Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-19 / 221. szám

1989. szeptember 19. ( TOlNA ) _ 4 ‘mÉPCIJSÁG Ozorai jegyzőkönyv helyett A téeszelnök, a plébános és a zsűri Először a téesz elnöke, Katona István lépett kézfogáshoz. Mö­götte papi öltözetében a plébános, Kiss Gyula. Sorra bemutat­kozott a Képzőművészeti Lektorátus zsűrije: Gál Anna, Török Richárd, Fekete Tamás és Fertőszögi Béláné. Az ozorai találko­zás célja, hogy a szakértőkből álló bizottság véleményezze - az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség javaslatára - Borbás Tibor szoborkompozíciójának kijelölt helyét. Az történt, hogy Ozorán a római katolikus templom mellé, a vár műemléki kör­nyezetébe tervezték a második világháborúban elesett hősök, áldozatok tiszteletére készülő emlékművet. A talapzatot, a posz- tamenst a helyi termelőszövetkezet építette. Vállaltak minden ezzel járó anyagi terhet. Az emlékmű építési engedélyének ké­relmekor, az OMF több problémát vetett fel. Olyanokat például, hogy a műemlék templomot körülvevő tégla támfal szélére ter­vezett elhelyezés statikailag bizonytalan. Látványban is zavaró, föntről megközelítve balesetveszélyes. A kompozíciót a müem- lékfelügyelőség kedvezőtlennek tartja a templom oldalánál, ezért kérte föl a képzőművészeti zsűrit, ítéljék meg ők, hogy oda elhelyezhető, vagy sem. * A téeszelnök részletesen ismertette az emlékmű születésé­nek előzményeit és azt, hogy miként jelölték a szobor talapzatá­nak helyét a templom oldalánál. A szobrászművész választotta ezt, ugyanis többen a templom előtti térre képzelték, ám itt már áll az első világháborús emlékmű, egy kőkereszt is, igy a mű­vész természetesen más helyet keresett alkotásának. * Alaposan megszemlélte a környezetet a zsűri és közben hall­gatta a téeszelnök - mint helyben született és élő ember - elbe­széléseit, milyen bonyodalmakba keveredett az emlékmű építé­se miatt. Azzal is megvádolták, hogy fákat vágatott ki a műemléki épület mellől. Állítása szerint a fenyősor között volt egy derék­ban elfűrészelt fa, ami az évtizedek során újra sarjadt és ezt a másfél méteres fenyőt - de inkább a tuskóját - kellett kivenni, hogy a talapzat megépülhessen. * Többször változott a terv, hiszen kezdetben csak hatvan ozo­rai nevét kellett volna márványtáblába vésni, de egyre nőtt a száma azoknak, akik hozzátartozóként adományuk eljuttatásá­val kérték jegyeztetni családtagjuk nevét. Ez a szám már száz­harmincegy. * A zsűri jegyzőkönyvben rögzítette véleményét, hogy tökélete­sen egyetért a művész elképzelésével, a helyet kifogástalannak értékelték. Azt a kifogást, hogy a táblákra felírt nevek olvasha­tatlanok, értelmetlennek érezték. Megállapították, hogy megfe­lelő távolságból jól láthatók a vésett betűk. Nem helyeselték, hogy a támfal szélére balesetveszély miatt indokolt lenne rácso­zatot elhelyezni. Javasolták, hogy a támfal és a gyalogjárda kö­zötti térséget parkosítsák az építtetők és egy olyan megoldást válasszanak, ami kizárja, hogy erre a területre személygépko­csikkal, vagy egyéb jármüvei felállhassanak. * A község katolikus egyházának papja csöndben figyelte a szakemberek megfogalmazódó, kimondott gondolatait. Majd átvette házigazdaként a beszélgetés fonalát és belülről is meg­mutatta a templomot. Sajnálkozását fejezte ki, hogy miért engedhette meg a műem­lékvédelem a templom mennyezetének egyszerű betonnal tör­ténő lefedését, a felújítás idején. Történeteket mesélt a háborús évekről, amikor fát vágtak és tüzet raktak a templomban a kato­nák, aztán a megrongálódott, de üzemelő orgonáról és a jelen­leg tanuló orgonistáról ejtett néhány szót. A reverendába öltözött, hatvanöt esztendős férfi készséggel látta vendégül a zsűri tagjait és a téeszelnököt a plébánián. Be­vallottan sem prédikál vizet, de borát maga készíti, csakúgy, mint a házi szalámit, mellyel vendégeit kínálta. A téeszelnök friss kenyeret hozatott az asztalra... és... és a jelenlevők tanúi lehet­tek, miként fog össze két közösség vezetője - a téeszelnök és a plébános - egy nagyobb közösség - Ozora - olyan ügyéért, melyet az unokák is látni fognak. DECSI KISS JÁNOS A református községnek nem kell félni az angyaltól Falugyűlés a háborús hősök emlékére Madocsán „Várj reám, s én megjövök...” - szólt a madocsai faluházban vasár­nap este Szimonov háborús versé­nek megzenésített változata. Sírtak az asszonyok, könnyeztek a férfiak is a melódián, de talán még inkább a szövegen, amiről szinte mindenki, aki az ünnepi falugyűlésre.eljött, ke­serű tapasztalatból tudja, hogy nem mindig igaz. Árki János, Balogh János, Bán Jó­zsef, Bán János, Berényi József... s a sor folytatódik. Összesen ötvenhat név, ötvenhat madocsai parasztem­ber, ötvenhat fiatal élet, amelyik a második világháború alatt a fronton vagy egy hadifogolytáborban ért vé­get. Az ő tiszteletükre készítették el a községben „A hazáért életüket áldozták" kis emlékkiállítást frontról származó levelekből, feljegyzések­ből, tábori imakönyvből, az elesettek arcképét mutató tablókból. Az ő tisz­teletükre - s mindazokéra, akik köz­vetve lettek a háború áldozatai - ke­kérte föl tervek készítésére. Az em­lékmű - helyesebben inkább emlék­hely-tervei elkészültek, azzal a mű­vészek a hasonló rendeltetésű alko­tások tervezésére kiírt országos pá­lyázaton díjat is nyertek. Jelen eset­ben azonban talán ennél fontosabb, hogy a jelek szerint a madocsaiak is kivitelezésre érdemesnek tartják azokat. Sáros László tájékoztatójának leg­fontosabb mondata az volt, hogy élő emlékművet szeretnének létre­hozni. Ez azt jelenti, hogy a - fáb'ól vagy más anyagból is készíthető, szoborszerű - fő- és mellékalako­kon kívül fákkal ültetnék be megha­tározott rend szerint a parkként el­képzelt emlékhelyet, melyben mind az ötvenhat elesettnek - s akár a há­ború más áldozatainak is - emlék­táblával megjelölt fája lenne. A kom­pozíció föalakja és két mellékalakja egy-egy angyal lesz. Ezzel kapcsolatban az alkotó és Hangverseny Klaus-Christhart Kratzenstein orgonaestje Az orgonamuzsika újabb jeles képvi­selőjével ismerkedhetett meg a szek­szárdi közönség a Művészetek Házában. Ezúttal az NSZK-ból látogatott a klaviatú­rák mestere a megyeszkékhelyre. Mint megtudtuk Nachterstedtben született 1931-ben. Wolfgang Reimann, Walter Kraft, illetve Eduard Müller tanítványa volt. Csembalót Eta Harich-Schneider- től tanult. Kántor volt Bécsben, majd 1968-tól 1975-ig különböző egyeteme­ken tanított. így például az egyesült álla­mokbeli Houstonban is. Többször elját­szotta már Bach összegyűjtött orgona­műveit. Rendszeresen koncertezik Euró­pában, Kanadában és az USA-ban. El­mondta, hogy évente 40-50 hangver­senyt ad. Ulmtól délre egy kis 600 lelkes faluban él, ahol orgonái és van egy 35 ta­gú kórusa. Innét jár át Linzbe a Mozar- teumba és improvizációt meg partitúraol­vasást tanít. Név szerint is jól ismeri a leg­nevesebb magyar orgonistákat. Találko­zott velük Prágában 1958-ban egy nem­zetközi fesztiválon. Magyarországi útja során két koncertet adott. Siófoki fellé­pését követően érkezett Szekszárdra. A Művészetek Házában Buxtehude F- dúr toccatájával indította műsorát, majd Jean Adam Guilaintól egy szvitet és Do­menico Zipolitól az AH’ Elevazione-t hall­gathattuk elmélyült tolmácsolásban. Korban előrelépve így érkeztünk meg Jo­hann Sebastian Bachhoz. Három» korál- feldolgozást és az F-dúr toccata, adagio és fúgát játszotta az orgonista. Szünet után az 1929-ben született és ma is Prágában élő Peter Eben Choral- partita über O Jesu, allemein Leben bist Du című darabja szólalt meg. A kortárs komponistától a szekszárdi madrigálkó­rus énekelte már az Ubicaritas et amor-t, melyet XXIII. János pápa emlékére írt. A modern hangvételű énekkari számot is­merve, különös zenei csemegét jelentett Eben orgonamuzsikájának hallgatása. Mendelssohn 1844-ben írt Andante és Allegro művei a kellemesen dallamos ro­mantika világába vezették a közönséget. Befejezésül Boély: B-dúr fantázia és fúga csendült fel, majd ráadásként Hän­del- és Vivaldi-improvizációkban és egy könnyed, táncos hangvételű Mozart mű­ben gyönyörködhettünk. Klaus-Christhart Kratzensteinben érett, letisztult felfogású, intellektuális muzsikust ismerhettünk meg. Fellépésé­re azért is szívesen emlékezünk, mert olyan effektusokat, hanghatásokat és színeket varázsolt elő az általa is dicsért szekszárdi orgonából, melyek újat, töb­bet jelentettek annál, amit az eddigi orgo­nakoncerteken alkalmunk volt hallani. Köszönjük, hogy fellépése nyomán is­meretekben és élményekben gazdagab­bak lettünk. lh^zoltAn Ujdonságpolc A szekszárdi Kossuth Könyvesbolt ajánlata Bertényi Iván: Nagy Lajos király Bertényi Iván neve jól ismert a magyar olvasók körében. A Kossuth Könyvkiadó­nál háromszor jelent meg A magyar korona története és teljesen elfogyott. Mivel a középkori magyar történelem stúdiumain belül a szerző szőkébb kutatási területe a címertan, nemcsak hozzáértéssel, hanem érzékelhető lelkesedéssel is írta meg új könyvét Nagy Lajosról, a lovagkirályról. rült sor a falugyűlésre is. Tolnai István szólt először röviden azokról, akik nem csináltak politikát, mégis az életükkel fizettek érte, s aki­ket elsiratni is csak titokban volt sza­bad, hiszen csak a család tekintette hősi halottnak, a hivatalos politika háborús bűnösnek nevezte őket. Több mint negyven évnek kellett el­telnie ahhoz, hogy hangot is kaphas­son a gondolat; készüljön emlékmű az elesettek tiszteletére. Az idén ta­vasszal megalakult Emlékmű Bizott­ság Sáros Lászlót, a falu főépítészét, illetve Bakos Ildikó szobrászművészt egy hozzászóló is szükségesnek tar­totta megjegyezni, hogy az angyal egy olyan jelkép, amely felekezeti - sőt világnézeti - hovatartozástól füg­getlenül elfogadható lehet minden ember számára. Az emlékmű közadakozásból va­lósulhat meg, azonban a falugyűlé­sen megjelent több szervezet - ta­nács, népfront, hadkiegészítő pa­rancsnokság - képviselője is segít­séget ígért, sőt maguk az alkotók is részben társadalmi munkában vál­lalták a munkát.- ri ­III. országos népzenei találkozó Bonyhádon Októberi fesztivál a Völgységben Interjú Szabó Lászlóval, a Szélkerék együttes vezetőjével- Október 7-8-án nagyszabású orszá­gos népzenei találkozóra kerül sor Bony­hádon, ezt már tudjuk, de hogy került sor mindarra, hogy Bonyhád házigazdái teendőkhöz jutott?- Oly pórias és hétköznapi az oka, hogy csak azt mondhatom: kitaláltam. Miután belecsöppentem a népzenei mozgalomba 1977-ben, s kezdtünk fesz­tiválokra és találkozókra járni, kísértük a tánccsoportot, egyre inkább a vérkerin­gés közepén találtuk magunkat. A kifeje­zetten vett hangszeres népzenének nincs olyan fóruma, ahol zenei irányvo­nalát tekintve segítséget, fogódzót kap­jon, csak a néptáncfesztiválok végén volt szakmai értékelés, mert a zsűriben helyet kapott egy zenei szakember. Persze utol­jára a zenész kapott szót Csak röviden, kérlek... tudod, az idő előrehaladott...” sürgették mindig. Ami szakmai segítség, ami támasz és segítség a jövőre, amiből meríthet a népzenész - különösen a kez­dő, induló zenész - nem volt.- No, e kitalálás és a valóság között igen hétköznapi és kifejezetten anyagi kérdések is szóba kellett kerüljenek.- Az első dél-dunántúli népzenei talál­kozón 1981-ben a népművészeti hét rendezvénysorozatainak keretein belül találkozhattak az érdeklődők. A négy me­gye (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) kü­lönböző városaiban bonyolítottak le egy- egy rendezvényt. Bonyhádon néptánc gálaműsor volt amihez mi hozzákapcsol­tuk rendezvényünket, s ezen általában ismert zenekarok képviseltették magu­kat. Kicsit sután sikerült, akadt sértődött­ség is, hisz a felkért szakmai zsűri egy­szerűen nem jött el, igy nem is volt verseny jellege a dolognak. Mára eddig „fajultak” a dolgok. A zenekarokat apró falvakba is elvittük, ott szállást kaptak, ők műsort adtak, vagy állta a falu a zene­kar útiköltségét. Haszna ezeknek a talál­kozóknak csupán annyi volt, hogy egy­mással megbeszéltük, hogyan is lehetne ezt jól megcsinálni. Ebből a műhelybe­szélgetésből született az 1983-as dél­dunántúli népzenei találkozó, ami 1985- ben vált országossá. Társpartnerként belépett az akkori Népművelési Intézet (ma Országos Közművelődési Központ) az első évben szervezőként, azóta már támogatóként is. És valahol itt értünk el a kérdésre adandó válaszig is. Az idei fesz­tiválra 20 ezer forintot biztosítottak. Ettől az időtől kezdve (1985) minden országos tanácskozásra meghívnak az Országos Közművelődési Központ munkatársai.- Bonyhádot jegyzik a Szélkerék együttes és Szabó László miatt.- Népzenei vonalon igen, mint a Dél- Dunántúl egyik gócpontját. A zenészkép­zésre e területen irányítottabb figyelmet kell fordítani - hangzott el, igy indítottunk tanfolyamot 1986-ban, 1988 márciusá­ban megrendezett vizsgával. A résztve­vők a Dunántúlról jöttek össze, Bonyhád és környékén igen erős érdekeltséget szorgalmaztunk. így most utánpótlás te­kintetében igen jól állunk.- Ki volta szakmai, pedagógiai irányitó a tanfolyamon?- Halmos Béla adott szakmai garanciát és persze érdeklődést is a tanfolyamnak. Akkor a Sebő együttes prímásaként volt a tanfolyamvezető, ma az MTA Zenetu­dományi Intézetének kandidátusa.- Ejtsünk szót az anyagiakról is!- Ahogy lapozzuk a naptárainkat előre, m ' nehezedik a rendezés, ám végül is a versenyjelleg komoly díjakat biztosít, de az együtteseknek a költségek egy részét át kellett vállalniuk. Két főétkezést és szállást tudunk adni. A szponzorok kö­zött a legfontosabb a megyei tanács, 50 ezer forint céltámogatást adtak a rendez­vényhez, a már említett OKK 20 ezret, de jelentős a Babits művelődési központ ötezer forintos különdíja és óriási segít­ség volt, hogy a nyomdai anyagokat ingyen megcsinálták. Az idén először cé­gek, termelő üzemek is segítséget nyúj­tottak, így külön dicséret illeti őket, hiszen a közművelődéshez közvetlenül nincs is közük. A Hungária Biztosító és a Pannó­nia Téesz adott 5-5 ezer forintot.- Van egy társrendezője is a fesztivál­nak.- Előrelépés, hogy társrendezőként belépett a Magyar Rádió. Anyagiakat nem, de nyilvánosságot tudnak biztosíta­ni. Negyvenöt perces műsort készítenek és sugároznak a rádióban, s a legjobb zenekarokkal, szólistákkal egy éven be­lül felvételt készítenek. Szintén újdonság, hogy hangszeres és énekes szólista ka­tegória is lesz.- Hol a helye szakmai vonalon a hazai mezőnyben a Szélkerék együttesnek?- Az eddigi tapasztalatok szerint és is­merve csapatunkat, a középmezőnyben a helyünk.- A valódi babérokat a rendezvény le­bonyolítását követően lehet majd kiosz­tani?- Szeretnénk. Az idén rendezvényhá- zasítás történt, mert e hét végén érkezik bonyhádra az NSZK-beli Wernauból egy küldöttség, kiáHítás nyílik a művelődési házban magyarországi néviseletekből, előadás hangzik el, szüreti felvonulás, igazi fesztivál lesz. Pikantériája a dolog­nak, s magunk sem sejtjük, hogyan sül majd el, de próba nélkül, „élesben” mi kí­sérjük a wernaui táncegyüttest, akik ma­gyar táncokat fognak előadni. Az anya­got kazettáról megkaptuk. Már többször próbálkoztunk ilyesmivel hazai viszony­latban, de ez a valódi meglepetések ka­tegóriájába kerülhet. Szeretném ha a programot iá ismertethetném. A III. orszá­gos népzenei találkozó és nemzetiségi szüret programja: Október 6., péntek 18 óra: A „Magyarországi népviseletek” c. kiállítás megnyitója. Megnyitja: G. Vámos Mária dr., a Wosinsky Múzeum munka­társa. 18.20: Toborzó műsor a művelődé­si központ előtt. Közreműködik: a wer­naui Magyar Folklór Együttes és városi fúvószenekar. Október 7., szombat: 8 órától kirako­dóvásár a művelődési központ parkoló­jában. 14 óra: A rendezvény hivatalos megnyitója. Beszédet mond: Ezer Mihály, a városi tanács elnöke. 14.30: „Szüreti népszokások a Völgység hagyományá­ban”. Előadó: dr. Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató. 15 óra: I. versenyműsor. 17 óra: II. versenyműsor. 19 óra: Tánc­ház. 19 óra: Bonyhád-Wernau. A testvér- városi kapcsolat ünnepélyes kihirdetése, a művészeti csoportok műsora a III. Sz. Általános Iskola tornatermében. 21-24 óra: Az ünnepély folytatása az Ifjúsági ét­teremben, táncmulatság. Október 8. vasárnap: 8 órától kirako­dóvásár, 10 óra: szakmai értékelés, 10 óra: szüreti kölyökház, 11.30 óra: sza­badtéri koncert, közreműködik a wer­naui városi fúvószenekar, 14 óra: szü­reti felvonulás. 15.00: Gálaműsor. 18.00 óra: Szüreti bál. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents