Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-02 / 207. szám
TOLNATAJ II. évfolyam, 33. szám 1989. szeptember 2. Medétől - Medináig ■■■■■■■BBBBBHHBIHMBBHBBBMHHIBMBMHnHBHMBBnBnHEIIBHnBBnMi A keresztény időszámítás 622-dik évében Mohamed próféta, a nagy vallásalapító, menekülni kényszerült Mekkából. Prófétákat már azelőtt is megkergettek néhányszor, később nem kevésbé. A „futás” azonban a mohamedán időszámítás kezdőpontjává változott, „Hedzsirának”, vagy más leírás szerint „Hidsrának” nevezik. Mohamed, nagyon jómódú kereskedő lévén, valószínűleg teveháton tette meg azt az utat, ami a 340 kilométerre lévő Medináig vezetett. Futása 622. június 28-tól szeptember 20-ig tartott, így joggal feltehetjük, hogy nem volt nagyon sürgős. Az „igazi” Medina azonban mindmáig az Arab-félszigeten van, így a névrokonságot nem számítva az ég adta világon semmi köze a Tolna megyei Medinához. Amiről az alábbiakban szó lesz. Medina egy már régóta elpusztult középkori magyar falu, Méde, „jogutódja”, bár aligha valószínű, hogy ez a jogutódlás napjainkra bárkit is érdekelne. Hogy miként torzult az évszázadok folyamán e muzulmános ízű Medinává, azt döntsék el a nyelvészek és helytörténészek. E sorok irója egyiknek sem mondható, így talán megbocsátható, ha az e pillanatban hozzáférhető legalaposabb forrásmunkák egyikét, Takács Zsuzsa kolleginájá- nak a községgel kapcsolatos szakdolgozatát se vette igénybe az elkövetkezendökhöz. Újságírói módszerekhez folyamodott és személyes tapasztalatokhoz. Ezek sikerét majd eldönti az Olvasó. * Ezeken a hasábokon, egyáltalán nem véletlenül, időnként figyelmet szentelünk megyénk nem „felkapott”, reflektorfényben ritkán csillogó, de - elsősorban a helyieknek - mégis fontos kistelepüléseinek. Volt egy időszak, amikor az ilyenekre szokás volt keresztet vetni. Városiasitási orgiáink kellős közepén nem csekély erőfeszítést tettünk a kisközségek sorvasztásáért. Tagadhatatlan, hogy nem a lassan már (reméljük) világszerte kárhoztatott romániai módszerek szerint, de alig valamivel egészségtelenebből. Néha a számok is beszélnek, ha valaki ért a nyelvükön. 1650 táján Mede (Medina) nem létezett, kipusztult. 1699-ben a Gindly család elkezdte újratele- pittetni és négy évvel később már lakott helynek számított Akkoriban az országhatárokon való átlépésnek a maitól eléggé elütő módja volt divatban. Az itteni telepesek Csernojevics Arzén ipeki szerb pátriárka vezetésével menekültek magyar földre, úgy nagyjából hatvanezren. Közülük szerezték meg az okos Gindlyek Medina első telepeseit ahol 1737-ig magyar család egyetlen egy se akadt. A XVIII. század végére megváltoztak az arányok, a falu lakosságának fele magyar volt, a fele szerb. 1900-ra az 1565 medinaiból 284 volt a szerb, a mai 960 körüliből 35. Az itt következőkben nemcsak némi elfogultságból szentelünk megyénk egyetlen szerb közösségének sok figyelmet, hanem azért is, merttu- lajdonképppen mindmáig ők tekinthetők a bizonyított őslakosoknak. A Nyanyaics család neve először 1684-ben bukkant fel. Egy lány leszármazottjuk máig Medinán él. A Gojkovicsok, akik már Bezerédj István 1846-os örökváltsági szerződésében is szerepeltek, és 1882-ben még öt portát bírtak a faluban, léteznek. A Deszancsicsok már nem, a Rafajlovicsok és Szakicsok igen. Eddigi ismereteink szerint Medinának 1910- ben volt a legtöbb lakója, 1665. Három templomot és három papot tudtak eltartani. A református és katolikus magyart és a ma már műemléknek számitó szép, paraszt-barokk őrét, a szerbet. Ma 960 lakos van, pap egy se. Továbbá semmilyen pártnak semmilyen alapvagy egyéb szervezete, viszont nagy közösségi összetartás annál inkább. . *- Medina lélekszámának csökkenése megállt - mondja Csajbók Kálmán társadalmi tanácselnök, mely titulusnál alább még érdemes lesz megállni. - Új betelepülőink viszont már vannak és évente öt új ház épül. Maradjunk a tanácselnöki funkció társadalmasításánál.- Mit jelent ez?- Nagyjából olyasmit, mint a régi községi bíró. Az helyi, a „tisztséggel” valóban megtisztelt polgár volt, a jegyző pedig közigazgatási szakember. Amiként, hogy a vb-titkár ma is az... A jászberényi származású volt papnövendék, majd tanító, később tsz-elnök, legutóbb pedig megyei Hazafias Népfront-titkár Csajbók Kálmán 1945-ben került ide. „Elmedinaisult”, ha szabad ilyen erőltetett kifejezéssel élni.- Miért ne? - vonja meg a vállát. - Itthon vagyok és nem én választtattam meg magamat, hanem engem választottak.- És miért érdemes Medinán élni?- Nézzen körül! Megtörtént. A helybeli kereseti lehetőségek bősége miatt aligha. Amikor 1960-ban megalakult az akkori Béke Termelőszövetkezet, 350 tagja volt. A szedresi Hunyadinak, ahová napjainkban a falu is tartozik, Medinán tán 40, de nyugdíjasa 250.- Jó a termelőszövetkezet?- Amióta a teveli szövetkezetből ide került diplomás szakember, Nagy Imre vezeti, felmenőben van... Medinán 9 pedagógus lakik, 6 itt dolgozik, az immár csak alsó tagozatos általános iskolában. Van három boltosuk, ugyanennyi postásuk és dr. Morvay László személyében megbecsült orvosuk aki kézi gyógyszertárral felszerelve a patikusi feladatokat is ellátja. Egyetlen méternyi olyan útjuk sincs, ami ne lenne szilárd burkolatú, vízmüvük makulátlan vizet ad, a közművesítés pedig olyannyira teljes, hogy a villanyhálózatot is korszerűsítették Ugyanis napjainkban 25-ös égők nem léteznek (ki emlékszik még ilyenekre?), de hűtőládák tömegével.- Vannak teljesen közművesített tanácsi telkek is, de az ide jövők elsősorban régi házakat vásárolnak és úpépítik azokat... Kik? Van köztük pesti karosszéria-lakatos, szekszárdi rendőrtiszt és elöbb-utóbb valószínűleg honvédtiszt is lesz, ha a határban lévő „honvédségi létesítményhez” (ez nem hadititok, szabad leírni!) szinte nélkülözhetetlen 1200 méteres szilárd út majd megépül. Aki Szekszárdon dolgozik, az a 20-24 kilométeres távot (attól függ, hogy az „öreg országúton, vagy Szőlőhegy-felé megy) napi 8 autóbuszpárral teheti meg. Meg a falu 300 házában lévő 250 személygépkocsi valamelyikével... * Medinán eljött tehát a Kánaán? Természetesen nem jött el és régen rossz, ha egy újságíró csak a tanácsnál érdeklődik, hiszen olyan tanácsi (kinevezett, vagy társadalmi) vezető még nem akadt, aki lakhelyét kezdte volna el pocskondiázni. Rákics Radovánné, a február 23-án önkiszolgálóvá átépített, szép áfész-bolt vezetője:- Megszokták a medinaiak az új bolttípust?- Lassan, de igen!- Ez a forgalmon is érződik?- Havi átlagban 300 ezer forinttal lett nagyobb. Most a 800 ezret közelíti!- De azt nem akarja mondani, hogy nincs hiány- csik?- Eszembe sincs! A túszért újabban nem szállít előre csomagolt kristálycukrot, hanem csak ömlesztettet. Az idei nyáron hiánycikk volt például a Chemotox is... Mikor lenne, ha nem nyáron? A Nagydorogról érkező kenyér viszont kifogástalan, a tej fél 6-ra általában helyben van. A hatósági hússzékben ugyancsak ritkán mérnek húst, de itt hetente egyszer van előrecsomagolt disznóhús, friss baromfi, Halasról pedig mirelité baromfi, amennyi kell. A tejnél közbevetőleg érdemes megjegyezni azt a ma már községi szenzációnak számító tényt, hogy Medinán napi 40 marhát hajt ki a csordás. Ugyanis itt ez a rang és beosztás még ismeretes. Nemcsak kenyérrel él azonban az ember. Medinán most tatarozzák, egymilliós költségvetéssel, a művelődési házat. Azok a szekszárdiak, akik még emlékeznek a mai Úttörőház helyén állt „régire”, nem tévednének el. Ugyanaz az építőmester emelte, bár valamivel kisebb méretben. 1936-ban a régi medinai polgárok igencsak a zsebükbe nyúlhattak, amikor kemény (és konvertibilis) pengőkért fel tudták húzatni, eddig három árvizet kiállt, falait. Most a választók által megkívánt névtelenséget tiszteletben tartó kérdések következnek:- Gazdag falu volt Medina?- Mindig! Nem úgy, mint Szedres! Senki nem akarja megsérteni a minden tiszteletet megérdemlő szedresieket. Az ottani - nagyra becsült - Bezerédjek és Fiáth bárók egykori zsellérei azonban homokon gazdálkodtak, itt viszont a „régi gazdák” dús termést adó, kötött talajon. A két szomszédvár viszony egyébként Bölcske és Ma- docsa, sőt egykor Paks és Dunaföldvár esetében se ismeretlen a kérdező előtt. Aki olykor emléktáblákat is „kérdez". Az 1914-1918 között elesettek, eléggé elhanyagolt környezetű emlékművén 56 név olvasható. A Farkas család 5, a Nagyok 4 tagja és további ilyenek, akikkel kapcsolatban a felirat azt kívánta, hogy „A hősök kiontott vére hozzon áldást és feltámadást a magyar hazára”. Mint például Nanyaics Dragoljáé és Sebőé, Reovics Radováné, Kurtesán Vazulé, Ninics Milen- kóé, Gojkovics Boldizsáré, Berics Jakabé és Gaics Józsefé. * Ezek után érdemesnek tűnt némi figyelmet szentelni a szerbség lélekszám-csökkenésének. Szokics Elekné tanítónő, aki a szép szerb klubot és táncszakkört vezeti, továbbá a fakultatív nyelv- oktatást a kezében tartja, 4 Kozics, 2 Szakics, 1 -1 Rákics, Bérics és Gojkovics és 3 Rafajlovics portát számol össze a faluban. Mindig, mindenhol a legtermészetesebb módon beszélik egymás közt őseik nyelvét, amit jó lenne minden határunkhoz közeli kisebbségről lemondani.- És amikor Tito „láncos-kutya” lett? Az egyik idős Rafajlovics válaszol:- Akkor nem volt könnyű! De nem mindenkit hurcoltak meg! Tegyük hozzá, hogy a szegényebbjéböl. A módos szerb gazdák közül bizony többen megismerték az internálás maradandó (és nem emlegetett) élményeit Tanácsi vélemény:- Szerb polgáraink szorgalma, összetartása mintaszerű. Velük soha, semmilyen baj nincs!- Búcsúkor se?- Soha! Az érdeklődő famíliája apai részről majdnem színtiszta szerb, így van valamilyen fogalma fajtestvérei egykori bicskázási hajlandóságáról. Ennek említését őszinte döbbenet kíséri:- Bicskázás?! Itt! Soha! Ha valami nézeteltérés van köztük, elintézik saját rezsiben... Érdekes lehet, minden zártkörűsége ellenére... Közbiztonsági, közcsendvédelmi baj egyes- egyedül a mutatványosokkal van, akik a téli hónapokat töltik itthon. Sok pénzzel és sok igénnyel. Igények! Igény például az olvasás is, amivel kapcsolatban a legnehezebb a hitelességet megközelítő statisztikákat csinálni. Meg se próbáltuk. A helyi újságolvasásról azonban - hála a posta- hivatal vezetőnőjének - sikerült. Lapunknak 157 előfizetője van. Valamilyen terjesztési csoda folytán (ezt nem a postán hallottuk) naponta 2-3-an lapunk híján maradnak, ami persze nemcsak őket bosszantja - joggal. Következik a Szabad Föld (85), a Képes Újság (51), a Nők Lapja(35), a Családi Lap (32), a Nép- szabadság (27), a Ludas Matyi (11), a Magyar Hírlap (7), a Reform (6), az Ország-Világ és a Népsport (5-5), a Narodne Novine (3), a Dátum és a Magyarország (2-2) és a Magyar Nemzet (1). A nagyon olcsó előfizetésű Narodne Novine meglepetést okozna, ha nem tudnánk, hogy éves kalendáriumuk, ami úgylehet még mindig népolvasmány, minden szerb családhoz eljut. * A medinaiak szinte elképesztően kedvesek és vendégszeretők. Befejezésül ennek egy személyes bizonyítéka, amit alulírt még vendéglátói előtt is elhallgatott Ballag a művelődési ház melletti fasorban. Vele szemben imbolyog egy enyhén kapatos honpolgár. így ő:- Hová, öcsém-bátyám? Csalfa megszólítás. Kiderül, hogy a kérdező nyolc évvel fiatalabb a megkérdezettnél. Emez mégse veszti el bizonytalanságát:- Akkor magára nem áll a mondás!- Melyik mondás?- „Nem úgy van, mint Regő(ly)be, az öreg menjen előre. Hanem úgy, mint Madocsán, az öreg menjen azután!” Medina mellett mindkét fentebb említett falut őszintén szereti és tiszteli: O. I.
