Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16. TOLNATÁJ - 5 „Ég hozza jóra.” Shakespeare: Hamlet Ez a ház papíron nem létezik. Úgy ismerik Szekszárdon: a rek­torféle ház. Valamikor itt nagy ta­nya volt, magtár és raktár, ezt az épületet nyolc szegény családnak építtette Rácz rektor úr, a kántorta­nító. Ezért van benne nyolc szo- bás-konyhás, menedékül szolgáló rész, mert ezeket nehéz igazából lakásnak nevezni. A nem létező ház mai neve Ka­darka utca 3. lenne, de a számtáb­lán csak az utcanév maradt meg, a számot szétrágta az idő vasfoga. Bár a Mérey és Herman Ottó utca közötti kaptató felénél található, legkönnyebben a Fürdőház utca felől, a Piccolo Drinkkel szembeni lépcsőn közelíthető meg. Aki a ri­port elején megszólalt, Tóth János nyugdíjas, a nem létező ház alsó szomszédja.- Nézzék, itt, a házon kívül állítot­ták fel a vízöblítéses WC-ket a la­kóknak. Télen befagynak, szeren­csétlenek forró vizet öntenek belé­jük, hogy kiolvasszák őket, ilyen­kor szétpattannak a kagylók, re­pednek a csövek. Emiatt beázott a pincém; a konyhám fala leomlott. Igaz, a város megcsináltatta. Az épület középső bejáratánál még megvan az egyik régi pince, onnan árad a bűz. Valamikor bent voltak a latrinák a házban, egyenesen a pincébe ürültek, néha jöttek szip­Régi szegények helyén maiak A nem létező ház lakói pantani... Nem teszik rendbe, nincs pénz renoválásra. Vizesek a falak. Főleg az alsó szinten, s leginkább Kolompár La- josék „lakosztályában”, ami egy lyuknyi konyhából és egy abból nyíló, mintegy ötven centi széles­ségű, ajtó nélküli nyíláson át meg­közelíthető kicsi szobából áll. A fa­lak nem nedvesek, hanem vizesek, annyira, mintha folyvást locsolnák őket. Kolompár Lajos élettársa, Bogdán Mária van csak otthon a két kisgyerekkel, pár perce érke­zett haza, most is lakásügyben járt, most is eredménytelenül. Ő nyitja fel a pincetetőt, amin napközben kisgyerek közlekedik, szaladgál, s ami az imént csaknem berogyott a lábam alatt. Kicsap a bűz... A kisebbik gyereknek, Andreá­nak baj van a szívével, a nagyob­bik, Krisztina egyfolytában náthás. Kolompárék Kovács Istvánék he­lyére költöztek, akiket a második gyerek születésekor föltelepítettek a szárazabb felső szintre, mert a kórházban azt mondták, nem en­gedik abba az egészségtelen kör­nyezetbe haza a babát.- Akkor járta ki a védőnő, hogy feljebb költöztessenek bennünket - mondja Kovács Istvánné. - Azóta is hiába kérünk lakást, nem adnak másikat, hiszen most kaptunk... Az ablakkeretek szimbolikusan, jelzésként „díszítik” az épületet, jó­kora rések fogják közre őket.- Állítólag három éve tatarozták a A szívbeteg Andrea nyolc hónapos házat. Ha így lenne, észrevettük volna, akkor már itt laktunk - mondja Kovács Istvánné. Özvegy Sipos Dénes - így mutat­kozik be az első szint egyik magá­nyos lakója.- Mellettem a fiamék laknak, most kapták meg ezt a részt, so­káig üres volt. Nincsenek otthon.- Nekik nincs gyerekük - mond­ja Bogdán Mária. Nemsokára lesz: most hozzák őket „haza” az ACSI-ból - tudtuk meg a városi tanács egészségügyi osztályán. Sipos Dénes elmondja: nyomta ő a Népújságot is. Nyomdász volt, sokan ismerik. Most nyugdíjas... A felső szint nyomorúságos be­járatai előtt egy fa áll, fura kis esz- kábált létra támaszkodik egyik ágához. Ezen közlekedik a nem lé­tező ház jó barátja, a kopasz varjú, a tizenöt éves Malomgéczi Józsi gyógyította meg, s ha már a szár- nyatörött, bicegő jószágnak nem tudott mankót készíteni, biztosítot­ta, hogy jusson föl az ágra, amin szeret üldögélni. Leginkább az se­gít a bajbajutottakon, aki maga is bajban van. Ugyancsak a felső szinten, fris­sen festett, pedánsan tisztán tartott szükséglakásban találkozunk Csehák Ferenccel.- Negyvennyolc éve lakok itt. 1940-ben költöztünk ide édes­anyámmal és négy testvéremmel. Segíteni az elesetten Mind innen merí- tek férjhez, én is innen nősültem. Mozog a pad­ló.- Magunk sze­reltettük be saját költségen a vil­lanyt. Ez az épü­let negyvennyolc év óta tatarozva nem volt. A fiam szobafestő, ő minden évben kifesti nekünk a lakást. Cselédházból szükséglakás... A városi tanács a Városgazdálko­dási Vállalathoz küld, onnan megpróbálnak Nyomtam én a Népújságot is... visszairányítani a tanácshoz a kér­déssel: mit jelent, ha egy házról ki­mondják, hogy „nem létezik”? Végre D. Kovács Jánosné, a Vá­rosgazdálkodási Vállalat építési­kezelési főmérnöke felvilágosít bennünket.- Az, hogy papíron nem létezik az épület, nem igaz. Létezik. A vál­lalat ötéves tervében bontásra van kijelölve. Csakhogy a bontás akkor végezhető el, ha a lakókat a városi tanács igazgatási osztályának si­kerül elhelyeznie. Épp ezért nem vállalkozhatunk a felújításra, hi­szen, ha lebontásra kerül, kár köl­teni rá a pénzt. Ami olyan hiba, amely miatt végképp lakhatatlanná válna az épület, azt elhárítjuk.- Nedvesek a falak.- A nedvesedést nem tudjuk megoldani.- A ház mellé illesztett lépcső ro­Krisztina mindig náthás zoga téglákra támaszkodik. A la­kók azt mondják, megállapítást nyert, hogy életveszélyes.- Erről nincs tudomásunk, de ki­szállunk, utánanézünk, megoldjuk. Ha a bérlők bejelentenek valami­lyen komoly meghibásodást, és van rá műszaki lehetőség, megja­vítjuk. Az omladozó hajdani cselédház már az előző ötéves tervben is bontásra várt. Az ottlakók pedig lakásra. Nehéz eldönteni, melyik tenden­cia érvényesülése hozta létre ezt a nyomorjelenséget Szekszárd bel­városában: egyik szerint „szükség törvényt bont”, a másik szerint meg „bontás törvényt szül”. A nem létező ház lakói továbbélik nem e századi életüket a rektorféle cselédházban. Mi a megoldás? DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Utcai front és homlokzat a város szívében Enteriőr Épül-szépül a város a cselédház körül Neorealizmus Fel kell nevelni a két gyereket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents