Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-21 / 250. szám
4 - TOLNATÁJ 1989. október 21. Jágónak Jágónakot távolról csak egy irányból lehet megpillantani, sőt, nagyon sokáig megközelíteni se lehetett másfelől. Vásárosdombót elhagyva, de Sásdot még el nem érve, Meződ irányába kell fordulni és innen, egy dombtetőről nézve tárul ki előttünk a kis falu nagyon szép képe. Valószínűleg nemcsak távolról nézték kevesen, hanem közelről is, lévén ez - ha Várongot nem számítjuk - a legutolsó népszámlálás adatai szerint megyénk legkisebb lélekszámú települése. Nem volt mindig az. Baranya megye hegyháti járásának ez a szép községe 1891-ben még 1109 magyar és német ajkú lakost számlált. A közigazgatásilag ide illetékes kaposszekcsői vb-titkár, Sitkéi Zoltánné szerint az év elején 342-en laktak itt. Baranya megyét teljességgel jogos említeni, hiszen el lehet jutni innen oda és onnan ide. Lapunk példányszáma újabban örvendetesen emelkedik, de ezzel itt semmi büszkélkednivalőnk nincs. Olyannyira a pécsi Dunántúli Napló a „megyei” lap, hogy ígéretet kellett tennünk, külön küldünk majd 12 példányt, ha a beszámolónk megjelenik. Faliújság módjára kiszögezik majd a boltban, akkor legalább sokan láthatják... E sorok írója éppen 40 éve írt utoljára faliújságcikket, most akár örülhetne is újra fiatalodásának... Mindezek után tévedés lenne azt hinni, hogy Jágónak valamiféle le- pusztulóban lévő, elhanyagolt fészek. Ellenkezőleg! Házai feltűnően szépen karbantartottak, takarosak és a helyszíni körülnézés igazán nem valószínűsíti a még otthon megBalogh Ferencné az idősek klubjának vezetője korábban nyomdász volt Dorr>- bóvárott Jágónakot történelmileg alig több, mint egy évtizede csatolták Tolna megyéhez. Az akkori „területgyarapodásnak” erről a mozzanatáról utólag el kell ismerni, hogy nem volt a légsikeresebb. A jágónakiak máig baranyaiaknak érzik magukat, az eljáróknak elsősorban nem Dombóvár biztosít munkalehetőséget, hanem a sásdi varroda, ABC-áruház és termelőszövetkezet. Dombóvárra van ugyan - ritka - autóbusz-összeköttetés, de csak azóta, hogy egy üzemi út meghosszabbításával keréken is szerzett adatokat. Ezek szerint Jágónak 125 lakásából 41 a múlt században épült. Az építkezési hajlandóság 1945-1949 között, a kitelepítések időszakában, nullára zuhant és csak 1970-1979 között jutottak el 10 új lakás építéséhez. A lélekszám egyébként csökken, ezt már említettük. Elsősorban elvándorlások révén. A megyében azonban csak 8 olyan település akadt, ahol 100 házas nőre több gyerek- szülés jutott volna, mint itt, ahol 257. Még egy adat és aztán már csak a helyiek beszélnek majd. Jágónakon első ottjártunk idején még volt alsó tagozatos iskola. Ma már csak óvoda van. Az átlagos jágónaki 6,34 iskolai osztályt végzett. Ennél széles e megyében csak Értényben, Kalaznón és Murgán tudott rosszabb helyzetet kimutatni a közismerten mindent tudó statisztika... Jágónak következik - közelről.- Azért, mert egy falu kicsi, nem kell azt hinni, hogy semmi nem történik az érdekében - mondja Sitkéi Zoltánné. - 1987-ben felújítottuk az óvodát és megteremtettük az idősek klubját. Tavaly szilárd burkolatot kapott a Petőfi utca, megépült a ravatalozó és rendbe hoztuk az orvosi rendelőt, ahová hetente kétszer jár ki Kaposszekcsőröl az orvos. Az idősek napközi otthonában jártunk, mintaszerű. Ottjártunk idején már szokásos helyén várta a tagokat (16-an vannak) özvegy Schiller Sebestyénné, otthonról ide hozott varrógépe mellett Kiss Péterné, aki külön a lelkünkre kötötte, hogy fényképen is örökítsük meg párna- és alsó- nemű-készítési tevékenységét. Balogh Ferencné, a vezető, aznap éppen gyümölcslevesből, bécsi szeletből és burgonya körítésből álló ebédet várt a melegítőkonyhába, Kapos- szekcsőről. A Petőfi utcai építkezést senki nem vitatta, de annál, inkább hiányolták ugyanezt a Zrínyi utcából. Panasz? Egyértelműen a cigányság munka iránt kevés hajlandóságot mutató képviselőivel (tehát nem mindegyikükkel) volt kapcsolatos. Jágónakra ugyanis vannak betelepülők, közülük is, de mert a drágább házakra nincs pénzük, egy akarattal szidják a tanácsot, mely semmi hajlandóságot nem mutat a munkaviszonnyal nem rendelkezők, vagy éppen rendőri felügyelet alatt lévők anyagi támogatására. A havi átlagos 140 ezer forintot lebonyolító italbolt előtt beszélgetők a közúti közlekedés ritkaságát panaszolták, a szórakozási lehetőség hiányát, akár egy pingpongasztalét is. Utóbbit Sztojka György hiányolta. Azzal kapcsolatban sajnos több érdekődőnek se tudtunk biztos felvilágosítással szolgálni, hogy az esedékes köztársaságielnök-választás- hoz csatlakozik-e az amnesztia, mely sok hozzátartozójukat érintené, vagy netán egy 4 esztendeje rendőri felügyeletes, szép arcú asszony számíthat-e arra, hogy elmúlik feje fölül ez a kellemetlenség... Tény, hogy a kis falu társasági életének központja egybeépült. Ez a kocsma és a bolt. Utóbbi mintaszerűen tiszta, jól ellátott, két dolgozója tekintélyes, havi 300 ezres forgalmat bonyolít le. Nevüket nem engedték leírni, de a fényképezés ellen nem tiltakoztak. Egyetlen nagyobb panaszuknak is élét vette a megszokás. A jágónakiak ugyanis megszokták, hogy Sásdról csak délelőtt 11 óra tájban ér ide a kenyér.- Mindenki úgy időzíti a dolgát, hogy akkortájt érjen ide! Jágónakon egyesek szerint 20, mások úgy vélik, hogy 50 személy- gépkocsi van. A falut immár a rövidebb, az egykori üzemi úton elhagyva, ezek közül eggyel találkoztunk. Tagadhatatlan, hogy ezen a keskeny úton nem lehet könnyű autóbuszt fel- és levezetni. Az autóbusz menetrendjéről az azt készítőknek bizonyára éppúgy megvan a jogos véleménye, mint a helyieknek is. Nem merünk igazságtételre vállalkozni. Ehelyett lefényképeztük a menetrendet. A legforgalmasabb helyen, a kocsmában... ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Beszélgetőtársaink az italbolt előtt Sitkéi Zoltánné vb-titkár Özv. Schiller Sebestyénné 87 évével Jágónak legidősebb lakója A bolt vezetője távolról és közelről Kiss Péterné keze nem áll meg...
