Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-16 / 219. szám
II. évfolyam, 35. szám 1989. szeptember 16. Vállalkozni jó? Sokat foglalkozunk mostanában a vállalkozásokkal. Kell is, hiszen állítólag vállalkozásbarát társadalmat építünk, el kell fogadtatni az emberekkel az új irányokat, eloszlatni a tévhiteket, el kell érni, hogy ne ferde szemmel nézzék a gazdagodó, ügyes vállalkozót és ne kárörvendőn mosolyogjanak a sikertelenül próbálkozón. Persze a lapokban - ebben is - többnyire a sikeresek szerepelnek. Pedig az éremnek van másik oldala is. Biztosan sokan vannak olyanok, akik megpróbálkoznak valamilyen vállalkozással, egy darabig csinálják, aztán rájönnek, hogy rosszul számítottak, hogy nem is olyan fenékig tejföl ez, hogy nagyon sokat kell dolgozni, az adó, a társadalombiztosítás pedig borzasztóan magas, hogy alkalmazottként kevesebb gonddal és munkával lehet ennyit vagy majdnem ennyit keresni. így aztán szép csendben, feltűnés nélkül felszámolják a vállalkozást, visz- szaadják az ipart. Megszűnni sem könnyű Átsétálok a szekszárdi SZMT-székházba, ahol dr. Gáli Ferenc cégbíró szívesen áll rendelkezésemre, miután egy ügyfele éppen távozni készül. Dr. Gáli Ferenc szerint vannak nagyon tipikus momentumai annak az esetnek, amelyet ez az ügyfél elmondott neki, így aztán a távozni készülő fiatalember - kérésemre - mégis marad. Mint mondja, a neve nem érdekes, mert ő személy szerint nem érintett az ügyben, csak közvetítő szerepet vállalt. A tanulságos történetet viszont szívesen elmondja még egyszer. Egy vállalati gazdasági munkaközösségről van szó, amely lakatos, karbantartó tevékenységre alakult 1984 elején 10 fővel, mégpedig a Vegyép- szer dolgozóiból. Ez a vállalat részt vett a paksi atomerőmű építésében, így aztán a kisvállalkozásnak volt munkája bőven, a tagok száma 23-ra szaporodott. Az erőműberuházás befejezése után azonban megváltozott a helyzet, nem volt elég megrendelés, nem ment jól az üzlet. Ennek az lett a következménye, hogy 18-an elhatározták, kilépnek a vgmk-ból, ezt meg is tették, sőt nagy részük már a vállalattól is távozott, katonai szolgálatot teljesít, külföldön dolgozik, vagy éppen az ország másik végébe költözött. Ennek a változásnak a bejelentését a cégbíróságon a közös képviselő azonban elmulasztotta. Ennek végül az lett az „eredménye”, hogy most visszamenőleg egész évre mind a 18 kilépett tag után ki kell fizetni - büntetőkamatokkal együtt - a társadalombiztosítási járulékot. Ráadásul a vállalkozás közös képviselője súlyos betegséggel már hónapok óta kórházban fekszik. Szeretnék végre már véglegesen megszüntetni ezt a szerencsétlen vgmk-t, de ez sem olyan egyszerű, hiszen fel kellene kutatni a szétszéledt társaság minden tagját. Tipikus problémák Miután a történet előadója távozott, dr. Gáli Ferenccel kettesben folytatjuk a beszélgetést.- Végül is melyek azok a tipikus vonások?- Ezt a vgmk-t is egyszerű munkásemberek alakították, hegesztők, lakatosok, akik természetesen nem nagyon értenek a jogi, közgazdasági dolgokhoz. Nagyon jellemző, hogy spórolási szándékkal nem vesznek igénybe a vállalkozás működtetéséhez jogászt, vagy könyvelő szakembert, pedig mindenki nagyon jól tudja, hogy mennyire agyonszabályozott a magyar gazdaság, ráadásul a jogszabályok állandóan változnak, úgyhogy még egy szakember számára sem könnyű az eligazodás. Általános tapasztalat, hogy ha egy ilyen vállalkozás tagjai „csináld magad” mozgalom keretében próbálják intézni az ügyeiket, akkor ebből feltétlenül problémáik adódnak előbb-utóbb. Szintén jellemző, hogy a vállalkozási forma kiválasztásakor mellékes szempontnak tartják a felelősségi szabályokat, ez pedig később súlyos problémákhoz vezethet. Volt egy esetem körülbelül két éve, amikor egy bukott gmk tagjának a háza forgott veszélyben, mert a vállalkozás tartozásait ki kellett egyenlíteni. Egy gmk, vgmk tagja pedig korlátlanul, teljes vagyonával felelős, tehát akár a házára is lehet végrehajtási eljárást indítani, ha másképp képtelen a sikertelen vállalkozásból származott adósságait kifizetni. Gyakran előfordul, hogy valaki belép egy már működő gmk-ba, és ezt egyszerű munkavállalásnak tekinti, nem gondol arra, hogy milyen felelősséget vállal ezzel. A tagok többnyire dolgoznak és nem foglalkoznak a vállalkozás ügyeivel, rábízzák azt a közös képviselőre. Ö pedig esetleg egy felelőtlen vagy kalandorságot súroló üzlettel veszélyeztetheti a többiek teljes vagyonát. Ez intő tanulság kell hogy legyen a jövőre vonatkozóan, a munkavállalók nézzék meg alaposan, hogy hol hagyják a munkakönyvüket. Egyébként törvény teszi majd kötelezővé, hogy a vállalkozások - esetleg újság- hirdetés formájában - adatokat szolgáltassanak magukról.- Vannek-e sikertelen, felszámolt vállalkozások és ha igen, melyek a legjellemzőbb okok?- Azt talán már mindenki tudja, hogy a vgmk-k működését a gazdasági szabályozók gyakorlatilag lehetetlenné tették, így aztán ezek tömegesen szűntek meg. De néhány pjt és gmk is hasonló sorsra jutott. A megszűnés okai nagyon változatosak. Többnyire a külső körülmények, mint az adószabályok változása, vagy a termék, szolgáltatás iránti kereslet jelentős csökkenése játszik közre, de előfordul, hogy betegség, alkalmatlanság, szakértelem hiánya okozza a felbomlást. Miért kellett feladni? Az újságíró természetesen néhány érzékletes példával szeretné színezni riportját, ám ez nem könnyű feladat. Nem szívesen nyilatkoznak azok, akiknek nem sikerült a vállalkozásukat életben tartani, vagy azok a kisiparosok, akik beadták az ipart. Néhányan azért végül kötélnek álltak, talán azzal a gondolattal, hogy tapasztalataikkal mások hasznára lehetnek. *- Jó napot! Jakab Ferencet keresem.- Én vagyok az, tessék.- Ön lakatos kisiparos volt, de visszaadta az ipart. Miért?- Másodállásban csináltam és nagyon jól ment az üzlet. Munka volt bőven, magánszemélyeknek és közületeknek is végeztünk szolgáltatást, soha nem volt garanciális problémánk. Aztán jött az új adórendszer, amikor összevonták a főállásból és mellékfoglalkozásból származó jövedelmeket és ezután kellett adózni. így már egyszerűen nem érte meg tovább csinálni. Ez volt az oka, hogy abbahagytam. Sajnálom, hogy így alakult és hiányzik is az a munka. Felmondani a biztos állást és vállalkozást indítani azonban ma nagyon kockázatos. Állandóan változik az adórendszer és az egyéb szabályok, de ezek a változások eddig mindig úgy alakultak, hogy a vállalkozóknak csak rosszabb lett. Fia ma kiváltom az ipart, vagy alakítok egy gmk-t, ki tudja, hogy jövőre milyen új szabályokat vezetnek be. Egyelőre nem tudok bízni a javulásban, csak akkor kezdek új vállalkozásba, ha a feltételek kedvezően változnak. * Nagy András gázszerelő kisiparos volt, most a DDGÁZ Tolna Megyei Üzemigazgatóságán dolgozik.- Miért hagyott fel az önálló tevékenységgel?- Természetesen az adó miatt. Az ember tisztességes munkát végez, keményen dolgozik napi 10-12 órát és ehhez képest túl kevés pénz marad a zsebében. A kereset 53 százalékát elviszi a társadalombiztosítás meg a nyugdíjjárulék és még a maradékot is jól megadóztatják. Ennyi pénzt alkalmazottként, kevesebb munkával is lehet keresni. Mondogatják sokan, hogy jövőre adócsökkentés várható. Majd meglátjuk. Mindenesetre szívesen vállalkoznék újból, annál is inkább, mert most középvezetőként dolgozom és ez a lehető legrosz- szabb állapot ma Magyarországon. Ráadásul még mindig kisiparosszemmel látom a világot, így sokkal inkább észreveszem a vállalatnál a hiányosságokat, ésszerűtlen dolgokat és ez nagyon idegesít. * Ifjabb Molnár Ferenc szőnyegtisztító kisipros volt 1982-től 1986-ig. Ma apja textilfestő műhelyében dolgozik besegítő családtagként.- Amikor visszaadta az ipart, akkor még kedvezőbbek voltak az adózási feltételek. Miért kényszerült mégis erre a lépésre?- Amíg kisiparosként dolgoztam, valóban nem volt problémám az adóval. Kezdőként három évig adómentességet élveztem. Munkám is volt, elsősorban vállalatok szőnyegeit tisztítottam. Később azonban, ahogy romlott a gazdasági helyzet, csökkentek a vállalati és a lakossági megrendelések is. Egy kicsit le is járatták ezt a szakmát hozzá nem értő, silány munkát végző emberek, hiszen az iparengedély kiadását nem kötötték szakképesítéshez. Szóval egy idő után olyan helyzetbe kerültem, hogy hiába hirdettem, nem volt elég megrendelés, így aztán 86-ban beadtam az ipart. Ráadásul ekkor visszamenőleg megadóztatták az első három évemet, annak ellenére, hogy engem külső körülmények kényszerítettek a munka abbahagyására. Ezt tisztességtelennek éreztem, be is pereltem az akkor még adóhatóságként is működö tanácsot. Talán mondanom sem kell, hogy elvesztettem a pert. Hr A szekszárdi Komplex gmk jól menő, virágzó vállalkozás, nem is szűnt meg, csak egy kicsit viszszavonult. Pontosabban az történt, hogy az addig főállású tagok két évvel ezelőtt állást kerestek, azóta alkalmazottként dolgoznak és a gmk-t kiegészítő foglalkozásként csinálják.- Miért volt szükség erre a visszavonulásra? - kérdeztem Szabién Jánostól, a gmk képviselőjétől.- Össze-vissza változtatják a szabályokat. Néhány éve ugye bevezették a gmk-kra vonatkozó különadót, ami 10 százalék volt. Egy év múlva felemelték 20 százalékra, majd később eltörölték. Aztán jött a személyi jövedelemadó, valamint 53 százalékra emelték a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot. Ez túl sok. így biztonságosabb, hogy másodállásban csináljuk és jóval kevesebb a tb is. Viszont az is igaz, hogy jóval megterhelőbb. Mindennek a teteje viszont a vállalkozói nyereségadó, amit ebben az évben vezettek be. Gondoljuk csak végig. Fia fejleszteni szeretnénk a tevékenységünket, tehát valamilyen beruházást csinálni, akkor azután is adót kell fizetni, vagyis másfélszer annyibe kerül nekünk most a dolog, mint tavaly. Tegyük fel, hogy mi jó szakemberek vagyunk, mindent meg tudunk csinálni magunk, tehát, ha építünk egy új műhelycsarnokot, csak az anyagot kell megvennünk hozzá. Ezt persze az APEFI nem fogadja el, hanem az önmagunknak végzett munkára is munkadijat kell számláznunk és adózni utána 50 százalékot. Tehát semmilyen fejlesztést nem írhatunk le az adóalapból. Ez így nem tisztességes. A kudarc oka: tőkehiány A példák után lássuk, milyen általános tendenciákat lát a Kiosz a vállalkozások megszűnése körül. Soponyai János megyei titkárhelyettes mondta el a véleményét erről. Gyakran előfordul, hogy pontos elképzelés, perspektíva nélkül, a gyors meggazdagodás reményében próbál valaki szerencsét. Ezek a remények persze hamar elszállnak. A kisiparosnak nagyon sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy a mai adózási feltételek mellett normális jövedelmet érjen el. Ma egy kezdő vállalkozáshoz többnyire nagytőke kellene, a kudarc oka sokszor a tőkehiány. Éppen ezért az egyéni vállalkozók helyett inkább a tőkeerősebb társaságoké a jövő, amelyekben összeadódnak az egyéni pénzek és így komolyabb beruházást, fejlesztést is megvalósíthatnak. Vannak ilyen példák, hogy néhányan összeállnak, összedobják az újrakezdési kölcsönöket és egész komoly, tőkeerős társaság jön létre. A baj az, hogy ezt az újrakezdési kölcsönt csak vállalkozás indításához lehet igénybe venni. Nagy előrelépés lenne, ha egy munkanélküli az újrakezdési kölcsönével beszállhatna egy már működő vállalkozásba is, amely aztán ezt a pénzt fejlesztésre, munkahelyteremtésre fordíthatná. Barát vagy ellenség Nos, miután körbejártuk a témát és meghallgattuk a - jogos - panaszáradatot, a jövőről kell még néhány szót ejtenünk. Mi várható? Politikusaink azt mondják, hogy vállalkozásbarát társadalmat építünk, a baj csak az, hogy ebből a barátságból egyelőre nem sokat látunk. Na persze, idő kell, amíg a komoly szakemberek komoly programokat kidolgoznak, nehogy elhamarkodott lépéseket tegyen a kormány. Az eddigi legkomolyabb program most jelent meg könyv alakban, a kormány gazdasági reformbizottsága készítette Berend T. Iván vezetésével. Ebből a könyvből idéznék végezetül néhány mondatot: „A leggyorsabb hatékonyságnövekedési és struktúraváltozási eredményt a kis- és középméretű önálló magánvállalkozások számának és szerepének erőteljes növekedésétől várhatjuk, hogy ezáltal gazdaságunk rugalmasabbá váljék, hogy kibontakozzék a piac kellő számú belföldi szereplőinek a versenye, s erőteljessé váljék a piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen folyamat: új vállalkozások folytonos piacra lépése és régiek megszűnése. Ezért a kormányzatnak sürgősen el kell hárítania azokat az akadályokat, amelyek jelenleg gátolják a már létező magánvállalkozások működését és fejlődését, illetve elriasztanak attól, hogy magánkezdeményezésre új vállalkozások jöjjenek létre.” Úgy legyen! ÁRKI ATTILA
