Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-17 / 246. szám

1989. október 17. 4 NÉPÚJSÁG % Koncz-ert Tolnán „Jelbeszéd” a könnyűzene nehézségeiről Kellemes, önfeledt másfél órában le­hetett része a tolnai sportcsarnokban annak a rajongónak, aki Koncz Zsuzsa koncertjét választotta felüdülésnek. Vál­tozatos összetételű, többgenerációs kö­zönség várta az elmúlt 25 év legsikere­sebb énekesnőjének a fellépését. A cukros mázzal nyakon öntött, sziru­pos limonádézenén nevelkedett ifjak nagy ívben elkerülték a koncert színhe­lyét, megérezték, hogy ez a zene valami más. Azonban szép számmal voltak közép­korosztálybeliek, akik gyermekeiket is magukkal hozták. Ezúttal a színpadkö­zeiben ülök sem ugráltak fel, hogy a zene eufóriájától megrészegülve őrjöngjenek, aminek megvolt az a kétségtelen előnye, h'ogy mindenki zavartalanul élvezhette a koncertet.- „Van még, ki rosszkedvűen ébred”, hallottuk az imént, ön hogyan ébred mostanában? - kérdeztük a műsor után az autogrammgyűjtők ostromából kisza­baduló művésznőt.- Nem panaszkodhatom.- De bizonyára rosszabb volt a közér­zete akkor, mikor a „Jelbeszéd” című nagylemezét betiltották. Azóta tisztázód­tak a körülmények?- Az egész lemezt kifogásolták, de kü­lönösen a „Ha én rózsa volnék”, a „Fiatal költő emlékére” és a „Jelbeszéd” cimű számokkal voltak gondok. Sokféle fóru­mot bejártam, a minisztérium illetékes munkatársánál és a „fehér házban” egy­aránt megfordultam, de hasztalanul. Még ma sem látok tisztán az ügyben, hogy ki, vagy kik indították be az akciót. Nagyon kiborultam, de ma már látom, hogy ami velem történt, az csak egy kis megnyilvá­nulása volt az akkori kulturális közállapo­tainknak.- Vajon ma is sor kerül még bezúzási akciókra?- Tudomásom szerint nem, sőt a ko­rábbi korszakból is csak a P. Mobil „Honfoglalás”-ának indexre tételére em­lékszem.- Ma már azonban mindent el lehet mondani, ezért úgy tűnik, hogy a rockze­ne vesztett korábbi „szókimondó” funk­ciójából.- Tulajdonképpen most tanuljuk az új körülményeknek megfelelő legjobb kife­jezési módokat. Feltehetőleg nálunk is az lesz a fejlődés útja, mint Amerikában, s kialakul az intellektuális rock.- Dalaiban mindig nagy szerepe volt a Bródy János által írott szövegeknek, Koncz Zsuzsa vajon mire lett volna képes lllésék nélkül?- Ezt igy nehéz megválaszolni, ez a fo­lyamat akkor kezdődött, mikor angol he­lyett magyarul kezdtünk énekelni - az biztos, hogy minden, amit létrehoztunk, a közös művünk.- A Rio de Janeiróban és más világvá­rosokban lezajlott fellépések után milyen érzés Tolnán fellépni?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs különbség, de az érzés nem válto­zik. A színpad varázsa mindenütt ugyan­az.- Miközben a popvilágban stílusirány­zatok váltakoznak, ön már közel 25 éve megőrizte népszerűségét.- Talán annak köszönhetem ezt, hogy mindig megpróbáltam az őszinteségre, hitelességre törekedni.- Szájhagyomány útján tudjuk, hogy a többi énekesnővel nem felhőtlen a kap­csolata. Egyszerűen arról van szó, hogy any- nyira felgyorsult, lüktető iramú az életfor­mánk, hogy nincs is időnk érintkezni egymással.- Hallhatnánk esetleg valamit a ma­gánéletéről?- Mivel az előadóművészek fokozottan reflektorfényben élnek, ki vagyunk szol­gáltatva a nyilvánosságnak. Kialakult bennem egy védekező ösztön, ez legyen inkább tabutéma.- Gyakran halljuk erről a világról, külö­nösen a hölgyekről, hogy az érvényesü­lés nem csak a produkciótól függ.- A pályán konkrétan ilyesmit nem ta­pasztaltam. Ha előfordul is ez a jelenség, nem nagyobb mértékű, mint az élet egyéb területein.- Diplomatikus válaszai összefüggnek azzal, hogy valamikor a jogászi pályával is kacérkodott?- Eredendően is ilyen vagyok, soha­sem fogom.megtudni, hogy milyen jo­gász lett volna belőlem, de már nem is nagyon bánom. .. KGSjar — Fotó: ÓTÓS RÉKA Bárdos lajos-emléknap Szekszárdon Legyetek boldogok a muzsikában Interjú Lukin Lászlóval Szekszárdon a volt megyeháza dísztermében - 1846. október 18-án - Liszt Ferenc zongorázott. Ma dom­bormű portréja tekint ránk a falról. Ugyanebben a teremben -1989. ok­tóber 14-én - Bárdos Lajos hangle- mezboritón levő fényképről néz a kö­zönségre élő üzenettel. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Lukin László főtitkár azt a zene- tudományi konferenciát, amelyet Bárdos Lajos 90. születésnapjának tiszteletére rendezett Szekszárdon a Bárdos Lajos Társaság, a Tolna Me­gyei Tanács művelődési osztály és a Liszt Ferenc Zeneiskola.- Két esztendeje már, hogy a Bár­dos Lajos Társaság azon fáradozik, Újdonság A zeneszerző portréja a lemezborí­tón A jubileumi esztendő tájékán há­rom hanglemez látott napvilágot, melyek Bárdos Lajos zeneszerzői munkásságának reprezentánsai. Az egyiken misék, motetták, himnuszok hangzanak fel latin nyelven, a szom­bathelyi Berzsenyi Dániel Tanárkép­ző Főiskola énekkarát Vinczefy Ad­rienn vezényli ezen a lemezen. A másikon a kaposvári Vikár Béla kó­rust Zákányi Zsolt vezényli Bárdos Lajos kórusműveinek előadása köz­ben. A harmadik lemez most jelenik majd meg a Choral Kft. gondozásá­ban. ezek a felvételek a Magyar Rá­dióban készültek. A lemez érdekes­sége, hogy három müvét maga a szerző, Bárdos Lajos vezényli. A ve­zénylő karnagyok továbbá: Sap- szon Ferenc, Tillai Aurél, Ugrin Gá­bor, Pászti Miklós, Makiári József, Jobbágy Valér és Kollár Éva. A le­mez egyik oldalán Weöres Sándor, Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Juhász Gyula, Jankovich Ferenc egy-egy versének feldolgozása hangzik el, míg a másikon népdalrapszódia is. A hanglemez szerkesztője: Nagy Olivér. hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett Bárdos Lajos - a legtöbbet énekelt, a legismertebb - kóruskom­ponistának mind szélesebb körben megismertesse életművét. Kérem Lukin Lászlót, a B.árdos Lajos Társa­ság főtitkárát mondjon néhány gon­dolatot Bárdos Lajosról és a ne­vét viselő társaság munkájáról.- Bárdos Lajos - kezdi Lukin Lász­ló - a hajdani Kodály-tanítvány nagy gonddal tanulmányozta a Vokális ze­nét. Amikor létrehozták a budapesti Zeneakadémián a zenetudományi tanszakot, akkor Kodály Zoltán kí­vánságára, a zeneelmélet tanítására, Bárdos Lajost kérték fel. Nagyon gazdag életutat, tartalmas alkotói pá­lyát élt meg, míg 1986. november 18- án elhunyt. Alig egy esztendő múltán fölvetődött a gondolat tisztelői, tanít­ványai között, hogy ennek az életmű­nek az ápolására alakítsuk meg a Bárdos Lajos Társaságot. Az ország minden tájáról érkeztek 1987 de­cemberében Budapestre, a Kerté­szeti Egyetem aulájába, az alaku­ló ülésre karvezetők, zenetudósok, énektanárok, közéleti személyisé­gek, költők.- Ki lett a társaság elnöke?- Ma ezt kissé félve említem, mert nem tudni, hogy a roppant népszerű politikus meddig vállalhatja az elnöki tisztét. Pozsgay Imréről van szó. A megválasztásakor kevésbé volt még ennyire zsúfolt napi elfoglaltsága. Mi azért hálásak vagyunk, hogy nevét adta a társasághoz. Társelnökök kö­zött olyanokat tisztelhetünk, mint Szőnyi Erzsébet nyugalmazott egye­temi tanárt, Nagy Olivér egyetemi ta­nárt, a család részéről Daróczy Bár­dos Tamást, a zeneszerző fiát.- Milyen eszközökkel, módszerek­kel dolgozik a társaság?- Minden hónap második keddjén gyűlünk össze, hogy egy órában megtartott előadás keretében fölvil­lantsuk a Bárdos-életmű legjelentő­sebb állomásait, tanulmányait, félbe­maradt munkáit lezárjuk és folytas­suk. Örömmel mondhatom, hogy vi­déken is nagy visszhangra talált a munkánk. Debrecenben volt és jövő­re márciusban szintén lesz egy or­szágos konferencia Bárdos Lajos emlékére.- Az idei esztendő jubileumi év. Mi­ként emlékeznek?- Szeptember 29-én a Fővárosi és a II. Kerületi Tanács, valamint a Bár­dos Lajos Társaság a Budapest II. kerület Mártírok útja 64. számú épü­letének falán felavattuk Búza Barna szobrászművész Bárdos Lajosról ké­szült domborművét Ez hirdeti, hogy ott élt és alkotott a harmincas évek dere­kától haláláig, a zenepedagógus, ze­neszerző, a cserkészmozgalom zenei vezetője. Azt hiszem, nagyon sokan is­merik a „Szellő zúg távol, alszik a tá­bor...” kezdetű dalt, melyet Bárdos La­jos dolgozott kórushangra. A Zene- akadémia kistermében ünnepi köz­gyűlést tartottunk. Ezen beszámolók hangzottak el és kiosztottuk a Bárdos Lajos-emlékérmet azoknak, akik munkásságukkal a múltban, a jelen­ben és minden bizonnyal a jövőben is támogatják majd társaságunk műkö­dését. Kórushangverseny zárta ezt a találkozónkat. Innen a Farkasréti te­metőbe mentünk felavattuk a síremlé­ket. Bárdos Lajos éveken keresztül volt a Mátyás-templom karnagya. Termé­szetes, hogy ott is volt emlékhangver­seny, ahol egyházzenei kórusművek megszólaltatásával lett teljesebb a Bárdos-életmű képe. Szegeden ugyancsak rendezvénysorozattal tisz­telegtek a Tisza Szálló nagytermében, egy egész héten keresztül. Itt tudomá­nyos diákköri dolgozatok, ifjúsági kar- vezetők adtak számot mindarról, ami birtokukban van a Bárdos Lajos-örök- ségből. Kazincbarcika, Kaposvár is csatlakozott az emlékező városok­hoz...- ...és Szekszárd is?- Thész László, a Liszt Ferenc Ze­neiskola igazgatója még 1986-ban eltervezte, hogy a már ismert Bárdos Lajos-arckép mellett a kevésbé is­mert zenetudóst is bemutassa. Bár­dos Lajos egészségi állapotára hi­vatkozva nem érkezhetett meg, de köszönettel vette a megkeresést.- Tanúsíthatom, hogy elmondása alapján sokkal színesebb és tartal­masabb a Bárdos Lajos Társaság te­vékenysége, mint ami e hasábok szűkre szabott terjedelmében elfér. Végezetül egyetlen kérdés: milyen­nek látja a kóruséneklés jövőjét?- Tavaly a közgyűlésünkön megje­lent Pozsgay Imre is. A végén megje­gyezte, hogy milyen boldog társaság lehet az, amelyik egy rosszkedvű or­szág kellő közepén énekelni szeret, mosolyogva, derűvel végzi a munkáját. Kell ehhez egyéb kommentár? A fel­adatunk az, hogy mind nagyobb lét­számú közösségeket, kórusokat von­junk be ebbe a tevékenységbe, ami a hétköznapokban ünnepet, a szürke­ségben színt jelenthet. DECSI KISS JÁNOS Premier után Milyen is a szerelmi szecesszió? Dario Niccodemi Szekszárdon bemutatott vígjátéka veti föl a nézőben ezt a kérdést - persze nem egészen komolyan, csak úgy, játékból. Amint hogy maga a darab is, de legfőképpen az előadás in­kább játék, mint vígjáték. Méghozzá finom, elegáns, gondolat- gazdag stílusjáték. Az egyik első replika igy hangzik: „Ha az ember hajnalban egy hölgyet talál a ligetben, egy bokor alján fekve...” Hadd egészítsük ki a megszakadt mondatot: ...akkor az kitűnő szín­padi helyzetnek ígérkezik. És nem csalódunk: a kétszemélyes darabban, melynek cí­me egy szerelem kibontakozásának folyamatát kívánja érzé­keltetni (Hajnalban - délben - este) a magyar színpadokon Bajor Gizi, Ruttkai Éva játszott. A Pesti Vigadó és a Babits művelődési központ közös vál­lalkozásaként bemutatott előadás mindenben méltó volt szín­padi előzményeihez, sőt, úgy hiszem, Eszenyi Enikő és Ka­szás Attila leheletfinoman stílusparodizáló, ízlésesen szenve­délyes, rafinált színészi eszközökben és őszinte átélésben > egyaránt gazdag, egymás elé pillanatonként magasabb és magasabb mércét állító, nemcsak a férfi-női viadalban, de szakmailag is nemesen rivalizáló játéka kimondottan a szelle­mi élmények régiójába emelte az amúgy nem túlságosan gazdag tartalmú század eleji olasz vígjátékot. Sikerült olyan gesztikulációs kódot kidolgozniuk, amely szecessziós cikornyákkal rajzolta körül, mintegy stíluskeret­be foglalta Anna és Mario alakját, finoman érzékeltetve a kort. És ez semmit sem vont le a valódi érzések súlyából. Az előadás tulajdonképpen azt az üzenetet tolmácsolta a mai, eseményektől-gondoktól hajszolt, többé-kevésbé elidege­nedett nézők felé, hogy a szerelem, még akkor is, ha a sze­cesszió idézőjelei között vallunk róla, igaz emberi érték. Balázs Péter, az előadás rendezője mondotta: nem a sztori­ban, hanem a színrevitelben és gondolatiságban rejlik a da­rab értéke. Abban a világban, amelyben a sikert politikával, horrorral, pornóval próbálják egyre többen elérni, rendezőként a kö­zönséget csendes többségnek tekinti, aki valami idötállóbbra vágyik. Mondjuk: tisztaságra. Először állított egész estét betöltő előadást színpadra - az­zal a biztonsággal, mintha ez a sokadik lett volna, melyben rendezői ereje megmérettetett. A kitűnő díszlet Fehér Miklós, a kort szellemesen idéző, de az érzelmi fejlődést is kiemelő elegáns kosztümök Jánoskuti Márta munkáját dicsérik. Igazi, élményt nyújtó, fővárosi szezonban is érdeklődésre számottartó premier volt a Hajnalban - délben - este szek­szárdi bemutatója. Azok, akik a nézőtéren ültek, igy érezték. Csak az üresen maradt helyek figyelmeztettek rá, hogy ennek a városnak, ahová többnyire elkoptatott produkciókkal jönnek és több­nyire a vidéki színházak, nem alakult még ki igazán a premier­közönsége. _ DOMOKOS ESZTER Friderikusz Sándor könyve címének aktualitását nem lehet tagadni, bár a hi­vatalos jelöltek mintha kevésbé tolonga- nának e tisztség elnyeréséért, mint azok, akik a szellemes szerző magánpályáza­tára jelentkeztek. Köztük lapunk egyik.fiatal munkatársa Wessely Gábor, aki nyomban grafikonon is ábrázolta eddigi nem túl hosszú élete folyását. A jelentkezők ugyanis önéletraj­zot mellékeltek köztársasági elnöki ter­veik hitelességének (?) dokumentálásá­ra és ezek az önéletrajzok többnyire sokkal érdekesebbek, mint az elképzelé­sek. Az elképzelések zöme ugyanis megle­hetősen naiv, a közjogi alapműveltség hiányaira vall és arra, hogy előbb szere­tünk odamondogatni, mint gondolkodni. (Ezt az országot sok mindenről lehet „je­gyezni”, de nagy politikusokról legfeljebb csak a XIX. században.) Nagyon sokan kormányfői feladatok ellátását tűzik ki maguknak az állam első embereként és szinte egyikük sem nyilatkozik afelől, hogy a francia-, vagy finn típusú, nagy­hatalmú elnökséget kivánná-e, avagy csak utazgatni, csillogni szeretne. (E té­ren kivétel kollégánk.) A Reform című lapról, ahol Friderikusz pompás ötlete megjelent, megoszolhat­nak a vélemények, de az aligha vitatható, hogy a végeredmény közvélemény kuta­tás lett, egyáltalán nem akármilyen. Az utolsó 40 év letagadhatatlan hatása épp­úgy kiderül belőle, mint az ugyanezen esztendők iránt érzett ellenszenv, a m á s óhajtása. Az önjelölt pályázók között egyébként 10 nő is akad. A „valódi” elnökválasztás legnagyobb szenzációja alighanem az lenne, ha nő futna be elsőként. Akit per­sze először jelölni is kellene... (Ordas) Akar-e Ön köztársasági elnök lenni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents