Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. augusztus 7. NÉPÚJSÁG 3 Miből telik, mire telik? Beszélgetés Priger Józseffel, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetőjével (Folytatás az 1. oldalról.) Priger Józsefet, a megyei tanács pénz­ügyi osztályának vezetőjét arra kértük, hogy a „miből, mire telik?” témában vála­szoljon néhány kérdésünkre.- A korábbiaknál korlátozottabb le­hetőségekhez mennyire tudtak alkal­mazkodni a tanácsok? Voltak-e sú­lyos ellátási gondok valamelyik tele­pülésünkön?- Nagyon szorult helyzetben oldották meg a feladataikat a tanácsok. Az 1987- es költségvetéshez képest 2 százalék volt az úgynevezett dologi automatizmus, azaz ennyivel volt több névlegesen az a központi költségvetésből származó ősz- szeg, amit dologi kiadásokra fordíthat­tunk. Mivel azonban az infláció ennél be­vallottan lényegesen magasabb volt, reálértékben csökkent a fölhasználható összeg. Ehhez úgy alkalmazkodtak a ta­nácsok, hogy az alapfeladatok ellátására - egészségügyi intézmények, óvodák, is­kolák stb. fenntartására - koncentráltak, szervezéssel, más területekről történt át­csoportosítással, egyéb bevételekkel biztosították az ehhez szükséges össze­get. Érezhetően elvontak olyan területek­ről - pl. közvilágítástól - ami miatt nem dől ugyan össze a világ, de hosszú távon nem lehet ez a megoldás.- A tanácsok költségvetése csak részben ered központi forrásokból. Hogyan alakultak az egyéb bevéte­lek?- A lakossági adóból származó bevé­telek nőttek, ebben mindenekelőtt az ille­tékek növekedése játszik szerepet, hi­szen a megyei szinten összesen 188 mil­lió forintnyi lakossági adóból 100 milliót tesz ki az illeték. A terven fölüli bérki­áramlások miatt túlteljesült a személyi jö­vedelemadó befizetése is mintegy 4 szá­zalékkal, azaz 50 millió forinttal. Ugyan­akkor például földadóból - az elemi ká­rok miatt többször kellett adót elengedni, illetve mérsékelni - 6 millió forint kiesett, s 10 millióval kevesebb volt a tervezett­nél a működési bevétel is, ami többek kö­zött az óvodai, bölcsődei férőhelyek ki­használatlanságából adódott. Végül is összességében az SZJA miatt valamivel kedvezőbben alakult az év, mint azt év elején reméltük, s ezért a nagyon feszitő feladatokra a maradványból néhány he­lyen tudtak még fordítani.- De azért nem a lakossági befize­tések fogják a tanácsi költségvetést föllendíteni...- A megye tanácsai kerekítve 5 milliár­dos költségvetésből gazdálkodnak, eb­ből - mint említettem - 188 millió, azaz nem egészen 4 százalék a lakossági adóból, illetékből eredő befizetés, a többi a SZJA-ból, a földadóból, a működési bevételekből és a költségvetési juttatás­ból származik.- A múlt év végén beszéltünk arról, hogy idén már a személyi jövedele­madó közvetlenül a lakóhely szerinti tanácsokhoz folyik be. Még sincs így. Kedvező-e ez Tolna megye polgárai számára, vagy inkább hátrányos?- A személyi jövedelemadó változat­lanul létszámarányos leosztással jut a ta­nácsokhoz. Nincs még ugyanis megol­dás arra az anomáliára, hogy azok a hát­rányos helyzetű kistelepülések, ahol nincs munkalehetőség, alacsonyak a jö­vedelmek és sok a nyugdíjas, ne kerülje­nek még rosszabb helyzetbe, hiszen ott nyilvánvalóan nagyon alacsony lenne az SZJA-ból származó bevétel. Vélemé­nyem szerint - bár számításokat erre vo­natkozóan itt helyben nem végeztünk - a megye összességében sem járna job­ban, ha az SZJA közvetlenül folyna be a tanácsokhoz, ez inkább az iparosodott, zömében munkások lakta megyéknek kedvezne.- Szóljunk néhány szót a kiadásokról is. Ezeknek háromnegyede működési, fenntartási feladatokra, s mindössze ne­gyede fejlesztésekre ment el. A három­negyednek is döntő része az egészség­ügy, a szociális ellátás, az oktatás, kultu­rális szolgáltatás és sport céljait szolgál­ja. Ezzel együtt például „továbbra is kriti­kus a kórházak anyag- és fogyóeszköz­ellátása, bizonytalan az importanyagok és -eszközök, a röntgenfilm pótlása, a gyógyszereknél is sok a hiánycikk”. Alapvető gondok mutatkoznak a szociá­lis ellátás területén - a szociális otthoni férőhelyeket tekintve - s lenne mit tenni az oktatásban is. Néhány kérdést kira­gadnék a kiadások területéről. A vállalati gazdálkodó szervek támogatására 57 milliót költöttek. Melyekére? Ebből 43 millió ment az állami lakóházak felújítá­sára, a Városgazdálkodási Vállalatnak és a költségvetési üzemeknek, támogatás­ban részesült a vízmű fürdőszolgáltatá­sa, a temetések, a lakossági szennyvíz- és fekáliaszippantás.- Van talán egy terület, amire töb­bet is fordítanak a kelleténél, hiszen több helyen a bölcsődékben alacsony a helykihasználás.- Arra ösztönözzük a helyi tanácsokat, hogy amíg indokolt a bölcsődék fenntar­tása, addig is a gondozói létszám éssze­rű csökkentésével mérsékeljék a kiadá­sokat, később pedig keresni kell a felsza­badult férőhelyek más célra történő hasznosításának lehetőségeit.- Hogyan változik a segélyezés iránti igény?- Egyértelműen megnőtt, a segélyek összege is emelkedett, 1988-ban 16 mil­lió forinttal volt magasabb, mint 1987- ben. Olyan eset nem fordult elő, hogy a segélyért folyamodó rászoruló ne kapott volna, de olyan igen, hogy rászoruló nem kért. Ezért ösztönözzük a tanácsokat ar­ra, hogy mérjék föl a rászorulók körét, bár vannak, akik el sem fogadják a támo­gatást. A segélyezési keret leosztása az igények szerint történik - van olyan tele­pülés, ahol szinte nincs is rászoruló, máshol húszán is vannak -, de ha valahol elfogyott ez az összeg, eddig még mindig ki lehetett egészíteni vagy megyei keret­ből, vagy a községi tanácsok saját kere­téből.- Végezetül a már közelmúltból tér­jünk vissza a mába! Hogyan alapozta meg a múlt év az ideit, mi a helyzet a tanácsok jelenlegi gazdálkodásá­ban?- Semmivel sem jobb a helyzet, mint 1988-ban volt. A bázis-előirányzat - a ta­valyi költségvetésre tett 8 százalék - nem követi az inflációt, sőt a szűkös keret év közben tovább csökkent. Az Országgyű­lés döntése értelmében el kellett vonnia a II. negyedévi tanácsülésen 15 millió fo­rintot. Ez megmutatkozik a beruházások további visszafogásán, a középületek ál­lagán, az utak, hidak állapotában... Szek- szárdon gond például, hogy a kórházi gyermekosztály befejezéséhez nem elég a pénz, azért év végén lehet, hogy hitelt kell fölvennünk.- Mennyire hitelképesek a taná­csok a bankok szemében?- Ma még azok. Mivel eddig kevés hi­telt vettek föl, eladósodásról nem kell be­szélni, a visszafizetést 1 -2 éves fejleszté­si lehetőség rovására biztosítani lehet. Ami újabb feladatok megoldásának el­maradását jelenti... Bár összeomlás még nincs, de már az alapfeladatok ellátása sem zökkenőmentes. - ri ­Mórágy ismét reménykedik! Még egyszer de nem utoljára a mórágyi településfejlesztési körről! Örök titok ma­rad, kinek a fejében fogant meg legelőbb a gondolat, miszerint Mórágyon meg kell szüntetni a községi tanácsot. Az viszont nem titok, hogy a falu lakossága ezt nem akarta, és ma azon munkálkodunk, hogy e „kényszerházasságból” kilépve a magunk útját járjuk. Az elmúlt közel 20 év alatt nem­csak a lakosság létszáma, hanem a remé­nye is fogyott. Hisz a fúzió a falunak egyér­telmű veszteségeket hozott. Pl.: Mórágyon emberemlékezet óta volt önálló orvosi kör­zet, gyógyszertár, állatorvos, tejcsarnok, ma egyik sincs, az utóbbiak miatt ma a falu­ban az idős parasztemberek sem tartanak tehenet, és az egyéb jószágállomány is csökkenő tendenciát mutat. Egyre több a napi megélhetési gondokkal küzdő család, hisz a hagyományos háztáji gazdálkodás­nak az alapvető feltételei sincsenek meg. A településfejlesztési kör alapvető célja Mórágy kimozdítása a jelenlegi hátrányos helyzetből. Arra törekszünk, hogy a társa­dalmi reformfolyamatoknak megfelelően lépést tartsunk a gazdasági és politikai vál­tozásokkal. Konstruktív véleménycserével, az agitáció és a meggyőzés eszközével, mi­nél több embert kívánunk bevonni mun­kákba. Fontosnak tartjuk, hogy vitáinkon részt vegyen minden községünkben mű­ködő szervezet. A párbeszéd során olyan közös álláspontok kialakítására törek­szünk, melyek általános lakossági érdeke­ket szolgálnak. Munkánk során érvényesí­teni kívánjuk az ifjúság érdekeit, számítunk és építünk az ifjúság tevékeny részvételére. Ennek érdekében az ifjúsági klub és tö­megsport-egyesület beindítását szorgal­mazzuk, az utóbbi már működik. Ezek szer­vezésében kiemelkedő munkát végez Glöckner János, Farkas András, Szabados Dömötör és Szilágyi András.- Szorgalmazzuk Mórágyon a foglalkoz­tatási lehetőség bővítését segítő üzem fej­lesztését.- Javasoljuk a vállalkozók ösztönzését és támogatását.- Kérjük, hogy a Volán-autóbuszjáratok jobban alkalmazkodjanak a lakossági igé­nyekhez (pl. hétvégeken, ünnepnapokon).- Kérjük Mórágyon a telefonhálózat kor­szerűsítését.- Szükségesnek tartjuk és támogatjuk az oktatási szerkezet lényeges korszerűsí­tését. Egyre nagyobb gondot jelent a gyen­ge, illetve a 8. osztályt el nem végzett tanu­lók munkába állása. Javasoljuk olyan szer­kezet kialakítását, mely az ilyen tanulók esetében lehetővé teszi már az általános is­kolában egyfajta munkaművelet betanítá­sát (pl. javítócipész, üvegező).- Szükségesnek tartjuk a szociális gon­dozóhálózatunk bővítését. Kérjük a nyug- dijasklub anyagi és erkölcsi támogatását (pl. tanácsi szociális alapból).- Követeljük a fejkvótarendszer reformját, ne legyen különbség a falvak és a városok egy főre jutó pénzügyi támogatása között- Indítványozzuk Mórágyon a közlekedés rendjének felülvizsgálatát megfelelő közúti jelzőtáblák elhelyezését.- Mivel a közrend, közbiztonság helyzete romlik, Mórágyra rendőri státust kérünk.- Szükségesnek tartjuka községünk fejlő­dését segítő gazdálkodást az önálló községi tulajdon gyarapítását hasznosítását A falvak lakosságmegtartó képességének növelése érdekében, szükségesnek tartjuk az első la­kás vásárlásakor szociálpolitikai kedvez­mény megadását nem újonnan épült laká­sok esetében is. Tehát célunk van, tervünk is a megvalósí­táshoz. Hogy sok ez vagy kevés, majd eldől a következő években, hisz a megvalósítás nemcsak rajtunk múlik. SZILÁGYI JÁNOS, a mórágyi településfejlesztési kör elnöke Kis palackok Ezentúl Törley-pezsgőt fogyaszthatnak a Malév-gépek utasai, mivel újabban a gyár kellő mennyiségben tud kisméretű palackos pezsgőt szállítani. A kisméretű palackokba a Törley-gyár legtöbb nem­zetközi elismerést szerzett háromféle pezsgőjét töltik, édes, száraz és félszá­raz fajtákat. A kétdecis palackokból ed­dig 350-ezret töltöttek meg, a későb­biekben nemcsak a légiforgalmi vállala­tot, hanem a főváros szállodáit, igya Hil­tont, az Intercontinentált, a Hyattot, a Fó­rumot, továbbá az idegenforgalom szempontjából jelentős vidéki szállodá­kat is ellátják velük. 4 kérdés ❖ 4 kérdés ❖ 4 kérdés Válaszol: dr. Bank József, az uránbánya üzemi főorvosa • Az uránbánya esetleges felszámolása után hány orvos, egészségügyi szakdol­gozó marad munka nélkül?- A döntés húsz főt érint, az orvosok s az egészségügyi szakdolgozók tekinteté­ben. Én bízom benne, hogy senki nem marad munka nélkül, esetleg az őket ki­szolgáló személyzetet érintheti hátrányosan a döntés. • Milyen ten/e van az illetékes szakminisztériumnak az üzemegészségüggyel a jö­vőt illetően?- Baráti beszélgetésen találkoztam az illetékessel s elmondtam neki elképzelé­seimet egy jövőbeni prevenciós intézetként való működésünkről. • Ön volt az, aki megoldást ajánlott?- Igen, előadtam elképzeléseimet egy esetleges önfinanszírozó rendszerré va­ló átalakulásról, mely elsősorban prevenciós, megelőző profilú tevékenységre épülne. Nem kívánom részletezni a tervet, mely ma még egy minisztériumi aszta­lon a döntést várja. • Kívánnak-e csatlakozni az augusztus 31-i bányászsztrájkhoz?- Nem csatlakozunk, mert e vállalati probléma - mint említettem - közvetve érint bennünket. Azonkívül nem hiszem, hogy ma az egészségügyben ne tudnának még húsz szakembert foglalkoztatni. Olyan technikai és szubjektív feltételek közt működnek, hogy akár önellátásra is berendezkedve, gépeinket s embereinket munkával kell ellássuk. Nem maradhat mindez kihasználatlanul. CSEFKÓ JUDIT Új elképzelések az intézményes érdekegyeztetésre A gazdasági érdekegyeztetés jelenlegi módszerei igencsak kezdetlegesek; megfelelő formák hiányában keverednek a szerepek, feladatok, jelentős társadal­mi szervezetek, állampolgári csoportok érzik úgy, hogy nincs lehetőségük érde­keik kifejezésére a döntések előtt. Ugyanakkor a formálódó piacgazdaság miatt is szükséges lenne egy olyan egyeztetési mechanizmus kialakítása, amelyben intézményesített formában minden gazdasági döntést megelőzne a különféle érdekek egybevetése. Erre vo­natkozóan az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban új elképzelések formálódnak, amelyekről Hercog László főosztályve­zető tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta: a különféle érdekvédelmi szervezetek a kormánnyal folytatott két­oldalú tárgyalásokon kívül felső szinten ma mindössze az Országos Érdekegyez­tető Tanácsban léphetnek fel intézmé­nyesített keretek között tagjaik képvise­letében, de ott is csak a szűkén vett bér- és munkaügyi kérdésekben. Ezért cél­szerű lenne létrehozni egy olyan fórumot, ahol konzultatív jelleggel általános gaz­dasági kérdésekben is - mint például a követendő gazdaságpolitika, a tervezés, a költségvetés és a szabályozás iránya, elvei - egyeztetnék elképzeléseiket a résztvevők. Az érdekütköztetések másik fontos színtere az árkérdésekkel foglal­kozó tanács vagy bizottság lehetne, amelynek feladata kiterjedhetne a köve­tendő árpolitika véleményezésére, a köz­ponti áremelések, illetve hatósági árak egyeztetésére és az árvitákban való köz­vetítésre. Változatlan tartalommal, de a bérügyek mellett más munkaügyi témák­kal kiegészítve folytathatná tevékenysé­gét - ha esetleg más néven is - az Orszá­gos Érdekegyeztető Tanács. Emellett szükség lenne az érdekek egyeztetésére a társadalombiztosítás kérdésköreiben is. E fórumok a munkáltatók és a munka- vállalók érdekképviseleti szervei, vala­mint a kormány közötti egyeztetéseket szolgálnák. A résztvevők konkrétabb kö­rülhatárolása azonban már korántsem ilyen egyszerű, mert új, társadalmilag igényelt és elfogadott szervezetek jöttek és jönnek létre, a tulajdonosi reform pe­dig a jelenlegi munkaadói kört alakítja majd át. Mivel a tárgyalásokból senkit sem szabad kizárni, de a tárgyalófelek körét sem lehet a végtelenségig szaporí­tani, az látszana a legcélszerűbbnek, ha a résztvevő érdekképviseleti szervezetek szövetségbe tömörülnének. így megmaradna az a hármas tagolt­ság - munkaadók, munkavállalók, kor­mány - amely leginkább megfelel az ér­dekek legfelsőbb szintű egyeztetésének, s a szövetségeken keresztül az új szerve­zetek bekapcsolódása a tárgyalásokba sem jelentene gondot. A tárgyalófelek egyenrangúságát az fejezné ki, hogy a három főszereplő - a munkáltatók és a munkavállalók szövetsége, illetve a kor­mány - mindegyike egyforma, egyhar­mados szavazataránnyal rendelkezne. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ehhez hasonló átalakítására már történ­tek kezdeményezések, ami azonban ed­dig a résztvevők ellenállásába ütközött. Az OÉT-ben jelenleg közreműködő szö­vetkezeti képviseletek nem szívesen ad­nák fel önállóságukat, ugyanakkor a kí- vülrekedtek, elsősorban a SZOT-tól füg­getlen szakszervezetek egyre jobban ne­hezményezik, hogy nincs lehetőségük a tárgyalásokon való részvételre. Minden új jelentkezőt viszont önálló félként, önál­ló szavazati joggal nem lehet felvenni a tanácsba, mert az döntésképtelenség­hez vezetne, arról nem is szólva, hogy maguk a résztvevők sem fogadnák el, ha egy kisebb, néhány ezer vagy tízezer fős szervezet szavazatának ugyanolyan sú­lya lenne, mint egy több százezres, mil­liós tagságot tömörítő képviseletnek. A szervezeti, formai kérdéseknél azon­ban ma még sokkal inkább az befolyá­solja az érdekegyeztetés eredményes­ségét, hogy a tárgyalófelek tisztázzák magukban, kit is képviselnek igazán, s erről nyíltan szint is valljanak. A felek egy része ugyanis ma még aszerint lép fel munkaadóként vagy tagságának mun­kavállalói képviseletében, hogy éppen milyen téma van terítéken, de sokszor még egy kérdésen belül is ellentmon­dásba keverednek saját magukkal. Ugyanígy kevés eredmény várható a leg­felsőbb fórumoktól, ha nincsenek meg azok a középszintű, akár ágazati, akár te­rületi egyeztetési lehetőségek, amelyek az országos szintű megállapodásokat magukra nézve elfogadnák, s azokat to­vábbi, a helyi körülményekhez, sajátos­ságokhoz igazodó tárgyalásokon reali­zálnák. Márpedig azok a szervezetek, amelyek feladata lenne e középszintű fó­rumok kialakítása, egyelőre csak sza­vakban -bár egyre nagyobb hangsúllyal - sürgetik létrehozásukat. A szakszerve­zetekkel szemben a munkaadói szerve­zetek, a vállalati vezetők nagy része még csak szükségességét sem látja a közép­szintű érdekegyeztetéseknek, mert ab­ban önállóságuk korlátozását, az állam- igazgatási irányítás burkolt átmentését vélik felfedezni. Ezzel ellentétben a mun­kavállalók körében tapasztalható bi­zonytalanság, amely egyre gyakrabban sztrájkkövetelésekhez vezet, éppen a nyilvános megállapodások hiányából, a döntéshozatalból való kizárásukból fa­kad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents