Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-06 / 210. szám

1989. szeptember 6. ’KÉPÚJSÁG 5 Utazás és gyógyszerek Az útipatika összeállításakor lehetőleg kerüljük a túlkészletezést. Egyrészt azért, mert öngyógyításhoz vezet - különösen a gyógyszerek maradéka másrészt a betegségek megelőzésére az útipatikai gyógyszerek alkalmatlanok. Ezért utazás előtt vegyük számba a személyek szá­mát, az útirányt, az esetleges szezonális betegségek időszakát, távolabbi földré­szek fertőzésnek kitett helyeit, és azokat a gyógyszereket, amelyeket orvosi utasí­tásra folyamatosan kell szedni, bárhol is vagyunk a világban. Leggyakrabban a fej- és fogfájás je­lentkezhet. Csillapítása tüneti kezelést jelent csupán, mert mögötte komolyabb problémák húzódhatnak meg. A fejfájást kiválthatja szellemi fáradt­ság, huzat, idegesség, frontátvonulás. Az említett fájdalmak csillapítására leg­jobb Algopyrint, Demalgont és Quarelint bevenni. Többnyire egy-egy szem, a Quarelinből akár fél is elegendő, napon­ta legfeljebb három alkalommal. Gyakran a fájdalmak görcsös formá­ban érezhetők. Az okok között epe- és vesekő, menstruáció, kizáródott sérv hú­zódhat meg. Mérséklésre, illetve meg­szüntetésre hathatósan alkalmazhatjuk a Troparint és No-spa tablettákat. Erő­sebb, kínzó görcsök esetén az utóbbiak valamelyikét kombinálhatjuk egy szem Algopyrin tablettával. Számolni kell a meghűléssel is. Ez sok esetben hőemelkedéssel, lázzal jár. Ele­gendő ilyenkor Amidazophen tablettát bevenni, de makacs esetben törzsboro­gatás is elképzelhető. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kell az elvesztett folyadék pótlásáról tea és gyümölcslevek fo­gyasztásával. A Kalmopyrin és Istopyrin szintén csökkenti a lázat, de ezeket ösz- szetörve, kevéske folyadékban, oldva kell bevenni. A meghűlést gyakran kíséri köhögés és torokfájás. Az előbbire szedhetünk Li- bexin készítményt - ügyelve arra, hogy ne rágjuk szét, mert a száj nyálkahártyá­ján múló zsibbadást válthat ki -, az utóbbira pedig Faringoseptet, melyet ét­kezés után kell elszopogatni, naponta 4-5 alkalommal. Szerencsére csak a lakosság kisebb százalékánál fordul elő, hogy a jármű vagy repülő rázkódása szédülést vált ki. Ennek megelőzésére az utazás előtt egy órával Daedalon tablettát vegyünk be - orvosi rendelvényre kapható -, és a kel­lemetlen érzést megszünteti. Mellékha­tásként aluszékonyság, bágyadtság je­lentkezhet. Általában a szabadságolás alatt válto­zik az étrend, kicsit talán egyoldalúbb lesz. Erre bélrendszerünk oly formában reagál, hogy rendszertelenné válik a szé­kelés. A Tisasen A + B drazsé - nem drasztikus módon - rendezi a székletürí­tést. Mielőtt azonban ehhez folyamod­nánk, próbáljuk az étrendet a megszo­kott mederbe terelni. Az említett hashajtót terhesek- is szedhetik. Ellentétes eset is előfordulhat, vagyis a szokatlan ételektől, izgalmaktól hasme­nés lép fel. Ebben az esetben segítsé­günkre lehet a Carbo activatus, melyből étkezés után 4-12 tabletta bevehető. A gyakori székeléssel elég sok folyadék tá­vozik a szervezetből, de cukor nélküli teával ez pótolható. Ha a hasmenés ma­gas lázzal, görcsökkel jár, akkor fordul­junk orvoshoz, még külföldön is. Szólni kell végezetül a bőrünk ártal­mairól. Nem árt, ha kisebb horzsolások, sérü­lések esetére útipatikánkban van sebkö­töző géz, és Reseptyl-Urea sebhintöpor. Szennyezett kéz, ivóvíz, és gyümölcsök fertőtlenítésére hathatósan alkalmazhat­juk a Neomagnol tablettát. Különleges célra 1 -2 tabletta szükséges egy liter víz­hez: ha ivóvizet akarunk fertőtleníteni, akkor negyed tabletta 25 liter vízhez; gyümölcs, zöldség fertőtlenítésére pedig 2 tabletta 10 liter vízhez. Egyórás áztatás után a vizes öblítést végzünk, és a gyü­mölcs így fogyasztható. Természetesen minden gyógyszernek vannak mellékhatásai. Ezek nem feltétle­nül jelentkeznek. Az eddigiek alapján mégis néhány gondolat: Az Algopyrin, Quarelin allergiás tüneteket válthat ki a bőrön, a szerek elhagyásával ez meg­szűnik. Demalgon hatása alatt alkoholos italokat ne fogyasszunk, kerüljük a gép­járművezetést, mert negatív irányba be­folyásolja a reflexeket. Amidazophen, Kalmopyrin és Istopyrin szintén bőrreak­ciót idézhet elő, de a két utóbbinak sze­dését kerüljék azok, akik gyomor- és nyombélfekélyben szenvednek, mert be­vérzést okozhatnak a szalicilszármazé­kok. Tehát ha számba vesszük az útipatika gyógyszereit, könnyen beláthatjuk, hogy maximum 15—20-féle, gyógyászatban használatos termék szükséges. Ezekkel az enyhébb panaszokat csillapíthatjuk, megszüntethetjük, de nem helyettesítik az orvost, illetve az általa felírt szereket. Fontos még: aki idült betegségben szen­ved, kérje ki orvosa tanácsát, hogy az út­ra becsomagolt gyógyszerek nem mó­dosíthatják-e a folyamatosan szedett speciális készítmények hatását, vagy ter­hesség és szoptatás alatt milyen gyógy­szerelés engedélyezett. Mindig olvassuk el a dobozon, illetve a dobozban lévő utasítást, ugyanis annak ismeretében számos kellemetlenség el­kerülhető. Hazaérve vizsgáljuk át a gyógyszere­ket, mivel erősebb fény és hő hatására megváltozik -stabilitásuk, elszíneződhet- nek, igy már a használatuk a továbbiak­ban nem ajánlatos. DR. SOPRONI LÁSZLÓ Elkorcsmásodásaink Szívesen elismerem, hogy a címben foglalt kifejezés kissé erőltetett, de a va­lóság sajnos nem az. Márpedig az el- korcsmásodás létező jelenség, nemcsak Tolna megyében és korántsem csak Szekszárdon. Nagyjából a következők­ben foglalható össze. Megnyílik valahol egy új „vendéglátóipari egység”. A jóízű kifejezés mögött ilyenkor általában nem büfé, vagy italbolt rejlik, hiszen ezek többségét gyaníthatóan már eleve ilyen célra szánják. Gondoljunk inkább étte­remre, sörözőre, netán presszóra. A megnyitás a tisztelt közönség vélt, vagy valós igényeinek jobb, színvonalas kielé­gítése érdekében történik és persze ha­szonszerzésre is. Mely utóbbi teljesen természetes. Az új „létesítmény” többnyi­re barátságos, kellemes, tiszta, környe­zete szivet melengető. A kiszolgálás kel­lemes, a felszolgálók (korábban pincé­rek) udvariasak, lesik a kedves vendég minden óhaját, kívánságát, a közszolgál­tatások gyarapodásáról és nem reklám­ról lévén szó, így lapunkban megjelenik egy fénykép és némi méltányló szöveg is. Az csak idő kérdése, hogy a helyzet mikorra változik meg. Az ételválaszték csökken, a sör habja növekszik, az abro­szokat ritkábban cserélik, az „ITTAS VENDÉGET NEM SZOLGÁLUNK KI!” táb­la olybá tűnik, mintha a Ludas Matyi cím­oldaláról vágták volna ki. A vezetők gyor­san változnak, gyakran a gyors meggaz­dagodás idő előtt megmutatkozó szán­déka okából. A személyzet felszolgálási kedve lohad, előbb-utóbb inkább saját ügyeik magánmegbeszélésével töltik az időt a pult mellett, mintsem hogy az érke­ző vendég esetleges igényeire ügyelné­nek. Húsz éve elmúlt, hogy itt újságirós- kodom a megyében, természetesen tu­catjával idézhetnék pontos névvel és címmel ellátott példákat is, de eszemben sincs. Részben, mert nem akarom a pa­naszleveleink és sajtópereim számát szaporítani, részben, mert bármelyik ol­vasó kedve szerinti sűrűséggel megtehe­ti. Következik, vagy előfordul az idősza­kos elkorcsmásodás folyamata is. Az a hely, ahol délelőtt még kellemesen el le­het sörözgetni, esetleg tűrhetően ebé­delni is, estére rablóbarlanggá, duhajdá- vá változik. Boldogult ifjúságom idején a „vacsorázóhely” ismert fogalom volt. Ma­napság nemcsak azért tűnt el, mert kép­telenül magasak az árak, hanem mert ho­vatovább estelente jóérzésü ember fele­ségestül, családostól sehova nem teheti be a lábát. Láttam én már szunnyadó részeget az őt tűnődve szemlélgető hol­land társaság tőszomszédságában a Gemenc - egyébként kellemes - tera­szán, mészfoltos munkásruhában kör­nyezetet szennyező, hangoskodó daliá­kat presszóban. „Hogyan fékezzük meg őket?” kérdezte keserűen panaszomra a magas vendéglátóipari képzettségű ve­zetőnő. „Még szerencsésnek mondha­tom magamat, ha csak „nyanyának" szó­lítanak, mert ígértek már hasba szúrást is.” Rendőri segítséget természetesen le­het kérni, de ennek létéről, vagy szeren­csésebb esetben gyorsaságáról ninps a legjobb véleménnyel, ö tudja... A végeredmény? Nem túl sok. Az el­korcsmásodás folyamata tagadhatatla­nul létezik és tagadhatatlanul rossz. Többféle.oka, okozója van a fentebb kurtán felvázolni próbátoknál. Mint annyi másban, ebben is jó kollektiv összmun­kával veszünk részt... (ORDAS) Vilniusban jártam Négyszemközt a peresztrojkával Óvárosi részlet Két éve él egy szakmai cserekapcsolat a vilniusi és a dombóvári vontatási főnöksé­gek között. E küldöttség tagjaként jártam Litvániában és a szakmai dolgok mellett mint tudósító is körülnéztem az országban. A Litván Köztársaságnak 3,6 millió lako­sa van, melynek 82 százaléka a litván, a fennmaradó rész orosz és lengyel nemzeti­ségű. Fővárosa Vilnius, 700 ezer lakossal. A szép és nagy területen fekvő város - me­lyet ketté szel a Neres folyó - rendkívül gaz­dag nagy, zöld területekben. Az új város­rész 10 emeletes lakóházai között több hold nagyságú erdőségek húzódnak. Lát­szik, hogy a természethez igazították a la­kótelepek terveit és nem a természetet vit­ték utólag a lakóházak közé. Egy az ENSZ által felállított világranglistán előkelő har­madik helyen állnak a zöld területek ará­nyát tekintve. Öt felsőfokú intézménnyel rendelkezik, melyek között még Báthory ál­tal" alapított egyetem is van. Nagyon sok a műemlék épület és templom az óváros­részben. Nagy gonddal óvják, restaurálják őket, amit általában lengyel vállalatok vé­geznek. Gazdaságilag harmadik, kulturális téren pedig Észtország után a legfejlettebb köztársaság. Talán ennyit a múltról, törté­nelemről. Már utazásunk kezdetén találkoztunk a Szovjetunióban végbemenő változások hatásaival. Vonatunk, a Tisza expressz 6 órát ácsorgott Záhonyban. Mint megtud­tuk, a csopi állomáson a személykocsikat széles nyomtávúra átszerelő brigádok kö­veteléseiknek nyomatékot adva munkalas­sító sztrájkkal (technológia pontos betartá­sa) végezték munkájukat. Mivel két éve már jártam ugyanitt, volt összehasonlítási ala­pom a változásokat illetően és ezek szem- betűnőek. Politikai téren nagyfokú demok­ratizálódási folyamat indult el és folyik a harc a nagyobb nemzeti önállóság eléré­séért. Az ország jelképét képező bástyán ma már az ősrégi litván nemzeti zászlót len­geti a szél. Sok utca kapta vissza hajdan­volt nevét és több helyen a nem tetsző utca­nevek táblái festékkel elcsúfítva hívják fel magukra a figyelmet. A katedrális előtti főtér a politikai de­monstrációk legfőbb színhelye. Ottjártunk- kor is transzparensekkel tiltakoztak az 50 éve aláírt Molotov-Ribbentrop-paktum el­len, stilizált, vértől csepegő betűkkel. Pár méterre aláírásgyűjtők invitálták a járókelő­ket (és nem csak fiatalok), de megtalálha­tók múzeumok, templomok bejáratainál is. A tér beton burkolatán itt-ott vörös színnel fújt Red Army Go Home feliratok. A beszél­getések során vendéglátóink hangsúlyoz­ták, nem kiválni akarnak a szövetségből csak önállóságot politikai és gazdasági té­ren. Egyébként nagyon jól tájékozottak a hazánkban történt eseményekről és szim­pátiával viseltetnek irántunk. Ott-tartózko- dásunkkor volt az a hatalmas demonstrá­ció, az élő lánc, amiről azóta is sokat hal­lunk. Ebben 700 ezren vettek részt, Vilnius­ban még négyes sorokban is álltak az em­berek. A város kijelölt pontjára reggeltől kezdve hordták a virágokat, melyet aztán három helikopter szórt a levegőből. Való­ban békésen, minden incidens nélkül zaj­lott le ez a hatalmas megmozdulás. Életszinvonal, áruellátás? A két év előttihez viszonyítva egyértel­műen nagymértékben romlott. Még két éve minden és mindenütt volt, ma már közel sem így van. Nagyon sokféle árut csak sze­mélyi igazolvány felmutatásával lehet vásá­rolni (mint mondták ez védekezés más köz­társaságból érkező vásárlókkal szemben). Különböző tartós fogyasztási cikkek meg­vételéhez (pl. bútor, televízió) szakszerve­zeti javaslat szükséges. Ha valami áru érke­zik, máris a vásárlók hosszú sora jelzi. Ami a közlekedést illeti elég sok a jármű - ami mindennapos jelenség -, már sok magán­taxi is van. A forgalmat figyelve olyan érzé­sem volt, hogy itt mindenki a saját maga ál­tal irt KRESZ szerint közlekedik és mégsem láttam baleseteket. A jelzőlámpákat azon­ban messzemenően tiszteletben tartják. Már villogó zöldnél sem mennek be a ke­reszteződésbe. Hazatérésünkkor a hatá­ron újra minden percnyi pontossággal tör­tént és a menetrend szerint érkeztünk Zá­honyba. Hogy miért? - úgy hallottuk más­honnan hozott szerelők végezték a vonat átszerelését. Záhonyból 45 perc várakozás után mozdult meg a szerelvény velünk ha­zafelé, megerősítve bennem azt az örök igazságot „mindenhol jó, de legjobb ott­hon”. BELES LAJOS Mikor befejezte, a diszkóba ment szórakozni Reszkessen, aki az útjába kerül! Az fk. K. József, soha nem tartozott a könnyen kezelhető gyerekek közé, ezért tanárai megkönnyebülten sóhajtottak fel távozásakor. A nyolc osztályt már a dol­gozók iskolájában fejezte be. Az italbol­tokban gyakran megfordult, cimboráival itt kezdte otthonosan érezni magát. Mint kétméteres, vállas termetű izomember­nek, jólesett neki, ha a söntésben felnőtt­ként kezelték. De még inkább szeretett volna hasonlítani az idősebb „szeszka­zánokra”, ez sikerült is, hiszen lassan­ként egyre több alkoholra lett hitelesítve. A kocsmán kívül még előszeretettej láto­gatta a kondicionálótermet is, ahol szor­goskodott. Jóleső elégedettség kerítette hatalmába társaságban, mikor megérez­te, hogy tartanak tőle, felnéznek rá. A po­harak emelgetéséhez tehát megvolt az ereje, de tudta, hogy ehhez pénz is kell, ezért néha alkalmi munkát vállalt. Azon az emlékezetes vasárnapon ba­rátjával Paksra ment, hogy „angyalbőrbe bújt” bátyját meglátogassa. Visszatérve Szekszárdra poharazgatással próbálták agyonütni az időt. A Dózsa sörözővel kezdték a sort, majd következett az úttö­rőház, ahonnan szélsebesen távoztak, hiszen itt nem árulnak szeszt. Útba ejtet­ték még a vasúti „csehót” és a Szász sö­rözőt, így nem véletlen, hogy K. József három deci tömény szesz, egy liter fehér­bor és fél liter boros cola után emelkedett hangulatba került. Most már csak egy kis balhé hiányzott - ösztönösen a Gemenc Szálló felé vették az útjukat... Rompf Nándor 25 éves paksi fiatalem­ber az egész vasárnapot Szekszárdon a barátjánál töltötte, este sietve próbálta elérni a paksi járatot. Sajnos, sikertele­nül, s már csak a késő esti autóbuszban reménykedhetett. Közben megéhezett, s barátjával a Gemenc presszó melletti hamburgeresnél próbálta csillapítani éh­ségét. K. József egyik cimborája, G. László megpillantotta a két fiút, s megérezte, el­jött a pillanat. Tudta, ha társa előtt bizo­nyítani akarja, hogy legény a talpán, ak­kor produkálnia kell valamit. „A haverom­nak nem tetszik a pofád” - mordult rá a bajszos, vékonydongájú fiúra, miközben megmarkolta a karját. Rompf Nándor szabadulni akart a szorí­tásból, K. Józsefet mélységesen felháborí­totta az ellenszegülés eme megnyilvánulá­sa, s úgy érezte, fegyelmeznie kell. Öklével villámgyorsan lesújtott - mire a fiú földre rogyott -, s hogy erőfölényének nyomaté­kot adjon, még kétszer fejbe rúgta áldoza­tát. Rászámoltak már, de talpra állt Csodával határos módon a történet szenvedő alanya a lakásán fogad. A csont és bőr Rompf Nándor megpróbál visz- szaemlékezni az ominózus napra, ám ez csak bizonyos mértékig sikerül, hiszen azóta is részleges emlékezetkiesésben szenved.- Csak addig tudom visszapergetni az eseményeket, hogy odaértünk a gyorsbü­féhez, attól kezdve filmszakadás van. Atör- ténteket csak a rendőrségi jegyzőkönyvből ismerem. Nem adtunk okot a kötözködésre, csak pont mi akadtunk az útjukba. Négy napig feküdtem eszméletlenül, most táppénzen vagyok.- Mennyire sikerült lelkileg átvészelni a kritikus időszakot?- Eleinte még Pakson is féltem, ha ki­mentem az utcára, szinte mindenkire gya­nakvással tekintettem. Most már kezdek megnyugodni. Korábban aktívan sakkozott és tenisze­zett. Az orvosok aggodalommal figyelték, va­jon visszanyeri-e régi önmagát. Egyön­tetű a vélemény, hogy hajszálon múlt az élete. Ha a feldühödött legény még egyet belerúg, akkor...- Újra elkezdtem a sakkal foglalkozni, de csak nagyon kezdetleges szinten, úgy ér­zem, kezdem visszanyerni az emlékezőte- lu ségemet. Sőt már teniszezni is lejárok néha. Közben megcsörren a telefon, az édesanyja nap mint nap felhívja, hogy az állapota iránt érdeklődjön. Milyen egy hetvenkedő, amikor józan? Persze a történtek miértjére nem tőle várjuk a választ. K. József várja a bírósági tárgyalást, tisztában van azzal, hogy még fiatalkorúnak minősül. Nagydarab, szálfa­termetű fiatalember, első látásra talán nem is gondolnánk róla, hogy...- A haverom elkapta Rompf karját, ő egy tiltakozó mozdulatot tett, s úgy vettem ész- ré, hogy Rompf meg akarja őt ütni. Erre én behúztam egyet, s a földön elterülő fiúba még ösztönösen bele is rúgtam. Nem kife­jezetten fejbe rúgni akartam, pont úgy jött. Bevallom, az italtól pontosan nem is emlék­szem, „lila ködben úszik minden”. Utána otthagytam, s elmentünk Dombodba, disz­kóba.- Teljesen nyugodt volt, hogy a rendőr­ség nem fogja keresni?- Tudtam, hogy bevitték a társamat Nem akartam, hogy elvigye helyettem a balhét de bíztam benne, hogy kitalál egy mesét ami mindkettőnknek jó.- Máskor is volt rá példa, hogy teljesen elborult az agya az idegességtől?- Többször előfordult már, persze csak akkor, ha ittam. Ilyenkor azt éreztem, hogy bárkibe bele tudnék kötni. Kétszer voltam büntetve, egyszer megrovást majd felfüg­gesztett szabadságvesztést kaptam.- Akár még egy nőt is képes lett volna megtámadni?- Azt nem. Megtudtuk még, hogy édesapja már tíz éve meghalt Az édesanyja egyedül nevelte őket a bátyjával, ennek ellenére nem szen­vedtek hiányt semmiben. A barátjai közt érezte magát a legjobban, de tudja, a cim­borák hatására került mindig bajba. Úgy látta, hogy a társát meg akarják ütni, s ő mindenre képes a barátjáért Fk. K. József tehát vizsgálati fogság­ban várja az ítéletet De nem mellékes - te­kintettel a Gemenc Szálló környékének va­sárnap esti forgalmára -, hogy az esetnek bizonyára volt néhány szemtanúja, akik nyugodtan végignézték egy ember félholt­ra verését...- kesjár -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents