Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

/tolnaN 4 KÉPÚJSÁG 1989. október 25. Pályázat Merre tart a szabadegyetem? Bucher Rónán válaszol Szabadegyetemi tanács muködik'a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban, tizenhat taggal. Ök határoz­zák meg az ismeretterjesztő előadásso­rozata k té m aköre it. M u n káj u król, terve i k- röl beszélgetünk az intézményfőmunka- társával, Bucher Flóriánnal.- A szeptemberi ülésünkön - kezdi Bucher Flórián - elfogadtuk az idei őszi, téli és a jövő év első negyedévi sorozatai­nak programját. Itt született a döntés és ennek alapján indul egy földrajzi, egy egészségnevelési, egy a Bibliával, egy a hiedelmekkel, babonákkal, misztikum­mal foglalkozó sorozat, aztán a későb­biek során, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság rovatával szeretnénk közös prog­ramot. Hétfői napokon lesz a földrajzi, csütörtökön a Bibliával foglalkozó elő­adás. Október 30-án indul az előbbi, no­vember 2-án az utóbbi sorozat.- Egy-egy előadás cimét említse az ér­dekesség miatt! Van-e eltérés, valami rendhagyó a korábbi évektől?- A Bibliát bemutató előadásaink rendhagyósága abban van, hogy az előadó, dr. Mákus Mihály hittörténész, református lelkész, közel tízezer darab diából válogatott illusztrációt. Emellett szeretnénk minden témakörhöz játékfil­mekből részleteket vetíteni. Gondoltunk Zeffirelli „Jézus élete” című filmjére, a „Dávid király’’-ra. Az ismertebbek közül a „Ben Hur”, a „Quo vadis”. Ezekből is lesz bemutató. Természetesen olyan lehető­séggel, hogy amennyiben a közönség kéri a filmek teljes levetitését, arra is mód lesz, egy megbeszélt időpontban.- A meghívók programjaiban, a földraj­zi tagozat előadója, dr. Juhász Árpád, a Magyar Televízió Közművelődési Főszer­kesztőség helyettes vezetője, nem isme­retlen a szabadegyetemi hallgatók előtt. Itt Szekszárdon is járt több alkalommal. Most milyen területeket mutat be?- Az első előadásának cime: Ahol Aphrodite született, Ciprus. Ezt követi majd a Máltát, aztán Krétát, Nápolyi, Mar- seille-t és Marokkót idéző előadása. Va­lamennyit videobejátszással szemléltet majd.- Segit-e a hallgatóság a különböző sorozatok összeállításában? Mennyire mérhető a szabadegyetem sikere?- Próbálkoztunk felmérésekkel, írás­ban kértünk volna véleményt, de ez nem hozta meg a várt eredményt. Viszont sze­mélyes beszélgetések alkalmával, na­gyon pontosan megfogalmazódott az igény, ilyen előadások iránt. Erre egyet­len példát említek csupán, a Vasárnapi Újságot, a rádióban. Ezért vettük a prog­ramunkba. A siker, az érdeklődők szá­mával realizálható leginkább. A Petöfi- expedició munkájáról Szabó Géza ré­gész tartott tájékoztatót. Harminc ember nem fért már be a zsúfolt terembe. Más­kor elmaradnak a hallgatók. Szinte állan­dó közönsége van a földrajzi tagozatnak és zömmel fiatalok. Iskolások, akik tanul­mányaik kiegészítőjeként vesznek részt. Most, hogy a hitoktatás ismét indul, már jelezték érdeklődéseiket különböző egy­házak képviselői is, a szabadegyetem előadásaira, amelyekre bérleteket bo­csátunk ki.- A kultúra, a közművelődés gazdasá­gi, anyagi oldaláról, annak nehézségeiről mind több szó esik napjainkban. Mennyi­re ráfizetéses, mennyibe kerül egy-egy szabadegyetemi sorozat? A belépődíjak aligha fedezik.- Nem, nem! Arra nem lehet alapozni, hiszen a földrajzi sorozatunk várható költsége 20-21 ezer forint lesz, a bibliaié 18-24 ezer. Az előadói tiszteletdíjak, ha nem is magasak, de az utazás, az esetle­ges szállásköltség, már növeli a kiadást. A hiedelmek, babonák előadásainak vé­gösszege megközelíti majd a 30 ezer fo­rintot. A rangos tudósok közül csak né­hányat említek: Gazda László tudomány- történész, Tomka Miklós vallásszocioló­gus, Raj Tamás rabbi, történész, Kornis Mihály író, Eörsi István író, Klaniczay Gá­bor tudományos főmunkatárs.- Az előadások helye?- Mint korábban, most is a Babits mű­velődési központ társalgója, a földszin­ten. Ennek bejárata a 160 lakásos épület felöl van. DECSI KISS JÁNOS Tehetséginformációs központok kialakítására és működtetésére A Talent Kft. a G-2000 Alapítvánnyal közösen pályázatot hirdet azon szerve­zetek, csoportok, magánszemélyek vagy a felsoroltak bármelyik társulásai részé­re, akik vállalják, hogy tágabb környezetükben (nagyváros és környéke, megye, régió stb.) élő tehetséges fiatalok felkarolása érdekében információs rendszer létrehozásában részt vesznek és vállal­ják a rendszer folyamatos működtetését. A pályázatnak (max. 10 gépelt oldal terjede­lemben) tartalmaznia kell a következőket:- a pályázó nevét, cimét (szervezet vagy csoport esetében a konkrétan pá­lyázóik) nevét),- a pályázó tehetséggondozásban ed­dig végzett tevékenységének rövid tartal­mi ismertetését,- a tehetségek nyilvántartását, a velük kapcsolatos közérdekű információkat mely körzetben (földrajzi, közigazgatási területen) vállalja,- a tehetségekről szóló információk fo­lyamatos gyűjtésének a pályázó által el­gondolt módját, rendszerét, (e körben felvázolva az egyes helyi szervezetek, csoportok stb. együttműködésének rendszerét, amelyben a tehetségek érvé­nyesülése és tudásuk társadalmi hasz­nosulása lehetővé válhat),- a kialakítandó információs központ pályázó által vállalt személyi és tárgyi fel­tételeit (létszám, helyiség, meglévő szá­mítástechnikai eszközök stb.),- az ország különböző pontjain léte­sülő tehetséginformációs központok együttműködésére, annak tartalmi és szervezeti megoldására tett javaslatokat,- minden egyéb olyan véleményt, javas­latot, elképzelést amely hozzájárul a tehet­ségek felfedezésének, gondozásának és hasznosulásának elősegítéséhez. A pályázatokat szakmai bizottság bí­rálja el. A sikeres pályázók részére az in­formációs rendszer kialakításához bizto­sítjuk a számitógépes hátteret, illetve ki­egészítjük a meglévő hardver állományt, gondoskodunk a nyilvántartáshoz szük­séges számítástechnikai programcso­magról és a betanításról. A rendszer működtetése NEM IGÉNYEL számítástechnikai előképzettséget! A pályázat beadásának határideje: 1989. december 31. A pályázatokat 1990. január 31 -ig elbí­ráljuk, amelyről értesítést küldünk. A pályázatokat a következő címre kér­jük: Talent Kft. 6701 Szeged, Pf. 2000. További információk kérhetők a fenti cimen dr. Farkas Katalintól és Renkó Fe- renctől. (Telefon: 62-12-466) Barbican: a kultúra fellegvára Igaz, maga a szó, Barbican pontos for­dításban „őrtornyot” jelent. Ám funkcióját tekintve ez a különös formájú épülete­gyüttes a londoni City peremén, az egy­kori, 1940-ben lebombázott Cripplegate negyed helyén igazi fellegvára a kultúrá­nak. Már csak azért is, mert korszerűen megépített létesítményei minden műfaj­ban kínálnak lehetőséget színvonalas rendezvényekre. Jól számított tehát az a két rangos tár­sulat, amely már a hatvanas években fel­fedezte a maga lehetőségeit az éppen csak beindult tervezgetésben: a Royal Shakespeare Company és a Londoni Szimfonikus Zenekar már ebben a sza­kaszban bekapcsolódott az előkészüle­tekbe. A Shakespeare társulat számára az épületegyüttes új londoni székhelyet ígért, a jócskán kinőtt Aldwych színház helyett. S hogy szakértőik - a szimfoni­kusokéval egyetemben - személyesen tudták a tervezőknek előadni igényeiket, az nagyban hozzájárult a sikerhez. A koncertterem, a Barbican Hall a leg­nagyobb befogadóképességű és emel­lett igen reprezentatív helyisége a kultu­rális központnak. A London Symphony Orchestra otthona, ám ők készségesen megosztják más vendégzenekarokkal, nem beszélve arról, hogy a terem konfe­renciák rendezésére is alkalmas. Össze­sen 2026 férőhelye van, jócskán „lekö­rözve” a szomszédos színháztermet, amelyben 1166-an élvezhetnek egyszer­re egy-egy előadást. Itt is tartanak ta­nácskozásokat, nem véletlenül a kultúr- központ teljes neve: Barbican Művészeti és Konferencia Központ. Más célra nem­igen használják viszont a föld alá sül­lyesztett kamaratermet (The Pit - a Gödör stílusosan a neve) - amelyben 200-240 néző számára sokkal meghittebb légkö­rű előadásokat tarthatnak. A próbater­mek, az öltözők, a színészek, zenészek pihenői - minden igényt kielégítenek. Van lehetőség meghittebb tanácsko­zásra is: öt kisebb terem - 20 és 80 kö­zötti férőhellyel - szolgálja a kisebb ren­dezvények céljait. Ha pedig 100-200 a leendő tanácskozók száma, akkor nekik a három moziterem valamelyikét biztosít­ják. Ezek közül a legnagyobb - mellesleg a City legnagyobb nyilvános filmszinhza - 280 férőhelyű; a két kisebb teremben 255 illetve 153 a székek száma. Ez utób­biakban gyakoriak a klubszerű mozi­előadások. Nem panaszkodhatnak a képzőművé­szek sem: 1400 négyzetméteren rendez­hetnek elegáns, korszerű és tágas tárla­tokat. Szép az épületek között, előtt ízlé­sesen berendezett szabadtéri szobor- kiállítás. A máris 100 ezer kötetes könyv­tár nem csupán a kölcsönzés vagy hely­ben olvasás nemes küldetését szolgálja. Felolvasóesteket, gyerekeknek irodalmi foglalkozásokat tartanak itt, nagy siker­rel. Kapcsolódik az épületekhez - bár a napi oktatómunka védelmében turistákat ide nem engednek be - a Guildhall (vá­rosháza) Zene és Dráma iskola, amely­nek 650 nappali tagozatos növendéke mellett esti'tanfolyamai is vannak. A kultúra a szigetországban nem olcsó mulatság, sem a közönség, sem a rende­zők szemszögéből. A költségek fedezé­sére a Barbican évi költségvetést kap a Citytől (London és a világ e pénzközpont­ja volt a fő beruházó is). Ezt a pénzt, ép­pen a jobb produkciók érdekében, cél­szerű saját bevételekből is kiegészíteni. A Barbican jegyei nem olcsók tehát. Mégsem fosztják meg a kultúrától azokat, akiknek nem telik a belépti díjra: minden­naposak az úgynevezett foyer-elöadá- sok. Előre meghirdetett program szerint a termek előtti előcsarnokokban (össze­sen 4650 négyzetméteren) délidőben, délután, olykor este ingyen élvezheti a közönség a színvonalas koncerteket, előadásokat. Hogy ezek milyen színvonalúak, az nem utolsósorban az egyéb létesítmé­nyek bevételeitől is függ. Ez pedig né­hány étterem, a szökőkutas tó partján lé­tesített hangulatos kávézó, az autóparko­ló, könyv-és emléktárgyboltok forgalmá­tól, a konferenciarendező tevékenység­től, a 8 ezer négyzetméternyi árubemuta­tó helyiség kiadásától, vagy aturistáknak szervezett „Barbican-néző körutak” eladhatóságától függ. Igazgatótanács vi­gyázza a pénzügyeket éppúgy, mint azt, nehogy a kereskedelmi tevékenység árt­son a művészetinek. E bizottságban pénzügyi és kulturális szakértők egy­aránt jelen vannak, és éves jelentésük igen részletesen beszámol tevékenysé­gükről. A csinos füzetecskét, amelyben az adatokon kívül a legemlékezetesebb előadások fotói is helyet kapnak, évről évre kiadják. Már csak a büszkélkedés okán is: alig hét és fél év alatt a Központ a világ kulturális centrumainak élvonalába került, rangos művészek érzik megtisz­teltetésnek a meghívást, szívesen jön­nek, és művészetük javát adják. Jó érzés, hogy október 25-től négy hé­ten át a magyar kultúra követei népesítik be minden műfajban a Barbican összes színhelyét. London-szeiíe hirdetik a pla­kátok a „Magyarok” (így, nem angol for­dításban!) jövetelét, angolul hozzáfűzve: Britannia üdvözli Magyarországot. SZÁSZI JÚLIA Pakson láttuk Népi fafaragások Baranyából Szerény és ízléses kiállitóterem. A fala­kon mindenütt a népművészet remekei láthatók. Csendes és örökkévaló konok- sággal megfaragott eszközök, használati tárgyak. Egy letűnőben lévő életforma, a pásztorkodás mindennapjainak termé­kei, melyek egyszerű és tiszta formába vannak vésbe, ácsolva. Szépek durvaságukban is, ugyanak­kor imponáló számunkra az a hatalmas mesterségbeli tudás, az a mélyről jövő ősi ösztön, mely az anyagba álmodta a hullámvonalasán hajladozó virágokat, leányalakokat. Szinte megszólalnak a je­lenetek szereplői, annyira életszerűek, annyira hűek korukhoz. És ez a fajta vi­dám élethelyzetek ábrázolása csak a du­nántúli pásztorfaragásokra jellemző. Egykor az Alföld kietlen pusztáin egy­napi járóföldre sem lehetett valamirevaló fát talál ni. A faragó pásztorok a faluk alatti szőlőskertek szilvafáit csonkították meg, hogy ostornyélhez, gulyásbothoz alkal­mas faanyagot szerezzenek. Érthető te­hát ezért, hogy a fából készített tárgyak mellett az Alföld népi faragókultúrája a szaruból, csontból készült tárgyakon és bőrmunkákon teljesedik ki. A dunántúli pásztorfaragásokra vi­szont éppen a faféleségek bőséges föl- használása a jellemző. Somogy és Bara­nya lejtőit áthatolhatatlan erdőség borí­totta, és ez nyilván meghatározta a népi díszítőművészet fejlődését, mégpedig olyan irányban, hogy egyes kiemelkedő tehetségű pásztorfaragók iskolát terem­tettek. Ismerték és alkalmazták a fa meg­munkálásának minden formáját. Új díszí­tési módszerként jelent meg náluk a „spanyolozás”: az ábrázolni kívánt min­tákat bemetszették, majd tüzesített kés­pengével vagy kanálnyéllel a mélyedés­be különböző színű spanyolviaszt vasal­tak be. A spanyolozás az elnevezését Spanyolországból, a merinói juhokkal bejövő pásztoroktól kapta, akik ezt a dí- szltésmódot meghonosították. A népművészet sohasem lehet öncélú, formavilága, hite, sokkal mélyebben gyö­keredzik. Egy egész nemzet kultúrkin- cse, színes, sajátos világa lenyomata a magyar nép történelmének. Érdemes, akár csak egy pillanatra is betérni a kiállításra, hiszen nem ugyanaz, mint a saját lakásunk, ahol a falra felag­gatunk pusztán divatból kézzel munkált használati tárgyakat, mezőgazdasági munkaeszközöket. Ez több annál! A néprajzi anyag a pécsi Janus Panno­nius Múzeum gyűjteményéből való. Ok­tóber 31-ig megtekinthető a paksi Mun­kásművelődési Központ emeleti kiállító- termében. 4- kovács ­Gimnázium kontra piacgazdaság A felsőfokú informatikai gimnázium tervével hívta fel magára a figyelmet a kö­zelmúltban megalakult Magyar Pedagó­gus Kamara. Az új intézmény strukturális körvonalaiban, oktatási nevelési, képzési szférájában teljesen eltér az eddigi ha­gyományos középiskolai modelltől. Kép­zési célként jelöli meg a tervezet egyrészt azt a korszerű műveltségi tartomány biz­tosítását a tanulók számára, mely garan­tálja a belépést bármely felsőfokú iskolá­ba. Más oldalról pedig olyan speciális tudást ad, mely alapfokon elégít ki vala­mely társadalmi szükségletet. Mellék­funkcióként felkészíti a hallgatót a társa­dalom szféráiban való eligazodásra, a társadalmi szerepekhez tartozó minták elsajátítására. A hat és fél éves kiképzési idő három ciklusra tagolódik. Kezdete a nyolc álta­lános iskola utáni periódus, mely 14-16 éves korig tart. A második ciklusban a 14-16 évesek, a harmadikban a 18-21 éveseket tömöríti. A hagyományos taní­tási rendszertől eltekintve a tervezet, mely a tananyagot az oktatási időszakot, a képzésben való részvételt az életkori sajátosságok alapján állapítja meg, mely a személyiség fejlődésének legjobban megfelel. Az alapképzési ciklus mindenki szá­mára egységes, a második szakasz há­rom irányultságú. Akik az érettségi meg­szerzése után a közvetlen termelőmun­kában helyezkednek el, azok számára speciális programot ad a középfokú ké­pesítés megszerzése mellett. A továbbta­nulni szándékozóknak humán, illetve reálblokkot tervez, s középfokú nyelv­vizsga létételét tűzi ki célul, s egy másik idegen nyelvből alapfokú ismereteket ad az érettségi mellé. A harmadik irányult­ság azokat érinti, akik az érettségi után két és fél évig az iskolában kívánnak spe­ciális blokkok alapján ismereteket sze­rezni a felsőfokú továbbtanuláshoz. Itt a tantervnövekedés elsősorban a felsőfo­kú informatikát érinti. Egy másik oktatási ciklus nyújtaná az úgynevezett főiskolai képzést, melyet a két év után féléves diplomavédés követ a gyakorlatban. A felsőfokú informatikai gimnázium autonóm, az intézményi kura­tórium, s a parlament irányítja. A tervezett oktatási program bevezeté­sének időpontját 1991-ben jelöli meg a kamara vezetése. A piacorientáltságú modell iskola első kísérleti helyszíne valószínűleg a bara­nyai megyeszékhely lesz. CSEFKÓ JUDIT Kerítés fából Fotó: TILINGER SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents