Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-02 / 207. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. szeptember 2.- Ön a tanács fejlesztési, termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetője abban a városban - Pakson ahol az utóbbi évtizedben kiemelkedően gyors, látványos városfejlesztésnek lehettünk tanúi. Paksnál jóval nagyobb települések is megirigyelhetnék a viszonylag fejlett infrastruktúrát, az új közintézményeket, létesítményeket. A város gyarapodása közismerten összefügg az atomerőmű felépítésével, üzemelésével. De keveset tudunk arról, hogy ez az összefüggés pontosan milyen.- Magyarországon - de a világon mindenütt - azok a települések fejlődnek az átlagnál gyorsabban, ahol kiemelt nagy- beruházások valósulnak meg. Az ilyen ipari létesítményeknél nyilván sem az építést, sem az üzemeltetést nem lehet csak a helyben fellelhető szakembergárdára alapozni, hanem ide kell hozni őket az ország minden tájáról és biztosítani kell az elhelyezésüket, letelepedésüket. Az atomerőmű lakótelep tehát a beruházás része volt, külön erre a célra kapott állami pénzből valósult meg. A lakótelephez természetesen utak, közművek, kereskedelmi hálózat és egyebek is tartoztak. Ezek kiépítése nagy előrelépést jelentett Paksnak akkor, amikor nem nagyon volt még városias jellege. I- A lakótelep megjelenése sok kritikát kapott már akkor is és esztétikai értéke nyilván azóta sem nőtt Miért pont ilyen lett?- Akkoriban - az évtized elején - még más idők jártak. Budapesten tervezték és nem vették figyelembe, hogy miként illeszkedik majd a régi városrészhez, nem sokat törődtek a helyi viszonyokkal. Nem csak esztétikai problémák vannak, más hibákat is elkövettek a tervezők. Ahhoz, hogy az építkezés csúcsidőszakában itt élő tizenkétezer munkás, katona ellátásáról, étkeztetéséről, szórakozásáról gondoskodni tudjanak, létrehoztak egy olyan hatalmas objektumot, amelynek hasznosítása vagy értékesítése most, hogy az építők már elvonultak, nagy gondokat okoz a városnak. I- A paksi őslakosok hogyan fogadták a változásokat?- Rosszul. Akkoriban még nem volt divat az, hogy megkérdezzék egy település lakóit: akarják-e az illető beruházás megvalósulását vagy sem. így aztán a paksiak nem nagyon szerették a jövevényeket, területileg is, érzelmileg is elkülönültek a bevándorlóktól. Azóta persze sok idő eltelt, sok minden megváltozott. Ma már - úgy gondolom - kevés ember mondja azt városunkban, hogy az atomerőmű idetelepítése rossz hatással volt Paksra.- A város épülése, szépülése, az ellátás, a szolgáltatások színvonalának gyors növekedése nyilván meggyőzte a kétkedőket az atomerőmű szomszédságának hasznáról. A beruházás befejezése után azonban nem állt meg a város fejlődése, bár külön városfejlesztési keret már nincs. Milyen csatornákon kap segítséget Paks az erőműtől ahhoz, hogy az átlagot meghaladó növekedést tartani tudja?- Érre nehéz lenne röviden válaszolni. A beruházással elkezdődött folyamat természetesen nem állt meg, büszkén mondhatjuk, hogy a magyar városok közül évek óta Paks fejlődik a leggyorsabban. Sokféle formában kapunk segítséget a PAV-tól, de a kapcsolatrendszerünk a dolog természetéből fakadóan elég bonyolult. A legegyszerűbb eset az, ha az erőmű teljes mértékben finanszíroz egy Pakson megvalósuló beruházást. Ilyen például az Energetikai Szakképzési Intézet. I- Ez az oktatási centrum az atomerőmű szakember-utánpótlását hivatott biz I tositani, de nyilván a városnak sem haszontalan. Gondolok itt olyasmikre, hogy munkalehetőséget teremt a beruházás is, a működés is, a magasan képzett oktatógárda jótékony hatással van a szellemi-kulturális életre.- És még lehetne folytatni. Egy színvonalas oktatási intézmény, különösen egy főiskola mindig jó hatással van egy város életére. Egyébként innét nem csak olyan szakemberek kerülnek ki, akik majd a PAV-nál dolgoznak. A paksi gyerekeknek nyilván jó a helyi továbbtanulási lehetőség, különösen úgy, hogy a későbbi munkájuk, jövőjük is biztosított. Nem beszélve az iskola egyéb vonzatairól, például a sportolási lehetőségek széles köréből, hiszen itt komoly - nemzetközi versenyekre is alkalmas - sportcsarnok épült. Van egy másik sportcentrum is sportpályákkal, fedett csarnokkal: az Atomerőmű sportegyesületé, amely köztudottan a magas szintű sport otthona. A paksi gyerekek lehetőségei tehát igen szélesek ezen a téren. I- Sok olyan beruházás is megvalósult vagy folyamatban van, amelyet a tanács finanszírozott. Honnan van Önöknek több pénzük, mint más városoknak?- Egyrészt nekünk is rendelkezésünkre áll az a városfejlesztésre fordítható ösz- szeg, amit a megyétől kapunk, másrészt van egy jól működő, jelentős nyereséget termelő költségvetési üzemünk. Ez az üzem régen ugyanolyan volt, mint bármelyik másik az országban, tavaly viszont már több mint százmillió forint nyereséget könyvelhetett el, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy sok munkát, szolgáltatást végeznek az atomerőmű területén. Ez nyilván jó a költségvetési üzem dolgozóinak is, mert biztos munkahelyet, jó fizetést jelent és jó a városnak is, mert színvonalas munkát, szolgáltatást kap. A nyereségből jutott például arra is, hogy az összes kommunális gépet újakra cseréljék és ezt a pénzt nem kellett a tanácsi költségvetésből elvenni. Aztán létrehoztunk egy vállalkozási irodát is, amely mindenféle tervezési, szervezési, lebonyolítási munkát vállal tisztes haszon reményében. Mindezekre azért van szükség, mert a tanácsok a jövőben egyre kevesebb pénre számíthatnak a központi keretekből, tehát törekedni kell a pénzügyi önállóság alapjainak megteremtésére. I- Az építési liz azóta sem csökkent Ennek jeleivel találkozhat, aki Pakson sétál. Mondana néhány példát a fontosabb folyamatban levő beruházások közül?- A lakótelepi piac - bár talán helyesebb lenne bevásárlóközpontnak nevezni - építése már lényegében befejeződött, az üzletek értékesítése, illetve bérbe adása előreláthatóan októberben megtörténhet. A lakótelepi strand kivitelezése félúton tart, itt egyelőre egy feszített tük- rü, ötvenméteres és egy gyermekmedence lesz. Bent a központban, az áruház melletti saroktelken elkezdtünk egy huszonkét lakásos társasházat építeni, amelynek földszintjén üzletek lesznek. Egyébként célunk a régi városrészben meglevő foghíjak beépítése, hiszen ezt az esztétikai szempontok mellett az is indokolja, hogy a meglevő közművek miatt az ilyen építkezés olcsóbb. Folytatódik a dunakömlődi faluház kivitelezése, idén tető alá kerül. Tanácsi hozzájárulással, áfész-beruházásban épül egy ABC áruház a Munkácsy utcában. Átadása hamarosan várható. A fontosabbak közé sorolnám még a nyugdíjasok garzonháza kivitelezésének megkezdését is. I- Úgy látom, viszonylag kevesebbet költenek lakásépítésre. Ennek mi az oka?- Hadd mondjak erre egy példát. Meghirdettük egy négyszintes tömbház építését nyolcvan négyzetméter körüli lakásméretekkel és vártuk az igénylőket. Nem jelentkezett senki. Nem azért, mintha Pakson nem lennének lakásra várók, de az építőanyagok ára és a kivitelezés költségei olyan magasak ma már, hogy ennyi pénzből az emberek inkább családi házat építenek. I- Ehhez viszont sok közművesített telekre van szükség. Ki tudják elégíteni az igényeket?- Igen. Éppen most fejeztük be a délnyugati városrészben harminckét családi ház és tizennyolc sorház építésére alkalmas telkek kialakítását és folyamatban van a Malomhegyen is ilyen telkek közművesítése. Ezt úgy oldottuk meg Pakson, hogy a tanács megépíti a kijelölt területen a víz- és villanyhálózatot, az út, járda és csatorna kivitelezését pedig a lakosság végzi társadalmi munkában. I- Az közismert, hogy Pakson rengeteg társadalmi munkát végeznek az emberek, hiszen nemrég tudósítottunk arról, hogy a város harmadszor nyerte el ezért a nemzeti zászlót Hogyan tudták ezt elérni?- Az atomerőmű vonzására sok fiatal család, elsősorban műszaki értelmiségiek költöztek ide. Ez egy viszonylag könnyebben mozgósítható réteg. Persze, arra a felismerésre is szükség volt a tanács részéről, hogy az emberek akkor hajlandók tenni valamit, ha ehhez közvetlen érdekük fűződik, ha ezzel szebbé, komfortosabbá tehetik környezetüket. És persze szükséges a munkák gördülékeny megszervezése, hogy minden együtt legyen - tervek, anyag, szerszám, irányítás - mire az emberek összejönnek. I- Eddig arról beszéltünk, hogy mi volt és mi történik ma a város fejlődésében. Milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan?- Most arra a felismerésre jutottunk, hogy egyelőre nem szabad új dolgokba kezdenünk, hanem a folyamatban levő fejlesztési és felújítási munkákat kell mielőbb befejezni. Ha túl sok mindent csinálunk egyszerre, akkor a beruházások óhatatlanul elhúzódnak és ez azt is jelenti, hogy drágábbak, gazdaságtalanabbak lesznek.- A tervezett erőműbővítés jövője egyelőre bizonytalan, pedig - gondolom - az újabb nagyberuházást figyelembe vették a város távlati fejlesztési terveinél. Mit veszít Paks, ha nem valósul meg a tervezett két darab ezer megawattos blokk építése?- Valóban úgy terveztük a teljes városképet, hogy számítottunk az atomerőmű bővítésére és az ezzel járó mintegy öt-hat milliárd forint városfejlesztési összegre. Jelenleg csonka utcáink, féloldalas beépítéseink vannak. Nem lenne befejezett város Paks, ha elmaradna az erőmű továbbfejlesztése. Arra is számítottunk, hogy a közműellátás végleges megoldását hozza majd a PAV-bővités. Itt olyan hatalmas összegeket igénylő beruházásokra gondolok, mint a szennyvíztisztító, a szeméttelep vagy az ivóvízbázis. Ezek ma éppen hogy el tudják látni a várost, és fejlesztésüket akkor is meg kell oldani, ha elmarad az ezres blokkok építése. Ez viszont azt jelenti, hogy a városnak másra nem nagyon maradna pénze. Minden elképzelésünk megvalósításához - tehát ahhoz, hogy az itt lakóknak valóban komfortos otthont nyújtó, igazi várossá fejlődjön Paks - nagyon nagy szükség lenne arra a kormányzati vagy parlamenti döntésre, amely zöld utat ad az erőmű bővítésének. Bethlen István miniszterelnök az egységes kormányzópárt létrehozása érdekében 1922-ben Horthyval feloszlattatta az 1920-ban megválasztott - kisgazda többségű - parlamentet. Mivel a feloszlatás megelőzte az új választójogi törvény- javaslat vitáját lezáró szavazást, így - az alkotmányjogi tanács összehívását követően, annak egyetértésével - a kormány miniszterelnöki rendelettel alkotott egy új választási jogszabályt. Ennek, a választók számát kb. 18-20%-kal csökkentő, tehát szigorúbb cenzusú rendelkezésnek megfelelően került sor az 1922-és képviselőválasztásra. E politikai küzdelem egyik érdekes epizódjával, a szekszárdi kerület mandátumáért folytatott harccal, (a dr. örffy - dr. Sebestyén - Szulimán hármas küzdelmével) lapunk korábbi számában már megismerkedhettek olvasóink. Most egy ahhoz hasonlóan nagy vihart kavaró és szintén a második fordulóban eldőlt küzdelemmel foglalkozunk. A Tolna megyei 2. számú választókerületben 15101 szavazásra jogosult neve került fel a választói névjegyzékekbe. Az ún. dombóvári kerülethez Csibrák, Dombóvár, Döbrököz, Dúzs, Gyulaj, Hőgyész, Kocsola, Koppányszántó, Kurd, Lápafő, Mucsi, Nak, Pári, Szakály, Szakcs, Újdombóvár és Várong községek, illetve külterületeik tartoztak. Az egységes párt hivatalos jelöltje báró Petrichevich Horváth Emil államtitkár volt. Hasonló programmal lépett választói elé Balogh Gyula az Országos Földműves Szövetség főtitkára. A két fővárosi jelölt mellett a „helyi ember”, őrgróf Palla- vichini György, aki az előző ciklusban győzött. A kerületben jelentős birtokokkal rendelkező Pallavichini az Andrássy párt színeiben kísérelte meg helyzeti előnyét győzelemre változtatni. A választási küzdelemben jelentős szerepe volt a körzetben egyre szaporodó munkanélküliek ellátására tett intézkedéseknek. Május 2-án az alispán távirati figyelmeztetést kapott a közélelmezési minisztériumtól, hogy tegyen meg mindent Dombóvár község zavartalan lisztellátása érdekében. Éry Márton alispán azonban nem tudott mit kezdeni a 671 - februárban és márciusban - újonnan listára vett ellátatlannal. A korábbi lisztkontingensek már elfogytak, a szabad forgalomban kapható drága liszt pedig a munkanélküliek számára meg- vásárolhatatlan áru volt. Jelezte Éry, hogy „emiatt közöttük igen nagy az elkeseredés, amelyet lelketlen izgatók köny- nyen a kormány elleni agitációra is felhasználhatnak.” Megoldásként az alispán legkevesebb 25 q liszt távirati úton történő utalványozását javasolta. A miniszteri osztálytanácsos válasza ekkor még nemleges, de május 26-án a sikertelen választásokat követően, ám még a pótválasztások előtt megtörténik a 25 mázsa kenyérgabona azonnali kiutalása. A minisztérium a FUTURÁT arra utasítja, hogy a legkedvezőbben fekvő tételből elégítse ki az igényt, amelyet a dombóvári arató- és cséplőgéprész nélkül maradt földmunkások támogatására kell fordítani. A megoldás propagandisztikus jellegű, hiszen 671 főre való szétosztás még 4 kg lisztet sem jelent személyenként. A pótválasztás előtti napokban lezajló kiosztás „tüneti kezelés” jellege tehát egyértelmű. A május 25-én lezajlott választáson 11 425 jogosult nyilvánított véleményt, de a képviselőjelöltek közül egy sem érte el a szükséges 50% plusz egy fős szavazat- többséget. A legkisebb eredményt felmutató Petrichevich, aki választási kortesútjain minden létező eszközzel lejáratni igyekezett ellenlábasait, most a második fordulóban tanácsokat adott kormánypárti jelölttársa, Balogh támogatásához. Arra nem lehet számítani, hogy az intelligencia Baloghot támogassa - írta, de arról bölcsen hallgatott, hogy Balogh lejáratásához főleg ő járult hozzá. Bízott a vasutasok megnyerésében, ehhez adunak vélte a vasutasok házépítési akciójának kormány általi felkarolását. Adott tanácsot arról is, hogy a Pallavichini-kortes vasutasokat a választás idejére messze kell szolgálattételre küldeni. Abban bízott, hogy dr. Nagy Emil, az újdombóvári Esterházy-uradalom jogtanácsosa befolyásolni tudja Dömötör Mihályt, a hercegi felügyelőt, aki a bérlőket rábírhatja egy Pallavichini-ellenes akcióra. Azt nem vették figyelembe, hogy esetleg Esterházy herceg támogatását az őrgrófnak korábban sikerült biztosítania és a hercegi felügyelő pedig ura elképzeléseinek végrehajtója. Semmit nem tudtak kezdeni Hő- gyésszel, amely az őrgróf „fő fészének” számított, és ahol az első fordulóban kis- haszonbéreseitöl 900 voksot kapott. Előkerültek a monarchia időszakára emlékeztető kortesmódszerek. Vesztegetéshez a pénz, a búza, a tűzifa, vagy ami éppen a szavazópolgárnak kellett a főkortesek által azonnal biztosíttatott. A községek vezetése megkapta a megyei utasítást a kormánypárti jelölt támogatására. Ugyanakkor a Pallavichini-hí- vek mindent megtettek ennek ellensúlyozására. A kocsolai főjegyző még azt is meg merte tenni, hogy az őt felkereső Nagyatádi Szabó Istvánt, aki az egységpárti jelölt érdekében támogatását akarta kérni, nem fogadta, letagadtatva magát, nem tárgyalt a pártelnökkel. Az 1922. június 5-én külön e célra kivezényelt karhatalmat erősítő fél század gyalogos jelenlétében lezajlott választáson a párthivek között nyílt összeütközésre nem került sor. A végeredmény Pallavichini számára a parlamenti mandátumot, a kormánypártnak egy újabb keserű pirulát jelentett. Balogh Gyula Bethlen miniszterelnöknek írott levelében részletesen is elemezte a választási kudarcot. Kiderült, hogy a két kormánypárti jelölt késhegyig menő küzdelme következtében a jelöltek tekintélye csökkent, a közigazgatási apparátus pedig vérszemet kapott a szabad cselekvésre. Az a több mint 3000 szavazó, aki az első szavazáskor az államtitkár támogatója volt, főként közalkalmazottakból, vasutasokból, postai dolgozókból, az állami ménesbirtok alkalmazottaiból állott. Ezek többsége a pótválasztáson Pallavichinire voksolt. A puszták lakóinak 90%-a nem Baloghra szavazott. A tanítók, a papok az őrgróf mellett agitáltak és minderre ráadásként hercegi javak intézője szintén a legitimista főnemest támogatta. A Balogh-levélből olyan esetek derültek ki, amikor egy-egy község módos, befolyásos gazdájának szavazatát 40-50 000 korona „fejbér” irányította. A pusztákon folyó etetés-itatás, a szétosztott 3-3 liter bor fejkvóta szintén a szavazási előképhez tartozott. A vesztes képviselőjelölt a vesztegetések a „lélekvásárlás” miatt Pallavichini mandátumának megtámadását javasolta Bethlennek. „Ha a pártnak szükséges, akkor hajlandó vagyok erről részletes jelentést tenni” - írta. A petíció benyújtását azért is szükségesnek vélte, hogy ne csak az ellenzék éljen ilyen fegyverrel. Tárja a kormánypárt is a világ elé az ellenzék választások alatti viselt dolgait. Bethlen és vezérkara gondos mérlegelés és országosan a 245 mandátumból megszerzett 143 képviselői hellyel tarsolyában, ami 54,2%-ot, tehát abszolút többséget jelentett, nem kezdeményezte Pallavichini mandátumának felülvizsgálatát. Sem a kormánynak, sem személy szerint gróf Bethlen Istvánnak, az egyesült párt vezérének nem állt érdekében a választási eredmények létrejöttét bolygatni. Ennek oka, hogy módszereik semmiben sem tértekei ellenfeleikétől. Szolgáljon bizonyítékul az a számjeltávirat, amelyet Forster főispán kapott a pótválasztások előtt 2 nappal Bethlentől: „Kövess el mindent Balogh, Órffy (ő a szekszárdi kerületben Sebestyénnel csatázott) és Renczes érdekében (a tolnai választókerületben Spolarits volt az ellenfele). A dombóvári kerületre nézve a helyi szocialistákkal lépj érintkezésbe, miután a központ ígéretet tett, hogy Dombóváron jelöltünket támogatja. Ha eddig adott pénz nem volna elég, még félmillió erejéig felhatalmazást adok. Az összeget helyben teremtsd elő és azt utólag fogom megtéríteni.” E távirat alapján egyértelműen adódik az a következtetés, hogy az egységes párt eredményei mögött is választási megvesztegetések, csalások húzódtak meg. Nem volt tehát érdeke a kormányzó pártnak az eredményekhez vezető út vizsgálgatása. Bár ellenzéki pár- Jok hasonló eszközökkel dolgoztak, kisebbségbe szorulásuk, választási vereségük miatt érthető az eredmények megváltoztatására benyújtott petícióik sora. ‘ Az 1922-es választások Tolna megyében a megszerezhető 7 helyből 5 mandátumot jelentettek Bethlennek. Az Andrássy párti Pallavichini mellett párton kívüli .programmal a bonyhádi jelöltnek gróf Apponyi Antal lengyeli földbirtokosnak sikerült a parlamentbe bekerülnie. DR. DOBOS GYULA liiii Adalékok az 54,2%-hoz A nevető harmadik
