Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. október 14. Egy százéves választási pamflet: „Pártjaink és parlamentarismusunk a választások előtt”- Studio Cityben élek. Olvastam a Népújságot ezelőtt öt évvel, tíz évvel. Nem volt annyira nívós, mint most. I- Ön Los Angelesben él. Hol olvasta a Népújságot?- Szekszárdon, olyankor, amikor hazajöttem. Általában évente kétszer járok haza, a programomtól függő eltérő időpontokban. I- Mit talált meglepőnek a Népújságban?- Azt, hogy nívós. Tömör. Jó a külpolitikája is aránylag. Érdekes dolog, hogy az első oldalon megszűnt a tizenöt évvel ezelőttről általam jól ismert egy irányzatú vezércikk. Azt hiszem, ez az embereknek nem hiányzik. Ugyanakkor jónak tartom, hogy a lap fellép a hibák bemutatásáért és kiküszöböléséért. Például gyógyászatban, egészségügyben, külkereskedelemben, egyéb területeken. Szekszárdon születtem 1944-ben. Szekszárdi család vagyunk. Tősgyökeres szekszárdiak. Hát így olvasom a lapot. ■ - Mi volt az édesapja?- A pénzügyi hivatal vezetője. Itt jártam iskolába. De aztán elkerültem innen, Székesfehérváron érettségiztem. Utána a Szovjetunióban folytattam a tanulmányaimat. Visszakerültem Székesfehérvárra, elvégeztem a marxista esti egyetemet... önképzésképpen. Érdekeltek a marxi-lenini tézisek, gazdaságpolitika, szociálpolitika. Ráértem... vezető beosztásban dolgoztam Székesfehérváron. Egy központi autószerviznek voltam a vezetője. I- És hogyan lett „amerikás” szekszárdi?- Hetvennégyben nézeteltéréseim adódtak. De ezt most ne feszegessük. Én akkor úgy gondoltam, hogy elhagyom azr országot. És elhagytam. ■ - Hogyan?- Legálisan. Annyira megbízható ember voltam ebben az országban, hogy sokszor jártam Nyugaton. Mondhatnám azt is, hogy minden évben többször. Afrikától kezdve bejártam minden országot... Már akkor próbáltam a filmvonalon dolgozni. Iskolákat végeztem. De egyszerűen nem tudtam itt érvényesülni. Nem sikerült Pestre kerülnöm, nem volt hozzá megfelelő összeköttetésem. ■ - Hogyan került közel a filmhez?- Hobbiból fotóztam a Fejér megyei újságnak... Mikor kimentem, először Kölnben laktam, ott elvégeztem egy egyéves filmtovábbképző tanfolyamot. Már ott komolyan elkezdtem dolgozni. Három és fél évet éltem ott, majd elmentem New Yorkba, aztán megszakításokkal Los Angelesbe, a filmvilág központjába. Ott egy nagynevű barátom, az Oscar- díjas Vilmos Zsigmond segített, és azóta vele forgatok filmeket. ■ - Legutóbb mit?- Most fejeztük be a három és fél hónapos produkciónkat, Jack Nicholsonnal a Two Jacks című filmet. Rengeteg rockvi- deot forgatunk. Most megyek Indiába három és fél hónapra, azért repülök holnapután vissza, mert új filmet forgatunk, én mint kameraman, ő pedig mint producer plusz director of the photograph. Több kamerával dolgozunk, és ö nézi a képösszeállítást, szabja meg, hogy milyen szögben, honnan, milyen irányba forgassunk. A fókuszolást az asszisztensek végzik. Ezt csinálom most már tíz éve, megbecsült ember vagyok, jól élek. És hát... nagyon szép filmeket tudunk produkálni. Úgy néz ki, hogy jövő nyár végén lesz egy forgatásunk Budapest és környékén. Én már megkaptam a szerződést. A forgatókönyvet még nem olvastam, történelmi film készül, ennyit tudok, de a szerződést már alá kellett írni... I - Mit jelent önnek Los Angeles?- Los Angeles nem csak nekem, másnak is a művészvilág felemelkedési kifutópályáját és ugyanakkor temetőjét jelenti. I- Gondolom, a két véglet közt van maga az élet, ami rengeteg strapával járhat. Ez egy nagyon intenzív életforma?- Legalábbis nagyon fárasztó. Tizennégy órákat dolgozunk. A műtermi felvételeket sokszor már reggel négykor kezdjük forgatni és még éjfélkor is csináljuk. Annyira meg vannak szabva a költségvetések, azok a 25 millió dollárok, 50 millió dollárok, és olyan precízen kikötik, hogy három és fél hónap alatt el kell készülnünk, mert már el van adva, már kifizették a filmeket, hogy nekünk dolgoznunk, produkálnunk kell bármi áron. Jót kell létrehoznunk minőségileg, művészileg. A Two Jacks is díjazásra van felterjesztve például. Ez nem Oscar, ez akadémiai díj. Legjobb rendező, legjobb producer, legjobb operatőr és a legjobb technikai megoldások kaphatják meg. Jelölve vagyunk, reméljük, hogy valamelyik helyezést el fogjuk tudni érni. Ez fontos nekünk. Anyagi meghatározottságot is jelent. Én már nem megyek el Indiába mondjuk ötezer dollárért, meg kell kapnom a negyvenezret. Másképp nem tudok aláírni egy három hónapos szerződést. Az összeget befolyásolja, hogy ki milyen díjakat nyert, milyen technikai képességekkel rendelkezik. ■ - Hol lakik?- Studio Cityben, mert ott vannak a stúdiók. Közel kell laknunk, hogy minél többet tudjunk dolgozni. I- Milyen a jellege Studio Citynek? Vannak nagy életszínvonalbeli eltér- sek az ott élők között?- Igen. Los Angeles első kiemelt városrésze természetesen Beverly Hills, a második Studio City. I - Milyen világ az?- Itt filmrendezők, producerek, filmszínészek laknak, kameramanek, technikusok, a filmből élő emberek zöme. Studio City körülbelül akkora területen fekszik, mint Szekszárd. Nagy és kis stúdiók helyezkednek itt el. A filmszakma „nyitott” olyan értelemben, hogy nem időhöz kötött, bármennyi időt fölemészthet, ezért kell a stúdiók köré tömörülniük a szakembereknek. Három éven át mindennap olyan távolságot jártam be a lakásomtól a munkahelyemig, mintha Szekszárdról fölmenterrTvolna Budapestre és visszajöttem volna. I- Úgy gondolom, hogy a munka befejeztével, a fáradtságnak azon a fokán még kockázatos is vezetni. Nem így van?- De igen. Csakhogy sajnos akkora a konkurencia, hogy az ember világosan érzi: a háta mögött több százan állnak, akik szintén be szeretnének kerülni a filmszakmába. Ha az ember nem tud produkálni, vagy késik, nem jelenik meg időben, akkor át kell adnia a helyét. Elveszti az állását. Az állását és a nevét. Mert sok ugyanolyan képességű ember várakozik. I- Studio Cityben mi praktikusabb: lakást venni, vagy bérelni?- Az elterjedt megoldás általában az, hogy luxuslakásokat bériünk. Én azért nem vásároltam eddig lakást, mert haza szeretnék jönni. Egyre többet szeretnék itthon lenni. Egyre jobban vágyódom haza. Nem fektetem be a megspórolt pénzemet Los Angelesben, ahol egy kis lakás értéke 300-400 ezer dollárnál kezdődik. Ezen a környéken ilyen csillagászati árak vannak... Ha ott akarnék élni, bizonyára megérné, de én szeretnék visz- szatérni Szekszárdra. I- Hogyha visszatér Szekszárdra, mi lesz a filmezéssel? Vagy úgy érzi, hogy a világ bármely pontján lehet filmezni színvonalasan?- Negyvenöt évesen úgy érzem, még nem vagyok elfáradt ember. De az elmúlt tizenöt évben nagyon sokat dolgoztam. Éjt nappallá téve strapáltam magam azért, hogy egy kényelmes jövőt biztosítsak a feleségemnek és magamnak. A feleségemet itt ismertem meg, mikor egyszer hazajöttem szabadságra, megszerettem és magam mellé vettem, és ő nagyon sokat segített és segít a munkámban. Ö nem „dolgozik”, ő nekem segít. Hogy nekem minden kényelmem biztosítva legyen. Hogy én tudjak alkotni. Nem is találhattam volna nála jobbat. Nagyon happy és boldog vagyok vele. Művészeti érdeklődése is hasonló az enyémhez.- Ezek szerint ő ugyanazt az életformát éli, ugyanazon a hullámhosz- szon. És ha anyagilag úgy állnak, hogy az ön keresetére alapozhatnak, akkor ez egy ideális életforma. Az itteni hajszában mindenki külön hajt. És az önfeláldozó művészfeleségek, bármennyire is önfeláldozóak, nem hiszem, hogy itt meg tudnának élni... Itt annyi nem biztos, hog elég egy családnak, amennyit egy művész tud keresni.- Én megfigyeltem itt nagyon sok családot. Itt nincs összhang. Itt nincs összedolgozás. Férj-feleség nem tud összehangolódni. Keresem, hogy miért, de nem tudom megérteni. Az embereknek, úgy hiszem, túl gyorsan jött ez a szabadság. Nem ismerik az értelmét. Nem tudnak benne élni. Talán a jövő nemzedék fog tudni már élni vele. Hiszen ez nem más, mint az emberi jogok biztosítása, amit most látok kifejleni. Ez annyira fejlődik ebben az országban, hogy elméletileg itt már ugyanaz van, mint az Egyesült Államokban. Ugyanúgy élhetnének már itt is, de nem tudnak élni a lehetőséggel. ■ - A gyakorlat hiányzik?- Igen.- Amerikában mit jelent ez a lehetőség? És egyáltalán hogyan használják ki? Egy ilyen nagyon strapás, időigényes pályán hol van arra idejük, hogy emberként szabadnak érezzék magukat?- Mi Amerikában az emberi jogokat nem használjuk, vagy használjuk ki túlzottan. Mi a szabadidőnket pihenéssel töltjük. Érti? Én a szabadidőmben pihenek. Napozok, úszók, lovagolok, pihenéssel töltöm a szabadidőmet. Van úgy, hogy hétfőtől kezdve egész héten, vasárnap is forgatok. Tehát az az egy nap, vagy két nap szabadidő teljes pihenésre kell. Esetleg csinálok egy-két felvételt a családról, a tájról, vagy elmegyünk síelni a feleségemmmel, mert nyáron is lehet nálunk síelni... Sierra Névadóban. Teljesen mindegy. Látom az embereket Szekszárdon: befejezik a'munkát, rohannak a szőlőbe, kapálnak, idegesek... Í- Fáradtak, és bizonytalannak érzik a jövőt.- Igen. Életuntak az emberek. Én tudok nevetni. Tudok élni. Tudok mosolyogni. És tudok a többi emberre figyelni. A velem egy idős, itt élő emberek megöregedtek. Nem adnak magukra. Elhíztak. Nem sportolnak. I- A gondolkodásmódjukban is érzi, hogy hamarább megöregedtek, mint kellett volna?- Igen. Pedig épp most jöttek itt rá, hogy az emberi jogokat nem lehet megsérteni. Hogy ebben a világban mindenki ott él, ahol akar. Mindenki ott próbálja meg az életét összekovácsolni, ahol tudja. En ott szeretném folytatni, ahol születtem. Több mint száz éve, 1884-ben nyomatta ki Zilahy Sámuel a Pesti Könyvnyomda részvénytársaságnál „Since- rus” szerzői álnévvel a fenti című 77 oldalas vitairatot, mely kormánypárti megközelítésből értékeli a tisztújítás előtti viszonyokat. A megsárgult papírkötésű füzet a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudomány- egyetem Könyvtárában (Pécsi EGyetemi Könyvtár) regisztrált. Két másik pecsétje is érdekes: Latinovics Illés Könyvtára, Horthy Istvánné Latinovits Margit adománya. A műfajnak megfelelő világos szerkesztéstagolás első egysége a „Választási jelszavak” fejezet egy helyzetelemzés. Áttekinti az 1867 utáni alkotmányos korszak öt választási periódusát: „Minden eszme, minden törekvés, minden harcz tehát a közjogi kérdésre összpontosult.” Felsorakoztatja a király és a Deák-párt ellenében a kiegyezés ellenzőit. „A kiegyezés védelme azon palást volt, mely elfedett mindent... Mikor a nemzet másodszor is megszavazta a kiegyezést, akkor a puszta defensivából a gyakorlati állam és társadalomszervező politikába kellett volna átmenni... Lónyay azonban tanácstalan volt.” (Gróf Lónyay Menyhért 1871. november 14.-1872. december 4- ig gr. Andrássy Gyula után miniszterelnök, bukása Sincerus szerint törvény- szerű volt ezért.) „Magyarország nem a modern parlamentáris állam költségeinek, hanem a rosz(!) pénzügyi rendszer elviselésére bizonyult képtelennek.” Mily aktuális kérdésfelvetések! Megoldást az 1875-ös fúzió hozott, mely S. szerint erős öntudatos nemzeti politikát, pénzügyi reorganizációt, óvatos de folytonos haladást - a középosztály, a nemzeti hatalom forrásának támogatásával - teremtett a Tisza Kálmán-éra. „Ez a jelszó, ez az alapgondolat még ma is a fő; mert a nagy nemzeti munka még nincs befejezve. De a küszöbön álló választásoknál mégis háttérbe vonul úgy ez a jelszó, mint ez az alapgondolat. Azon az úton, melyen szép haladást tettünk előre, megállt a nemzet; sőt a közénk tört rontó elemek vissza akarják lökni. A nemzeti czél elhomályosodott. Más jelszavak sivítanak, keserű gúnyt szórva nemzeti traditióink- ra. Alkotmányos éránknak az eszmék dolgában legszomorúbb korszaka következett ránk. A setét, szürke ég vigasztalanul borul fölénk. Nem aranyozza be azt a nemzeti remények hajnalfénye. Nem delel azon a nemzeti erő öntudatának napja. A mi a távolban veresük, az a felgyújtott szenvedélyek tüzének viszfénye. Talán nemzeti katastrófák előjele. A nemzet egy része elfeledkezett tradi- tióiról. A szent hagyományok fényére homály borult. A magyar nemzet helyét elfoglalták a társadalmi osztályok. A nagy nemzeti érdekekét az osztályérdekek. A nemzeti eszméét, melyre fényesen reflektálta előre vetett sugarait a szebb jövő, egy átkot szóró komor szellem. Nem lehet egyelőre szó a nagy nemzeti munka rögtönös folytatásáról, csak az undorító akadályok elhárításáról. Nem a magyar nemzet régi eszményeinek diadaláról, hanem arról, hogy kimentsük a nemzetet a piszkos sárból. Nem kereshetünk dicsőséget, a mig szabadulnunk kell a gyalázattól. Nem tűzhetjük ki addig újra a magas nemzeti czélokat, mig lehúznak bennünket a ránk kötött nehéz kölönczök és szárnyalásunkban gátolnak a ránk nehezülő ballasztok. A mig mély gyászba burkolózik, nem ragyoghat ismét a nemzeti genius. A munkát újra kell kezdeni, előbb meg kell teremteni ismét a magyar nemzetet, össze kell alkotni darabjaiból, melyekre széttörték, részeiből, melyekre a retrog- rád eszmék választóvize szétbontotta: csak azután lehet ismét beállítani a munkába. Nagy hagyományainkat előbb meg kell tisztogatni a rájuk ragadt szennytől, s csak azután lehet azokat isméfczég gyanánt kitűzni. Előbb meg kell szilárdítani a közép- osztály fenyegetett uralmát, meg kell értetni a középosztálylyal hivatását, s ez osztály által kell regenerálni a nemzetet és csak azután lehet újra előre hatolni a tört utón. Előbb restaurálni kell az eszméket, s csak azután lehet restaurálni a nemzeti czélokat. A küszöbön álló választások jelszava tehát: harcz egyfelől az eszmei, erkölcsi és anyagi anarchia; harcz másfelől a retrograd irány ellen. Harcz minden ellen, a mi a magyar nemzet egységét megbontotta, természetes fejlődésének irányából kilökte; a mi megtámadta a nemzet múltját, hagyományait s ledöntötte a magas czélokat. Harcz azon irány ellen, mely az osztályérdekeket írja zászlójára a nemzeti érdekek helyett. Harcz azon törekvés ellen, mely a nemzetalkotó és fentartó nagy középosztály uralmát meg akarja dönteni. Irtó háború pedig a rend és társadalmi béke minden ellensége, a köznyugalom minden megzavarója ellen." A kritikus helyzetben egyetlen megoldást az erős és határozott kormányzat jelentheti, mert különben Magyarország szétmálik: :...„A magyar nemzetet a szabadság tette egygyé, csak a szabadság tarthatja meg egynek, s a magyar nemzet csak úgy aratott sikereket, ha belsőleg teljesen össze van forva...” - Vonja le a tanulságokat. Legjobb védelem a támadás, ezután ötven oldalon keresztül veszi bonckés alá az ellenzéket és annak „nagy férfiait” és felteszi a kérdést: Kik egyáltalán a „conservativok"? Megsemmisítő bírálat alá veszi a közjogi ellenzéket. Szerinte az a tragédiájuk, hogy a „közjogi kérdések nerrftzgatják a nemzetet.” Amint megszilárdul és fejlődik a magyar állam a dualizmus kereteiben a függetlenségi törekvések beilleszkednek a tényleges viszonyok közé. Angol és francia példákra hivatkozik: „Minél tovább uralkodik egy kormány, annál könnyebb hatalmas ellenzéket szervezni.” - Fogalmazza meg az arany- szabályt. Nem Tisza Kálmán a nagyszerű, hanem az ellenzék vezetői kisszerűek. „Képességekben nincs hiány... De az op- pozíciónak csak szónokai vannak, állam- férfiai nincsenek. Ha csak beszélni kell, úgy Szilágyi Dezső, mint Apponyi (Albert) elemében vannak. Politikát csinálni azonban egyik sem tud, párt alakítására és vezetésére egyik sem képes.” Kivesé- zi az ellenzék vezetőit: Nincs eszme melynek követői lennének, programjuk eklektikus, sok áramlat integrációja nehézkes. Kifejti, hogy az angol kozzervatív párt „liberális” a parlamenti váltógazdálkodásban. A magyarországi konzervatívok pártja a „47-es" alapokra helyezkedve elvesztette létjogosultságát. Szükségtelen létük más miatt is: „Magyarországon a liberalismus a lassú, óvatosan haladó irány. Mihelyt a liberalismus nem lesz oly óvatos, mint jelenleg, vagy mihelyt támad parlamentünkben hatalmas kormányképes párt, melynek liberalismusa radika- lismusba olvad át: azonnal szükséges lesz ellensúly gyanánt, conservativiz- musra. A politikai dynamika szükségkép létre fogja hozni.” Az utolsó részben nyílt agitációt folytat a szabadelvűség a Szabadelvű Párt mellett, jelszavakba tömöriti-fogalmazza a választási hadjárat igényeihez igazodva. Tanulságos ez a kulturált politizálás, mely nem mentes egészséges nacionalizmustól és a gentry-középosztály érdekeit képviseli, de úgy, hogy mégis nép- ben-nemzetben gondolkodik. Kitűnően használja eszközeit, irónia, gúny, példázatok, párhuzamok, analízis, szintézis alkalmazása, egyszóval ügyesen politizál. De ki rejlik a Sincerus - őszinte, bizalmas, jó barát név alatt? Száznegyven éve 1849. augusztus 26-án született Istensegítsen, Bukovinában az a László Mihály, aki tanulmányait Magyarországon végezte. Esztergomban gimnáziumban járt, jogot és filozófiát Budapesten és Bécs- ben hallgatott és bölcsészdoktori címet is szerzett. Tanár, több lapnak munkatársa. Huszonhat évesen kormánykiküldött Bukovinában. Könyvet írt „Keleti Testvéreink” címen, ennek hatására 5000 bukovinai székelyt telepítenek az Al-Dunához. A Petőfi Társaság tagja, 1887-ben Oláhfalu városa (Udvarhely megye) egyhangúlag választotta meg szabadelvű párti programmal. 1892-ben Székely-Udvarhely város mandátumát nyerte el. S nem zavarta az sem, hogy ugyancsak Székely-Udvarhely képviselője ellenzéki nemzeti párti programmal. A parlamentben az összeférhetetlenségi és valutabizottság tagja volt. SZŐTS ZOLTÁN Eördögh Attila és Domokos Eszter Studio Cityről, Szekszárdról és a felgyorsult életről ^ Cg
