Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
4 Képújság 1989. október 24. Tévénapló JPTE Múzeumaink kincsei (13.) Kaffka Margit novellái Néhány verse, mint a Pétiké jár, minden antológiában megtalálható, Kaffka Margitot mégis elsősorban prózaíróként tartjuk számon, regényei, a Színek és évek, Mária évei, az Állomások, a Hangyaboly a nagy kortársak, Ambrus Zoltán, Móricz Zsigmond mellett sem halványodnak el. Egyik levelében azt irta Adynak: „Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony? Mit csinálhatok én az embervoltommal, ha ugyan van ilyen?” Akár egész munkásságának kulcsát is vélhetjük e szavakban, mert éppúgy, mint Ibsen nőalakjai, a nő helyét keresi a századelő zaklatott világában, a szabadulást a fojtogató körülményekből. Életét meghatározó élménye sivár gyerekkora, amit a szatmári irgalmasrendiek zárdájában töltött, újra meg újra felidézi ezeket az éveket, legerőteljesebben a korábban nagy vihart kavart Hangyabolyban, ami a zárdái életnek éppoly eleven, realista rajza, mint Diderot apácatörténete. A Levelek a zárdából is ebbe a világba visz, amit egy másik novellával együtt Esztergályos Károly irt át s rendezett is. Amennyire örvendetes, hogy Kaffka Margit lassan kilép a méltatlan mellőzésből, hisz könyveit alig olvassák, annyira kétséges, hogy a Levelek a zárdából ebben a formában közelebb visz világához. Ennek a korai novellának nincs cselekménye, itt minden belül történik, a szeretet utáni vágy és a szeretetlenség az igazi témája, s a kiszolgáltatottság, amit a kis Lillike (így irta nevét Kaffka) él át. Minden közvetve jelenik meg, a zárda belső élete is, s a szereplők alakja is elmosódott, még a kimondatlanul végzetes szerepet játszó Kövesdy bácsi is. A leveleket egy kislány írja, az egyszemélyes dráma hősnője, aki valóban kislány, aki maga írja: „Én még csak hétéves vagyok és a harmadik kisosztályba járok” - s ez teszi érthetővé a levelek áradozó, túlzásoktól sem visszariadó stílusát. Esztergályos filmjének Lillikéje inkább érettségi előtt álló bakfis, s bármily szépen mondja is Kaffka szövegét Tóth Ildikó, nem érezzük hitelesnek. „Tehetsége teljességgel vizuális” - irta róla doktori disszertációjában Radnóti Miklós, s hozzáteszi, „ha nyelvét figyeljük, vizualitása mellett föltűnnek az akusztikai elemek”. Mindezt nem könnyű filmen érzékeltetni, még olyan írásában sem, mint A veszedelem, amiben a sovány történetnél fontosabb a lélektani szituáció, az ábránd, az ismeretlen világ utáni vágy, amelyben váratlanul megjelenik a titokzatos valóság. A témát valószínűleg a legtöbb nő ismeri: egyszer valaki azt mesélte, hogy az egyik üzlet kirakatában gyönyörű ruhát pillantott meg. Tudta, hpgy soha nem tudja megvenni, mégis bement az üzletbe s megkérte az eladót, hadd próbálja fel, legalább egyszer nézhesse meg magát ilyen előkelő öltözékben. Amikor az illető ezt mesélte, Kaffka novellája jutott eszembe, mert itt is valami hasonlóról van szó, a két zárdái lányt a mássá levés, a sejtelmes szerepjátszás vágya vezeti, amikor váratlanul megjelenik a „veszedelem”, amit csak sejtenek, mert teljes egészében nem is tudják felfogni. Pillanatkép ez a remeklés, s Esztergályos ebben az esetben jól választott: a ruhapróba szertartása mindent feledtet a két gyanútlan lánnyal, akik szűkös életükből egyszerre átlépnek a szerepbe. Esztergályos Károly melankólikusnak nevezi a történetet, talán némileg irónikus is, bár Kaffkában inkább a szomorúságot érezzük, a szerep hiábavalóságát, amit egy kis megalázottság is színez, hisz a szerepnek egyszerre vége, a két lánynak pedig titokban kell elhagynia az éppen csak megízlelt ábránd színhelyét. , Mint tévéváltozat, ez sikerült jobban, Esztergályos Károly itt találta meg Kaffka Margit világát, s itt tudta legjobban érzékeltetni szereplőinek „csendes válságát”. Radnóti Miklós, egy későbbi írásában, 1938-ban, azt panaszolta, hogy Kaffka Margit könyvei hozzáférhetetlenek, olvasóinak száma megfogyatkozott. Úgy tudom, ma sem jobb a helyzet, csak novelláinak válogatott gyűjteménye jelent meg jó húsz évvel ezelőtt. Pedig a magyar prózában kivételes hely illeti meg, s a mai olvasó is örömmel és a felfedezés meglepetésével olvasná munkáit. CSÁNYI LÁSZLÓ Közgazdaságtudományi Kar Nyílt nap az egyetemen Nagy érdeklődés kísérte a napokban a pécsi tudományegyetem közgazdasági karán tartott nyílt napot. A felsőoktatási intézménybe pályázók nemcsak a padsorokat, a lépcsőket is ellepték a nyolcas előadóban. Több mint kétszázan voltak kíváncsiak az előadásokra, a könyvtárra, a számítástechnikai laboratóriumra. A délelőtt folyamán az egyetemi képzésről s a felvételiről tartott dékáni tájékoztatót közgazdaságtani, világgazdasági, statisztikai, számviteli, német és angol nyelvi szeminárium követte. A kollégiumban ebéd, majd délután matematikai, számítástechnikai és gazdaságtörténeti előadások szerepeltek a programban. Sokan felkeresték a dékáni hivatalt, akik a felvételi előkészítőre jelentkeztek. A kar előadói, tanárai foglalkoznak komplex tanfolyam keretében heti két alkalommal a közgazdasági karra jelentkező fiatalokkal. Itt találkoztunk Csigi Nor- berttel, s édesapjával, aki Szekszárdról érkezett a tájékoztatóra.- A Garayban érettségizett, s tavaly Gödöllőre, mérnöki karra jelentkezett - mondja fiáról az édesapa. Az a szak azonban nem indult, amit kinéztünk, így csúsztunk egy évet. A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat fiatal munkatársa így Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem köz- gazdasági karán folytatja tanulmányait, ha sikeres lesz jövőre a felvételi vizsgája. S bejár Pécsre hetente két ízben az előkészítőre. A dékáni hivatalban is meglepődtek az óriási érdeklődő tömeg láttán. Ha a jelentkezések is ennek arányában alakulnák, jól fel kell (...) készülnie annak, aki Pécsett akar a közgazdasági kar hallgatója lenni. _ _ Bronzkori viselet Az öltözködésnek mindig szerves részei voltak a különböző csatok, veretek, fibulák, táska- és tarsolydíszek. Ilyenekből sok került elő a különböző ásatások során. Egyik értékes darabja ilyeneknek a megyei múzeumban látható bronzkori munka, mely akár önvédelmi fegyverként is felfogható. A kései bronzkort, ahonnan ez származik, az időszámításunk előtt 3300 körüli időpontra helyezi a szaktudomány, tehát ez - az egykori viselési módja szerint is bemutatott - több, mint ötezer éves... Fotó: KISPÁL M. Népművészek kiállítása nyílt Tevelen Kiállítás nyílt Tevelen a székelykor és a művelődési ház közös szervezésében. A pártházban elhelyezett műtárgyak - népművészek fafaragásai, szőttesei - a székelyek hétköznapjainak, sorsának, kultúrájának művészi szinten jelentkező bizonyosságai. így e kiállítás méltán illik a község nemrégen indult, a népművészet kincstárát feltárni célzó törekvéseihez. Szeretettel várjuk az érdeklődő látogatókat Lőrincz Aladárné szövőnő, Tusa János, Antal Márton, Beréti István, Szemcsuk István, valamint Lőrincz Imre népi fafaragó művészek munkáinak megtekintésére, 1989. október 27-ig, Tevelre. GÁNYINÉ FORRAI ÁGNES Fotó: PÁL MAGDOLNA A megnyitó ünnepség résztvevői Beréti István: Székely lakodalom című alkotása Kiállítási részlet Hangverseny Szekszárdon Szent István-koncert a belvárosi templomban A Babits Mihály művelődési központ által szervezett bérleti hangversenysorozat második hangversenyén, a szekszárdi belvárosi katolikus templomban a budapesti józsefvárosi plébánia Bárdos Lajos férfikara és szólistái mutatták be „Virágos kert vala híres Pannónia” c. Szent Istvánra emlékező műsorukat. Mint Bánkuti Gábor karnagy elmondta, az együttes szinte teljes egészében a Magyar Néphadsereg központi férfikarának tagjaiból alakult három éve. Az énekesek mindkét kórusban közreműködnek. A dirigens főállásban kántorkarnagy a józsefvárosi templomban és énekel a honvédegyüttesben is. Programjuk - melyet ifj. Domahidy László ismertetett - négy jól elkülöníthető részből áll. Az elsőben gregorián énekeket hallhattunk. Az „Örvendezzünk” és az 1300-ban keletkezett Szent István gregorián után a Veni redemptor gentium, a Hódié Christus natus est, a Dies est laetitiae és a Krisztus feltámadott c. magyar orgánum hangzott el. Élveztük a műfajra jellemző ivek és hajlítások stílushű megformálását. A szólókat Bánkuti Gábor és Fekete Mihály énekelték tisztán, egyszerűen, felemelöen. A második műsorblokkban históriás énekek szólaltak meg. Szívesen hallgattuk a XVI. század történéseit felidéző „Miképpen az Úr Isten”,Parkas András éneke 1538- ból (ez utóbbi a magyarság és zsidóság sorsát vonja párhuzamba), a Tinódi Lantos Sebestyén által irt „Egri históriának summája” és a Bornemissza Pétertől származó - a Huszt várában történt raboskodás idején írt - „Siralmas énnéköm...” című elbeszélő énekeket Schmidt Ferenc és Kosaras György előadásában, melyet mindketten gitárral kísértek. A koncertprogram harmadik része virágénekekből állt. Ebben az eredeti tervek szerint Dévai Nagy Kamilla is fellépett volna, aki azonban betegsége miatt nem tudta vállalni a szereplést, így a meghirdetett műsor is némileg módosult. Friderici: Immár a tavasz eljővén c. kórus kompozíciójának bemutatása után az ismeretlen szerzőtől származó „Zöld pántlika” következett, majd hat virágénekben gyönyörködhettünk. Ezeket az 1600-as évekből való háromszólamú virágénekeket Schmidt Ferenc és Sárai József adták elő önmagukat gitárral és furulyával kísérve. Az egységes, szép megszólaltatásra sokáig szívesen emlékezünk. Szkárosi Horváth András Melodiáriumából (1787) a Semmit ne bánkódjál címűt választotta az együttes. Az eredeti változat tenor és basszus hangra íródott. Ezt Kosaras Györgytől és Bárdossy Istvántól hallgathattuk, majd a kórus elénekelte a Goudimel német származású francia szerző által feldolgozott 102. zsoltárt. Érdekes zenei csemegét jelentett a „Hej, Rákóczi, Bercsényi” bemutatása. Először az eredeti népdal, majd a sárospataki várban készült négyszólamú változat hangzott el. Az énekkar a továbbiakban Kodály-műveket interpretált. Nagy erővel és belső tűzzel csendült fel a „Semmit se bánkódjál Krisztus szent serege”, érzelemgazdagon az „Ave Maria”. A koncert talán legnagyobb élményt nyújtó produkciója a Petőfi versére írt „Isten csodája” c. darab volt. A többször ismétlődő szövegrészlet aktualitása lenyűgözte a hallgatóságot. „Emberségünkből álljon fel hazánk” üzeni a költő, Petőfi és a nagy magyar zeneszerző, Kodály. Ez lehetett volna a hangverseny mottója is. Elhangzott még az ismert és közkedvelt „Esti dal” és a koncert címéhez méltóan Kodály: Ének Szent István királyhoz” c. szerzeménye. A hallgatóságot is együtténeklésre hívta a kórus. A kiadott műsor hátsó lapján kottával, szöveggel együtt kézbe kapta a szép számú közönség minden tagja az „Ah hol vagy magyarok Tündöklő csillaga” kezdetű - Szent Istvánról szóló - éneket, s a több száz főnyi hallgatóság is részese lehetett a közös éneklés örömének. A műsorban fellépett még Steve Taylor-Szabó magyar származású pánsíp művész, aki két évtizede Svédországban él és szinte az egész világon koncertezik. Kellemes, szép játéka színesítette a programot. Orgonán Kócziás György kísérte. A budapesti józsefvárosi plébánia kitűnő férfikara és szólistái igazán magas színvonalú zenei élményben részesítették a szekszárdi közönséget. Szívesen várjuk őket ismét. Lelki értékekben gazdag vendégszereplésüket Mayer Mihály segédpüspök és Bognár Cecil köszönték meg. LEMLE ZOLTÁN
