Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

4 - TOLNATÁJ 1989. október 21. Jágónak Jágónakot távolról csak egy irány­ból lehet megpillantani, sőt, nagyon sokáig megközelíteni se lehetett másfelől. Vásárosdombót elhagyva, de Sásdot még el nem érve, Meződ irányába kell fordulni és innen, egy dombtetőről nézve tárul ki előttünk a kis falu nagyon szép képe. Valószí­nűleg nemcsak távolról nézték ke­vesen, hanem közelről is, lévén ez - ha Várongot nem számítjuk - a leg­utolsó népszámlálás adatai szerint megyénk legkisebb lélekszámú tele­pülése. Nem volt mindig az. Baranya megye hegyháti járásá­nak ez a szép községe 1891-ben még 1109 magyar és német ajkú la­kost számlált. A közigazgatásilag ide illetékes kaposszekcsői vb-titkár, Sitkéi Zoltánné szerint az év elején 342-en laktak itt. Baranya megyét teljességgel jogos említeni, hiszen el lehet jutni innen oda és onnan ide. Lapunk példányszáma újabban ör­vendetesen emelkedik, de ezzel itt semmi büszkélkednivalőnk nincs. Olyannyira a pécsi Dunántúli Napló a „megyei” lap, hogy ígéretet kellett tennünk, külön küldünk majd 12 pél­dányt, ha a beszámolónk megjele­nik. Faliújság módjára kiszögezik majd a boltban, akkor legalább so­kan láthatják... E sorok írója éppen 40 éve írt utol­jára faliújságcikket, most akár örül­hetne is újra fiatalodásának... Mindezek után tévedés lenne azt hinni, hogy Jágónak valamiféle le- pusztulóban lévő, elhanyagolt fé­szek. Ellenkezőleg! Házai feltűnően szépen karbantartottak, takarosak és a helyszíni körülnézés igazán nem valószínűsíti a még otthon meg­Balogh Ferencné az idősek klubjának vezetője korábban nyomdász volt Dorr>- bóvárott Jágónakot történelmileg alig több, mint egy évtizede csatolták Tolna megyéhez. Az akkori „területgyara­podásnak” erről a mozzanatáról utó­lag el kell ismerni, hogy nem volt a légsikeresebb. A jágónakiak máig baranyaiaknak érzik magukat, az el­járóknak elsősorban nem Dombóvár biztosít munkalehetőséget, hanem a sásdi varroda, ABC-áruház és ter­melőszövetkezet. Dombóvárra van ugyan - ritka - autóbusz-összeköt­tetés, de csak azóta, hogy egy üzemi út meghosszabbításával keréken is szerzett adatokat. Ezek szerint Jágó­nak 125 lakásából 41 a múlt század­ban épült. Az építkezési hajlandóság 1945-1949 között, a kitelepítések időszakában, nullára zuhant és csak 1970-1979 között jutottak el 10 új la­kás építéséhez. A lélekszám egyébként csökken, ezt már említettük. Elsősorban elván­dorlások révén. A megyében azon­ban csak 8 olyan település akadt, ahol 100 házas nőre több gyerek- szülés jutott volna, mint itt, ahol 257. Még egy adat és aztán már csak a helyiek beszélnek majd. Jágónakon első ottjártunk idején még volt alsó tagozatos iskola. Ma már csak óvoda van. Az átlagos jágónaki 6,34 iskolai osztályt végzett. Ennél széles e me­gyében csak Értényben, Kalaznón és Murgán tudott rosszabb helyzetet kimutatni a közismerten mindent tu­dó statisztika... Jágónak következik - közelről.- Azért, mert egy falu kicsi, nem kell azt hinni, hogy semmi nem törté­nik az érdekében - mondja Sitkéi Zoltánné. - 1987-ben felújítottuk az óvodát és megteremtettük az idősek klubját. Tavaly szilárd burkolatot ka­pott a Petőfi utca, megépült a ravata­lozó és rendbe hoztuk az orvosi rendelőt, ahová hetente kétszer jár ki Kaposszekcsőröl az orvos. Az idősek napközi otthonában jár­tunk, mintaszerű. Ottjártunk idején már szokásos helyén várta a tagokat (16-an vannak) özvegy Schiller Se­bestyénné, otthonról ide hozott var­rógépe mellett Kiss Péterné, aki kü­lön a lelkünkre kötötte, hogy fényké­pen is örökítsük meg párna- és alsó- nemű-készítési tevékenységét. Ba­logh Ferencné, a vezető, aznap ép­pen gyümölcslevesből, bécsi szelet­ből és burgonya körítésből álló ebé­det várt a melegítőkonyhába, Kapos- szekcsőről. A Petőfi utcai építkezést senki nem vitatta, de annál, inkább hiányolták ugyanezt a Zrínyi utcából. Panasz? Egyértelműen a cigány­ság munka iránt kevés hajlandósá­got mutató képviselőivel (tehát nem mindegyikükkel) volt kapcsolatos. Jágónakra ugyanis vannak betele­pülők, közülük is, de mert a drágább házakra nincs pénzük, egy akarattal szidják a tanácsot, mely semmi haj­landóságot nem mutat a munkavi­szonnyal nem rendelkezők, vagy ép­pen rendőri felügyelet alatt lévők anyagi támogatására. A havi átlagos 140 ezer forintot lebonyolító italbolt előtt beszélgetők a közúti közleke­dés ritkaságát panaszolták, a szóra­kozási lehetőség hiányát, akár egy pingpongasztalét is. Utóbbit Sztojka György hiányolta. Azzal kapcsolatban sajnos több érdekődőnek se tudtunk biztos felvi­lágosítással szolgálni, hogy az ese­dékes köztársaságielnök-választás- hoz csatlakozik-e az amnesztia, mely sok hozzátartozójukat érintené, vagy netán egy 4 esztendeje rendőri felügyeletes, szép arcú asszony szá­míthat-e arra, hogy elmúlik feje fölül ez a kellemetlenség... Tény, hogy a kis falu társasági éle­tének központja egybeépült. Ez a kocsma és a bolt. Utóbbi mintasze­rűen tiszta, jól ellátott, két dolgozója tekintélyes, havi 300 ezres forgalmat bonyolít le. Nevüket nem engedték leírni, de a fényképezés ellen nem til­takoztak. Egyetlen nagyobb pana­szuknak is élét vette a megszokás. A jágónakiak ugyanis megszokták, hogy Sásdról csak délelőtt 11 óra tájban ér ide a kenyér.- Mindenki úgy időzíti a dolgát, hogy akkortájt érjen ide! Jágónakon egyesek szerint 20, mások úgy vélik, hogy 50 személy- gépkocsi van. A falut immár a rövi­debb, az egykori üzemi úton elhagy­va, ezek közül eggyel találkoztunk. Tagadhatatlan, hogy ezen a keskeny úton nem lehet könnyű autóbuszt fel- és levezetni. Az autóbusz menet­rendjéről az azt készítőknek bizo­nyára éppúgy megvan a jogos véle­ménye, mint a helyieknek is. Nem merünk igazságtételre vállalkozni. Ehelyett lefényképeztük a menet­rendet. A legforgalmasabb helyen, a kocs­mában... ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Beszélgetőtársaink az italbolt előtt Sitkéi Zoltánné vb-titkár Özv. Schiller Sebestyénné 87 évével Jágónak legidősebb lakója A bolt vezetője távolról és közelről Kiss Péterné keze nem áll meg...

Next

/
Thumbnails
Contents