartom az ifjúság körében végzett munkát. A hazaszeretetre való nevelést ott kell kezdeni, hogy a leszűkebb szülő­földhöz, a szülői házhoz ragaszkodjon. Most hirdettünk két pályázatot iskolások részére. Egyikben például le kell írnia, hogy környezetében milyen növényeket ismer. Ez azért jelentős, mert a magyar nyelvterületen egy növénynek húsz, hu- szonkétféle neve is lehet. Azt is leírhatják, hogy ezeket takarmányozásra, táplálko­zásra, festésre, gyógyításra használták, vagy gyerekjátékot készítettek belőle. Másik felhívásunkban a családtörténetet kell kutatni. Ma a gyerekek sok esetben a nagyszülőkről sem tudnak. Lényeges, hogy beszéljenek, halljanak a családról, a házról, a falurészről, ahol élnek. Sze­rezzenek a legfogékonyabb korukban olyan élményt, ami életük végéig elkíséri őket, ami ragaszkodást érlel a helyhez, a hazához. DECSI KISS JÁNOS- Két húszfős csoport indítását tervez­zük, pedagógusok és szülők alkotják őket, körülbelül fele-fele arányban. A je­lentkezés természetesen önkéntes ala­pon történt. Lesz köztünk munkás, taná­csi alkalmazott, orvos, több más szakma képviselője is, érdekességként megemlí­tem, hogy van olyan, aki a házastársával való konfliktusaira szeretne megoldási javaslatokat kapni nálunk.- Régi bölcsesség, hogy minden elmé­let annyit ér, amennyit a gyakorlatban meg lehet valósítani belőle. A tanfolya­mon bizonyára nem csupán elméleti fej­tegetést várnak.- Szó sincs előadásokról. Minden al­kalommal ketten vezetik majd a kurzust, különböző szituációkat mutatnak be, elemzik ezeket. A kommunikáció egyes fajtáit aztán kinek-kinek ki kell majd pró­bálnia a gyerekek között, illetve saját kör­nyezetében, s a következő foglalkozáson megbeszéljük, hogy sikerült-e.- Mikor kezdik a tanulást?- November elején. Két nevelési érte­kezletet szeretnénk e célra felhasználni, aztán összejövünk a téli, illetve a tavaszi szünetben, valamint egy-egy alkalommal tanítás után. Összesen hatszor.- S milyen eredményre számítanak? Az elmondottakból ítélve egy új szemlélet kialakítása a lényeg.- Én személy szerint nem hiszek a nagy, forradalmi változásokban. Szerin­tem kis, de határozott lépésekkel kell kö­zelíteni egy jobb, hatékonyabb pedagó­giához. Gordon módszere rengeteg se­gítséget adhat ehhez.- esi ­Pályázatot nyertek Gordonban gondolkodva Szülőkkel az új pedagógiáért

Next

/
Thumbnails
Contents