Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9. TOLNATÁJ - 7 Portré Grafikus és filmrendező Szilágyi V. Zoltán animációs filmrendező, a Pannónia Filmvállalat kecskeméti műtermének meghatározó egyénisége alig két esztendeje települt át Romániából Magyarországra. Szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte el a képzőművészeti középiskolát, diplomáját 1976-ban szerezte Kolozsvárott, a képzőművészeti főiskola grafikai szakán. 1976-tól 1985-ig Bukarestben az Animafilm rajzfilmstúdió munkatársa. E közel tíz esztendő alatt írt s rendezett három rajzfilmet: 1980-ban készült a Gordiuszi csomó, 1982-ben az Aréna, 1983-ban pedig a Monológ cimű alkotása, melyek a legkiemelkedőbb szakmai minősítések mellett megkapták a legrangosabb külföldi fesztiválok - Oberhausen, Chicago, Bilbao, Zágráb, Szófia - elismeréseit is. Képgrafikáival, metszeteivel, egyedi rajzaival a főiskola befejezése óta szerepelt minden országos tárlaton, és díjazottja volt több jelentős külföldi kiállításnak. Egyedi grafikákkal a salgótarjáni grafikai bienná- lén mutatkozott be. Az eltelt esztendők - munkákban legalábbis - meglehetősen eseménydúsak voltak a fiatal alkotó számára. Megérkezése után hamarosan hozzálátott egyedi filmje előkészitéséhez. Az Origó című produkció nem kis részben kötődik korábbi alkotásaihoz, melyeknek tartalma emberi, társadalmi elkötelezettségekről árulkodik, torz jelenségeket, magatartásmintákat ir le sok mozgással, új kódokban is szívesen fogalmazó vizualitással. Találkozásunkkor arról kérdeztem a grafikus felkészültségét filmjeiben látványosan kamatoztató animációs alkotót, pontosan mi is az Origó témája?- Az egyén és a közösség teljesítményének értékelhetőségét, az objektiv értékelés szükségességét igyekszik filmem körüljárni. Ehhez ürügyként az ember képességeit, erejét próbára tevő tevékenységet, a magasugrást választottam. Több szempontból szeretném bemutatni, mennyire köny- nyen átértékelhető az eredmény, s menynyire viszonylagos a teljesítmény. Olyan nézőpontok tárulnak fel, melyeket a mindennapi élet - közmegegyezéses láthatóságával - eltakar a szemünk elől. A magasugrás vetületekben való bemutatásával nem a teljesítményt akarom leértékelni, hanem a gondolkodást igyekszem a sztereotípiáktól megszabadítani. Hossza két, két és fél perc, és minden stádiumát magam rajzolom.- Tudomásom szerint a múlt nyár végén tervezett határidőt módosítani kellett, a befejezés előtt félbe kellett szakítani a munkát egy más feladat miatt.- Június elején az animációs szemle elnökeként Magyarországon járt John Halas, és megbízta a stúdiót a Biblia című produkció egy részének elkészítésével. December elején adtuk át személyesen a megrendelőnek Londonban.- A munka nagy része Horváth Mária társrendezőre és önre hárult Milyen tapasztalatokat, speciális nehézségeket jelent egy efféle megrendelés teljesítése?- A mostanihoz hasonló egy-egy megbízás a munka hatékony megszervezését illetően akár iskolafeladatnak is tekinthető. Előre megírt zenére, pontosan, filmkockára megállapított hosszra kellett megtervezni a tizenkét percnyi anyagot. Mindez a mi inkább a kézművességhez, mint az iparhoz közelebb álló gyártási technológiánk számára szakmai szempontból mindenképpen tanulságos lecke volt.- A rajzasztalon jelenleg különféle tetoválásokról készített fotók is sorakoznak.- A Pannónia a közelmúltban hirdetett meg egy pályázatot egyperces filmekre. Elfogadták egy forgatókönyvemet, és a napokban adtam át a rövid kis produkciót, mely különleges kísérleti, technikai problémákat érint - részben azzal, hogy a rajzok egy élő ember bőrére kerültek. A tetoválás nem periférikus jelenségként volt számomra érdekes, elsősorban a rajzok kifejezőkészsége, jelentéshordozó lehetőségei vonzottak.- Animációs pályafutása közismertebb, mint grafikai munkássága, mellyel pedig a műfaj rangos külföldi kiállításain, több alkalommal is, jelentős szakmai elismerést szerzett. Hogyan jellemezné saját rajzait?- Miért így rajzolok? Erre van egy nagyon egyszerű válaszom. Soha nem lévén saját műtermem, mindig abban a szobában kellett rajzolnom, ahol éltünk. Végül is egy rajztáblára kitűzött papír kis felületén kellett - aránylag tisztán, egyszerű eszközökkel - megvalósítanom valamennyi elképzelésemet. A gyakorlati meghatározottság mellett a másik ok talán az, hogy számomra mindig összetett jelentéssel bírtak a legkisebb részletek is. Én azt hiszem, az ábrázolásnak ez a konkrét, hiperrealista pontossággal leképezett elemekből építkező formája csak látszólag könnyíti meg a befogadást. Ezzel együtt persze szolgálhat kéznyújtásként is annak, aki először találkozik ezekkel a rajzokkal. KÁROLYI JÚLIA Szentmihályi Szabó Péter: Nekik már mindegy Nekik már mindegy, akik nehezen nyelve legyűrték a kínzó hazugságokat. Nekik már mindegy, akik sápadtan álltak a szolgák tapsviharában. Nekik már mindegy. Nem maradt utánuk semmi, csak jeltelen, gazos sír. Életük annyi, mint amennyi humusz marad utánuk. Lidérces láng lobog sírjuk felett: ám a szolgák mauzóleumán roskadoznak a kirendelt koszorúk. Nekik már mindegy: nekünk még nem egészen. Sűrűsödik a végtelen a pillanatot hozza rám perceken múlik centiken átüt az anyag a ruhán méregetem mennyi a hány hogyan adjam föl hogyha nem de amit nyerek logikán elvesztem a képzeleten Érem óién nálé Sopronban művét, így minden alkalommal két kiállítás látható, a nagydíjasé és az új termést bemutató kollektív tárlat. Most a VI. Érembiennálé nagydíjasának, Kiss Györgynek van kamarakiállítása. A 120 érmet felsorakoztató bemutató másfél évtized terméséből válogat, s a grafikusnak, festőnek, szobrásznak is jelentős művész sokoldalúságáról tanúskodik. A hagyományos portrékat, enteriőröket és természeti tárgyakat ábrázoló érmeinek erősségét plasztikus megmunkálásuk adja. Négyszáznál is több érem látható szeptember 11 Fekete Géza: Jereván Mindössze tizenkét éve lett Sopron az érem művészet fővárosa. 1977 óta ad helyet a város e szobrászati kisműfaj hazai képviselőinek a bemutatkozásra. Bár a rendezvény a VII. Országos Érembiennálé címet viseli, a szervezők nem ragaszkodtak szorosan az érem műfaji megkötöttségeihez, csupán a művészi értéket tartották a válogatás feltételének, így aztán a hagyományos, klasszikus érmeken kívül a műfaj határait feszegető alkotások, kísérleti művek is jelen vannak. A biennálé rendje szerint minden magyar szobrász tíz, öt évnél nem régebbi munkájával jelentkezhet, s a zsűri ezekből válogat a kiállításra, és ítéli oda a biennálé nagydíját, és a különböző társadalmi szervek, intézmények díjait. A nagydíj azzal a lehetőséggel is jár, hogy a nyertes a következő biennálén kamarakiállításon mutathatja be életKiss Nagy András: Az idő ablakai Győrfi Sándor: Arany János Kátai József: Szamarkand ig a VII. Országos Érembien- nálén, a soproni Orsolya téri lábasházban. A nagydíjas Gáti Gábor bronzérmei kvalitásosak, témaválasztásukban hagyományosak, ám kidolgozottságukkal újszerűek. A népes kiállítói gárda köréből figyelemre méltó a korábbi nagydíjas Tornay Endre András kollekciója. Az Erdélyből áttelepült, Kőszegen élő művész érmeiben is nagyméretű fa-és fémplasztikáival rokon hangot üt meg. A hagyományos éremművészetet képviselő Csúcs Ferenc nemes Vonalú önarcképe, Meszes Tóth Gyula történelmi témájú plakettje, Muzsnay Ákos klasszikus megfogalmazású éremsorozata méltán aratott sikert. Gábor Éva kilép a hagyományos keretekből, és tulajdonképpen miniplasztikákat állít ki. Ahogy a formát feszegeti az éremcsinálás művészete, úgy jelennek meg a bronz mellett új, eddig nem használt anyagok - a homokkő, a márvány, a kerámia, és a krómacél (Horváth László munkái). Friss szellem, új hangok, új gondolatok uralják a soproni kiállítást, képet adva a magyar éremművészet magas színvonaláról. kádár Márta Berták László: A jövő oldalán a szárny egy halálom egy életem a jövő oldalán a szárny ha mozdulok az a jelen ha elvétem az az irány s távolodok magam után mintha tudnám hogy mi legyen.
