Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-21 / 223. szám
1989. szeptember 21. , TOLNÁN m NÉPÚJSÁG 3 Régi formák új köntösben Nyílt levél Tolna Megye Tanácsának elnökéhez (Folytatás az 1. oldalról.) A titkári tanács elfogadhatatlannak tartja, hogy Tolna megye több, mint másfél százezer állampolgárát érintő kérdésről az ő felhatalmazásuk hiányában, fejük felett, róluk döntsön néhány személy. Nem tudjuk, hogy a döntést hozó pártok képviselői kiktől kaptak megbízást arra, hogy döntsenek a szekszárdiak, bonyhádiak, paksiak, tamásiak, dombóváriak, gyönkiek, simontor- nyaiak, bátaszékiek és bátaiak - hogy csak a cikkben szereplő települések neveit soroljuk fel - nevében. Kérjük a megyei tanács vezetőit, hogy ezt az antidemokratikus módon hozott döntést semmisítse meg és haladéktalanul kezdeményezzen egyeztető tárgyalásokat a megye városai között. Ennek kivitelezésére a következő javaslattal élünk: Valamennyi város alakítson egy tárgyalási csoportot, amelyben lakossági felhatalmazással vegyenek részt a városi és a városkörnyéki tanácsok képviselői, a területen működő pártok, érdekképviseleti szervek, társadalmi és tömegszervezetek megbízottai. Az így létrejött öt tárgyalócsoport kezdje meg az egyeztető megbeszéléseket, és döntsön Tolna megye 4 országgyűlési képviselői kerületének létrehozásában. A tárgyalások kapjanak széles körű nyilvánosságot. Javaslatunkra adott esetleges kedvezőtlen válasz esetén az MSZMP Tamási Városi Bizottsága vállalja a fent vázolt egyeztető tárgyalás megszervezését. Ne csak szavakban ítéljük el a múlt antidemokratikus gyakorlatát, hanem tetteinkkel haladjuk meg azt! Tamási, 1989. szeptember 20. Az MSZMP Tamási város és városkörnyéki szervezeteinek titkári tanácsa nevében: FIÁTH ATTILA első titkár Állattartás tűzoltó módra Több hónapja már annak, hogy panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz a szekszárdi Ady Endre utca lakói. Elmondták, hogy az utcájukban székelő tűzoltóság udvarán éjjel-nappal vonít egy láncra kötött kutya. A környékbeliek azt sem tudják, hogy saját magukat és családjukat sajnálják-e jobban a többé-kevésbé átvirrasztott éjszakák, a különösen hajnalban szív- és idegszaggató ebszóló miatt, vagy a szerencsétlen állatot. Mivel - bár érdekszövetségbe tömörültek - a tűzoltók szívét nem sikerült meglágyítaniuk, azért hozzánk fordultak, egyidejűleg panaszos levelet írtak a városi tanács igazgatási osztályának. Mondhatom, két szék között a pad alá estek. Mi nem írtunk az ügyről, mert telefonon történő érdeklődésünkre a városi tűzoltóparancsnok elmondta, hogy a helyzet napokon belül normalizálódni fog, a láncot nem tűrő kutyát valaki befogadja. A tanács illetékes osztálya pedig azzal intézte el a dolgot, hogy „a tűzoltóság felé eljártunk és kértük a felmerült probléma békés megoldását. ” Akárcsak mi, az igazgatási osztály is meghagyta a lehetőséget; amennyiben a panasz mégsem nyerne orvoslást, forduljanak csak hozzánk az olvasók - illetve' az állampolgárok - bizalommal. Fordultak. A tanácson a korábbi válasznak azt a passzusát ismételték meg, amely szerint jelenleg hatályos tanács- rendelet nem tiltja a tűzoltóság kutyatartását, az inkriminált udvarban. Kicsit más hangnemben. Első alkalommal ugyanis írásban és finoman fogalmazott az illetékes, másodszor szóban és ingerülten. Velünk sem jártak jobban az Ady utca lakói. Ismét csak nem írtunk az ügyről, mert újabb telefonon történő érdeklődésünkre a városi tűzoltóparancsnok elmondta, hogy a helyzet napokon belül normalizálódni fog. Nem, arról nincs már szó, hogy elkerülne az udvarról máshová a kutya. De ezentúl éjszakára szabadon engedik, s úgy már nem fog vonítani. Nappal ugyan muszáj megkötniük, de olyankor nem any- nyira zavaró az állat hangos panaszkodása... Meg aztán kezdi már megszokni a láncot, komolyodik is, hiszen egyre inkább kinő a kölyökkutyakorból. Eme telefon- beszélgetésünk óta újabb hetek teltek el. Azóta szokják. A kutya a láncot, a lakók a vonítást. Kicsit nehezen megy. Cikkemet abban a reményben írom, hogy nem kell azt mondanom: a kutya sem olvassa. Mert ha legalább az az eb elolvasná, és tudná, hogy mit várnak tőle...- s-a Lélekszennyeződés Szedd magad! Alsópél. Vagy akárhol, ahol alma érik a fákon. Jómagam, te magad, vagy bárki más - aki leszedi. Ennyi szükséges ahhoz a társasjátékhoz, aminek „Szedd magad!” a neve. Sorra érkeznek a kocsik, nyomukban kanyargó porfelhővel. Többnyire ketten ülnek bennük, hogy minél több almával lehessen terhelni a járgányt. Ládákban áll az alma a mázsálótól pár méterre. Cefrének való szilvát ömleszte- nek tartályokba. Csak délután négyig lehet behajtani a gyümölcsösbe, másképp sosem érne véget a nap. A mérésnél sorba kell állni. Az exportalmát már leszedték. Abból is áll néhány nagy ládányi az út szélén. Egy férfi vederrel a kezében sürög-forog körülötte, mintegy véletlenül meg-megtölti a vedret, majd szerinte észrevétlenül a sajátjához vegyíti. Aztán mérés, majd „szedd magad” - gyors eltűnés - igazolja az akció sikerét. Mi becsületesen játszunk. Az ilyen szerencsétlen alakok szoktak úgy járni, hogy amint megcéloznak egy almafát, odaszól nekik valaki: nem látja, hogy azon a legkisebbek az almák? Nyolc sorral odébb szép piros a jonatán, mit bol- dogtalankodik itt? Es közben az, aki a tanácsot adja, vígan szedi ugyanazt az almát. Mindig a másik fán szebb az alma különben is. Mindig más szedi le az érettebbjét. Mindig más jár jól. A társasjátékban mindenki nyerni szeretne. Csak az alma fütyül a világra, érthetetlen közönnyel nő az ágon, megérik, lepotyog... Ha beszélni tudna, biztos azt mondaná: Szedd magad, elvégre én nem szedhetem le magamat. De nem beszél. Csak mosolyog. Rajtunk. Kisstílű, önző, jelentéktelen, eszméletlen nyerészkedhetnékünkön. DOMOKOS ESZTER hozzáférhető és mennyi pénz áll rendelkezésre, így minden eü. vezető örül, ha nagylelkű, befolyásos emberek jóindulatát megnyerve valamit sikerül kiharcolni, még akkor is, ha pont nem egészen arra van szükség. Ha elutasítják, fennáll annak a veszélye, hogy más fontos dolgot sem fognak megkapni, illetve „nem lesz rá pénz”. Csak remélni lehet, hogy az egészség- ügyi biztosítási és finanszírozási rendszer bevezetésével a teljesitmény arányos finanszírozásával megszűnik az egészségügy pénzügyi és szakmai kiszolgáltatottsága. Ha egy közösség valóban sajátjának tekint egy kórházat, azzal a választott vezetőin keresztül jó gazdaként bánik, gondját viseli, felügyeli, hiszen a saját pénzét költi és a saját egészségét állíttatja helyre az ott dolgozó szakemberekkel, biztosan meg fog szűnni ez a torz és irracionális helyzet. így tulajdonképpen egészségügyi osztályokra sem lenne szükség a mai formájában, legfeljebb olyan egyeztető irodára, ahol a legszükségesebb adminisztrációs, illetve a régen szokásos „tisztiorvosi” hatósági tevékenység folyna, de természetesen annak minden jogkörével és hatalmával. Talán megvalósulna az igazán humánus, emberi (beteg) érdekeket szem előtt tartó egészségügy és nem az, ahogy egyik szociológusunk mondta, hogy jelenleg a legfőbb ember az érték, hanem amit szeretnénk, és eddig csak hirdettük, hogy a legfőbb érték az EMBER lesz. DR. TERNÁK GÁBOR oszt. vez. főorvos Mire büszkék Faddon? Már-már mindennapossá váló, sajnos többnyire cseppet se jogtalan, kesergé- seink során könnyen megfeledkezünk arról, hogy történnek ebben az országban jó dolgok is. Faddon az az ötletünk támadt, hogy ez egyszer nem tanácsit kérdezünk meg, hanem valakit, aki régóta lakik a jónevű nagyközségben. Papp Ferenc- né, a gyógyszertár vezetője már majdnem negyedszázada:- A legmutatósabb minden bizonnyal a falu központjának változása - mondja. - Korábban itt minden kerítések közé zsúfolt volt, most levegős, nyílt. Főleg pedig füves és dísznövényekkel beültetett. A művelődési ház és az iskola közötti parkocska szép, és az is szép, hogy mintha a köztisztasági helyzet is változóban lenne. A parkosítás egy részletét igyekeztünk képünkön megörökíteni. O. I. Fotó: K. M. Reformvendéglátás? Egy vallomással kelLkezdenem. Nem vagyok egy gourmand. Krúdy csodálatos regényeiben nem a zseniálisan bemutatott ételköltemények keltik fel érdeklődésem. Persze, nem ilyennek születtem, ilyen lettem. Mert süldő gyermekkorom óta menzáról menzára járva szedtem ősz- sze a lét fenntartásához szükséges - régebben néha kevesebb, aztán néha több - kalóriát. Töt}b ezer társammal elégedetten gyömöszöltük magunkba az argentin marha húsz évvel korábban lefagyasztott, cipőtalpra emlékeztető, izetlen húsából készült ételeket, s a többi szörnyűséget, amivel a hatvanas évek elején a műegyetem menzáin a jövő mérnökeit traktálták. Persze, már akkor is előfordult, hogy engedve az ösztönös lázadásnak, elkerültem az egyenkaját. Főleg, mikor a belvárosban a jogászokkal, bölcsészekkel, színművészetisekkel együtt a Kárpátia feletti emeleti menzán lakmározhattunk, miután húsz, negyven métert csoszogva elértük a leves - főzelék osztó ablakot. Akkor néha inkább a földszintet választottam, s vendéggé léptettem magam elő, Pest egyik legelegánsabb éttermében. Persze ezt ösztöndíjból nagyon ritkán tehettem meg. Talán ezeknek a hajdani lázadásoknak emléke is okozta, örömöm leltem néha az ilyen vendégeskedésben, megajándékozva magam azzal a kellemes érzéssel, amit Szindbádnak is szerzett egy-egy pompás ebéd. Ám, ilyen kedvem fogyóban. S ebben a konyha művészeit felváltó, idejüket a fazekak mellett töltő pancserek, a rossz szakácsok, no meg az unott képű, csak a borravalót leső étekhordók a ludasak. A nyár közepén egy hangulatos vacsorához támadt kedvünk. Egy Tolna megyei város jeles éttermének Dunára néző terasza ideális helyszínnek tűnt ehhez. Páran voltunk az egész placcon, így pár percen belül jött a pincér. Hozta az étlapot, amin három- vagy négyféle halászlét is hirdettek. Sajátos neveken, ami nem új, hiszen mindegyik magára valamit adó vendéglős kreál csak reá jellemző specialitást. Itt is a nevek titkát szerettük volna megtudni. Ám az ifjú étekhordó megdöbbentő tudatlanságot sugárzott. Elmagyarázta, az egyik halászlé olyan - ez volt a filézett -, amiben van halfilé - tetszik tudni, halszelet -, a másik az csak lé, abban nincs hal. Üres lé egy százasért? Kértem, mert a kíváncsiság nagy erő. Volt benne hal. Ugyanolyan, mint a filézettnek hirdetettben. Viszont ami az ctcl-^ét az ebből is, abból is hiányzott. Pirosra paprikázott hagymás vízben úszkáló haldarab. Borzalmas volt. Néhány hétre rá egy vendégemet egy csendes helyre invitáltam, amolyan munkaebédre. S mert ki akartam tenni magamért, javalltam, menjünk egy erdő szélére, ahol pár éve, az akkor nyílt étteremben pompás vadétkeket ettem. Vendégem a szarvasból készített finomságot krumplival kérte. Pár perc múlva a pincér kislány mosolyogva elé tette, rizzsel. Én a vaddisznópörköltet csak tologattam a tányéron, mert a húsnak a többi vaddisznópörkölttől egészen Hamis márkajelzések a ruházati termékeken A kisiparosok által készített ruhaneműk forgalmazásának körülményeit vizsgálták meg a közelmúltban a fővárosi és a megyei kereskedelmi felügyelőségek. Jelenleg megközelítően 14 ezer kisiparos tevékenykedik a különféle ruházati szakmákban, többségük női szabó, illetve kötő-hurkoló. Nem tapasztalható javulás a termékek kiszerelésében; változatlanul nem tüntetik fel a gyártó nevét és címét, az anyag összetételét, a főbb jellemző tulajdonságokat, a méretet, nem mellékelnek használati kezelési útmutatót a termékekhez. A gyártóknak és forgalmazóknak csak elvétve van arról tudomásuk, hogy az új cikkeknél a forgalomba hozatal előtt kötelező az előzetes minőségvizsgálat. Az ellenőrök a korábbiakhoz hasonlóan gyakran tapasztalták, hogy hamis márkajelzéssel kerülnek forgalomba a kisipari termékek. A Boss, a Golf, a Benetton márkájúnak „álcázott” holmik ugyanis kelendőbbek, s drágábban is vevőre találnak. Az ellenőrzött kisiparosok, gmk-k, kisszövetkezetek termékeik méretezésére általában nem a magyar szabványt, hanem a külföldi S, M, L jelzést alkalmazzák. A fogyasztók érdekeit sértő szabálytalanságokért a felügyelőségek az ellenőrzött csaknem 400 iparosnál, kereskedőnél, gmk-nál és szövetkezetnél 63 esetben vonták felelősségre a termelőket, illetve forgalmazókat, 17_esetben figyelmeztették őket. Pénzbírságot összesen 90 ezer forint értékben szabtak ki. Szabálysértési feljelentést négy esetben tettek. eltérő, mondhatom úgy is, kellemetlen mellékíze volt. A pincér kislánynak a szinte érintetlen étel látványa nem lehetett szokatlan, mert mikor az asztalt letakarította, ártatlan mosollyal kérdezte, ugye, finom volt. S tette ezt ismét, mikor a számlát hozta. Balgaságomra jellemző, úgy fizettem, mintha a kiszolgálás, és az étel is osztályon felüli lett volna. Mert ugye, ilyenkor választhatunk, vagy baleknak, vagy spórolós smucig, mindennel elégedetlenkedőnek néznek. Ez utóbbiról pedig társadalmilag igyekeztek leszoktatni minket. Sikerrel. Mert egy délután egy kávé, meg egy pohár sör melletti csevegésre ismét odamentünk. Vagy talán azért, hogy feleségemnek megmutassam az étterem szomszédságában kerítéssel övezett őzeket, szarvasokat, vaddisznókat. Akkor a „kerthelyiségben” ültünk le. Pár asztallal odébb az étterem főnöke sörözgetett ismerőseivel. S talán neki akarta a személyzet bemutatni szorgalmát, mert porfelhőket kavarva nekiláttak körülöttünk öszesöpörni a lehullt leveleket. Úgy éreztük magunkat, mintha vendégségben a háziasszony a fotelt, amiben ülünk, kezdené kiporszívózni. A minap Somogyországban már meg sem lepődtem egy étteremben. Kollégám invitált a gyönyörű park szélén lévő elegáns vendégfogadóba. Itt a pincérhölgy rögtön hozta az étlapot, s hozzátette: gomba nincs, velő nincs, máj nincs. A papíron felsorolt étkek java része viszont ezzel készült - volna. így választottam olyant, amit véleményem szerint lehetetlen elrontani: sertéspörkölt nokedlivel. Társam, még egyszer megnézve a kínálatot, megadóan bólintott, azt kért ő is. Mindketten tévedtünk. Ez is lehet ehetetlen. Mert a langyos nokedlira kupacban rátett pörkölt tetején csillogott ugyan a zsir, a felső szem hús alatt viszont fagyott volt, jéghideg.- Egy pillanat, libbent a kislány, s már hozta is vissza, meglangyosítva, szépen összekavarva a húst a körettel, majd a két tálacskát válasszuk ki, melyik melyikünké, mert azt ő nem tudhatja. Utána jött a bájos mosoly; ugye, finom volt, s a céh, kétszáz forint fölött. * A vendéglátásban egyre kevesebb a vendég. S hogy az ott tevékenykedők megéljenek - esetenként az átlagosnál sokkal jobban -, az árakat emelik. S miközben azok az idő múlásával, fizetésünknél sokkal nagyobb mértékben megközelítik a nyugati színvonalat, az étel, meg a kiszolgálás, amit a pénzünkért kapunk, ettől egyre inkább távolodik. A nyáron még a bécsinél olcsóbb árak vonzották az igénytelenebb nyugati turistákat. Őket megkopasztva - átlag alattiért átlagost kérve - vegetál még a vendéglátóipar. Meg, mert néhol még igyekeznek a vendéget emberszámba venni, de ma már sajnos ők lógnak ki a sorból. Ha ebben a szakmában ez a reform, akkor én inkább visszavágyom a pár évvel ezelőtti éttermi állapotokat.- szepesi A közvélemény igényére Az elmúlt két hét során a tömegtájékoztatás különféle csatornái ismételten foglalkoztak a lakásépítés és -vásárlás helyi tanácsi támogatásával. A városban nagy port kavart támogatási ügyek a vizsgálat óta eltelt egy év alatt sem jutottak nyugvópontra. A közvélemény a NEB által kifogásolt ügyek tételes felülvizsgálatának az eredményét várja. Ezen ügyeket Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága szeptember 27-ei ülésén fogja tárgyalni, álláspontját közzéteszi, illetve a sajtó képviselőinek rendelkezésére bocsátja. Addig is a vb úgy foglalt állást, hogy az 1985. óta támogatásban részesítettek és elutasítottak jegyzékét a városi tanács hirdetőtábláján szeptember 25-től egy hónapon át a közvélemény elé tárja. A támogatási ügyekről a tanács tisztségviselői fogadóóráikon (hétfő délutánonként), ezenkívül a vb- titkár és az igazgatási osztály vezetője folyamatosan tájékoztatja az érdeklődőket. Szekszárd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága
