Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-08 / 212. szám

2 KÉPÚJSÁG 1989. szeptember 8. Pozsgay Imrét Kecskeméten megválasztották küldöttnek A Duna elterelése nem tárgyalási alap Tegnap arról érkezett hír, hogy Pozs­gay Imrét kongresszusi küldöttnek vá­lasztották csütörtökön Kecskeméten. A küldöttválasztó elektorok rendkívüli ülé­sen, heves vita után döntöttek így. Első­sorban nem Pozsgay Imre személyéről vitáztak, hanem arról, hogy a megyei pártbizottság testületé a városi keret ter­hére választott meg két küldöttet. Az érin­tettek - Gaborják József megyei tanács­A Minisztertanács csütörtöki ülésén a külügy- és a belügyminiszter tájékoztatá­sa alapján áttekintette a Magyarorszá­gon tartózkodó, és az NSZK-ba áttele­pülni szándékozó NDK állampolgárok ügyét. A kormány a beszámolót jóváha­gyólag tudomásul vette. A Minisztertanács tárgyalt az állami va­gyonalapról szóló jogszabályokról, és a privatizációval kapcsolatos feladatokról. Az MSZMP dombóvári reformköre szerdán este alapszervezetté alakult. Az alapszervezet feladatának tartja, hogy le­hetőséget teremtsen az egész város éle­tét érintő politikai és olyan szakértői tevé­kenységre, amelyek témakörei a gazda­ság és gazdálkodás, az oktatás, a szo­ciális gondoskodás, az önkormányzat és igazgatás problémáira terjednek ki. Fon­tos feladatának tartja azt is, hogy segítse a helyi és az országgyűlési választásokra való felkészülést. Az alapszervezet mű­(Folytatás az 1. oldalról.) Kifogásolják, hogy a legfontosabb po­litikai döntéseket a fejük fölött hozzák, nem kérik ki véleményüket az új kormány személyi összetételéről. Ryszard Bugaj, a Szolidaritás egyik vezető közgazdász képviselője egyenesen azt vetette a Szo­lidaritás szemére, hogy „konspirativ” módon alakít kormányt; a jelenlegi mód­szereknél jóval nyíltabbak voltak ' Kiszczak tábornok kormányalakítási erő­feszítései. Bugaj szerint a Szolidaritás parlamenti csoportja szét fog esni, ha to­vábbra is a vezetés egyszerű eszköze­ként kezelik. 'v ; A Szolidaritáson belüli, zűrzavarosnak tűnő helyzetet mutatja a parlamenti cso­port elnökének, Bronislaw Geremeknek az a nyilatkozata, miszerint meg kell győzni Lech Walesát arról, hogy a kor- - mányalakításra szóló megbízása nem je­lent felhatalmazást egy koalíciós politikai paktum aláírására a Parasztpárttal és a demokratákkal. A felületes szemlélő ed­dig úgy vélte, Mazowieckit hatalmazták fel a kormányalakításra, de nem. Végül is nem meglepő a dolog, hiszen Walesa im­már alighanem két szervezet elnöke is, nem csak a Szolidaritásé: a választások előtt az Állampolgári Bizottságok Orszá­gos Tanácsának az elnökévé is megvá­lasztották. A Szolidaritás képviselői az ál­lampolgári bizottságok képviselőinek* tartják magukat, és még júniusban sike­rült megakadályozniuk, hogy a bizottsá­gokat, a választásokon rájuk hárult fel­adat végeztével feloszlassák, a Szolidari­tás V. B. határozatának megfelelően. Ál­talános az a vélemény, hogy ezek a bi­zottságok a Szolidaritás leendő pártjá­nak bázisát jelentik: a politikai szárnyat alkothatják, ha a Szolidaritás kettéválik, politikai pártra és szakszervezetre. A szenátus szolidaritáspárti elnöke az­zal igyekezett lehűteni a kedélyeket, hogy bármilyen összetételű kormányt je­lentenek is be, a képviselőknek el kell azt fogadniuk, mert ellenkező esetben dara­bokra hull a Szolidaritás, a Parasztpárt és a Demokrata Párt koalíciója. A LEMP által javasolt nagykoalíciós kormány helyett megalakuló széles koa­líció - akármilyen ügyesen is lavírozik Mazowiecki a 18 miniszteri bársonyszék elosztásakor - a sértődöttek koalíciós kormánya lesz, s ez a megoldás, amely mindenkinek a kielégítésére hivatott, fel­tehetően senkit sem fog kielégíteni. A Szolidaritás sajtója máris arról cikkezik, hogy „ez nem a mi kormányunk lesz”. A LEMP és a LEMP korábbi partnerei­nek részvétele a kormányzási együttmű­ködés kudarcát vetíti előre. Maga a LEMP szemmel láthatólag azzal kacérkodik, hogy a két kulcstárca - a belügy és a nemzetvédelem - birtokában (szeretné még a külügyminisztériumot is) a min­denképpen kulcskérdésnek számitó gazdaságpolitikában kívülről fog kibicel- ni. Ugyanezzel fenyegetőzik a Szolidari­tás falusi testvére, a magánparasztok Szolidaritás szervezete, amelynek az el­elnök és Szabó Miklós, az MSZMP me­gyei bizottságának első titkára - mandá­tumukról lemondtak, elhatározásukat a megyei lap előző napi, szerdai számában hozták nyilvánosságra. A szavazólistára négy személy neve került fel. Közülük az elektorok nagy többséggel, titkos szavazással kongresz- szusi küldöttnek választották meg Pozs­gay Imrét és Szabó Miklóst. Egyúttal megbízta az illetékes kormány- biztosokat a koncepciók és a szükséges jogszabályok gyorsított ’ütemű kidolgo­zásával. A kormány előterjesztést hallgatott meg a vágósertés-termelésben, -feldol­gozásban kialakult feszültségek feloldá­sáról. A Minisztertanács csökkentette a bo­rok fogyasztási adóját. ködési elve a demokratizmus és a meg­egyezés. A politizáló párt természetes velejárójaként fogadja el a kisebbségi vélemények továbbélését és működését. Tervezett rendezvényei mindenki számá­ra nyitottak és elképzelhetőnek tartják a pártoló tagok rendszerének kialakítását is. Az alapszervezet várja az érdeklődő­ket, belépni, átjelentkezni kívánókat. A következő összejövetel szeptember 13- án 18 órakor a városi pártbizottság épü­letében lesz. -mi­nőké, Slisz kijelentette: a kormányra fo­gunk szavazni, de a pártvonalon fogunk állni, ha a Parasztszolidaritást nem képvi­seli miniszterelnök-helyettes és* néhány miniszterhelyettes. A Parasztszolidaritás egyébként állandóan támadja a Paraszt­pártot, és komoly erőfeszítéseket tesz önálló, országos, falun és városon egy­aránt működő párt megalakítására. Nincs kedvezőbb helyzetben a Pa­rasztpárt sem: oroszlánként harcol elnö­ke - Malinowski - számára a külügymi­niszteri bársonyszékért, s közben a párt­szakadás előtti órákat éli. A közelgő rendkívüli kongresszuson senki nem ad­na egy lyukas garast sem Malinowski po- litikaTjövőjéért. A másik koalíciós partner - a Demokrata Párt - ugyancsak a meg- hasonlás állapotában van. Az utóbbi na­pokban egyre többet hallani, hogy még­sem lépnek be a koalícióba, de ellenzék­be sem vonulnak, hanem semleges erő­vé kívánnak válni a parlamentben. Mindennek fényében nehéz megálla­pítani, hogy mi lesz az alapja a széles koalíciós kormánynak, milyen erők fog­ják összetartani, és mi az a minimális po­litikai és gazdasági program, amelyet a résztvevők készek együtt megvalósítani. Az ugyanis elég kevésnek és túl általá­nosnak tűnik, hogy a kormányban részt vevő valamennyi politikai erő „meg akar­ja menteni” a totális válságba rohanó or­szágot. Nehéz felfedezni a minimális konszenzust ebben a koalícióban, ha­csak azt nem, hogy - úgy tűnik - vala­mennyi parlamenti erő a hatalom része­se, és egyben az ellenzéke is szeretne lenni, mindkét pozíciónak csak az elő­nyeit vállalva. E széles koalíció létrejötte után az a furcsa helyzet állhat elő a tör­vényhozásban, hogy ezután sem lesz formális parlamenti ellenzéke a kabinet­nek, a politikai érdekellentétek azonban megmaradnak, és frontvonalai, sajnos, a kormányon belül rajzolódnak majd ki időről időre, mindig másutt. Az írás elején idézett „szabad euró- pás” Jan Nowak-Jezioranski, aki a len­gyel ügyek mellett az Egyesült Államok politikai boszorkánykonyhájában is ott­honos volt, azt is kifejtette, hogy „az Egyesült Államok Lengyelországban so­ha nem fog komoly politikai szerepet vál­lalni. A lengyel demokratizálási folyama­tokat addig támogatja, amíg az nem sérti a Szovjetunió érdekeit. Az amerikai pénzügyi támogatásnak korlátái vannak. A Világbank segítsége a Nemzetközi Va­lutaalappal történt megállapodás után lehetséges csak, ennek pedig az a felté­tele, hogy Lengyelország értelmes re­formprogramot dolgozzon ki.”­Nowak hozzátette: igyekszik me­ggyőzni az amerikai politikusokat arról, hogy „ha egy kicsit segítenek, akkor a lengyelek csodákat tudnak művelni”. Feltéve, ha az új kormány a 4 év múlva esedékes választásokig hivatalban ma­radna. ZSEBESI ZSOLT (Varsó) Országos Sajtószolgálat közleményeiből Az utóbbi néhány hónap alatt mi, a Dél- Magyarország munkatársai kétszer is meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a „sze­gedi tömegkommunikációs struktúra átalakítása” elmén rólunk, ám nélkülünk igyekeztek meghatározó döntést hozni. Az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak „műhelyében” írásba foglalták és a szegedi városi pártbizottság korábbi ál­láspontja ellenére immár kétszer megtár­gyalták a két helyi napilap a Dél-Magyar- ország és a Csongrád Megyei Hírlap ösz- szevonásának koncepcióját. Lapunk sorsáról, jövőjéről ugyancsak határozott elképzelése van az Ellenzéki Kerekasztal szegedi tárgyalóküldöttségének; a me­gyei lapok jövőjéről ajánlást fogalmazott meg a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének elnöksége is. Nekünk is van véleményünk. Röviddel a magyarországi szabad választások előtt - nézetünk szerint - a valamennyi választót megillető nyilvánosság megte­remtésével kellene foglalkozni, s nem a két helyi napilap irracionális összevoná­sa révén az MSZMP kétes etikájú va­gyonmentő akcióinak számát szaporíta­ni. Ebben a megyében, ahol deklaráltan a párt reformszárnyához tartozók irányít­ják az MSZMP-t, s ahol két napilap műkö­dik, valóban kínálkozik a sajtóstruktúra átalakítása: a párt - szintén deklarált - önkorlátozása szellemében a 79 éves Dél-Magyarország, amely egész történe­te során progresszív orgánum volt, az MSZMP lapjából Szeged egész lakossá­gának lapjává válhatna. Mi, a szerkesztőség 19 munkatársa szükségesnek látjuk kinyilvánítani: a ha­gyományt is tisztelve progresszív, a város és a környék egész lakosságát szakmai igényességgel tájékoztató, gazdasági érdekeltségi alapon működtetett politikai napilapot kívánunk írni. Szakmai integri­tásunk azonos politikai integritásunkkal. Értelmezésünkben a progresszivitás az ország érdekét szem előtt tartó, demok­ráciára, szociális biztonságra törekvő, a baloldali liberalizmus értékeit követő po­litizálást jelent. A városi önállóság és ön­igazgatás híveiként nem kívánunk egy szervetlen, életképtelen „sajtó-konglo­merátumban”, összevont megyei-városi MSZMP-orgánumban dolgozni, sőt, kije­lentjük: szakmai önállóságunkat gazda­sági önállósággal is hangsúlyozni kíván­juk. Az a meggyőződésünk, hogy a már elkezdődött választási küzdelemben a választók számára az információs esély- egyenlőségei így lehet elérni, ugyanerre lesz szükség a választások után kialakult új társadalmi modellben is. A Dél-Magyarország 19 munkatársa Az ember azt hinné, hogy a kiteljesedő nyilvánosság a tanácsi tisztségviselőket arra készteti, hogy szembenézzenek a múlttal. Amennyiben ez megtörténik, akkor a régi rossz gyakorlatot megszüntetve, tör­vényes keretek között intézik - némi er­kölcsi tőke megszerzésével - tovább az ügyeket. Nagy vihart kavart megyeszerte a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata 1988- ban a helyi lakásépítés és -vásárlás tá­mogatásának anomáliáiról. Hetekig találgatták az állampolgárok, hogy ezután mi fog történni. Aztán vártak is. Az intézkedésre. A vihar elült, az ügy tanulságai még a mai napig sem kerültek igazán a nyilvánosságra; Néhány vezető kapott - ejnye-bejnyeszerű - valamiféle büntetést. Annak idején lapunk sorozatban szá­molt be a lakástámogatási ügyről. Ezzel mi is - a Népi Ellenőrzési Bizottsággal együtt - felkerültünka vádlottak padjára. Mivel a tanácsiak reagálása természete­i sen az volt, hogy a NEB és a Népújság a bűnös a botrány kirobbanásában. Olva­sóink és az állampolgárok tudták, hogy ez nem igaz - s várták a további fejlemé­nyeket. Mi is. Arra az álláspontra jutot­tunk, hogy megvárjuk a felügyeleti szer­vek intézkedését, mivel az igazságtevés nem a sajtó feladata. Elég sokáig várhat­tunk, me.rt csak néhány apró kis közle­ményhez jutottunk: amit így utólag úgy (Folytatás az 1. oldalról.) Az eddigi hivatalos közlésekből, Vladi­mir Lokvencnek, a beruházás csehszlo­vák kormánymeghatalmazottjának veze­tésével augusztusban Magyarországon tárgyaló csehszlovák szakértői delegá­ciótól - többszöri kérdésfeltevés után - annyit tudtunk meg, hogy valóban foglal­koznak egy ilyen műszaki intézkedés ter­vével. De csak arra az esetre, ha nem si­kerül a tárgyalásokon a magyar féllel megállapodni. Tudomásunk szerint egy általuk feltételezett későbbi megállapo­dás esetén ezt a megoldást ideiglenes­nek tekintenék. Ezzel szemben JozefOb- lozinsky vállalati vezető a Duna elterelé­sét mint folyamatban lévő intézkedést*is- mertette a csehszlovák televízióban, illet­ve korábban az ottani rádióban, sajtó­ban. Tárgyalási szakaszban vagyunk, előt­tünk vannak a miniszterelnök-helyettesi, miniszterelnöki megbeszélések. Remé­lem, s feltételezhető, hogy Jozef Oblo- zinsky nem a kormány álláspontjának adott hangot ismertetéseiben. Mi sürgő­sen tisztázni kívánjuk ezt az ellentmon­dásos helyzetet. értékelhetünk, hogy befogták a szemün­ket. Most sem vádaskodni kívánunk, mi­után visszatérünk az ügyre. Csak néhány erkölcsi tanulságot levonni, ami joggal háborítja fel az embert. Azt, hogy csak aktatologatás folyik, levelezés, és semmi más. Egy példa a sok közül A fiatal házaspár 1982. október 4-én Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám utcá­ban hozájut egy 2,5 szobás, 59 négyzet- méteres, összkomfortos, tanácsi értéke- sítésű, szövetkezeti lakáshoz. A vételár 574 ezer-forint. A házaspár két gyermek után - akik 1980-ban és 1982-ben szü­lettek - 60 ezer forint szociálpolitikai tá­mogatást kap, a szövetkezeti lakás állami támogatása 90 ezer forint. Végül is az el­adási ár 419 ezer forint. Előtörlesztés­ként befizetnek 42 ezer forintot, kapnak 84 ezer forint munkáltatói támogatást és 293 ezer OTP-kölcsönt. A Béri Balogh Ádám utcai lakást elad­ják 1985. június 29-én egy tanácsi dol­gozónak - aki tanácsi támogatást is kap. A vételár 490 ezer forint készpénz plusz 280 ezer OTP-kölcsön átvállalása. A ha­szon árom év alatt 11,7 szeres. Ilyen esetben a 90 ezer forintos állami támo­gatást vissza kell fizetni. A házaspára kö­telezettség alól mentesül. Ezt követően Szekszárdon, a Remete utcában vásároltak 900 ezer forintért egy családi házat, amihez OTP-kölcsönt is Magyarország nyilván nem tekintheti egyik megoldási változatnak, tárgyalási alapnak a Duna ilyen elterelését. Részle­tes ismereteink nincsenek arról, hogy milyen megoldást fontolgatnak Cseh­szlovákiában. A magyar álláspontot min­denesetre e kérdésben szeptember 1- jén pontosan kifejtettük az augusztus 18- ai csehszlovákiai jegyzékre adott válasz­ban. Nyomatékosan figyelmeztettük a csehszlovák felet egy ilyen lépés súlyos * nemzetközi-jogi és rendkívül komoly ökológiai következményeire. A miniszterelnök-helyettesi találkozón a magyar fél nem csupán a Duna eltere­lésével kapcsolatos kérdést kívánja tisz­tázni, hanem a július 20-i magyar javasla­tok szellemében további kezdeményezé­seket tesz az ökológiai garanciarendszer és a bősi vízerőmű optimális üzemmód­jának közös kidolgozására. A magyar kormány megítélése szerint ezek érvé­nyesítésétől függhet a vízlépcsőrendszer további sorsa. A magyar delegáció min­dent megtesz azért, hogy megalapozott, a csehszlovák kormánnyal egyeztetett javaslatot készítsen elő az országgyűlés várhatóan október végi ülésszakára. felvettek. Ezután 1986-ban kértek tá­mogatást a városi tanácstól. A környezet- tanulmányt az a városi tanácsi dolgozó végezte, aki 1985-ben megvásárolta a Béri Balogh Ádám utcai lakásukat. A ké­relmet támogatta és a házaspár 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapott a ta­nácstól. A házaspár elfelejtette jelezni, hogy 1985. június 28-án belépett egy szolgál­tatóház építőközösségébe. „Áz ingatlanvásárláshoz felvett 200 ezer forintos hitel kiváltására irányuló és az alapján juttatott támogatás felhaszná­lása egybeesett a fodrászszalon építésé­nek kivitelezésével. E lényeges, a vagyo­ni helyzetre utaló körülményt az igazga­tási osztály nem tárta fel, a kérelmező pe­dig elhallgatta.” A fentieket a Népi Ellen­őrzési Bizottság állapította meg. Ez alap­ján a házaspárt felszólították, hogy fizes­sék vissza a támogatást egy összegben. Ezt a határozatot „megtámadták” és kérdték a városi tanácsot, hogy a vissza­fizetési kötelezettségtől álljon el. Az ügyben a döntés: nem követelik vissza a pénzt. Tanulság nélkül A fentiek is bizonyítják, hogy lakástá­mogatási ügyben számtalan hibát elkö­vetett a tanács apparátusa. A városi ta­nács titkára csak ennyit állapított meg: „Felszólítottam a feleket, hogy a kapott támogatást fizessék vissza, mert ahhoz úgy jutottak hozzá, hogy jelentős va­Ülést tartott a Minisztertanács Új MSZMP-a la pszervezet alakult Dombóváron Lengyelország finnesítése? A közélet hírei Tisztelt polgárok, tisztelt tagtársaink! A Magyar Demokrata Fórum Szekszárd városi szervezete nyárvégi első összejöve­telét 1989. szeptember 11 -én (hétfőn) 18 órakor tartja a Babits Mihály művelődési köz­pont próbatermében. * Felhívás A váraljai református egyházközség és a Református Fiatalok Szövetségének váral­jai csoportja, mint fenntartó testület bejelentik, hogy a Magyar Cserkészszövetség alapszabálya szerint cserkészcsapatot szerveznek. Célunk (megegyezik a szövetség céljával): „az önként jelentkező gyermekeknek - a 76 éves magyar cserkészet haladó hagyományai alapján - cserkészszellemben való nevelése: tagjai testi, szellemi és lel­ki felkészültségének fejlesztése: a magyar történelmi, népi és kulturális hagyományok ápolása: a gyermekek olyan nevelése, hogy demokratikusan gondolkodó emberebb emberré, magyarabb magyarrá váljanak”. Alakuló csapatgyűlésünket 1989. szeptember 17-én, 18 órakor Váralján a reformá­tus egyházközség gyülekezeti termében tartjuk. Várjuk a gyermekek és az öregcserkészek jelentkezését, valamint minden érdeklő­dőt szeretettel hívunk. Váralja, 1989. szeptember 4. A fenntartó testület nevében KAZINCZI GYULA sk. VIKÁR BÉLA sk. elnök • lelkész A rétestészta csak nyúlik, nyúlik, de sütemény helyett papírhalom lesz belőle Törvényes-e a törvényességi vizsgálat Adalékok a helyi lakásépítés és -vásárlástámogatási ügyek elutasításához

Next

/
Thumbnails
Contents