Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

1989. október 24. Képújság 5 Nem javult a közlekedési morál Szomorú baleseti helyzetkép az év első kilenc hónapjában Jogszabályokról - röviden Ezt állapította meg legutóbbi ülésén a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Elnöksége. Mint ahogy az Benedek Fe­renc alezredes tájékoztatójában elhang­zott, 1980 óta időarányosan az idei év­ben történt a legtöbb baleset. Az 1988. évi 375-el szemben idén eddig 431 tör­tént a megyében. A halálos kimenetelűek száma ugyan nem nőtt, de a könnyű, illet­ve súlyos sérüléssel járóké igen. (171 -ről 217-re, illetve 173-ról 183-ra). A főbb baleseti okok a gyorshajtás, ezen belül a relatív gyorshajtás és az elsőbbségi jog meg nem adása. Sajnálatosan nagy mér­tékben (15-ről 39-re) emelkedett a gya­logosok hibájából bekövetkezett tragé­diák száma is. Az előző évi 50-el szem­ben idén eddig 81 balesetben volt szere­pe az ittasságnak. Az elnökségi ülésen 5 éves tevékeny­ségéről számolt be a Paks Városi Közle­kedésbiztonsági Tanács. Tevékenysé­güket a közlekedés biztonságának foko­zása, a .közlekedési fegyelem szilárditá­Tóth László Szekszárd, Kossuth L. ut­cai olvasónk azt kérdezte, vajon mi volt az oka annak, hogy a Városgazdálkodási Vállalat az elmúlt időszakban több mint egy hétig a város egyes körzeteiből nem szállította el a szemetet. Bármi volt is, any- nyi elvárható lett volna, hogy valamilyen módon tájékoztatják az érintetteket az akadályokról. Megkerestük Kiss Gyulát a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat kommunális főüzemvezetőjét, aki a kö­vetkezőket mondta: Az említett időszakban a város több körzetében nem tudtuk teljesíteni sze­métszállítási kötelezettségünket. Ennek oka az volt, hogy egyik konténerkocsink­sa érdekében végezték. Munkájukhoz segítséget kértek és kaptak a területükön levő állami, társadalmi és gazdasági szervektől. Erre szükség is volt, mivel Paks város dinamikus fejlődésével ará­nyosan nőtt a közutak igénybevétele, nőtt a közúthálózat leterheltsége. A vá­roskörnyék legnagyobb forgalmát a 6-os és a 61 -es főút Duna-hídra történő csat­lakozása bonyolítja le. Az útvonalak álla­pota megfelelő minőségű, nagy részük áteresztőképessége viszont csúcsfor­galmi időszakokban kicsi. Az MKBT elnöksége egyetértett távo­labbi főbb célkitűzéseikkel. így a gyer­mekbalesetek megelőzése és az ittas ve­zetés elleni küzdelemmel. Továbbá a 14-25 éves fiatalok közlekedésének biz­tonságosabbá tétele érdekében, vala­mint a kiemelten veszélyes magatartás- formák (tilos jelzésen való átkelés, elő­zés, sebesség nem megfelelő megvá­lasztása) elleni fokozott fellépéssel. GEISZHAUER JÁNOS nak lejárt a műszaki érvényessége, a pótlására beállított gépkocsi pedig meg­hibásodott. A problémát fokozta, hogy ez utóbbit Barcsra, az ottani Unitech-hez kellett javításra levinni. Bízva a hiba gyors kijavításában nem tájékoztattuk a lakos­ságot, magunk sem gondoltuk, hogy gépkocsink egy hétig nem fog üzemelni. Ezúttal szeretném vállalatunk nevében is tudatni ügyfeleinkkel, hogy hasonló eset ismétlődése esetén azt a hulladékot, ami az edényekbe már nem fér bele, arra alkalmas erősebb, ki nem szakadó zsák­ba bekötve helyezzék a szeméttároló edény mellé. Ilyen esetben dolgozóink kötelesek azt is elszállítani. Ez a kereskedelem A magyarok „kivonulása” Ausztriába aránylag soká tartott. Ezalatt megrohan­ták főleg az elektronikai üzleteket, vettek komputert, rádiót, magnót, hifitornyot, te­levíziót, fényképezőgépet, sok-sok üres és pornókazettát. Ezzel egy időben ter­mészetesen ezerszám hozták a jugo­szláv gyártmányú Gorenje hűtőket, mély­hűtőket, konyhai felszereléseket. A felso­roltak mellett természetesen sok-sok ap­ró holmi, na és banán, narancs meg egyéb finomságok kerültek a csomag­tartóba. Aztán jött az új vámrendelet és megvál­tozott a helyzet, de az osztrák kereske­dők hamar váltottak. A közelmúltban jár- tam.arra és igy nemcsak hallőmásból tu­dom, hanem személyesen is meggyő­ződtem, hogy a sok elektrotechnikai üz­letből alig van néhány, ezzel szemben feltűnő sok Hegyeshalom és Bécs között a használtautó-kereskedés. Szinte na­pok alatt bújtak elő a földből a 100-150 autót kínáló telepek. Igaz valamivel drá­gábban árusítják mint Nyugat-Németor- szágban, de ez érthető, hisz az osztrákok is importálják a gépkocsikat. A magya­roknak tehát nem kell messze utazni, hogy válogathassanak a különböző típu­sú és minőségű autó között. Nem tudni, hogy milyen arányban, de a vásárlók egy bizonyos százaléka „megakad” Hegyes­halom és Bécs között, először csak néze­lődnek de egy részük minden bizonnyal vásárol is. Nem tudni, hogy januártól, amikor a gépkocsik vámja emelkedik, mi lesz majd a slágercikk. Egy azonban biztos: ha lanyhul az érdeklődés az autó iránt az osztrák kereskedők egy-két héten belül ismét váltanak... Mert ők kereskedők... A diákigazolványról és a ta­nulókat, hallgatókat, valamint a sorkatonákat és a polgári szolgálatot teljesítő szemé­lyeket megillető egyes ked­vezményekről szól a művelő­dési miniszter, a honvédelmi miniszter, a kereskedelmi miniszter, valamint a köz­lekedési, hírközlési és építésügyi minisz­ter 25/1989. (Vili. 24.) MM-HM-KeM- KÖHÉM együttes rendelete, amely sze­rint a diákigazolvány - a tanulói, hallgatói jogviszonyt is tanúsító - a tulajdonos fényképével ellátott, nevét és személyi számát féltüntető, a tanulóbiztosítás köt­vényeként is szolgáló okirat. A jogsza­bály részletesen megjelöli, hogy kik jogo­sultak diákigazolványra, s itt kiemelen­dőnek tartjuk', hogy jogosultak ilyen iga­zolványra 25. életévük betöltéséig a dol­gozók iskolájának tanulói, valamint az is­kolarendszeren kívüli szakmai oktatás résztvevői is, ha nem rendelkeznek önálló keresettel. Tételesen felsorolja a rendelet a diákigazolvánnyal rendelke­zők jogosultságát (menetdíj-kedvez- mény, üdülő-gyógyhelyi díj fizetése alóli mentesség, az állam által fenntartott nyil­vános könyvtárak díjtalan használata, az állami és egyes egyházi múzeumok, kép­tárak díjtalan látogatása, stb.) előírja, hogy az igazolvány mettől meddig érvé­nyes, miként történik annak érvényesíté­se, kimondja többi között azt is, hogy a tanúlótól, hallgatótól bármely okból törté­nő vérvétel esetén az orvos köteles a ta­nuló, hallgató vércsoportját a diákigazol­ványba bejegyezni. A környezetvédelmi és vízgazdálkodá­si miniszter a 8/1989. (Vili. 24.) KVM szá­mú rendeletével módosította a levegő tisztaságának védelméről szóló jogsza­bály végrehajtására korábban kiadott rendelkezést, e módosítás szerint pedig „az ipari eredetű és a kommunális hulla­dékot, valamint a mezőgazdasági terme­lés során keletkező növényi hulladékot nyílt téren vagy hagyományos energia- termelő berendezésben elégetni csak a környezetvédelmi hatóság engedélyével szabad”, „a tervezett tarlóégetést az égetés megkezdése előtt há- rom.munkanappal írásban kell a hatósághoz bejelenteni”. Ren­delkezik a jogszabály a veszélyes hulla­dékok, a nádas és más vízi növények égetéséhez szükséges engedélyezési eljárásról, arról is, hogy az erdei vágásté­ri fahulladékok, valamint az egyéb erdő- gazdasági fahulladék erdővédelmi célú nyílttéri égetése hatósági engedély nél­kül végezhető. Az említett két jogszabály a Magyar Közlöny idei 59. számában jelent meg s már hatályba lépett. A Magyar Közlöny f. évi 60. számában olvasható a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának a szerzetes rendek mű­ködéséről szóló 1989. évi 17. számú tör­vényerejű rendelete, amely szerint: „A Magyarországon működő női és férfi szerzetesrend jogi személy, ha a művelő­dési miniszter a szerzetesrendet - képvi­selőjének bejelentése alapján -: nyilván­tartásba veszi”. Előírja a jogszabály, hogy a bejelentéshez mit kell csatolni és ki­mondja, hogy a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a bejelen­tés nem tartalmazza az előírtakat, illetve ha a szerzetesrend elnevezése már nyil­vántartott szerzetesrendével azonos. Rendelkezést tartalmaz a jogszabály arra az esetre is, ha a szerzetesrend működé­se során jogsértés történne, s itt meg­jegyzendő, hogy a szerzetesrendnek a nyilvántartásból történő törlésére csu­pán akkor kerül sor, ha a művelődési mi­niszternek a jogsértés megszüntetésére való felhívása nem vezetne eredményre. DR. DEÁK KONRÁD- kas ­Variációk az élet iskolájára Variációk az iskolára Ügyeletesünktől kérdezték Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének felhívása Az egyre romló munkaerőpiaci helyzet a mozgáskorlátozottakat fokozottabban érinti, ezért az eddigieknél hatékonyab­ban és nyomatékosabban kell érdekei­ket érvényesíteni. Ennek elősegítésére a Medosz szociálpolitikai csoportja és Bács-Kiskun Megyei Egyesülete szo­ciálpolitikai tanfolyamot szervez a Moz­gáskorlátozottak és a munka címmel. Célja a gyakorlatban szociálpolitikával foglalkozó tisztségviselők ismeretének elmélyítése. Az egyhetes kurzuson kiváló elméleti és gyakorlati szakemberek (szo­ciológusok, SZEM, SZOT, munkaközvetí­tő iroda, célvállalatok képviselői) adják át ismereteiket és tapasztalataikat az alábbi kérdéskörökben:- elhelyezkedési, foglalkozási esélyek, az „emberarcú munkaközvetítő szolgál­tatás”,- a munkahelyi pszichológiai problé­mák és azok kezelése,- rész- és kötetlen munkaidő, otthon­dolgozás lehetőségei,- a célvállalatok szerepe a foglalkozta­tásban, a szociálpolitikai és - vagy - gaz­dasági szempontok érvényesülése, Hosszú ideje már, hogy aki szeretne leülni nem sikerül, mivel a padnak csak két lába van. A kétlábú pad a dombóvári autóbusz-pályaudvar várótermében ta­lálható. Reggel felállítva, de az első leülni- munkahelyi érdekvédelmi szervezet kiépítése,- intézeti foglalkoztatás,- a kisvállalkozásban és a reprivatizá- lódásban rejlő rehabilitációs lehetősé­gek,- a nyugat-európai és amerikai foglal­koztatás és azoknak magyarországi megvalósítási lehetőségei. Az előadásokat megbeszélések, gya­korlatok, esettanulmányok és iratszer­kesztések egészítik ki. A tanfolyam he­lye: Kecskemét, Aranyhomok Szálló. Időpontja: 1989. december 3-9. A rész­vétel várható költsége: 3400 forint sze­mélyenként, melynek a felét a szövetség viseli. (Csak egyesületi munkatársak­nak.) Jelentkezni lehet 1989. november 1- jéig a Bács-Kiskun Megyei Egyesület­nél (6001 Kecskemét, Pf: 193). A szervezőbizottság a mozgássérültek egyesületeinek munkatársai mellett szí­vesen fogadja a kérdéskörrel foglalkozó más szervezetek (tanácsok, családsegí­tő irodák, stb.) a téma iránt érdeklődő munkatársainak jelentkezését is. akaró után egész nap igy hever. így megy nap-nap után. Ha nem tudják megjavíta­ni, akkor legalább vigyék el. Elég már a pad mellé ülésből! Mottó: Nem az iskolának, az életnek tanulunk. Augusztus végén, szeptember elején valami furcsa nyugtalanság vett rajtam erőt. Gyermekeim felnőttek, évek óta nem kell már írószerekről, tankönyvekről gondoskodnom. Mégis alig tudtam ellen­állni a papírboltból az utcára kiszűrődő „ceruzaszagnak”. Iskolareform, magán­iskola, tantervmódosítások, új tanköny­vek, nyelvet tanító pedagógusok átkép­zése, erről olvastunk, hallottunk szinte naponta az utóbbi hónapokban. Nehéz lesz - nem mintha valaha is könnyű lett volna - a következő években pedagó­gusnak és diáknak lenni. Felelősséggel tanítani azt, ami igaz és maradandó érték, óriási feladat minden pedagógus számá­ra. Szinte emberfeletti feladat. A cél kö­zös: pedagógusok, gyerekek és szülők összefogása, bizalma egymás iránt hoz­hat csak eredményt. Ceruzavásárlás, könyv-és füzetcsomagolások, az új tan­könyvek kiváncsi átlapozása helyett a ré­gi iskolákra a régi pedagógusokra emlé­kezem. Közös ügyünk- Gyűlölöm Márta nénit! Jött haza, mindjárt az év elején kislányom az iskolá­ból. A kérdésem kézenfekvő volt, miért? - Mert undok, mert szigorú, mert igazság­talan, mert lapos sarkú cipőt hord, mert túl komoly, mert régimódi a frizurája, mert... A felsorolás - lélegzetvétel nélkül - percekig tartott. Kicsit csodálkoztam. Szorgalmas, nem renitenskedő.jól alkal­mazkodó gyermekembe ugyan mi ütött. Beszélgetések közben igyekeztem mind többet megtudni Márta néniről, akiről lá­nyom osztálytársnőinek, kis barátnőinek is - akik sokszor fel-felszaladnak hoz­zánk - ez volt a véleménye. Sőt ha többen voltak még csak nőtt Márta néni „bűneinek” listája. Már kíváncsian vár­tam az első szülői értekezletet. Márta né­nit fiatal, kedves, komoly, nagyon korrekt és lelkiismeretes pedagógusnak ismer­tem meg. Akkor még nem tudtam, hogy a fentieken kívül van még egy erénye: a türelem. Mikor a lányok rossz magavi­seletére, hanyagságára, szófogadatlan- ságukra terelődött a beszélgetés, ezt mondta: - „A legnehezebb korban van­nak, 15 évesek, lázadnak, igazságot ke­resnek, nehezen kezelhetők. De hát ezt mi pedagógusok és szülők tudjuk, közös ügyünk átsegíteni őket ezen a nehéz élet­szakaszon. Kérem a szülőket, hogy bízza­nak bennem.”- Képzeld anyu! - robbant be az év vége felé lányom. Az osztály 3/4 részének szu­perjói sikerült a doga. Márta néninek igaza volt, hogy egy hétig nyúzott bennünket a külön gyakorlatokkal. Mit szólsz, megdi­csért bennünket, és egész jó volt a frizurája és még mosolygott is. Mosolygott anyu, el tudod képzelni? Elképzeltem. Jó volt elkép­zelni. Aztán sok-sok ilyen nap, ilyen lelke­sedés következett. A végén pedig egy jeles bizonyítvány. Évek teltek el azóta. Megvolt az első osz­tálytalálkozó, ahol mondanom sem kell a sztár Márta néni volt. Azóta ahány lány férj­hez ment az osztályból, a meghívandók névsorában Márta néni az elsők között van. Ha teheti el is megy. Felnőtté válásukhoz az első lépéseket az ő vigyázó szemétől kísér­ve tették meg, miért is hiányozna igazi fel­nőtté válásuk legfontosabb lépésénél. Verselemzés Szomorú tény, amit megállapítottak az utóbbi évek vizsgálatai. A szakmunkásta­nulók nagy hányada olvasási és számolási nehézségekkel küzd. Fiam, aki nem a helyi szakmunkáskép­zőbe járt, már az első látogatásunkkor meglepett bennünket egy ötössel. Nem fo­god elhinni anyu, képzeld az ötöst olvasás­ból kaptam. Itt az osztály fele nem tud ol­vasni - meséli feldúltan. Tisztelet a peda­gógusnak, aki a szakmai ismeretek mellett harmadikos korukra megtanította őket. Kénytelen volt, hisz olvasás nélkül nem le­het tanulni, még szakmát sem. Harmadik osztályba jár a fiam, amikor - kivételesen nem a magatartása miatt - az ellenőrzőjé­be beírva, hívatott be a magyartanár. Már tudtam miről lesz szó, hiszen a kérdéses dolgozatban bűnrészes voltam. Egy vers­elemzés volt a feladat és a tanár úr azt sé­relmezte, hogy a dolgozatban egy szó sem esett arról, amit ő elmondott, miszerint XY költő versében ezt meg azt akarta elmon­dani az utókornak. Megpróbáltam nem az elfogult szülő szerepében fellépni, meg­próbáltam meggyőzni, hogy tudom én is úgy tanultam, ahogy ö, tudom nálunk oko­sabbak, műveltebbek a kort, a költőt, a ver­set jobban ismerők írták le a tankönyvbe a vers mondanivalóját. Mégis, hátha nem úgy van. Lehet az is, hogy... Nem engedett. Kér­tem legalább gondolja meg, egy tizenhét éves gyerek, aki elsősorban szakmát ta­nulni jött ebbe az iskolába, vette a fáradsá­got és annyiszor elolvasta ezt a verset hogy valamit felfedezett benne, ami más mint amit eddig elmondtak róla, aztán vette a bátorságot és leírta amit ő gondolt. Kér­tem legalább ezt értékelje. Most még gye­rek, de mi lesz, ha felnő és hogy fog az élet sorai között eligazodni, ha mindig úgy kell azokat értenie, érzékelnie ahogy mások előírják, megmondják neki. A meggyőződése ellenére meggörbített egyestől nem lettem boldog. Attól sem, hogy - a napokban tudtam meg - azt a ver­set már nem tanítják. Nem ülök le! Nagy-nagy szeretettel gondolok minden tanítómra és tanáromra, akik az általános iskolában a betűvetéstől Ady Endréig taní­tottak. Sári néni csodálatos humorára, az apácából lett földrajztanár nénire, akinél a térképnek hátat fordítva kellett a megyéket megmutatni, Lányi tanár bácsira, akitől a közösségbe tartozás fontosságát, örömét kaptam, Jenő bácsi szigorúságára, aki bé­kaügetésben „végighajtott” bennünket az iskolaudvaron, mert nem volt egyenes a sor a sorakozónál. Szándékosan hagytam utoljára Babus nénit, hisz tőle nem csak az irodalom szeretetét kaptam, hanem valami olyat, amit már akkor, gyermekkorom vé- gefelé úgy véstem az eszembe, hogy so­sem felejtettem el. Tiszteltem mint pedagó­gust, és szerettem mint embert. Igyekeztem megfelelni elvárásainak, még gyönyörű írását is megpróbáltam utánozni. Pedig az utánozhatatlan volt. Mint ahogy az volt cso­dálatos hangja is. Valami véletlen segíthe­tett abban, hogy fahangommal az általa ve­zetett énekkarba kerüljek. Soha nem mu­lasztottam el, pedig számomra olyan szen­vedés és kínlódás volt, mintha egy bénát tornászni kényszerítenének. Egyszer még betegen is elmentem az órára. Nagyon rosszul voltam. Karénekes társaim hoztak egy széket, hogy üljek le. Mi történt ott hátul? - szólt oda Babus néni. Kórusban válaszoltak helyettem. - Nem ér­zi jól magát, azért ültettük le. Odajött, rám­nézett és azt mondja: - annyira nem vagy rosszul, ha én tudok állni a fájós lábaimmal, akkor te is. Erősítsd meg magad, és állj fel, énekelni csak állva lehet. Felálltam és végigénekeltem az órát. Ki­csit szédültem, de a végén büszke voltam magamra. Azóta sokszor gondoltam erre a jelenetre. Nem ülhetek le csak azért, mert egy kicsit elfáradtam. Nem tehetem mindig azt ami jólesik. Beletartozom egy „énekkar­ba", ahol másokhoz igazodva kell „énekek nem” állva maradva, egymást karolva, egy dalt énekelve. Babus néni, ígérem, erős leszek, nem ülök le, állva maradok. SAS ERZSÉBET HUNGER SÁNDOR Vigyél már el!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents