Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-18 / 220. szám

1989. szeptember 18. Partnerkapcsolat Büchenbach községgel Németkér község engedélyt kapott a Magyarországi Németek Alapítványától, hogy partnerkapcsolatot létesítsen az NSZK-beli 4300 lélekszámú Büchen­bach községgel. A két községet rokoni, baráti szálak fűzik össze. A Németkérről kitelepítettek zöme az 1946/47-es évek­ben Büchenbachba és a környező községekbe került. Kapcsolatunk célja: a két község lakossága közötti baráti kap­csolat elmélyítése, egymás megismeré­se, megértése, a fiatalok találkozása, a családokon belüli egyéni kapcsolatok felvétele. Németkérről 1989. szeptember 6. és 11. között 90-en tartózkodtak a meghívásra Büchenbach községben. Ötven személyt a büchenbachi német családoknál helyeztek el, 40 pedig roko­noknál tartózkodott, de a szervezett programokon együtt voltunk. Az ünnepé­lyes aláírásra a tornacsarnokban rende­zett ünnepség Keretében került sor, több mint 1000 ember jelenlétében. A két köz­ség vezetője köszöntőt mondott, bemu­tatták a községeket. A szerződés aláírá­sát követően elhangzott a magyar és a német himnusz, majd kicserélték az ajándékokat. A kapcsolat létrejöttét me­leg szavakkal üdvözölte dr. Helmut Hutzelmann, a kerület vezetője és átadta Németkér tanácselnökének a kerület cí­merét. Az ünnepi műsoron a helyi zene­karok szerepeltek és a 60 fős énekkar. A fogadtatás, a vendégként eltöltött négy nap emlékezetes marad valameny- nyi résztvevő számára. Kinttartózkodá­sunk alatt megismerkedtünk a község­gel, megtekintettük jelentősebb létesít­ményeit: az iskolát - amelynek udvarán a kertészegylet közreműködésével fát ül­tettünk. Megnéztük a 11 települést kiszol­gáló vízmüvet és víztisztító berendezést, az orvosi berendezéseket gyártó Mem- mert céget, a tanácsháza épületét és gazdasági udvarát, a templomokat, részt vettünk egy képzőművészeti kiállításon, kirándultunk Nürnbergbe, ahol megte­kintettük a várat és a híresebb épülete­ket, templomokat. Szeptember 9-én dél­után 14 órakor kezdődött a község éven­ként megrendezett ünnepe a „Weiherfest” (Tóünnep), melynek több száz látogatója volt. A tó körül sportversenyeket, játékokat, vetélkedőket tartottak, a felállított sátrak étellel, itallak zenével várták a vendégeket. Az önkéntes tűzoltóegyesület az esti órák­ban tűzijátékot rendezett. Vasárnap délelőtti misén külön köszön­tötték a németkérieket, üdvözölve a létrejött partnerkapcsolatot. A délutáni órákban ke­rült sor a búcsúzásra, ugyancsak a torna- csarnokban rendezett ünnepségen, ahol a vendégek és vendéglátók, a községben és környéken élő németkéri származásúak találkoztak és búcsúztak. A vendégeket ze­nekarok és tánccsoportok szórakoztatták. E találkozással az évek óta tartó barát­ság tovább mélyült. 1990-ben Németkér lesz a vendéglátó. Valamennyien azon le­szünk, hogy hasonlóan szép napokat sze­rezzünk barátainknak. AMBACH EDÉNÉ kentése mellett az alapvető feladatok tisztázásával a jelen társadalmi, politikai és gazdasági szükségszerűséghez iga­zodó rugalmas és menedzserszervezet létrehozására van szükség. Ennek a kor­szerűsítésnek az előkészítését és végre­hajtását csakis a becsülettel dolgozó ta­nácsi szakemberek véleményének meg­hallgatásával és alkotó közreműködésé­vel lehet és szabad megoldani. Ha a tanács vezetése nem nyitott, nem . őszinte e fontos kérdések megoldásá­ban a dolgozókkal, nem tud partneri kap­csolatot kiépíteni és gyakorolni, sikerte­len lesz minden vállalkozása. A tanácsi dolgozók nagy része érzi és tudja, hogy a jelenlegi szervezet nem felel meg a ma és jövő igényeinek és a korszerűsítésért tenni is akar. Lejárt az az időszak, amikor felülről vártuk azt, hogy mit kell tenni. A kérdé­seknek ma itt a megyében kell eldőlni, figyelembe véve a helyi sajátosságokat és maximálisan támaszkodva a tanácsi dolgozók véleményére, akik nagy része évek óta becsülettel végzi munkáját, igyekszik szakmájában tudását, ismere­teit frissen tartani és diplomájának meg­felelő munkalehetőséget kapni. Persze ehhez az kell, hogy a tanács ve­zetése ne alattvalónak, hanem partneré­nek tekintse beosztottjait és az sem baj, ha egy korábbi, ma már erősen vitatott ki­választással a tanács élére került vezető több időt szentel a kollégák megismerésé­re és munkamódszerében a partneri vi­szony kiépítésén fáradozik. A vezetőnek el­sősorban az apparátust kell menedzselni úgy, hogy a tanács munkája megfeleljen az állampolgárok igényeinek a törvényesség igazságos betartása mellett. A dolgozók elismerésének ne a vezető alázatos módon történő kiszolgálása, vagy a kapcsolatokra épülő „apróbb szívessé- gek”-kel történő szolgálat legyen az elsőd­tolna \ KÉPÚJSÁG 3 Próbagyártás Jugoszláviának Mi lesz a Brikettel? Az igazgató biztosítottnak látja a jövőt Frank Imre főtechnológus a szén minőségét vizsgálja csoportvezető helyett. A sztrájkról, vagy in­kább demonstrációról ejtünk szót. Kiderül: egy buszra való ember volt ott a brikettből, munkaidő után. Gazdasági vezető nem ment velük, de egyetértésükről biztosítot­ták a munkásokat ők is.- Mit azól a miniszterük kirohanásához? - kérdezem.- Ez a nagyok dolga, de nem tudom, he­lyes lesz-e az uránbánya bezárása... Evek óta bizonytalanságban élünk... bezárják... nem zárják... kellünk— nem kellünk... Közben a jövő évben várhatóan befeje­ződik a Mecseki Szénbányák Nagymányo- ki Brikettüzemének rekonstrukciója, ami összesen félmilliárd forintot tesz ki. A gyár 600 kilotonnáig fejlődhet fel, valószínűleg munkaidőalap-növeléssel. A jövő évre prognosztizált igény 450 ezer tonna körül várható. Megtudom azt is, hogy a brikett­gyáriak sem ülnek tétlenül, egy jugoszláv kísérleti gyártás indul most. Kétezer tonna bérbrikettálásra szerződtek, s ha beválik a bolt mindkét félnek, jönnek a jugoszláv szénszállítmányok Nagymányokra. A szer­ződést a Lignimpex Belgrádban segített megkötni.- Úgy néz ki érdemes lesz. Túl nagy nye­reségnek nem nézünk elébe, de folyama­tosan tudunk termelni. Jövő júliusban nagyjavítás lesz, az emberek ezalatt két hét szabadságot kapnak, mint más üzemben. Elkészült az új készlettér is, 70 méterrel bel­jebb a házsoroktól, s kettő között zöld vé­dősáv. A készlettér 120 millióba került. Az erdősor talán megfogja azt, amit a szűrőbe­rendezés mint port elenged. Ez a cél.- Valóban nem fizettünk még környezet­szennyezési bírságot.- Ilyen jők a kapcsolataik?- Nem azt mondom, hogy minden pont­nak megfelelünk, de látják az igyekezetün­ket a hatóságok, tudják a népgazdaság erejét... Nem azt mondom, hogy minket nem tudnának megfogni... Az akaratunk erősebb, mint a népgazdaság ereje jelen­leg. Tovább kérdezek. Éppen az van soron, hogy az új készlettéren néhány asszony hogy szedhetett több száz forintért követ a fűből, mert ezen, akadt, aki háborgott.- Társadalmi munkában szedték, ön­ként. Már 10 ezer négyzetméter zöld terüle­tünk van ott, ahol nemrég még csak por és szenny volt. Én döntöttem úgy, ha ilyenkor is tudják, hogy hová tartoznak, akkor adunk nekik jutalmat. Mert van pénzünk, csak azért a pénzért illik tenni is. Bárkinek lett volna módja önként követ szedni, s aztán a nem is tudott „prémiumért” tartania a mar­kát. Kiderül, javult a brikett minősége, leg­utóbbi hasonlításkor mind a három hazai gyár termékével összességében felvette a versenyt, egyedül a legjobb NDK-s szén előzte meg.- A KBFI (Központi Bányászati Fejleszté­si Intézet) vizsgálta a salakképződést és ki­mutatták, hogy jelentősen javul. Azt beszélik - mondom Lelovics István­nak - most, hogy a volt vezérigazgató Mérei körül felforrósodott a levegő, mint aki pat- rónust vesztett, most majd nyugdíjba megy. Lelovics István nevet ezen, csóválja a fejét.- Még nem is volt a Mérei vezér, amikor már itt voltam, nem is ö hozott ide, hanem a Garamvölgyi. Három évem van, amit én szeretnék kitölteni. Egy utolsó kérdésem volt még: Mit mond annak a munkásának, aki bejön és azt mondja, ő nem érzi biztosítottnak a jövő­jét?!”- Ilyen van ma! Németh Miklós helye biz­tosnak tűnik? Kinek a helye biztos ma, kü­lönösen a bányászatban... SZABÓ SÁNDOR - Fotó: RITZEL (Folytatás az 1. oldalról.) Reggeli raport után vagyunk, Lelovics István üzemvezetőre várni kell egy kicsit. Addig a titkárságon múlatjuk az időt. Ami­kor belép, afelől érdeklődöm, miért tiltott ki az üzemből? Talán legutóbbi egész oldalas nagymányoki cikkem miatt?- Nem! Honnan veszi ezt a hülyeséget. Az ipari miniszter utasítására van így, kü­lönben is, telefonon nem adunk informá­ciót senkinek. Elértik, hülyeséget írnak, és abból már volt baj. Az üzem ügyeiről pedig csak én nyilatkozhatok. Itt akad némi vitánk, mert megemlítem, szerintem a saját nevében mindenki felelő­sen mondhat véleményt, akár még az üzemről is, csak hát akkor azért amit mond, vállalnia kell a felelősséget. Megegyezünk, nem ilyen esetekre kell érteni a kitiltást, mint a mai, így máris kíváncsian várom a szakmai értékelést, amit Lelovics István az NDK-ból beérkező nagy mennyiségű bri­kettről és saját sorsukról mond.- Az ok egyszerű, a fővárosban nem sza­bad olyan brikettel fűteni, ami bitumennel készül. Nem is szerződés alapján kerül az országba, mert az csak évi 200 ezer tonná­ra szól. Még a Marjai-féle időben igen sok, külföldön eladhatatlan Ikarust gyártottunk, amit az NDK átvett. Meg a borunk egy ré­szét is, aztán brikettel egyenlítik ki a szám­lát, úgyhogy nem államközi szerződés ez. Egyébként a négy hazai brikettgyár tud any- nyit, ami a hazai szükséglet kielégítésére elég, ez viszont megzavarta a belföldi pia­cot. Ezek szerint egyik okként, ami miatt nemigen fogy a mányoki brikett, ez az ösz­vérmegoldás hozható fel. A másik ok a bitu­men. A főváros már nem képes elviselni a környezetszennyezésnek ezt az adalékát. A vidék még úgy látszik, igen.- A fő ok az, hogy nincs pénz. Fűteni azonban télen kell! - Mondja Lelovics Ist­ván. A Tüzép Rt. itt volt. Szükségük is van a brikettre, amire szerződtünk, de nyáron nem kellene. Korlátlanul fogyna télen. Ez vi­szont nekünk nem jó, hiszen a termelés fo­lyamatossága lényeges gazdasági ténye­ző. A piac viszont diktál, így a termelést ra­dikálisan kellett csökkenteni. Megemlítem, hogy ez a piac szerintem ma még vagy álpiac, vagy fantompiac, s kérdem...- Ezért kellett a 42 embernek is mennie Nagymányokról a Bonyhádi Zománcáru- gyárba?- Vasas István igazgatóval megegyez­tünk, hiszen ők nem tudtak eleget tenni a szerződésüknek, nekünk viszont nem volt kihasználva a kapacitásunk - hogy 3 hó­napra kisegítjük őket munkaerővel. Ennyi időre nem is vehetett volna fel munkaerőt. Szerződtek, bérmunka jelleggel került Bonyhádra 42 dolgozó, jobbára asszo­nyok. Egy teljes szakot szüntettek meg, s hogy ne lehessen kivételről beszélni, min­denkinek mennie kellett. Azt pedig a munka jellege szabta meg, hogy jobbára nőkre volt szükség.- Arról szó sem volt, hogy valakitől is így akarunk megszabadulni. Augusztus 7-től szeptember végéig lesz így. Az asszonyok között elég sok a bonyhádi is. Akadt asz- szony, aki már ismerte a zománcgyári munkát, s tudta, ott többett kell dolgozni, mint nálunk. A pánik, amiről hallott, ebből fakadt. A reggelesek - Mivel teljesítmény­bér van - elérik, elkerülik a 100 százalékot, de az éjszakásoknál ez csak 90 százalék körüli, úgy tudom. Ilyenkor aduként hathat az az érv, ha megemlítem, közben volt felvétel is az üzemben. Erre úgy reagál az üzemvezető, hogy elmondja: fiatal bányatechnikus ke­rült hozzájuk éppen a nyugdíjba vonuló A brikettüzem udvara. A gyár egész területét behálózzák a szállítószalagok. Az összevont községek mozgolódnak Mórágy is válópert indít leges szempontja, hanem az ettől független igazi értéktermelő munka. Közelebbi szakterületemen - az ipari osztályon - rendkívül sokat lehet tenni azért, hogy a megye ipara, a megyei ener­getika eredményesebben tudjon működni. Közelmúltban olvastam a Népújság­ban a Megyei Tanács elnökhelyettesével készült beszélgetést, melyben többek között említette, hogy a tanács igyekszik támogatni a megyei vállalatok önállóso­dási törekvéseit, feltérképezi a megye iparát a leendő külföldi partnerkapcsola­tok segítése érdekében. Ez így szépen hangzik, de a gyakorlat­ban ennél tovább kell lépni. A munkába be kell vonni elsősorban a vállalati gya­korlati tapasztalatokkal is rendelkező munkatársakat, kamatoztatni kell azt a tudást, melyet évek alatt az államigazga­tásban dolgozók sokrétű munkájuk alap­ján birtokolnak. A nehéz gazdasági körülmények pró­bára tesznek igen sok vállalatot és van amelyik csak veszteségesen tud működ­ni. A tanács, ha még vállalatalapító is, kö­teles segíteni ilyenkor és ezt oly módon is teheti, hogy kisebb szakértői csoporto­kat bocsát a vállalatok rendelkezésére a gazdálkodási és szervezési feladatok ja­vítására és az eredményes vállalati tevé­kenység helyrehozatalára. Fel kell készülni arra is, hogy az újszerű gazdasági szervezetek (Kft.-k, közös válla­latok) létrehozásában jól felkészült tanácsi szakértői csoportok vállaljanak menedzser szerepet, hiszen tapasztalhatjuk, hogy a bürokrácia útvesztői sok esetben a legjobb elképzelést és sikerrel kecsegtető vállalati kezdeményezést is meghiúsítanak. A tanácsi beruházások bár számukat illetően lecsökkentek, de nem szűntek meg. Gondoljunk csak a tanácsi vagyont képező állóeszközök rekonstrukciójára, karbantartására vagy a helyi gázprog­ram folyamatos fejlesztésére. Ezeken a területeken a tanácsi szakemberek be­ruházási, műszaki ellenőri, vállalkozói, szervezői feladatok ellátására képesek és igénylik is ezt a lehetőséget, melynek feltételrendszerét meg kell teremteni és erősíteni kell, hiszen az egyre csökkenő tanácsi költségvetés ésszerű, takarékos felhasználása mindnyájunk érdeke. A vállalkozások sokféleségére még renge­teg példát lehetne felsorolni. A tanács olyan sajátos intézmény, ahol a diplomások száma igen magas. Ne te­messük ezeket az embereket irathalma­zok közé, ne süllyesszük a bürokrácia út­vesztőibe, hanem igényes szakmai fel­adatokkal tegyük vonzóvá a munkát, so­ha nem elfejeltve, hogy a feladatot sike­resen végrehajtó dolgozó közvetlenül is részese lehessen a sikernek még úgy is, hogy minden esetben részt vegyen az ál­tala készített szakmai munkák vezetői, testületi (vb, tanácsülés) vitájában, ne te­gyük személytelenné. Ha az ember köz­vetlenül részese a sikernek, az további teljesítményekre sarkallja. Nem lesz olyan erős párt, mely egyedül képes lesz ezt a Magyarországon iszonyú mély válságot kezelni és legyőzni önmagá­ban. Ezért a helyi önkormányzatnak igazán szüksége van arra, hogy a politikai párto­kat, közéleti mogzalmakat, a politikai és gazdasági válság legyőzéséért cselekvő erőket koalícióba tudja felsorakoztatni a népképviseleti és önkormányzati feladatok megvalósításában. Ez nemzeti, egyszers­mind helyi, illetőleg Tolna megyei érdek és a tanács feleljen meg ennek a követel­ménynek, mert csak akkor kap az állam­polgáraitól támogatást, megértést és bizal­mat a vezetés és a tanácsi kollektíva, ha en­nek eleget tud tenni, különben tisztségvise­lőink elvesztik választóik bizalmát. SZABÓ ZSOLT Szekszárd-Ért Klub A Mecalor 1022 típusú olajkályha csöndesen pöfékel. Hiába, szeptember közepén már hűvösek az esték. Be kellett gyújtani a mórágyi kultúrház nagytermé­ben a falugyűlésre. A hangulat nem hű­vös. A közel 100 megjelent arról fog itt dönteni, hogy megindítsák-e a Mőcsény- től való elválás folyamatát, vagy sem. Szeptember 15-e van, 18 óra 30 perc. Dr. Kovács Pálné nyugdíjas pedagó­gus megnyitja a gyűlést. A jókora nemzeti színű zászlóval letakart elnökségi asztal mögött rajta kívül még hárman ülnek: Hornyik Lajos, a megyei tanács területfe­lelőse, Krutki Pál, a Mőcsényi Közös Ta­nács elnöke, és Glöckner János mórágyi elöljáró. A közelmúlt eredményeiről számol be mindenekelőtt az elsőként szóra emelke­dő Glöckner János. A turistaszálló, a mű­velődési ház rendbetételéről, utcák beto­nozásáról, szociális és gyámügyi segé­lyek odaítéléséről tesz említést többek között. Majd rövid hangulatjelentést ad: az összevont községek mozgolódnak, az emberek'zúgolódnak, ellenségesked­nek. Az önállóságra való törekvés felerő­södött. Krutki Pál, az elnök se bánja a különvá­lást. Sőt, nem is mórágyi, hanem mőcsé­nyi kezdeményezésnek tartja. De felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak a nagy- politikában, de szerinte itt is hatalmi harc folyik, és jól meg kell nézni azt, akit a la­kosság a község élére állít.- Egy falu, ha külön megy, rögtön je­lentkeznek az új urai. Nem a szolgái, az urai! - hangsúlyozza. Azt, hogy a szétválás a választások előtt megoldható, nem tartja lehetséges­nek, de azt igen, hogy most döntsenek: elkezdjék-e a folyamatot. Ha a falugyűlés igent mond, népszavazásra fogják bo­csátani a kérdést. A következőkben a te­lepülés lakói mondják el véleményüket. Minden hozzászóló az önkormányzatra voksol. Azt is megmondják, miért. Az egyesítés után elkerült Mórágyról a kör­zeti orvos, az állatorvos, a patika és a kényszervágó. Akinek akkor funkciója volt, nem mert beszélni. Erre „tanította” őket az akkori politika. Nem akartak üt­közni. Talán ez most megváltozik. Mó­rágy a társközségek közül a legnagyobb lélekszámú. És ha igaz, hogy az adóvisz- szacsatolás a népeség függvényében lesz megállapítva, akkor ez fontos mo­mentum. Van még két jelentős, az elválás mellett szóló tényező. Egyik a falusi turiz­mus, ami már most is jövedelmet jelent a községnek, de a jövőben még tovább fej­leszthető, másik az értelmiség megléte. Mórágyon még nincsenek olyan veszte­ségek, mint az országban oly sok társ­községben, itt még van értelmiség, van iskola és kultúrház. Fellelhetők olyan személyek, akikből felállítható egy állam- igazgatási apparátus. Miután Hornyik Lajos biztosítja az egy­begyűlteket, hogy a megyei tanács vala­mennyi településnek megadja a segítsé­get a különváláshoz - részükre akadály nincs, csak vigyék végig a folyamatot - következik a szavazás. És egy órával a megnyitó után, 19.34- kor dr. Kovács Pálné kihirdeti: ellensza­vazat nélkül, egy tartózkodással elfogad­tuk az önigazgatást! * Befelé jövet, a kultúrház előtt kanyargó névtelen kis patakban - mely a Lajvérbe siet - több lim-lom között egy szerencse­patkót is láttam. Szerencsés napként író­dik-e be ez a mai nap Mórágy történeté­be? - Wy -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents