Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-09 / 213. szám
6 - TOLNATÁJ 1989. szeptember 9. Drescher J. Attila Önmérséklés VÁRNI mindig csak VÁRNI várni a holnapot Tanuld meg azt becsülni mit a TEGNAP adott Ifjú asztrológusoknak Nyer a hatos most elkapom színem a kék régtől tudom s hogy kéklik ránk nem-földi béke küzdöttem már: küzdjetek érte írtam ködös csillag hegyére jártam más bolygón az megérte Szerencsénkre MA NAGY A BÉKE marad nekem s jut nektek is Utunk ifjabbak merre visz? Önfelszámolás Harminckét tavaszod sikoltott zokogott Őt nem! őt nem - ő kell még De rég is volt az a nemrég Fények 1. Hamvad kihuny az álom és te nem gyújtod fel! Nem éget meg a lángom - pillangóm hogy leszel? Fények 2. Durván ha beléd marnék sértőn bús-szilajul csókolva tépve tested attól vajon kigyúl a láng mint messzi fárosz hogy ím betelt szíved befogad boldog vándort ki tiéd lett tied? Te háromszor csöngess!- monológ Megkinoztál tegnap. Tudod? Azt hittem nem bírom ki. Hogy lehetsz ilyen? Önző vagy! Ha kellek neked, akkor napjában háromszor felhívsz, máskor két-három napra elfelejtesz. Nem tudlak most elhagyni! Ne nézz rám így! Kérlek! Mondd, hogy aggódtál egy kicsit! Ha Józsi nem visz el a városból, nem tudom mi lett volna velem. Képzeld majdnem hírbe hoztam szegényt. Annyit tudtam csak mondani, mikor telefonáltam neki, Évától kérdezze hol vagyok. Éva azt hitte, hogy ő az, aki miatt a lakáskulcsot kérem. Jót nevettem magamban a végén. Itt a szomszéd szobában Éva teljes harckészültséget csinált. Kikészített lepedőket, törülközőket. Mondtam neki kár volt stra- pálnia magát, mert te egy őrült vagy. El- játszod a jellemhőst. Te engem ne próbálj megóvni semmilyen csalódástól! Tudom, hogy milyen dög vagy. Az igazi arcod nem ismerem ugyan, de nagyon jó veled. Értsd meg. Meddig kérleljelek? Mit vársz tőlem? Ha tudnád, hogyan élek és mit jelentesz nekem, nem csinálnád ezt. Hat éve legalább, hogy nem voltam... most érzem melletted, vannak női vágyak! Ne! Most ne kezdj nekem a jóságról prédikálni. Azt mondják, jó a férjem, mert ha kell takarít, tisztára mossa mind a két kocsinkat. Nem érdekel! Magam is megteszem. Szeretem a tisztságot, csak éppen elvégzi helyettem a bejárónő. Inkább fizetek az ablakpucolásért ötszáz forintot, mert sajnálom rá az időt. Nem rakok el befőttet sem és nem készítek süteményeket. Majd egyszer talán a fiam kedvéért. Ö a mindenem! Jobb, ha tudod, téged is letagadnálak miatta, érte. A férjem ugyanis megölne, ha megtudná, hogy végre igaza van! Őrülten féltékeny. Gyilkolni tudna, máskor aztán hízeleg és virágot hoz. Tudnád, milyen botrányosan viselkedett, amikor meglátott bennünket a ház előtt! Hihetetlen. Bármit mondtam neki, hogy ott futottunk csak össze és bárki más is éppen úgy jöhetett volna. Teljesen elborult az elméje. Kérlek álljunk fel! Olyan jó hozzád bújni. Tudod milyen érdekes, hogy utálom, ha a férjem a nyakamba szuszog és most alig várom lélegzetedet... Óh!... Te! Lehet, hogy csak az izgat benned, hogy nem kaplak meg könnyen! Hálásnak kellene lennem, hogy tegnap nem vittél ágyba? Mindig a nők választanak, csak éppen eljátsszuk, hogy rajtatok, férfiakon múlik. így gondoltam én is. Csak éppen nem így történt. Furcsa ember vagy. Azt mondták rólam, elkényeztettek mert mindent megkaptam. Azt persze senki nem nézte, hogy mindenért nagyon meg kellett küzdenem. A jól menő irodámért és most érted is! Te dög! Most nem tudlak elengedni. Kérlek addig maradj velem, amig ebből a rohadt helyzetből kikerülök amiben élek. Nem fogok a nyakadra akaszkodni, ezt megígérem! Nem borítom föl az életedet, de most ne kezdj a feleségedről beszélni, mert nem érdekel. Tudom, hogy jó asszony, szép asszony, kitűnő anya. Most mégis itt vagy mellettem. Ne szólj egy szót se! Jaj! Te! Kiszorítod belőlem a levegőt! Jaj, de jó! Mióta nem éreztem, hogy nő vagyok! Maradj még így! Hány éjszakát vártam félelemmel, hogy elkerüljem férjem közeledését. Este nekiálltam varrni. Örültem, amikor korán lefeküdt. Kitaláltam számtalan trükköt, hogy ezért, vagy azért ne érhessen hozzám. Lassan, lassan elhalt bennem az érzékiség. Büszke voltam. Most feladtam, megtörtem. Nem bírom tovább. Képzeld pontosan emlékszem arra a kilenc évvel ezelőtti pillanatra, amikor megszólítottál a társaságban, hogy valahonnan ismerjük egymást. Mennyire utáltalak akkor, hogy milyen tolakodó, rámenős vagy. Gyorsan el is tűntél. El sem hiszed mennyire pontosan látom magam előtt azt a jelenetet. Nem borotválkoztál meg! Mondd, hogy aggódtál tegnap egy kicsit! Bár úgy is tudom! Azt is, hogy szándékosan hallgatsz el előlem dolgokat, csak azért, hogy ne örüljek. Tudom ezért nem bókolsz, udvarolsz. Undok dög vagy. Látlak még mielőtt elutazunk? Nem, a munkahelyedre nem megyek. Ott zavar minden és mindenki. Nem tudok egy szót se szólni olyankor. Ide gyere majd! Jó? Várj csak, Éva a gelkást hívta, mert rossz a tévéje. Én előbb itt leszek már, legföljebb nem engedem be a szerelőt. Te háromszor csöngess! DECSI KISS JÁNOS Magyar fotográfia ’89- Kiállítás a Műcsarnokban Se szeri, se száma mostanában a fotóművészeti kiállításoknak. Igaz, az idén van a fényképezés felfedezésének 150. évfordulója. E jeles eseményen kívül hazánkban az is indokolja a múzeumoknak e műfaj iránti nyitottságát, hogy Magyarországon - bár a Munkásmozgalmi Múzeumban őrzik a Nemzeti Történeti Fotótár gyűjteményét nincs önálló fotómúzeum. Ezért adott helyet immár másodízben a Műcsarnok az országos fotópályázat legjobb képeinek, amelyeket Magyar Fotográfia ’89 címmel állítottak ki. A pályázatot biennálé rendszerben, kétévenként hirdetik meg. Részt vehetnek rajta hivatásos és amatőr fényképészek tartalmi, formai megkötöttségek nélkül, két évnél nem régebbi felvételeikkel. Nagy érdeklődés kisérte ezúttal is a pályázatot. A zsűri 228 alkotó kétezer felvételéből válogatta ki a kiállításra 81 művész 293 fotóját. S ugyanez a zsűri 28 díjat is odaítélt. Az Ofotért fődíját, az „Arany kamerát” Urbán Tamás börtön- és Erdély-sorozatával nyerte el. Változatos témák, változatos megfogalmazásban - ez lehetne a summázata a háj;om teremben sorakozó látványnak. Ezúttal nem az alkotók szuverenitása, inkább a látásmód közössége, a megfogalmazás egysége dominál. Témák szerint sorolta egymás mellé a fotókat a rendező, Baranyi Judit. Vannak itt úti- és városképek, természetábrázolások, tájképek, állatfotók, aktok, portrék, reklámképek, kísérleti munkák, politikai és szociofotók. Tóth József a legjelesebb magyar fényképészek portréiból állított össze tablót. A versenyen kívül kiállító Hemző Károly fotói és az ugyancsak versenyen kívüli Rév Miklós politikai portréalbuma igazi különlegesség. Tartalmilag, technikailag igen széles a paletta. A tájábrázolásban, a portréban sokan „elmennek” a festőiség felé. Mások a reklám- vagy szo- ciofotóban a trükköktől sem idegenkednek. Újfajta látásmódról tanúskodnaka politikai fotók (március 15-e eseményei, parlamenti jelenetek, közéleti emberek képei). Természetesen ez a kiállítás nem ad, nem adhat teljes képet a magyarországi fotóéletről, a magyar fotó színvonaláról. Érdekes látásmódú, technikailag is jó színvonalú felvételeket láthat a néző az országos fotópályázat műcsarnokbeli kiállításán. (kádár) Soós Lajos: Az utolsó út A fődíjas Urbán Tamás egyik képe: A rácson túl Juhos László illusztrációja
