Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-26 / 227. szám

1989. szeptember 26. NÉPÚJSÁG 3 A kamara jövője Alulról szerveződő szövetségi rendszer kell ______Piacgazdaságban felértékelődik a szerepe A kormány stratégiai céljai világosak Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel A jövőben a Magyar Gazdasági Kama­ra szerepe bővül, erősödik, ez szükség­szerű velejárója a hazánkban zajló társa­dalmi, gazdasági változásoknak. Irány­mutató lehet a fejlett piacgazdaságok­ban kialakult kamarai rendszer, amely nálunk - ismert okok miatt - eddig nem jöhetett létre. Ezt az intézményrendszert adaptálni kell a magyar viszonyokra, ez a folyamat jelenti lényegében a kamara át­alakulását. Dr. Sikfői Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizott­ságának ügyvezető titkára és Horváth Endre, a szekszárdi MMG Automatika Művek Műszergyárának igazgatója, a ka­mara megyei szervezetének elnöke fej­tette ki véleményét ezekről a kérdések­ről. Nyugaton a kamara a gazdasági érde­kek intézményes megtestesítője és a gazdálkodó szervezetek tSgsága kötele­ző. Az állami adminisztráció és a kamara egymásra utaltak, a kormánynak érdeke az erős kamara léte, amely nagyon fon­tos koordinációs, érdekegyeztető funk­ciókat lát el a gazdasági életben. Magyarországon egyelőre nem lenne helyes bevezetni a kötelező tagságot, de hosszú távon szükséges lépés lehet. A szervezeti átalakítás azonban sürgető igény, ez a folyamat már elkezdődött. A kamara a jövőben önálló szakmai szer­vezetek és regionális kamarák szövetsé­ge lesz. E szövetséghez - szigorúan ön­kéntes alapon - csatlakozhatnak más gazdasági, érdekvédelmi szervezetek is, mint a Kiosz, Kisosz, VOSZ, Mészöv, stb. A választott vezetői szervezetet felváltja a delegált vezetés, így biztosítani lehet minden régió és szakma képviseletét. A szervezeti megújulás egyik alapvető ele­me a decentralizálás, ennek keretében jön létre jövő év elején a Dél-dunántúli Regionális'Gazdasági Kamara is. A cél tehát egy alulról szerveződő, minden szakma és terület képviseletét ellátó kamara létrehozása, amely bizo­nyos államigazgatási funkciókat is ellát és képes hatékonyan közvetíteni a gaz­dasági érdekeket a kormányzatnak. A gazdálkodó szervezetek számára azzal tehető vonzóvá a kamarai tagság, ha ma­A szerszámüzemben dolgozó 80 dol­gozóból 53 rögtön belépett - átlépett - a megalakult új szakszervezetbe a BHG- nál. Az Üzemi Szolidaritás Munkásszak­szervezet legfőbb jellemzőjeként a füg­getlenséget emeli ki szószólójuk, Szabó Zoltán.- A régi szakszervezet nem töltötte be funkcióját - mondja -, ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy „saját" érdek- képviseleti szervet. Önálló költségvetés­sel szeretnénk dolgozni. A tagdíj nálunk A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos környezetvédel­mi kérdésekről kezdődtek csehszlo­vák-magyar szakértői tárgyalások hét­főn Pozsonyban. A megbeszélésekről, amelyek szerdáig tartanak, Medgyessy Péter és Pavel Hrivnák miniszterelnök­helyettesek szeptember 9-i pozsonyi ta­lálkozóján állapodtak meg. A magyar kül­döttséget Bérezik Árpád akadémikus ve­zeti, és tagjai a VITUKI, a Köjál, valamint a Magyar Állami Földtani Intézet képviselői. A csehszlovák szakértői delegációnak Ludovit Weismann akadémikus, a Szlo­vák Tudományos Akadémia biológiai­ökológiai tudományos központjának az igazgatója a vezetője. Megfigyelők nem sok esélyt adnak an- -** hogy a háromnapos tárgyalásokon gas szintű és a piacgazdaságban nélkü­lözhetetlen szolgáltatásokkal látja el őket és hatékony érdekegyeztető, érdekkép­viseleti munkát végez. Gondoljunk csak arra, hogy a Magyar Gazdasági Kamará­nak külképviseletei működnek Szinga­púrtól Brazíliáig, szerteágazó kapcsola­tai vannak a világ sok országának hason­ló szervezeteivel, tehát egy-egy piaci in­formáció megszerzésében, gazdasági kapcsolatok kialakításában, közvetítésé­ben jelentős segítséget nyújthat a tagjai­nak. Nem elhanyagolható szempont, sőt ta­lán a legfontosabb a vállalatok számára, hogy a kamara „közel van a tűzhöz”, friss információkkal láthatja el a gazdálkodó szervezeteket a készülő törvényterveze­tekről, kormányzati intézkedésekről, gazdasági folyamatokról. Márpedig gyorsan változó korunkban egyre inkább igaz a mondás: az információ hatalom. Rossz beidegződések, a korral lépést tartani nem képes emberek persze gyak­ran akadályozzák a munkát, a vállalatve­zetők egy része még mindig a régi orien­tációs pontokra figyel - mint az MSZMP vagy az államapparátus -, pedig a jövő­ben a gazdasági orientáció kerül előtér­be és ezzel a kamara is. A kamarai fel­adatok nagy részét ma is társadalmi munkában végzi néhány gazdasági ve­zető, mint például Horváth Endre is. Ez sok időt, energiát emészt fel, de kétség­telenül szükség van rá. A jövőben viszont minden vállalatvezető számára termé­szetessé kell válnia a kamarai munká­nak. Ami Tolna megyét illeti, itt jelenleg har­minc gazdálkodó szervezet tagja a ka­marának. Ezek viszonylag kevéssé érez­ték eddig a gazdasági folyamatok hátrá­nyos következményeit, hiszen nem volt bányabezárás vagy vállalatfelszámolás. A kamarai munka lényegében informá­ció-áramoltatásban merült ki - bár ez is nagyon hasznos volt - a jövőben azon­ban a gazdasági folyamatok és a decent­ralizálás következtében több kezdemé­nyezés, feladat, nagyobb szerep hárul majd a megyei elnökségekre és a regio­nális kamarákra. - áa ­havi 50 forint, de egyéb bevételekre is számítunk. A Szolidaritás kinyilvánította csatlakozási szándékát a független mun­kásszakszervezeteket tömörítő országos szervezethez: a Szolidaritás Szakszerve­zeti Munkásszövetséghez. Tagjai kivétel nélkül szakmunkások, tisztségviselőket - egyelőre - nem választanak. Legelső feladatuknaka munkaszervezés javítását tartják, hogy tudjanak dolgozni és keres­ni, hogy ott legyen az anyag és az ember, ahol - és amikor! - kell. - Wy ­áttörést sikerülne elérni és kompromisz- szumos álláspontra jutnának a két or­szág szakértői. Emlékezetes, hogy míg a magyar kormány egyebek között a kör­nyezetvédelmi okokra hivatkozva füg­gesztette fel a vízlépcsőrendszer munká­latait Nagymarosnál és a bősi szakaszon, és javasol tárgyalásos megoldást, addig Csehszlovákia visszautasítja, hogy öko­lógiai okokból szükség lenne a létesít­mény eredeti terveinek és a vízlépcső- rendszerről kötött kormánymegállapo­dásnak bármiféle módosítására. Ezt a vélemményt fejtették ki csehszlovák nemzetközi jogi szakértők a magyar kol­légáikkal múlt héten Prágában tartott ta­nácskozásukon, s ezt a nézetet tükrözte a megbeszélések után kiadott hivatalos csehszlovák közlemény is. (Folytatás az 1. oldalról.) adódtak. Legutóbb például meglepetéssel olvastam a Népszavában: „Az MSZMP el­nöksége biztosította a SZOT vezetőit, hogy a maga eszközeivel támogatja a szakszer­vezetek által igények, a mozgalom jövője szempontjából nélkülözhetetlen kormány­zati intézkedések meghozatalát”- Miért lepődött meg? Nem vett részt a ta­nácskozáson?- A tanáskozás harmadik fordulójában, amikor a megállapodás megszületett, nem vettem részt. Az első két forduló során pe­dig a megállapodással ellentétes volt az ál­láspontom,- Miért? A pártelnökség csak egyhangú döntést hozhat?- Igen, pontosan ez a helyzet. A pártel­nökség megalakulását követő első ülésen abban állapodtunk meg, hogy döntéseink csak teljes egyetértés esetén érvényesek.- Ezek szerint még sincs teljes egyetértés a pártelnökség tagjai között?- Nincs. Voltak és vannak vitáink lénye­ges és kevésbé lényeges kérdésekben.- Mondana rá példát?- Kettőt már mondtam.- Ezek szerint többet is tudna ? Mégis úgy érzi, hogy mint kormányfőnek ott a helye a testületben?- Őszintén: rég nem érzem így, de ami­kor létrehozták, még hittem benne. Ma már nem érdemes a változtatáson gondolkod­ni, hiszen a pártelnökség rövidesen felosz­lik, mivel megbízatása a kongresszusig tart.- De a kormányt mint testületet is sok kriti­ka éri. Egyesek szerint a kormány kapkod, mások szerint gyenge és halogatja a dönté­seket Hogyan vélekedik ön a kormány eddi­gi teljesítményéről?- Nem tartanám helyesnek, ha az érté­kelést én adnám meg. Néhány tényt viszont feltétlenül meg szeretnék említeni. Az év elején fájdalmas, a lakosság életszínvona­lát terhelő intézkedésekkel sikerült elhárí­tani a küszöbön álló pénzügyi összeom­lást. Júniusban újabb, hasonló jellegű lé­pésre kényszerültünk. Közben olyan kül­politikai-külgazdasági orientációt alakítot­tunk ki, amelynek gyümölcsei őszre beér­tek, és lehetővé tették idén a gazdaság mű­ködőképességének fenntartását. Most is gigászi harc folyik a gazdaság működőké­pességének fenntartásáért, és ez a küzde­lem mindmáig eredményes. Jórészt ennek köszönhető, hogy partnereink, közöttük a vezető nyugati hatalmak is bizalmat tanúsí­tanak a magyar kormány iránt. Kiszámítha­tó, a nemzeti érdekeket követő és más nemzetek érdekeit nem sértő külpolitikai lépéseinkkel olyan feltételeket teremtet­tünk, amelyek közepette a vezető nyugati hatalmak készek támogatni a kormányt. Csak képesek legyünk ezeknek a lehető­ségeknek a kihasználására!- És képesek leszünk erre?- Bízom benne; mi ezen dolgozunk. A kormány világos stratégiai irányvonalat kö­vet, amelyet akciókkal is alátámaszt. Az év elején a kormánynak politikai tökét kellett gyűjteni a mozgásképesség megszerzésé­hez. Ezt megtette, és most van olyan politi­kai tőkéje, amellyel gazdálkodhat. Igaz, so­kan támadnak bennünket, de mégsem érezzük magunkat egyedül. Nap mint nap érezzük az ország sorsáért aggódó embe­rek támogatását. Ez komoly erőt ad, amit nagyban növel, hogy a parlament is sokat segített konstruktív kritikájával, ösztönző iránymutatásával.-Ezt a parlamentet viszont számos kritika érte az utóbbi hónapokban, sokan még a legitimitását is kétségbe vonják...- Ezt persze mindenki megteheti. De ez­zel a „semmi sem érvényes” alapállására helyezkedik. És akkor csak azon lehet vi- tatkozi, ki kit és miért tekint kevésbé legitim­nek, mint saját magát. Vagyis a legitimitás­hiány megszüntetése csak együttműköd­ve, a demokratikus átmenetben történő előrehaladással lehetséges. A kölcsönös vádaskodás nem lehet cé­lunk, de eszközünk sem. Ez annál is fonto­sabb, mert a közvéleményben jelen van a keserűség, a kiábrándultság, ugyanakkor a türelmetlenség és az illúziókergetés is. Dinamikus vállalkozás-élénkítő lépéseket sürgetnek és nem veszik észre, hogy a gazdálkodás mostani körülményei között ezek csak fokozatosan építhetők fel. So­kan már előre óvnak attól, nehogy újabb áremeléseket hajtson végre a kormány, mert a nép türelmes véges. Én ennek tudatában vagyok, de bízom abban, hogy a nép megérti: a szorító intéz­kedések, az áremelések - amelyeket dön­tően nem a kormány határoz el - helyze­tünkből, és nem a kormány szándékaiból fakadnak. Tudom, hogy az átalakulás fáj­dalommal jár és azok, akik ezért támadnak bennünket, egyről megfeledkeznek: pon­tosan az előző kormányok Ijedtsége, bi­zonytalansága, egy helyben toporgása jut­tatott bennünket ilyen helyzetbe. Es soha ne felejtsük el: ha az elkeseredés hulláma elszabadul, ha azt felkorbácsolják, akkor elveszítjük az átalakulás minden esélyét.- Egyesek a kormány szemére hányják, hogy nincs programja. Sokan azt tartják, hogy a kormány éppen ezért kapkod. Mások azt mondják, hogy egy kormányprogram készítése eleve irreális vállakózás, hiszen a kormány legfeljebb jövő év júniusáig van hi­vatalban. Ön hogyan látja ezt a kérdést?- Erre először is kérdéssel válaszolok. Csak nem olyan típusú programot hiányol­nak, amelyeket a korábbi kormányok meg­hirdettek ugyan, de egyikük sem tudta tel­jesíteni? Ilyen típusú, tértől-időtől független követelményeket tartalmazó programokra, nincs szükség. Olyan program, amely „felülről” követel­ményeket ír elő, nem illik az átalakuló gaz­dasági és politikai feltételekre. Nem is be­szélve arról, hogy az új nemzetközi követel­ményekhez sikeresen alkalmazkodó or­szágok sohasem követelményeket tartal­mazó programokat, hanem stratégiai irányvonalat és az azt alátámasztó, hitelesí­tő akciósorozatot fogadtak el. Ezért a ma­gyar kormány szakított a korábbi gyakor­lattal. Stratégiai irányvonala van, amelyet akciók hitelesítenek. Számunkra ez a kö­vetkezetesség és a tervszerűség ismérve. A kormány stratégiai céljai világosak. Politikailag: demokratikus, korunk Európá­jához méltó állami, társadalmi berendezke­dés kiépítése. Gazdaságilag: a vegyes tu­lajdoni szerkezetű piacgazdaság. Társa­dalmilag: egy új típusú polgárosodás. A megvalósítás nehézségei viszont óriásiak. Az örökölt nehéz helyzetben sokan csodá­kat, vagy legalábbis azonnali eredményt hozó intézkedéseket várnak. Sajnos tudo­másul kell vennünk, hogy csodák nincse­nek, és 40 év szőnyeg alá söprésének „eredményét” egyik napról a másikra nem lehet felszámolni. Ezen a nyomvonalon megindultunk. Tö­rekvéseinket jelentős nemzetközi erők és hatalmak is elismerik és támogatják. Ez a történelmi szükségszerűség a jelenlegi helyzetből kiolvasható, ezért a kormánynak kötelessége ezt a tendenciát nemcsak megfogalmazni, hanem gyakorlati politiká­jában érvényesíteni is. A választások majd eldöntik, hogy milyen kormány alakul. Biz­tos, hogy koalíciós komány lesz, és remé­lem, hogy olyan nemzeti nagy koalíció, amely minden számottevő politikai erőt tö­mörít. A feladat ugyanis olyan óriási, hogy meghaladja egy párt erejét. Persze az is lé­nyeges, miként alakulnak a koalíciós ará­nyok. Egy azonban biztos: az új koalíciós kormánynak stratégiai nyomvonalának megválasztásában nem lesz a mainál na­gyobb szabadsága, ha a nemzet szolgála­tára vállalkozik.- Bírálatok érika kormány külpolitikáját is. Azt mondják, hogy veszélyes az olyan hely­zet, amikor egy országnak távoli szövetsé­gesei és közeli ellenségei vannak. Mi erről a véleménye?- Ezt a legjobb esetben is a helyzet töké­letes félreértésének tartom; a legrosszabb esetben pedig ez a vélemény nem más, mint a kormány reformtörekvései elleni tá­madás burkolt formája. És mindenképpen durva leegyszerűsítése annak a rendkívül összetett külpolitikai aktivitásnak, melynek fő elemeit jelzésszerűen a következők jel­lemzik:- a Magyar Népköztársaság nemzetközi politikája tekintetében felzárkózóban van az európai, civilizált nemzetekhez;- szakított évtizedes előítéletekkel, dog­mákkal, mind a szövetségesei, mind a kí­vülállók irányában, elvont eszmék, követe­lések helyett nap mint nap konkrét lépé­sekkel és megnyilatkozásokkal bizonyítja új politikai gondolkodásmódja komolysá­gát;- érdemi erőfeszítéseket tesz az egyez­ményes keretek, megállapodások átfogó rendszerének kialakítása érdekében, amely nemzetközi „védőhálót” jelenthet a visszarendeződéssel szemben is;- álláspontja és törekvései megismerte­téséhez és megértetéséhez vállalja a nyílt kiállást a szembesítést a hazai és a nem­zetközi közvéleménnyel. A világ számottevő hatalmai Keleten és Nyugaton nemcsak deklarálták a kormány reformtörekvéseivel való egyetértést, ha­nem ahhoz konkrét segítséget is adnak, egyenrangú partnernek elfogadva ben­nünket. Ezt a segítőkészséget nem szabad lebecsülnünk, mértebben az évszázadban ez idáig ilyen fokú együttműködési kész­séggel nem találkozhattunk. Ami pedig a közeli ellenségekre utalást illeti, ez a minősítés végzetes félreértés. Vannak új keletű vitáink a szomszédos or­szágokkal több évtizedes problémákról, vannak feszültségpontok. Ezekről jobb, ha nyíltan beszélünk, mintha hallgatunk róluk, ahogy ez korábban történt. így legalább van esélyünk a megoldásra. Ugyanakkor a leghatározottabban visszautasítottuk és utasítjuk a magyar belügyekbe történő be­avatkozás minden kísérletét. A kormány ilyen szempontból egyértelmű helyzetette- remtett.- Közeledik október 23-a. Már most viták folynak a megemlékezés módjáról. Van, aki piros betűs ünneppé és munkaszüneti nap­pá kívánja nyilvánítani, mások nemzeti em­léknapról, megint mások a nemzeti megbé­kélés napjáról beszélnek Mi a kormány vé­leménye?- A kormány még nem alakította ki állás­pontját de személyes beszélgetéseinkből annyi már mostanra is kiderült, hogy nagy vita lesz. Sokféle vélemény van, és ez így természetes. A döntést most nem akarom személyes véleményemmel befolyásolni, mert az nem lenne korrekt a testülettel szemben. De talán annyi elmondható, hogy október 23-a - több okból is - emlékezetes nap minden magyar számára. Vitathatat­lan, hogy október 23-án népfelkelés kez­dődött, amelyet az embertelen sztálinista politikai és gazdasági berendezkedés el­vetése, a nemzeti függetlenség vágya ve­zérelt. Ilyen értelemben 1956. október 23-át nyugodtan a magyar történelem során oly sokszor - és mindig sikertele­nül - megvívott nemzeti függetlenségi harcok közé sorolhatjuk.- Miben látja az október 23-ai népfelke­lés máig érvényes tanulságait?- Először: a nemzeti függelenséget egy ilyen kis nép, mint a magyar, nem fegyveres harccal, hanem csak okos kompromisszumok sorozatával vívhatja ki. Másodszor: mindig figyelni kell a nem­zetközi erőviszonyok alakulására, a nagyhatalmak külpolitikai szándékaira. Most a nemzeti függetlenség további erősítése a Varsói Szerződés reformján keresztül vezet. Erre most esély van, tehát ezen kell dolgoznunk, és tudatában kell lennünk annak, hogy minden erőszakos fellépés e célt veszélyeztetné. A semlegesség vonzó jelszava ma is felbukkan. Nem ok nélkül. De figyelembe kell vennünk, hogy ez sem a Szovjetunió­nak, sem az Egyesült Államoknak ma még nem érdeke, mert megbontaná az európai erőegyensúlyt, destabilizálná a térséget, ezért nem biztat erre bennünket egyetlen nyugati hatalom sem. A semle­gesség elérése ugyanis az európai kato­nai tömbök leépítéséhez kötött, illetve csak akkor nyugszik biztos lábakon, ha a nagyhatalmak érdekeltségével, mi több, stratégiájával egybeesőén, az általuk te­remtett garanciákkal is alátámasztott. Hi­szem, hogy a világ sora úgy fog alakulni, hogy ez a belátható jövőben bekövetke­zik. Harmadszor: a mostanra elért nemzeti függetlenség védelmére képeseknek kell lennünk. Ez pedig csak akkor lehet­séges, ha erre katonailag felkészültek vagyunk, és a nemzeti függetlenség vé­delmének szükségességében társadal­mi egyetértés van. Az sem közömbös - és ezt Svájc, Ausztria, valamint Svédor­szág példája egyaránt mutatja -, hogy a semlegesség a jelenlegi szinthez képest lényegesen megnövelné a katonai költ­ségvetést is. Negyedszer: a nemzet energiáit gyen­gíti, nemzetközi pozíciónkat rongálja, aki gyűlölködésre biztat, aki egy másik ma­gyar állampolgár megbélyegzésére tö­rekszik, annak faja, vallása, nemzetisége, világnézete vagy ideológiája miatt. A kor­mányzatnak ezért minden rendelkezésre álló eszközzel védelmeznie kell a magyar állampolgárokat az ilyen uszítással szemben. A félelem légkörében ugyanis nem lehetséges semmiféle demokrati­kus átmenet. Ötödször: a kormányzatnak erősítenie kell a pártok felett álló, integrációs jellegű szervezetek szerepét. Ilyen szervezetek az egyházak, amelyeknek a kormány stratégiai szövetséget kínált a közösség- építésben, az erkölcsi értékek védelmé­ben. Az egyházak ezt el is fogadták. Ilyen szervezetek lehetnek a helyi önkormány­zatok, amelyek kiépítését a kormány - az Országgyűléssel és a megújulóban lévő Hazafias Népfronttal együttműködve - haladéktalanul kezdeményezi. A demok­ratikus átmenet ugyanis politikai érte­lemben mindaddig tart, amíg a helyi ön- kormányzatok, a civil társadalom alap­sejtjei nem jutnak meghatározó pozíció­hoz a közösségek életében.- Térjünk vissza még egyszer 1956-ra, és ami ettől elválaszthatatlan, Nagy Imre szerepére, amely ma ismét vitatéma.- Nagy Imre temetésekor erről már nyilatkoztam. Csak annyit tennék hozzá, én úgy ítélem meg: Nagy Imre 1956 előtt - akár Magyarországon, akár a Szovjet­unióban - kifejtett tevkenységét csak az akkori kommunista mozgalom többi ve­zetőjének tetteivel összefüggésben lehet értékelni. Én megadtam a végtisztességet annak a Nagy Imrének, aki 1956-ban nemzeti függetlenséget és reformokat akart, és akit 1956 után többszörösen becsaptak és elárultak, és teljesen indokolatlanul kivégeztek. Álláspontom most is változat­lan. Ha most rendeznék meg a temetést, most is ott lennénk. Azért, mert meggyő­ződésem, hogy a közelgő pártkongresz- szuson csak akkor leszünk képesek a megújulásra, ha számon tartjuk azokat az elődöket:- akik 1956 októberében a szocializ­mus megújításáért és a nemzeti függet­lenségért szálltak harcba;- akik ezt a harcot a sztálinista modell lebontásának kísérletévé! már 1953-ban megkezdték;- akik az 1968-as reformot előkészí­tették és bevezették;- akik a ’70-es években megakadá­lyozták a teljes visszarendeződést. S e kérdés kapcsán nemcsak az elő­dökről, de azokról a megújulás mellett el­kötelezett párttagokról, reformerőkről és körökről sem feledkezhetünk meg, akik tetteikkel, munkájukkal, erkölcsi tiszta­ságukkal tekintélyt és elismerést szerez­tek a társadalomban. Ezek nem különös emberek. Mindig a népben és a társadalomban gondolkodtak, és mindig készek voltak az együttműködésre tisztességes, mun­ka- és családszerető honfitársaikkal. (MTI) Szakmunkások szervezete, tisztségviselők nélkül Szolidaritás a BHG-nál Bős-Nagymaros Környezetvédelmi szakértői tárgyalások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents