Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

II. évfolyam, 38. szám

1989. október 14.

ládi feszültségek, viszálykodások sűrű szö- vevényű hínárját. Az öreg Tarr, ahogyan a szomszédok nevezik, most is tele van indulattal.

Dől belőle, árad a panasz, ha összefüggő lenne, amit mond, lajstromokat tenne ki, de nem az. Mindenki hibás valamiben, hogy ő egyedül maradt.

Pedig, ha nem porolt volna az egész világgal, a gyerekekkel, a szomszédokkal, Vilma nénivel, talán nem marad egyedül, talán nem ír panaszos leveleket, talán Vilma néninek akkor nem kellett volna úgy éreznie, hogy jobb, ha két bottal járó mozgáskorlátozott férjébe kapaszkodik, mintha segítségül hívják a neheztelő szomszédokat, hogy őt a szobából a konyhába vigyék, akkor nem esett volna el, akkor nem következett volna be mindkettőjük élétében határállomásként az öregkori combnyakcsonttörés, amivel most műtötték Pécsett...

... és akkor ez az ijesztően szomorú riport sem íródott volna.

... és a falvédő fölött a rengeteg családi fotó sem lenne puszta dekoráció.

*

Ifjabb Tarr Elek otthon van, amikor becsengetünk a Petőfi utca 13. szám alá. Nem engedi bekapcsolni a magnót. A TÁÉV-nál dolgozott, leszázalékolták, súlyos halláskárosodás és idegállapotának rosszabbodása miatt. Ö és a felesége ellátják idősebb Tarr Eleket - mondja.

Október 3-án reggel 9-kor esett el az édesanyja. Bejelentette a balesetet, de csak este 7-kor jött a mentő.

Megadja a pécsi négyszáz ágyas kórház baleseti osztályának a telefonszámát. Mondja: háromórányi telefonálásába került, míg megtudta, hol van Vilma néni.

Felhívom a pécsi kórházat.

Mondom, hogy újságíró vagyok, riportot közöltünk az idős párról, hátha sikerül gondjaik megoldásában segítenünk, hogy most visszatértünk a témára, szeretném tudni, hogy van a már megmütött betegük.- Minthogy ön nem hozzátartozó, nem adhatok telefonfelvilágositást, olyan betegsége van a néninek - válaszolja dr. Mester Sándor.- Azért, mert nem vagyok hozzátartozó?- Természetesen.

*

És most ott találom magam a légüres térben. Nem segíthetek: a riporter nem hozzátartozó.

A tanács hiába ad tanácsot.

Tarr Elekné Szilágyi Vilma két korábbi műtét, egy újabb szemműtét és egy legújabb ortopédiai műtét után a négyszáz ágyas pécsi kórházban, idős Tarr Elek ä szedres! házban tehetetlenségébe zárva vár a sorsra. Egyedül.

Pál apostol szavai jutnak az ember eszébe: „Ha szeretet nincs bennem, mit sem érék.”

D. E.

G. K.

*

Az első részben nem írtunk neveket. Pontos helyszínt sem közöltünk. Mégis: az otthonában tehetetlenül bezárt öreg házaspár három gyermeke közül kettő felkeresett bennünket.

Először Tarr József telefonált. Nem mondta meg a nevét. Követelte, hogy a pénteki lapszámban megjelent tízsoros előzetest vonjuk vissza. Arra kértem: ha elolvassa másnap a teljes oldalas riportot, telefonáljon újra. Nem hívott többé.

Utána Válóczi Aladárné keresett fel a szerkesztőségben. Vele tartott szülei szomszéd- asszonyának lánya is.

Tarr József azért tett szemrehányást, mert nem kerestük fel a szedresi tanácsot, mert nem beszéltünk az orvossal, a szomszédokkal, a gyerekekkel. Megmagyaráztam, hogy mindez szándékunkban állt, sőt áll, de akartunk némi cselekvési időt hagyni, hiszen nem az a célunk, hogy bárkit elítéljünk, hanem az, hogy az öregek helyzete megoldódjon.

Válóczi Aladárné sírt, elmondta, hogy édesanyja, Tarr Elekné Szilágyi Vilma néni,, elesett, aminek a két rákműtét és egy szemműtét után súlyos következményei lehetnek.

Ezek után ismét a helyszínre mentünk: Szedresre.

*

A Bezerédj utca 3. számú ház kapuja most sincs bezárva. A konyhában fülledt meleg, nyilván reggel begyújtottak. A konyha átrendezve: a konyhaasztal, székek, fásláda helyén most Elek bácsi ágya áll. Végében kis szekrénykén a televízió.

Az öregember az ágy szélén ül, görcsösen markolva két botját. Egy pillanatra sem válik meg tőlük, nem támasztja maga mellé, nem teszi le.

Vilma néni ágya üres. Csak a harmadik bot, az ő botja hever a kockás pokrócon. Az öregember sír.- Ezt már nem fogja kibírni... A két nehéz műtét után erre már nem lesz ereje. De ha ő nem bírja ki, nekem is végem.

Keressük Bakos Bélánét, a szociális gondozót. Szabadságon van. Keressük dr. Gombai Csongort, a körzeti orvost. Átképzésen van.

Skoda Ferenc vb-titkár ismeri az öregek gondját.- Ez évben volt, már nem tudom pontosan, mikor, hogy a bácsi írt nekünk egy levelet. Nem hivatalos, inkább csak olyan panaszkodó levél volt.

A lényege, hogy pár nap múlva vitték volna be a feleségét a kórházba, neki egyedül kellett volna maradnia otthon, és ahogy az újságban is megjelent, fél... ehhez kért segítséget. Meg a szomszédokkal is volt valamiféle ügye. Meglátogattam őket.

Arra próbáltam rávenni a bácsit, hogy mivel a Júlia-majorban élő fiában láttam legnagyobb hajlandóságot arra, hogy ebben az átmeneti időben ellássa, menjen el hozzá. De ő egyik gyermekéhez sem volt hajlandó menni, mindenáron azt várta el, hogy valamelyik gyermeke költözzön oda hozzá. Összehívtuk

Jó volna tudni, mi történt. Hogyan. Miért.

Kiderül, hogy a harmadik testvér, a leszázalékolt Tarr Elek és dolgozó felesége, akik Szedresen élnek, eljárnak az öreghez segíteni. Sőt: a Júliamajorban élő Józsi gyereke is. Hogy a szomszédból Takács Jánosné, de főleg Piroska lánya segít, vizet hord be, a szemközt lakó Acsádi Józsefné szintén. Mindezt az öregember mondja el. Azt is, hogy csak a lánya nem nyitotta rájuk két éve az ajtót, akit vejével együtt elkergetett a háztól. Ne boncolgassuk, hogy miért.

a gyerekeket beszélgetésre, kiderült, hogy mindenhol állatok vannak, azokat el kell látni, nem tudják egy-két hétre otthagyni az otthonukat.

Elmondásukból kiderült - nem tudom, mennyire igaz -, hogy eléggé szekánt a papa, és ezért nagyon nehéz kijönni vele. Megállapodtunk mindhármukkal, mivel kettő közülük itt van Szedresen, a harmadik közel, pár kilométernyire, hogy keresünk egy házi szociális gondozónőt a faluban, aki vigye oda az ebédet az idősek klubjából, másrészt végezzen el kisebb jellegű segítő munkákat. Hárman együtt vállalták az 1500 forint kiadást, amibe ez kerülne. A kolléganő talált is egy asszonyt, megbeszélte vele, de végül is az asszony meggondolta.

Akkor ők hárman itt azt mondták, hogy felváltva rendezik az öreg szülőket. Hogy amit lehet, megtesznek.

*

Nem, nem érzem értelmét bolygatni a csatérünk az ügyre, hogy két bottal nehezen járó riportalanyunk, Tarr Elek ennek a távnak bizonyos szakaszát ez alatt az idő alatt már megtette, és hogy a riport folytatása a fenti címet fogja viselni.

Ketten - bezárva címmel szeptember utolsó napján jelent meg a Tolnatájban ennek a riportnak az első része. Azt írtuk benne: „két bottal nem nagy a táv, amit a jövő irányában bárki is megtehet”. Akkor még nem sejtettük, amikor azt ígértük, hogy két hét múlva visszaEgyedül - bezárva