Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12. NÉPÚJSÁG 3 Szedik a burgonyát A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát felsöhidvégi gazdaságában, a kölesdi út mellett megkezdődött a burgonyaszüret Fotó: Ó. R. A gépek a BHG-nál készültek Tölcsértörténet Új ház a Major utcában, a szekszárdi szőlőhegyen. Hátul az udvarban mű­helyépület. Itt lakik, dolgozik Varga Fe­renc ostyasütő. Fagylalttölcséreket gyárt. Illetve még nem gyárt, csak próba­sütések történtek. Próbálgatja az új gé­peket. Büszke rájuk, sok időt, pénzt, utánajárást, munkát fektetett ezekbe. A Dózsában volt cselgáncsedző, de pénzhiány miatt leépítették a szakosz­tályt, neki új munka után kellett néznie. Hiába volt négy szakmája, nem értett semmihez, hiszen élsportoló, majd edző volt hosszú évekig. Nehéz az újrakezdés, nagy a felelősség. A családról, a három gyerekről gondoskodni kell. A ház is most épült. Sok minden szóba került, hogy az új helyzetben mihez kezdjen. Büfé a város- központban, vagy a Balatonon, vagy visz- sza Budapestre (onnét költöztek Szek­szárdi). De az új ház ideköt. Nehéz len­ne jó áron eladni, sokat vesztenének raj­ta. így hát maradt az otthon végezhető termelőmunka. A tölcsérsütés. Az új kihívás, kezdőként helytállni a szokatlan, ismeretlen területen nem köny- nyű, nem is veszélytelen. Nagy a kocká­zat. Hol lehet a szükséges tölcsérsütő gépeket beszerezni? Sehol. Magyaror­szágon nem gyártanak ilyeneket. Kül­földről behozni túl drága lenne. Tehát: csinálni, csináltatni kell. De hogyan, mi­lyen minta, vagy tervek alapján, és kivel? Ha az ember nagyon akar valamit, meg­találja a módját előbb-utóbb. Ráakadt egy idősebb cukrászmesterre, aki afféle ezermester is volt, aki jól felszerelt műhe­lyében maga készítette a gépeit. Az ember azt hinné, hogy egy maszek nem szívesen árulja el a titkait leendő ve- télytársának. Nem így történt. A cukrász- mester szívesen fogadta, megmutatta neki a tölcsérgyártó gépet, elmagyarázta működését, öntőformát adott. Később, a megvalósítás idején más kisiparosok is szívesen, önzetlenül segítettek. Talán ők is átélték a kezdeti megpróbáltatásokat és emlékeztek erre. Császár József, a BHG meo-üzem- mérnöke megtervezte a gépet a kapott információk alapján. Az MHSZ-en ke­resztül a gyár tanműhelye vállalta az el­készítést. A tervezés mintegy másfél hó­napig, a gyártás egy évig tartott. Három darab tölcsérsütő gép készült, most már ott vannak Varga Ferenc műhelyében. Elégedett velük, bár még nincsenek tel­jesen készen, hiszen csak a gépészeti részek készültek a BHG-nál. A fűtésükhöz szükséges gázégők és a burkolat felszerelése ezután következik. Ha jól működnek, akkor mindegyikkel Egyszerre huszonegy tölcsér sülhet a gépben A sok fáradozás gyümölcse: végre dol­gozhat az első gép több száz tölcsért lehet majd készíteni óránként. Eddig csak vitte a pénzt a vállalkozás, mégpedig nem is keveset. A család már mindent eladott, amit nélkülözni tudott, és jelentős bankkölcsönt vettek fel. A gé­pek benne lesznek 140 ezer forintban darabonként, mire teljesen elkészülnek. A műhelyépület sem volt olcsó, hiszen meg kell felelnie a szigorú Köjál-előírá­soknak. Most már hamarosan megkezdődhet a fagylaltostölcsérek gyártása. Hamaro­san kiderül, hogy érdemes volt-e vállal­kozni, sok munkát és pénzt a gépekbe öl­ni, hatalmas adósságot vállalni. Hoznak-e az ostyatölcsérek annyi jö­vedelmet, hogy néhány év múlva azt mondhassa Varga Ferenc: érdemes volt kockáztatni. _ áa _ fotó: n _ Értsünk szót Panaszaink hétköznapiak és egyszerűek. Sokszor még jogosak is. Ám semmit sem segítő panaszok. A kereskedőnek panaszoljuk el az áreme­lés fölötti bánatunkat, őt hibáztatjuk a hiánycikkekért, és szomorúan megértőek vagyunk, amikor a háromezer-párszáz forintos fizetésükről nekünk panaszkodnak. Miközben annak az áruforgalmi osztályvezető­nek címezzük a panaszt, akinek a szövetkezete beszállt kemény magyar forintjaival a város telefonhálózatának bővítésébe, mondván, cserébe majd néhány, üzleti szempontból fontos telefonállomás felszereléséhez kapnak segítő kezet. Hát nem kaptak. Sem segítő kezet, sem pedig telefont... Panaszkodik a városi vezető, hogy a róla keringő híresztelésekre adott bármilyen válaszáért megrója a közvélemény mondván, ha igaznak tartja a távozásával kapcsolatos hírt, akkor bizonyosan vaj van a fején, ha nem, akkor meg azt tartják róla, íme mennyire kapaszkodik a székébe. Akármelyik oldalára is fordítom a panaszokat, egyik jogosságához sem férhet kétség, ugyanakkor mintha egy tendenciát - mely a mai, bátran mondhatjuk történelmi hétköznapok során egyre inkább eluralko­dik - hagynánk terjedni. Azokra a romboló, közösséget, kollektívát bomlasztó, gyanút keltő és gyanúsítottá degradáló híresztelésekre gondolok ezúttal, melyek - lapokban is megjelent - feketelistákról, bűnösökről hintenek el homályosan, sötétbe bújva olyan állításokat, melyek bizonyítás hiányában csupán aljas rágalmak. Mert ezek végül is mire jók? Hangulatszításra, pletykateremtésre, nimbuszrombolásra. Miközben a gazdaságunk mindennapjaiban meglévő gondok egy részé­ről, éppen e fölöslegesen és mesterségesen szított „műesetek” kapcsán feledkeznénk meg. Éppen elég a bajunk ezek nélkül is, nincs szükség most arra, hogy a képviselőről azt terjesszük, hogy megalakította a Kisgazdapárt helyi szervezetét, a régenvolt elődről meg azt hiresztel- gessék, hogy az ultrabalosokhoz tartozva maga is feketelistát állít össze. Javallom a hiánycikkek listájának megrövidítését, azt, hogy fölöslege­sen ne zaklassuk a kereskedőket, azt, hogy az ígért telefont szereljük be és a vezetőket hagyjuk dolgozni. Javaslom, hogy az szóljon, akinek jogos az észrevétele. Még azt is javaslom, hogy mielőbb értsünk szót egymással. Közérdekből. S ezentúl az szóljon a leghangosabban, akinek megoldá­si javaslata is van... ■ SZABÓ SÁNDOR Minden kezdet nehéz Alkoholjából az alkoholelvonóba (Folytatás az 1. oldalról) Az ablakon nincsenek rácsok, a há­romszáz ágyas létesítmény inkább sza­natórium, mint zárt intézet benyomását kelti. Itt található a 120 fős, alkoholbete­geket foglalkoztató részleg is. Attól nem kell tartani, hogy a személyzet munkanél­küli lesz, úgy tűnik, aférőhely-kihasznált- sác) biztosított, hiszen Szekszárd és kör­nyéke bőségesen szolgáltatja az után­pótlást. Még „Ivó” napját is gyümölcslével ünnepük Dr. Fadgyas Ildikó, az osztály főorvosa - aki egyébként ideggyógyász szakor­vos - kihallgatást tart. Kötetlen beszélge­tés keretében tisztázzák, hogy mit lehet várni a kezeléstől. Természetesen a leg­fontosabb, hogy a beteg akarja a gyó­gyulást, mert az orvos egymaga nem tud csodát tenni. Az iroda előtti csoportosu­lás jelzi, van munkája bőven. Ugyanezt tapasztalom, mikor a főorvossal végigjá­rom az intézetet, a doktornőt lépten-nyo- mon betegek szólítják meg. A probléma- kezelésre használt bóditó nedű ezúttal nincs kéznél. Az alkoholt kénytelenek voltak a falakon kívül hagyni, gondjaikat azonban hozták magukkal. - Szeret­nénk, ha engedélyezné este 10 órakor a film megtekintését - ezzel a kéréssel for­dul az egyik páciens a főorvoshoz, ő azonban hajthatatlan. Hiába, ezen a munkaterületen tudni kell nemet monda­ni, a lelke mélyén azonban örömmel nyugtázza az elhangzott kérést. Hiszen a kezelésnek éppen az a célja, hogy a beutaltak megismerjék az ital nélküli szó- rakzás ízét, sokan feszültségoldóként eddig csak egyetlen szert tudtak elkép­zelni. Közben felmerül bennem, hogy az al­koholbetegekkel való foglalkozás nem kis veszélyt jelent az alkalmazottak szá­mára. Kételyeimet mindjárt szétoszlatja, mikor megpillantom a klubszobában bé­késen diskuráló gyógykezeltek egy cso­portját. Hiszen ők a légynek sem tudná­Látogatás az intézetben nak ártani! Ezt igazolják a főorvos szavai is: - Gyakran hallom a hozzátartozóktól, hogy józan állapotban olyanok, mint a kezes bárány. Mi a kezelés első percétől kezdve minden alkoholt megvonunk tő­lük, s ugyanezt tapasztaljuk, nincsen semmi félnivalónk. Randalírozó része­gekkel pedig nincs dolgunk, hiszen szükség esetén a detoxikálás már az el­meosztály kijózanító szobájában meg­történik. A kezelésnek vannak ma már nem al­kalmazott módszerei, ilyen például a hánytatás, amely a pavlovi reflexelmélet tanításán alapszik. A beteget bezárják egy helyiségbe, ahol kocsmai környezet fogadja -, természetesen a mámoritó italok sem hiányoznak - közben azon­ban hányingert kiváltó injekciót kap, s az eredmény: ha órák múlva rányitják az aj­tót, saját mocskában fetrengve találják meg. Sokan esküsznek rá, ha ezt valaki végigcsinálja, már a kocsma előtt is un­dor fogja el. Néhány tapasztalt „szeszka­zán” azonban készen áll az ellenérvvel: nincs az a módszer, amivel velük meg- utáltathatják az italt, ha ők nem akarják. Elhaladunk a kórterem előtt, s egy pi­zsamába öltözött, sápadt férfi is könyör- gőre fogja a dolgot, szeretné már elhagy­ni a betegszobát. - Ő szigorú orvosi meg­figyelés alatt áll. Erre az egy hétig tartó időszakra feltétlenül szükség van, hiszen ilyenkor állapítjuk meg, hogy a káros szenvedély milyen szervi elváltozást idé­zett elő. Nagyon gyötrelmes az első hét, hiszen a szeszhez szokott szervezetben fellépnek az elvonási tünetek. Miről csipog a csipogó? Belépünk az orvosi szobába, ahol az alkoholmérő teszt, a csipogó található. Ha iszik valaki és utána belebeszél, a ké­szülék könyörtelen és hangos jelzések­kel tudatja, hogy valami nincs rendben. „Puncsfagylaltot ettem, bonbonmeggyet fogyasztottam”, megszokott jelenség, hogy az ehhez hasonló mentegetőzések refrénszerűen ismétlődnek. Állítólag a bentlakók felismerték az alattomos talál­mány hatástalanításának módszereit, szerintük különben is hibás a készülék. Használatára általában akkor kerül sor, ha a beteg visszajön a próbakimenőről. De vajon hogyan jutnak el a gyógykezel­tek odáig, hogy eltávozásra kiengedik őket?- Az orvosi megfigyelés után sor kerül egy kötetlen beszélgetésre, itt igyek­szünk megismerni az ivás legfőbb okait. A kezelés átlagosan két hónapos, de hat hónapig is eltarthat. Szocioterápiás gyógymódunk legfőbb célja az alkohol- mentes életmódra való rászoktatás. A betegek iskolába is járnak, az ötödik hé­ten vizsgát kell tenni alkohollal kapcsola­tos ismeretekről, ha ez eredményes, ak­kor mehetnek el hétvégi próbakimenőre. Négy sikeres kimenő esetén kerül sor a végleges elbocsátásra. Gyakorlott or­vos azonnal megállapítja, ha az eltávozás alatt valaki a pohárhoz nyúl, a csipogóval azonban ezt kétséget kizáróan tudjuk bi­zonyítani.- Mi a következménye, ha a páciens az eltávozás alatt megszegi az alkoholtilal­mat?- Ezt úgy mondják az érintettek, hogy egy hónappal beljebb kerülnek, vagyis büntetésből a kezelési idő ennyivel hosz- szabb lesz. Megtudjuk, hogy a betegek összetéte­lét megvizsgálva igen vegyes képet ka­punk, vannak köztük értelmiségiek, ve­zető beosztásúak is. A magas iskolai végzettségűek általában igen sokáig tud­ják titkolni betegségüket, őket általában az ország más területeiről utalják be, hi­szen szűkebb hazájukban számukra - pontosabban: számukra is - ez Igen kel­lemetlen. Az egészségügyi osztály statisztikáját áttekintve látható, hogy a betegek száma évről évre növekszik, Szekszárd és kör­nyékéről tavaly 276 személyt utaltak be. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy az idén ezt a rekordot is sikerül megdön- teni- - kesjár ­Pártok - agrárprogramok A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége agrárkoncepciója címmel az Ag- roinform Agrárinformációs Vállalat hamarosan közreadja e pártok, alternatív szervezetek prog­ramját, elképzeléseit a magyar agrárgazdaság­ról. Az augusztus végén, szeptember első nap­jaiban megjelenő füzet aiakú kiadványban inter­júk is olvashatók az egyes pártok vezető agrár- szakembereivel. A kötet Az Agroinformnál (Bp. I., Attila út 93.) rendelhető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents