Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-18 / 220. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 18. Tv-napló Sióagárd összefog A romantikus fogtechnikus Zsolt Béla költőként indult, sőt a Babits-tanítványok közé sorolták, de pályája más irányba fordult, a két háború között harcos újságíró, közben regényeket írt, bár a Budapesti fiatalember vagy a Házassággal végződik alig emelkedik a kor átlaga fölé. Pedig jó elbeszélő, alakjai elevenek, társadalom rajza határozott, de ritkán hatol a jelenségek mélyére, regényeit ma is jó lektűrként olvashatjuk, de ennél többet alig lehet mondani róluk. Az a feledés, ami munkásságának az elmúlt évtizedekben kijutott, mégis méltatlan, s csak azzal a szereppel magyarázható, amit Zsolt közvetlenül a háború után vállalt. Mint a radikális polgári Haladás című lap szerkesztője semmivel nem igazolható hajszát indított számos írótársa ellen, a jobboldaliság ganyújába hozva őket. Még Illyés Gyula sem volt kivétel, akit vele szemben Lukács György védett meg, Szabó Lőrinc elleni ádáz indulata pedig odáig ragadta, hogy amikor az írószövetség tagja lett, Zsolt tüntetésként kilépett onnan. Emberileg ugyan érthető az üldözött Zsolt indulata, de igaztalan támadásaival csak zavart okozott, felesleges félreértést, s végül önmagát hozta gyanúba. Nagyon korai halála után nevét is alig emlegették, munkásságát nem méltatta senki, műveit belepte a feledés. A tévé most megpróbálta megidézni, s az Oktogon című tévéjátékban Zsolt Béla minden erényével és gyöngeségével együtt áll előttünk. A történet egy fiatalemberről szól, aki Oktogon téri lakásában elsősorban azzal foglalkozik, hogy a szomszéd házat figyeli, ahol egy lány lakik, akibe halálosan szerelmes, bár csak így, kukucskálva, az ablakon által. Egyébként józan életű fogtechnikus, jól keres, szerelmi élete normálisnak mondható, de freudista alapon vágyakozik a szomszéd házban lakó, mégis elérhetetlen ábránd kép után, aki már nem is nő, hanem imago, a sejtelmes szépség jelképe. A romantikus fogtechnikus egy lélektani képlet illusztrációja, bár irodalmi előképét is ismerjük, mert a Nobel-dí- jas Spitteler Imago című regényében valami hasonlót feszeget, csak egy kicsit másként. Zsolt Béla története valahol átcsúszik az olcsóba és felszínesbe, ro- matikus fogtechnikusa inkább hóbortos figura, aberráns különc, akiben több a megmosolyogni való, mint a rokonszenves. A környezetrajz azonban kitűnő. A régi Pest polgárai kelnek életre, csupa jellegzetes alak, egy panoptikum megelevenedett figurái. Minden él, s minden jó szerepet kínál, elsősorban Garas Dezsőnek, de a szegény fogtechnikus körül megfagy a levegő, szerelme valahol az Oktogon tér felett lebeg, valószínűtlenül és megfejthetetlenül. Hajdufy Miklós jó érzékkel ismerte fel Zsolt írói erényeit, bár díszletei, mert ezeket is ő tervezte, túl ünnepélyesek, a 30-as évek pesti polgára szerényebb körülmények között élt. Azt viszont jól tette, hogy kiemelte a feledésből Zsolt Bélát, bár az irodalomtörténetnek valószínűleg ezután sem lesz sok dolga vele. Nagy szándékok és félmegoldások jellemzik, a hajdan Babits-tanítványnak tartott költőről ma már szó sem esik, a regényíró Zsolt Béla pedig nem tud túllépni a tisztes átlagon. CSÁNYI LÁSZLÓ Lányalak a Hősök kertjében Az emlékmű makettje Az építészeti munkák során már megtörtént az alapozás, érkeznek a burkolólapok... Arra is mód volt, hogy még makett formában láthassa a lakosság az emlékművet. Egy hónapig a templomban, majd a községi tanács épületében helyezték el véleményezésre. Tömören fogalmazva, általános tetszést aratott. Az emlékművek felállításának hivatalos rendjéhez az is hozzátartozik, hogy a Képzőművészeti Lektorátus szakemberekből álló bírálóbizottsága értékeli, forintban kifejezett összeggel árazza a műalkotást. Ez megtörtént. A zsűri által - jegyzőkönyvben leírt - meghatározott értéke, a bronzba öntött szobornak: 650 ezer forint. A megrendelő és a szobrász közötti megállapodás szerint ez összeg nagyobb- részét teszi az a társadalmi munka, amelyért a művész vállalta az emlékmű tervezését, kivitelezését. A sióagárdi Hősök kertjében, öreg fáktól, fiatalabb örökzöld bokroktól, díszcserjéktől övezve áll majd egy kis domb, ezen süttői márványburkolattal egy félkör ívű csiszolt kőfal, ami pihenésre, vagy virágelhelyezésre is alkalmas. Ezt az ivet zárja egy-egy csonka gúla alakú posztamens, a középen látható majd egy százharminc centiméteres - ugyancsak csonka alakú - gúlán a fiatal leány allegórikus alakja. Jobb kezében kissé előre tartva egy szál virágot, lépő mozdulatot tesz. Vékony, szinte fátyolszerű ruhája feszül a testére és lebben a szélben. A látvány egyéni hangon, nem a megszokott, a háborús emlékművekre jellemző képpel szólit, figyelmeztet. A borzalmak túlélőinek, a mának int egy csöndes főhajtást kérve. DECSI KISS JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY Aligha van, vagy marad település megyénkben, de az országban is, ahol ezekben a hónapokban ne indulna meg adakozás, gyűjtés a második világháborúban elesettek, az áldozatok tiszteletére létesítendő emlékmű javára. Sióagárdon is így van ez. Kezdetben a közvetlen hozzátartozók családjai fordultak egymás felé, arra gondolva, hogy a temető egy csendesebb helyén állítsanak emlékoszlopot egy márványtáblával, melyen annak az ötvennégy sióagárdi lakosnak neve olvasható majd, akik életüket adták egy ügyért. Ehhez kapcsolódott a helybeli plébános, aki vállalta egy nagyobb számú közösségben a gondolat továbbítását. Egyre nőtt a tiszteletet tévők száma. A községi tanács is fontosnak érezve a szándékot, köztérre javasolta az emlékművet. A faluhoz érzelmi szálakkal kötődő - Szekszárdon élő - szobrászművészt, Farkas Pált megkeresték és a megállapodásuk értelmében már el is készült az a száznyolcvan centiméter magas szobor, mely egy virágot kezében tartó női alakot ábrázol. Az alkotómunka megindítását a sióagárdi termelőszövetkezet segítette a legnagyobb összegű támogatással. Ők azonnal százezer forinttal járultak hozzá. A sióagárdiak jól ismerik a felállítandó emlékmű helyét. Hősök kertjének nevezik a templom mögötti teret, ahol az I. világháborús emlékmű is található. E kettő közé tervezték a most készülő szobrot. Szent Katalin „nem vetkőzik”! Ajánlataink Szüret, hangverseny, kiállítás Megtartják lepleiket, nadrágjaikat és gatyáikat az Utolsó ítélet mezítelen szentjei és bűnösei, akiket 1564- ben Daniele da Volterra (melléknevén „Braghettone”, vagyis a Nadrágfelelős) öltöztetett fel. így döntött most Michelangelo világhírű alkotásának fő restaurátora. A sixtusi kápolna freskóinak helyre- állítását irányító Fabricio Mancinelli annak a nézetének adott hangot, hogy az érintett tucatnyi alak - köztük a hatalmas freskó jobb oldalán látható Alexandriai Szent Katalin és Szent Balázs - szemérmesen elfedett testrészei minden valószínűség szerint amúgy is örökre elvesztek. „Mióta 1980-ban megkezdtük a mennyezet restaurálását - mondotta egy katolikus hetilapnak nyilatkozva -, egyfolytában azon törtük a fejünket, hogy mit tegyünk majd az oltárfalat díszítő Utolsó ítélet »fátylaival«.” Ezzel a szégyenlős kifejezéssel illetik a Vatikán restaurátorai azokat a nadrágokat, gatyákat, ágyékkötőket és lepleket, amelyekkel Volterra eltakarta a korízlés számára túlzott meztelenségeket - szerencsére csak a „jelesebb” személyek esetében. Krisztus anyját, Máriát persze maga Michelangelo burkolta be illendően. „Általában az a szabály, hogy lehetőség szerint meg kell őrizni mindent, ami egy-egy mestermű történetéhez tartozik. Az idők folyamán „elkövetett” változtatások az alkotás szerves részévé válnak - folytatta Mancinelli. - Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy meg kell tartani Daniele da Volterra átfestéseit, amelyek szorosan összekapcsolódnak az ellenreformációval és a tridenti zsinattal, s így a mű történetéhez tartoznak. Ráadásul nagyon is valószínű, hogy a leplek is freskótechnikával készültek, vagyis az átfestés előtt leverték az eredeti festéket a falról. Még ha akarnánk, akkor sem tudnánk visszanyerni. Szent Katalin alakját változtatták meg a legnagyobb mértékben. A bölcs alexandriai szüzet Volterra teljesen felöltöztette”. Mancinelli számít arra, hogy óriási viták lesznek az Utolsó ítélettel kapcsolatban, ugyanúgy, mint a mennyezet - gyakorlatilag már befejeződött - restaurálásakor is történt Gerardo Gaibisson, az Európai Parlament kereszténydemokrata képviselője máris határozattervezetben követelte Strasbourgban, hogy Michelangelo remekét hajdani fényében állítsák helyre. Viszont Giulio Carlo Argan, az olasz főváros egykori kommunista polgármestere - egyben híres műkritikus - azt szorgalmazza, hogy őrizzék meg az ágyékkötőket és lepleket amelyeket Michelangelo leg- odaadóbb tanítványa festett Giorgio Vasari, a hírneves 16. századi festő-író-műítész tanúsága szerint III. Pál pápa udvarmestere, Blasio Martinéin da Cesena volt az a „puritán” egyházatya, aki világgá kürtölte a botrányos meztelenségeket, s azzal vádolta Michelangelót, hogy „túlzott élethűséggel ábrázolta a szégyelleni való testrészeket”. A történet úgy hangzik, hogy amikor a türelmetlen pápa egy napon felkereste a kápolnában az utolsó simításokkal bajlódó művészt, a kíséretében levő ceremóniamester borzadva felkiáltott: „A festészet minden bizonnyal rettenetesen tisztességtelen dolog, ha ilyen sok magamutogató meztelent kell láttatnia. De ami egy közfürdőbe vagy italmérésbe illik, annak nincs helye a Szentatya kápolnájában!”. A szemérmetes főpap megbotránkozását a pápai udvartartás álszent helyesléssel fogadta, bár a 400 - életnagyságúnál nagyobb - figura legtöbbjének pucérsága még az ellenreformáció legbőszebb erénycsőszeinek sem szúrt szemet Michelangelo azzal bosszulta meg Blasio támadását hogy a szigorú atyát'is megörökítette hatalmas arcképcsarnokában. A művész - ritka portréi egyikén - Minoszként, az alvilág bírájaként ábrázolta szemforgató ellenfelét - szamárfüllel ékesítve... Ami a kápolnarestaurálást illeti, kilencévi megfeszített munka után december 31 -én mutatják be a pápának a Sixtina - 750 négyzetméter nagyságú - hatalmas mennyezetfreskóját amelyen ismét úgy tündökölnek a Teremtés és a Vízözön története, a Szibillák és a próféták alakjai, ahogyan Michelangelo 1500 és 1512 között megfestette. Az 1536 és 1541 között készült Utolsó ítélet ellenőrző vizsgálatai ősszel kezdődnek. Az oltárfalat beborító hatalmas freskó „mosdatását” jövő tavasztól végzik majd, különleges tisztítószerekkel. Előbb azonban az egész világról összegyülekező szakértők „csúcsértekezlete” mérlegeli az ösz- szes szakmai érvet és ellenérvet. A kápolna „nagytakarításának" négymillió dolláros költségét a tokiói Nippon TV viseli, cserébe azért, hogy a munkálatok után kizárólagos jogot kap a mesterműről készült képek terjesztésére. Az állványokat majd csak valamikor 1993-ban bontják le, hosszú „önmegtartóztatásra” kényszerítve a látogatókat. Évente átlag kétmillióan keresik fel a Vatikánt, de egy napra számítva az idei május utolsó vasárnapján a turisták áradata minden eddigi rekordot megdöntött a Vatikáni Múzeumok három évszázados történetében. Hat óra alatt tizennégyezer kíváncsi mereszt- gette a szemét, kicsavart nyakkal, a Sixtina mennyezetére. '"EZEI MARIANNE - MTI Panoráma E hét vége minden eddiginél gazdagabb kulturális programmal várja Szekszárdon az érdeklődőket. Valamennyi esemény a szürethez kapcsolódik. Ettől függetlenül most a Liszt Ferenc- emlékhangversenyt ajánljuk, amelyet a szekszárdi belvárosi templomban rendeznek 21 -én 19 óra 30 perces kezdettel. Orgonán közreműködik Baróti István. Fellép a Stri- gonium kórus és Rézfúvós együttes. Ugyancsak ezen a napon nyílik 15 órakor Gyönkön a művelődési házban Adorján Endre és Baky Péter kiállítása, ahol Kocsis Imre Antal főiskolai tanár mond köszöntőt. Közreműködik Thész László (zongora) és Pirgi- né Somfai Zsuzsanna (ének). A Szekszárdi Szüret ’89 rendezői tisztelettel hívják az érdeklődőket a „Német és magyar kapcsola- - tok a szőlő- és bortermelés területén” című kiállításra, melyet szintén 21-én 17 órakor nyitnak meg Szekszárdon a Babits Mihály művelődési központ márványtermében. .a kezdetből vég, a végből kezdet lesz... Arthur Herzog: Hőség A hőmérő higanyszála egyre merészebben szökik fel. A forgószelek, a hurrikánok mind gyakrabban jelennek meg, lakótelepeket többszáz embert pusztítva el a viharos területeken. S nem lehet előre jelezni őket. Ahogy jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. A Föld másik részén idézik elő őket? Vagy az óriási szén-dioxid-növekedés okozza? Az üvegházhatás kivédhetetlen következményei? S vajon lehet-e tenni ellene? A beérkezett adatok Larry Picket, a CRISES katasztrófakutató intézet igazgató- helyettesét szörnyűséggel töltik el, képzeletében feltárul a Föld globális katasztrófája. Hőség, vagy jégpáncél lepi el bolygónkat? A számítógépek tévednek? Vagy a tudósok aggódnak túlságosan? Herzog újabb könyvéből rendkívül izgalmas történetet s különleges témát ismerhetünk meg. A Föld hirtelen felmelegedése, a váratlan és pusztító meteorológiai jelenségek, a légtér rapszodikus sűrűsödése-cikázása tragédiákhoz, bolygóhalálhoz vezethet. Harcolhat-e mindezzel a csúcstechnológia, s a tudósgárda? Van-e remény? Mindezt megtudhatjuk a Rege Kiadónál megjelent könyvből, melyei szerzője 1977-ben írt, s mely téma napjainkban hátborzongatóan aktuális.
