Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
1989. augusztus 12. / TOLNA \ 4 "RÉPÜJSÁG Húsipari Múzeum Nyakvágó kaszab és a ringagép Részlet a kiállításból Az utókor számára 1294-ből maradt fenn az első hazai állategészségügyi rendelkezés, miszerint Ladomér esztergomi érsek megtiltja „a rejtett helyen való húsárulást”. A 13-15. századból származó budai városi kódex már előírja: „A húsvágó céhek mesterei tartoznak minden időben, amikor húslátást tenni mennek, azt a húst, amely a mészárszékekben vagyon, megtekinteni, hogy tudniillik az tiszta és rendes hús-e és nem büdös-e az?” Hazánkban a 13. századig a mészáros feladatát egy-egy ügyesebb kezű jobbágy látta el, akinek kezdetben nyúzó, nyakvágó kaszab volt a neve. A mészáros szó 1400 körül, a hentes megjelölés pedig 1700 táján jelenik meg nyelvünkben. A húsipar, a húsfeldolgozás és -értékesítés hazai történetének legrégebbi adatai a budapesti Húsipari Múzeumban olvashatók. A történelmi dokumentumok és tárgyak gyűjtése 1969-ben kezdődött. Az országban fellelhető történeti anyag begyűjtésével, kiállításon történő bemutatásával az Országos Húsipari Kutatóintézetet bízták meg. S az eredmény: az 1974 szeptemberében rendezett kiállításból, az ipartörténeti gyűjteményből 1975 januárjában húsipari múzeum lett. Az intézmény a kutatóintézet budapesti központjában, a IX. kerületi Gubacsi út 6/b szám alatt működik. A múzeummá nőtt kiállítás az intézet területén lévő, hajdani lóvágóhid mosodaépületében kapott helyet, aztán szabadtéri gépbemutatóval gazdagodott, s ami a gazdasági gondoktól terhes világunkban kulturális kuriózumnak számit: az idén ősszel, szeptember táján a hajdani mosodából a múzeum újonnan épült, önálló épületbe költözik át. A Pest megyei Lórév községben épen maradt egy, a múlt század hetvenes éveiben berendezett hentesüzlet, és a hozzá tartozó vágóhely. A múzeumban látható üzletet egy bizonyos Radasin család alapította. Az üzlet és a vágóhely jó száz évvel ezelőtt még szorosan egybetartozott. A tulajdonos a vágóhelyen leölt állatnak nemcsak a fő részeit értékesítette, de a kolbászárut is maga állította elő, darabolta, keverte, fűszerezte, töltötte, füstölte, főzte és árulta. A'lórévi vágóhely és üzlet, valamint az ott használt szerszámok - egyebek közt a tagló, a felhúzószerkezet, a kolbászkeverő teknő, a húsvágó bárd, a húsdaráló - hangulatos, érdekes látványt nyújtanak a látogatónak. Több mint hetvenéves az a múzeumban őrzött, sátortetővel ellátott, fából készült, hordozható lacikonyha, amelynek üzemeltetője egy Hajósovits nevű bajai hentesmester volt. Egyébként a lacikonyha elnevezés eredete nem tisztázott. Egyesek szerint a lakodalom, a lagzi ideiglenesen felépített konyháját nevezték igy. A legfurcsább vélemény az, hogy a kŐnyha - Dugonics András szerint - attól az eladósodott Ulászló királytól kapta a nevét, aki „inasát azon sátrak alá küldte, melyekben húst sütni és árulni szokta- nak, és igy lakott jól királyi palotájában. Ezen sátrakat az egész ország Laci konyhájának nevezte.” A történelmi emlékek között sok érdekesség látható. Patronos kábítópisztoly, marhaleütő kalapács éppúgy megtalál- ható a vitrinekben, mint a bőrszámozó tetoválótű, a szemellenzős lókábító szerkezet vagy a borjúleütö fa. Nagyított képen örökítették meg a tatai vizi vágóhíd épületét. Az elnevezés onnan ered, hogy a régebbi időkben a mészárosokat arra kötelezték, hogy a víz mellé vagy fölé építsék a vágóhidat. Az állat leölésekor a tisztítást a víz felett köny- nyen elvégezhették, a lecsorgó vér, a melléktermék, a hulladék közvetlenül a vízbe került, és a halak martaléka lett. A víz melletti vágásról a tatai mészároscéh 1650-ből származó okirata, céhlevele is megemlékezik. A tatai tó feletti vágóhíd a 18. század hatvanas éveiben épült. Külön teremben mutatják be az utóbbi 100 esztendő legérdekesebb húsipari gépeit. A régebbiek között van az az 1850 táján készült kézi meghajtású kut- ter, amelyben egyszerre 15 kilogramm húst lehetett péppé dolgozni. Látható itt a Herz szalámigyár első, motorral hajtott szalámipaszta-gyártó gépe, amelyet 1930-tól egészen 1959-ig használtak. Ez a gép a kézi, majd a gépi meghajtású ringakések után forradalmasította a szalámigyártást. A gép szomszédságában látható az ötkéses ringagép a húsvágó tőkével együtt. A 19. század elejéről származó gépet eleinte két ember mozgatta, később gépi erővel hajtott kések alatt a húst falapáttal forgatták. A múzeum szabadtéri gépbemutatóján látható szerkezetek nagy része 1900 és 1950 között üzemelt.- kgym Kézi meghajtású ringakés Az egészségügyi intézményekben és a lakosság körében is egyre népszerűbbek a higiéniai célú papírtermékek. Ez megköveteli a higiéniai papírgyártás fejlesztését, a lehetőségek kutatását. Erre dolgozott ki tanulmányt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), mely egyebek között utal rá: a higiéniát szolgáló termékek alkalmazása elmaradhatatlan feltétele a fertőzések, járványok megelőzésének, kulturáltabb életvitelünknek. Nézzük, mi tartozik az említett kategóriába? Többek között a papírzsebkendő, toalettpapír, papírvatta, eldobható papírzsebkendők, kozmetikai kendő, női egészségügyi betét, műtős ruházat és felszerelés, és igy tovább. Néhány adat: nyolcvanhétben toalettpapírból huszonnyolcezer, papírzsebkendőből és kozmetikai kendőből együttesen nyolcezer-kétszáz, papírvattából ezerhatszáz tonnát használtunk fel. A tanulmányból - melynek kidolgozását dr. Druzsbaczky Gábor és Máthé Csabáné dr. OMFB-főosztályvezetők koordinálták - kiderül, a legnagyobb volumenben használt papírfajtákban a szükségletek kielégítése csak jelentős importtal biztosítható. A nem szőtt kelmét különböző szálas anyagokból speciális technológiával állítják elő. A szőtt vagy kötött termékeknél olcsóbb kelméből egyszer használatos kórházi textíliákat gyártanak (műtős és egyéb ruházat, ágynemű stb.), valamint ilyen kelmét tartalmaz fedőrétegként a korszerű, eldobható pelenka és pelenkanadrág, és a női egészségügyi betét is. Felmérések szerint az ezredfordulóra az egészségügyi papírok iránti igény tovább nő. Ennek kielégítésére természetesen bővíteni kell a kapacitást a higiéniai célra használható papírok gyártására és feldolgozására. Kulcskérdése a fejlesztésnek a tissue papír hazai előállítása (a rétegelt papír lapjait nevezik így) Máthé Csabáné dr. információja szerint fejleszteni kell a nem szőtt papir jellegű higiéniai célú termékek gyártását és felhasználását is, elsősorban a műtős, kórházi textíliák, valamint eldobható pelenkák, női egészségügyi betétek területén. Meg kell jegyezni: a termékek alapanyagául szolgáló vlies előállítására a Lőrinci Textilipari Vállalat megfelelő kapacitással rendelkezik, és megvalósította a PP szálból vegyszer nélkül, hővel rögzített vlies gyártását A feldolgozásra több cégnek is vannak elképzelései. Hogyan alakul az említett papíráruk kereslete kétezerig? A tudomány abból indul ki, hogy az említett termékek felhasználásában a lemaradás - az ugrásszerű fejlődés eredményeképpen - a nyolcvanas évtized elejére lényegesen csökkent, á lakosság higiéniai kultúrája fejlődött,, és egyre többen használják ezeket a termékeket. A kilencvenes évtized elejéig azonban a termékek gyártásában lényeges növekedéssel nem számolhatunk. A lakossági igények kielégítéséhez ezért évenként növekvő importbehozatalra lesz szükség. Természetes, hogy az előrejelzések csak becsléseket mutatnak, a várható fogyasztást teljes pontossággal megállapítani nem lehet. Például toalettpapírból 1990-ben huszonnyolc-harminc, 1995-ben harminckettő-harmincöt; 2000-ben harminchét-negyven kilotonna fogyasztásra lehet számítani. Papír- szalvétából az évenkénti két-három százalékos növekedés azt jelenti, hogy kétezerre körülbelül hét kilotonnára lesz szükség. A papírzsebkendő és kozmetikai kendő fogyasztása is növekedni fog a jövőben. A kereslet várható mértéke 1990-ben nyolc egész nyolc kilotonna, 1995-ben tiz kilotonna körüli, 2000-ben pedig tizenkét kilotonna lesz. Közkedveltté vált a papírtörülköző használata is. Az otthonokban, vendéglátó helyeken, vállalatoknál és egészségügyi intézményekben jelentős mennyiségű papír kéztörlőt használnak fel. Előreláthatólag 1990-ig a kínálat korlátozottsága miatt a fogyasztás alig változik. A kilencvenötös időszakra már kedvezőbb lehetőségekkel biztat a tanulmány. Eszerint 1995-re öt, 2000-re tiz kilotonnányi keresletet elégíthet ki a hazai piac. A hagyományos textilpelenka és a sok kellemetlenséget okozó papírpelenka helyett egyre többen használják a Libero vagy Bébi Pel eldobható pelenkabetéteket, illetve a vatta helyett az egészségügyi betétet. Ezeknél a termékeknél a nedvesség felszívását őrölt cellulóz biztosítja, míg a fedőréteg a bőrnek kellemes, vékony, nemszőtt kelme. A tanulmány egyértelműen állást foglal amellett, hogy a tartós és növekvő kereslet alapján újabb beruházások szükségesek néhány éven belül. Számolni kell azonban azzal, hogy igen tőkeigényes technológiáról van szó, ezért a fejlesztésnek akkor van esélye, ha külföldi tőkét is sikerül bevonni.- haj Halottak azonosítása a csontváz alapján Az embereket mindig is érdekelték azok a munkák, tevékenységek, amelyeket nehéz elképzelni, kicsit misztikusak, kevésbé ismertek. Ezek közé tartozik a régészet, amikor ismeretlen tárgyak kerülnek elő a földből, s melyekről hamarosan kiderül, mely korból valók, mit ábrázolnak, mit takarnak a leletek. De mindennél izgalmasabb az a vizsgálat, amikor egy olyan csontváz kerül felszínre, melyről ki kell deríteni, hogy ki is volt az illető. Az azonosítást természetesen szakemberek, antropológusok, vegyészek, orvosok, biológusok végzik, s hosszú, körültekintő munkára van szükségük a végeredmény eléréséig. Amikor Nagy Imrét és társait csontjaik alapján azonosították, sokan suttogtak: Hogyan tudják megállapítani, egyáltalán megállapítható-e, hogy valóban Nagy Imréék földi maradványait emelték-e ki a földből? Nos, a kérdésre, hogy általában miként következtetnek egy csontleletből valamire, mi minden szükséges ehhez, dr. Szabó Árpád, az Igazságügyi Orvos- szakértői Intézet vezetője válaszolt, aki egyébként vezetője volt annak a szakértői csoportnak, mely a volt magyar miniszterelnököt és társait azonosította. Az intézetvezető többek között elmondta, hogy az ismeretlen csontvázak esetében elsősorban azokat az egyedi sajátosságokat keresik, amelyek utalhatnak a személyazonosságra. Ez persze nemcsak csontváz alapján lehetséges. Nézzünk egy példát. Amikor gyilkosság történik valahol, s megtalálják az ismeretlen áldozatot, egy sajátos, egyedi elváltozás segíthet megállapítani, ki is az illető. Ilyen egyedi jegy lehet például alsó végtagi elváltozás, gerincbetegség, és így tovább. Az egyedi sajátosságok tehát lehetnek betegségekből visszamaradt károsodások, fejlődési rendellenességek vagy még az életben szerzett maradandó elváltozások. Csontvázak esetében az egyedi sajátosságokon kívül megállapítható az illető kora, neme, és mindazok az anatómiai vagy antropológiai elváltozások, amelyből szintén fellelhető a személyazonosság. A csont sajátos, az „emberre jellemző anyag”, hosszú ideig megőrzi mindazokat a tulajdonságokat, melyek a szakértők munkáját segítik. Az emberi szervezet szövetei közül a legellenállóbb a csontszövet, ezért - úgymond - nyomhordozóként szolgál. Alkalmas például sérülések megállapítására, megőrzi a csontra lokalizálódó betegségi állapotokat. Őrzi a csontszövet a vértulajdonságokat is, ami újabb adalékot jelent az azonosítás számára. Nagy Imre és társai azonosításában is sokat segítettek a családtagok, a vércsoporttól kezdve egy sor olyan kiindulópontként szolgáló adatot közöltek (fotók, jellemző fogazat, az életben szerzett elváltozások), melyek segítettek a biztos egyeztetésben. A különböző anyagtartalmak - így fehérje, zsír, bizonyos sók és egyéb ásványok - vizsgálata alapján következtetést lehet levonni az úgynevezett fekvési időre. Magyarul: a vizsgálat arra ad választ, mikor temették el a holttestet. Természetesen az időpontot esetenként nem lehet naprakészen megállapítani, de bizonyos időtartamra lehet következtetni. A testmagasság megállapítására is különböző módszerek állnak rendelkezésre. A hosszú csöves csontok méretéből, valamint matematikai számítások eredményeiből tudható meg, milyen magas volt az illető. Több szakember eljárása ismert, a módszereket többnyire kombinálva használják, éppen a legoptimálisabb eredmény elérése miatt. Mindamellett azokat a testméreteket és csontméreteket (arckoponya, koponya méretei) is megvizsgálják, mely szintén árulkodik a testalkat, a testfelépítés milyenségéről. A koponya csontos vázát és az ember még életéből származó fényképét egymásra vetítve, az identikus (azonos) anatómiai pontoknak az egyezése révén megállapítható, azonos-e a csontváz a fényképen szereplő személy- lyel. A vércsoportok milyenségére úgy kapnak választ, hogy a csontszövetből csontreszeléket készítenek, és a megfelelő módszerrel határozottan meg lehet állapítani a vércsoport-tulajdonságát. Természetesen a több száz éves csontvázak azonosítása csak bizonyos fenntartásokkal fogadható el. Amikor a szakértők például feltárták a székesfehérvári és budapesti királysírokat, megvizsgálták a csontvázleleteket, és sikerült vércsoportvizsgálati eredményt elérniük. De hogy a vértulajdonságok valósak-e vagy sem, ma már pontosan megmondani nem lehet, hiszen nincs lehetőség kontrollvizsgálatra. Felvetődik a kérdés, mennyi ideig őrzik a csontok a sajátos tulajdonságokat. Ezt előre nem lehet tudni, sok mindentől függ. Az emberi csontváz hosszú ideig ellenáll az enyészetnek. Persze jelentkeznek rajta különböző korhadásos folyamatok, amelyeket értékelni kell. Nagy gondosságra van szükség, hogy a vizsgálat során ne tévesszék össze még az életben keletkezett elváltozással, mert ez a tévedés megmásíthatja az eredményt. Az azonosítási vizsgálathoz nélkülözhetetlenek az elektronmikroszkópos, fénymikroszkópos eljárások, megfelelő festési módszerek, melyek a csont származási idejére adnak választ. Ezek tudományosan megalapozott eljárások, szakirodalomban elfogadottak, tehát a kapott eredmények ennek alapján megbízhatók. Ha az azonosítást megkönnyítő bizonyíték, családtól, ismerőstől származó adalék nem áll rendelkezésre, akkor a szakemberek tehetetlenek. Ebben az esetben csak a nemet tudják meghatározni, valamint a magasságot, alkatot az antropológiai mérések alapján, de hogy ki az illető, arra támpont nélkül nem tudnak válaszolni. Hasonló a helyzet akkor, ha nem az egész csontváz áll rendelkezésre, csak vázrész. Ilyenkor kizárólag az adott részre tudnak véleményt mondani az antropológusok. A koponya talán a legfontosabb testrész, melyből következtetni lehet az illetőre, hiszen a fejforma, fogazat sok mindent elárul. Az azonosításhoz szükséges műszerek rendelkezésre állnak. A szakértők megfelelő, tudományosan megalapozott eljárással, természettudományos bizonyítékokra alapozva, korelőzményeket tartalmazó adatokból kiindulva biztos eredményeket tudnak produkálni. HARGITAI JUDIT
