Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
II. évfolyam, 30. szám 1989. augusztus 12. Felsőnána, önigazgatásra várva Népvándoroltatás Kezdetben vala egy haza. Az emberek ott laktak. Házat építettek, vetettek, arattak, szaporodtak, fogyatkoztak, mikor mit hozot az idő. A legények a búcsúban ellopták az első csókokat, olykor be is rúgtak, bicskáztak is, ahogy illik. A vénasszonyok misére jártak, temetésre szépen kiöltöztek, az öregemberek meg a kulacs száját csókolgatták, ha bánatuk volt. Minden csordogált a maga medrében. Mígnem egy nap eljöttek a csapatok. A csapatok parancsnoka azt mondta: Hé emberek, itt rendet kell csinálni! Az én rendemet. Akinek tetszik, marad, akinek nem, annak fel is út, le is út. És az emberek, ahogy a történelemkönyvekben írva vagyon: áttelepültek. Cókmókjuk útiládákban, útiládáik szekereiken vagy a hátukon és irány az „új haza”. Más áttelepítettek otthonait vették birtokukba, így rendelte a Sors, az Isten s a Vezir. Székely község a székhelyközség is Felsőnána és Kéty válni készül. Pontosabban: Felsőnána szeretné függetleníteni magát Kétytől. A Tolna megye közepén, egymástól 4-5 km-re elhelyezkedő két falut kb. 800-800 ember lakja. 90%-ban Hadikfalváról áttelepített székelyek. Az „őshazában” még semmi bajuk nem volt egymással. Itt viszont a közigazgatás körzetesítése, mely során Kétyé lett a vezető szerep, ellentéteket szült. Közös tanács, közös téesz. Mindkét egyesítés a lakosság megkérdezése nélkül történt a hetvenes években. Nánára került a téeszközpont, a tanácsi székhely pedig az országos közút mellett fekvő Kétyre. Az ellentét, a széthúzás persze nem olyan vészesen komoly, mint azt a kiszínezett dokumentumfilmeken nevelkedett kívülálló sejteni reméli. Nem vészes, de létezik. Az okot pedig a nánaiak a közpénzek aránytalan elosztásában jelölik meg. Közvélemény-kutatást tart a Hazafias Népfront ezekben a napokban, s augusztus végére eldől, mennyire éles az ügy. Ha a többség az önkormányzat mellett van, akkor rendkívüli tanácsülést hívnak össze, majd egy rendkívüli falugyűlés után következhet a népszavazás. A megyei tanács nem ellenzi a különválást, de felhívja a perlekedők figyelmét, hogy a szétosztható kolbász ugyanakkora marad, ha két-, ha öt-, ha tízfelé darabolják: azaz több pénz nem jut a két önálló apparátusnak sem, mint most az összevontnak. Közös elnöknek nem Kéty a Nana Esik az eső. Az a dolga. 8 óra múlt. Bogos Ferenc tanácselnöknek hazatelefonálnak, hogy jöjjön be, várja egy újságíró. Megérkezik. Harminc körüli, telt alkatú, de nem kövér férfi. Úgy nézem, kialudta magát (rosszmájú megjegyzés; lehet, hogy hat óra óta talpon van). A részletekről faggatom. - A két téesz 1975-ben egyesült - mondja. - Az egyiknek pénze volt, a másiknak adóssága. Innen datálható a lakossági ellentét a két falu között. Amire csak rátett egy lapáttal a tanácsok körzetesítése, összevonása, 1977-ben. Kétyen 30-40-nel többen élnek, de nagyjából két egyforma községről beszélhetünk. (A harmadik társközség Murga, ahol 150 körüli a létszám.) Az én elnökségem idején - 85 és 89 között - a szabad pénzeket egyformán osztottuk el. De kaptunk pluszpénzeket célfeladatokra (óvoda, vízelvezető árok stb.), s azok bizony itt, Kétyen kerültek felhasználásra, a meghatározott dolgokra. Most az a fő baj, hogy nincs pénz. Ha lehetne járdát, utat stb. építeni, senki sem bolygatná ezt az ügyet. Egyébként nem vagyok a különválás ellen. Kéty nem Nána, Nána nem Kéty, a teljesen objektív elosztás lehetetlen. A magánvéleményem az, hogy akkor van igazán gazdája egy falunak, ha ott helyben intézik a dolgait. Az egészben csak a tálalás módja zavar. Ha úgy jöttek volna, hogy ez egy országos tendencia, és beszéljük meg... De így kiugrasztani a nyulat a bokorból! A decemberi falugyűlésen még egy elégedetlenkedő hang sem volt. Sőt, pozitív véleményt mondott a közös tanácsról az, aki most ellenzi az együttma- radást.- Nem lehet, hogy valaki nagyon tanácselnök akar lenni odaát?- Elképzelhető. Csak anyagilag nehéz lesz megoldani. Egy apparátust ha felállítanak (elnök, vb- titkár, két-három alkalmazott) plusz az épület fenntartása elviszi még azt a kis pénzt is, ami a településfejlesztésre jutna. Gyakorlatból tudom, hogy mennyire meg van kötve egy tanácselnök keze. A fix béreket és kiadásokat levonva marad most évente kb. 1 millió forint. Abból mit lehet csinálni? És ez még csökkenni fog! Ez a nagy demokrácia odajutott, hogy csak ígérgetni tudunk, felelőtlenül ígérgetni. Pénz nincs. Visszatérve az elválás okaihoz, az is közrejátszhat, hogy szeretnénk visszahozni Zombáról az alsó tagozatos kisdiákjainkat. Felsőnánán van alsó tagozat, Kétyen nincs. Mikor elvitték innen az iskolát, az asszonyok összeestek. Akkor nem volt népszavazás. De ami elmúlt, azt könnyű bírálni. Most meg akarjuk szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy a húszkilós gyerekre felakasztjuk a tlzkilós táskát, és kiállítjuk télen-nyáron a buszváróhoz. Fel akarjuk újítani a régi iskolaépületet, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy ismét Kétyre költjük a közpénzek jó részét. De a lakosság elvárása, hogy itt alsó tagozat legyen. Elvinni könnyebb volt, mint visszahozni... Összegezve, ha önállóvá válik Felsőnána, én emelt fővel tudok kijönni onnan. Elnökségem ideje alatt többet fejlődött a község, mint korábban bármikor. A plébános fele-felebaráti szeretete Továbbra is: esik eső csendesen, lepereg az ereszen. Az eresz alatt nagyobbacska feszület, erről tudom, hogy jó helyen járok, Kalló József plébános házánál. Dolgozószobájában - ami egyben a plébánia hivatal szerepét is betölti - költői összevisszaság. Melyben ö gondolom mindent megtalál, mindaddig, míg valaki „rendet nem rak”. Tárgyhalmaz. A múzeumba illő írógéptől a videokazettáig, a szentszobroktól a hivatalos bélyegzőkig. Ő maga - amennyire az egyházi emberek életkora megbecsülhető - ötvenes lehet. Szemüveges, előzékeny, beszédes.- Én csak tiszteletbeli polgár vagyok - kezdi. - A lakosság túlnyomó többsége Bukovinából, Hadikfalváról került mindkét faluba. A háború előtt Felsőnána volt valamivel nagyobb, most Kéty. Akkor még alig akadt itt katolikus, most fordult a helyzet, a reformátusok vannak jóval kevesebben. Nánán például a nagy evangélikus templomot 70-80 fős kis közösség használja, a 45 után kialakított házikápolna pedig a hatszáz katolikusé. 14 éve kerültem ide, akkor azt mondtam: mutassák meg a térképen, hol van Hadikfalva! Elmegyek és lefényképezem. Úgy is tettem. Filmre vettem, és levetítettem nekik. Akkor megszerettek. Mindkét faluban egyformán misézek, egyformán közel állnak a szívemhez. Van széthúzás, de a rokonok összejárnak, esküvökön, temetéseken, más rendezvényeken haragoskodás nélkül találkoznak.- Lehetséges, hogy önálló plébániát is akarnak a nánaiak?- Azt azért nem hiszem. A megélhetés - bár nem elsődleges - de a papoknál is számít. Az államtól 1000 forintot kapunk havonta, az a pár száz hívő nem tudna fenntartani egy másik plébániát. A lelki- pásztor közös marad. Mint ahogy közös marad a téesz, az ivóvíz - amit a közös vízmű ad -, az orvos és az út is. A tanács, ha úgy jó, váljon el. Én semleges lennék, ha erről kérdeznének. Sokat nem hiszem, hogy hoz a különválás, de talán az anyagi elosztásra jobban vigyáznak a helyi vezetők. A főagronómus a legfőbb patrónus És még mindig: csöpp-csöpp-csöpp. Ázik a makadámút, a réges régen nem üzemelő mozi, a soha ki nem nyitó italbolt, és a tízkor bezáró vegyesbolt Felsőnána főterén. Várom az „ellenzék” képviselőjét, Nemesvári László főagronómust, aki az MSZMP-székházban van egy megbeszélésen. A székház egy közepes, cseréptetős családi ház, benne tárgyalóterem és egy-két iroda. Az előtér sarkában lavór, szappannal és törülközővel, jelzi, hogy itt még nem sikerült „kieszközölni” a közművesítést. Vége a tárgyalásnak, a főagronómus meghív egy kávéra a téeszirodára. Sportos külsejű, ritkuló hajú, szemüveges ember, minden bizonnyal túl a harmadik X-en, de a negyediken még innen. Nem vádaskodik, nem harciaskodik, egyszerűen válni akar. És az az érzésem: fog is. Pedig még azt se mondhatnám, hogy öntelt vagy magabiztos. Természetesen megkérdezem, hogy ő akar-e lenni a tanácselnök, mire természetesen azt válaszolja, hogy esze ágában sincs. Csatlakozik még a beszélgetéshez Erős András, a közös téesz elnöke is.- A lényeg, hogy ne „divatból” váljunk - mondják. - A települések közötti ellentéteket mindig a vezetők csinálják. A kisembereknek több gondjuk van ennél. Csakhogy most őtőlük függ a döntés. Az önállóság növekedni fog, ha önkormányzat lesz, a pénzről ott döntenek, ahol felhasználásra kerül. A tanács majd kigazdálkodja az apparátus bérét. Odafigyeléssel. Egy-egy feladat elvégzése előtt több vállalkozót megkérdezünk, és nem lesz olyan baki, mint most, hogy a buszmegállónk kimeszeléséért 46 ezer forintos számlát fizetett ki a közös tanács. Nem a mostani vezetéssel van elsősorban bajunk. A probléma az, hogy hosszú távon, 77 óta nem egyforma a két falu fejlődése. Megítélésünk szerint kb. 5-6 millióval több pénz került Kétyre ezidáig. S most, hogy vissza akarják hozni Zombáról az alsó tagozatot (mely igénnyel egyetértünk) ismét nem jut Nánának semmi. De nagyon valószínű, hogy nyitott kapukat döngetünk. Állítólag készülőben van egy olyan rendelet, mely szerint 91 -tői minden község önálló lesz. Mégis: jobb egy kiharcolt önállóság, mint egy ajándékba kapott!- Hallani olyan hangokat is, hogy a téesz szétválását is szeretnék?- Erről szó sincs. Az ellenségeskedést mindenképp kezelni kell. Elhallgatni nem szabad, de eltúlozni sem illik. Olyan rettenetes konfliktusok nincsenek. Az önállóság lehetőséget ad az önálló fejlődésre, ugyanakkor megmaradnak a kötődési pontok (közös vízmű, egyház, orvos, téesz) ezek továbbra is együttműködést követelnek. Mi nem egyoldalúan és agitálva gyűjtjük a lakosság véleményét, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogyan éreznek az emberek. Nem olyasmi indította el a dolgot, hogy a volt tanácselnök újra tanácselnök akar lenni. A falu érdeke kívánja a különválást. Régi a téma, csak eddig senki se merte felvetni. Most elkezdtük, s ha minden igaz, szeptemberben népszavazás zárja az ügyet. Majd elválik... Majd elválik, hogy elválik-e a két község. Mit csinál Kéty az országos közút mellett? Terpeszkedik? Virágzik? Fellendül? Elterül? Mondjuk így: pillanatnyi előnye, hogy a forgalmas országút mellett helyzekedik el. Mit csinál Felsőnána az őt övező dombok között? Megbúvik? Fekszik? Sor- vadozik? Meghúzódik? Mondjuk így: pillanatnyi hátránya, hogy a forgalomtól távoli dombok közé települt. A dombokon kisebb-nagyobb erdőfoltok, búza- és kukoricatáblák. Köztük ősztől tavaszig járhatatlan, helyenként mélyen bevágódó földutak. Felsőnána a világ közepe. Ide vezet a műút. Tovább sehova. A faluban nincsenek távolságok. A pártház, a templom, az iskola, a volt-leendő tanácsháza, a téesziroda mind csak egy ugrás a főtéri kopjafától. Az emberek nem pikkelnek a kétyi emberekre. Még a tanácsi költségvetés sem foglalkoztatja őket túlzottan. Annak örülnének, ha nem kéne átjárni ügyet intézni a másik faluba. S ha valamiért, hát ezért fognak az önkormányzatra szavazni. Különben pedig hadd csordogáljon minden a maga medrében: az életnek, a kornak, az évszaknak megfelelően. WESSELY GÁBOR TOLNATÁJ
