Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5. KÉPÚJSÁG 3 A fuvarozó kisszövetkezet új vállalkozása Nemcsak bontanak, építenek is A körülményeken még sokat keli javítani (Folytatás az 1. oldalról.)- Azt hittük, autóbontót találunk itt, de kiderült a folyosón levő táblákról, hogy nem az. Illetve nemcsak az...- Igen, mással is foglalkozunk - mondja az üzemvezető. -AT sped régóta működő kisszövetkezet, fuvarozásra szakosodott körülbelül húsz gépkocsival. A központ persze nem itt van, hanem az Aranytó utcában a vásártér mellett. Ez pedig itt egy új, most induló profil. Itt foglalkozunk bontással és alkatrész-értékesítéssel, lakókocsik, büfékocsik, utánfutók gyártásával és hamarosan gépkocsik adásvételével is.- Hajói látom, ez egy istállóépület volt. Megvásárolták vagy bérelik?- Az őcsényi téesztől béreljük. Régóta nem tartottak itt már állatokat, így legalább hasznosul. Amint látható, eléggé lerobbant állapotban van. Sokat költöttünk rá és még többet kell majd ezután. Rendbe kell hoznunk az épület homlokzatát, az elöl lévő területet rendezni kell, kerítést, parkolót építeni, hogy kulturáltan tudjuk fogadni a vevőinket. Vizet, villanyt vezettünk be, lakatosműhelyt, szociális blokkot építettünk. Hátul az udvarban is lesz még tennivaló.- A bontásra szánt autókat honnan kapják?- Van egy keretszerződésünk az Állami Biztosítóval, tőlük kapjuk a roncsokat. Ezzel is vannak még terveink. Azt szeretnénk, ha nem a vevőnek kellene az udvaron megkeresni és kibányászni a kívánt alkatrészt, hanem a kocsikat szétbontanánk mi, az alkatrészeket elhelyeznénk bent a raktárban és ha jön a kuncsaft, csak le kellene emelni a polcról. De a raktár kialakítása is még csak ezután következik. Ezért nem is reklámoztuk magunkat eddig, nem tettük ki a táblákat sem, mert úgy érezzük, hogy még nem tudunk megfelelő feltételeket biztosítani. Közben kimegyünk az irodából, áthaladunk a műhelyen, ahol egy készülő lakókocsi csupasz fémváza áll. Kint az udvaron egy kész példány. Benézünk az ajtón, az esztétikus belső térben a szokásos felszerelés: fekhellyé alakítható ülőpadok, szekrények, gáztűzhely, hűtő- szekrény, mosogató. Ami szokatlan: sztereó rádiómagnó a szekrénybe építve.- Színes tévé is kerül majd ebbe a kocsiba a megrendelő igénye szerint - mondja Berlinger Péter. - Egyelőre csak egyedi megrendelésre gyártunk, bár gazdaságosabb lenne sorozatban készíteni ezeket. Majd meglátjuk, hogyan alakul a kereslet.- Mennyiért csinálnak egy-egy ilyen lakókocsit?- Az a felszereléstől függ. Üresen 130 ezer körül, berendezve 160-200 ezer körül alakulhat az ár.- Hány darab készült eddig?- Talán tíz, ha jól emlékszem. Egyelőre többet nem is győznénk. Nem lehet egyik napról a másikra felfuttatni a termelést. Ehhez emberek, gépek, műhely, alkatrész, anyag kell. Különösen az anyagbeszerzés megy nehezen. De talán majd túljutunk a kezdeti nehézségeken. Eddig csak szájhagyomány útján terjedt a hírünk, de így is volt munkánk elég. Nem is tudom, hogy örülnék-e annak, ha ebből a beszélgetésből újságcikk születne.- Beszéljünk még egy kicsit ennek a telephelynek a harmadik profiljáról, a gépkocsi adásvételről. Nem látok itt eladásra váró autókat.- Ez nyilván azért van, mert még nincsenek. Tudniillik most van engedélyezés alatt az erre vonatkozó kérelmünk. Remélem, hogy egy-két héten belül megkapjuk a pozitív választ és akkor elindíthatjuk ezt az üzletet is.- Árki - Fotó: RITZEL így fest kívülről a T sped-féle lakókocsi Wartburgroncs. „Azt szeretnénk, ha csak le kellene emelni a polcról a kívánt alkatrészt.” Berlinger Péter üzemvezető a lakókocsiban. Nehéz a kezdet, de azért optimista. Vélemények, viták, álláspontok A hallgatag tömeg! Pár hónappal ezelőtt elterjedt a hír rólam, hogy bár tömeg vagyok, de hallgatag. Hámori Csaba ma arról beszél, mennyire óvatos vagyok itt vidéken. Hát igen. Nekik semmibe sem kerül eljuttatni hozzám ezeket az információkat. Nekem nincs telexem, se telefonom. Tüzelőm is kevés, így a füstjeleket mellőzöm. De hát akkor hogy mondjam et, miért vagyok hallgatag? Volt idő, mikor beszélni szerettem volna, erre másnap kihallgattak. Hogy óvatos vagyok? Születésem óta nevelnek úgy, mint a has- menéses embert, akinek közben a torka is fáj. Többször akartam köhögni, de nem mertem. Volt idő, amikor jobban lettem. Fellélegeztem, már többé nem lesz baj. Az orvosok tele bizalommal el is mondták, ezek után éljek úgy, mint a világban élő egészséges emberek. Csakhogy ehhez rengeteg vitamin kell. A gyümölcs pedig drága. Észrevettem, hogy a környezetemben vészjóslóan gyűlnek a héják. Gondoltam, lesz, ami lesz, becserkészem néhánynak a fészkét De jöttek a csőszök, és már messziről figyelmeztettek, ne merjem bántani a védett madarakat! Szabadkoztam. Dehogy akartam bántani őket. Én csupán a nagyszüleim szavait követtem. Ők azt mondták, ha egészséges akarok maradni, egyek sok gyümölcsöt, de ne feledjem el, a legtöbb vitamin a héjában van! Hallgatok, mert kommunikációs eszközök híján nincs kinek panaszkodjam. Ha a sorstársamhoz fordulok, ő azonnal figyelmeztet, hagyjam békén, hiszen már igy is fél. (Három naponta vesz fél kiló kenyeret, fél liter tejet, fél kiló gyümölcsöt) Ilyenkor eszembe ötlik egy kereskedelmi illetékes nyilatkozata. Tavaly hangzott el: „Most néhány évig összébb kell húzni a derékszíját az embereknek, de én bízom benne, hogy nem kell csalódnunk a magyar fogyasztóban!” Üzenem, nem is csalódott Minden bejött Hét kilót fogytam azóta. Tőlem elvárják, hogy békés türelemmel nézzem, olvassam, és éljem át az áremelés valóságát. Megtettem. Cserébe elküldöm a saját megélhetésem lehetetlenségét. Természetesen egy példányban készítem, mert az én egyszerű Írógépembe nem fér bele hárommillió indigó. A havi járulékom: 3640 Ft A kiadásom: OTP 2250 Ft. Újság 200 Ft Villany 200 Ft. Így tehát a megélhetésemhez marad 990 Ft ami valóban csak egy hajszálra marad el az ezer forinttól... Hogy hallgatag vagyok? Látom, milyen sok okos ember fogja ezt rám. De hát nem is csoda. Elég rápillantani a listámra, és máris kiderül, hogy nincs már nekem egy csepp sütniva- lóm sem! FRITZ ISTVÁN Fél év alatt tizenkilenc árucikk forgalmazását tiltotta meg a Kermi A forgalomban lévő fogyasztási cikkek minőségét, az áruk kezelését, raktározását és a vendéglátást az év első felében 1300 üzletben, vendéglátóhelyen, raktárban és telephelyen ellenőrizték a Kermi szakemberei. A szúrópróbaszerűen végzett szemrevételezés és az azt kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok alapján csaknem ezer alkalommal kellett az adott árukészletet leértékeltetni vagy meg- semmisíttetni. A vizsgálatok alapján a Kermi 19 árucikk árusítását tiltotta meg, háromnál pedig árcsökkentést írt elő. Az ellenőrzések tanúsága szerint az élelmiszerek közül a tőkehúsok forgalmazásánál legtöbb a gond. Az ellenőrök ugyanis több üzletben találtak házilag vágott, állatorvos által nem vizsgált húsokat. Mivel az illegális vágások - és az innen származó húsok árusítása - egyre gyakoribbá válnak, az intézet az év második felében fokozottan és rendszeresen fogja vizsgálni és feltárni az ilyen eseteket, hogy elterjedésüket megakadályozza. A vendéglátásban évek óta nem tapasztalható javulás a kiszolgált eszpresz- szókávék minőségében. A hatósági ellenőrzések során megvizsgált 566 kávéból 80 - azaz 14 százalék - nem megfelelő mennyiségű kávéőrleményből, illetve csökkent élvezeti értékű, lejárt minőségmegőrzési idejű pörkölt kávéból készült. Romlott a könnyűipari termékek nagy részének minősége. A megvizsgált 12- féle bútor közül mindössze hét felelt meg maradéktalanul a követelményeknek. A belföldön gyártott bútorok minőséghibái elsősorban az egyenetlen alapanyag-ellátásból, valamint a nagyfokú technológiai pontatlanságból adódnak. A bőr- és cipőipar helyzetét is alapvetően a nyersanyaghiány, a különböző szükségmegoldások alkalmazása jellemzi. A lábbelik közül csak minden negyedik mondható kifogástalannak, a többi a bedolgozott anyagok, illetve a nem megfelelő konstrukció miatt használatra nem, vagy alig alkalmas. A háztartási gépek, híradástechnikai készülékek, fotócikkek kínálatát vizsgálva a Kermi megállapította, hogy az utóbbi időben a kereskedelmi vállalatok egyre inkább a kis szériák behozatalára törekednek, hivatkozva a mind szélesebb választék kialakítására. Ennek pedig az a következménye, hogy a néhány száz darab behozatalakor nemcsak a költségek növekednek - például a kötelező kezelési utasítás elkészíttetésével - hanem komoly problémát okoz á pótalkatrészek hiánya is. A festékiparban a hazai gyártók mind több környezetkímélő terméket állítanak elő, illetve csökkentik a már forgalomban lévő festékek, hígítók egészségre ártalmas komponenseit. A környezetkímélő termékek megkülönböztetésére a külföldi „kék angyal” jelöléshez hasonlóan megkezdték a „zöld ecset” embléma használatát, amelynek kidolgozásában a Kermi is részt vett. A jelölések általános használata azonban még nem terjedt el. A Kermi jelentése megjegyzi, hogy az import autózománcok igen változó minőségben kerülnek forgalomba. Ugyanez elmondható a kozmetikai termékek, testápolási cikkek minőségéről is, a hazai új termékeknek például csak mintegy fele, az importcikkeknek megközelítően kétharmada bizonyult forgalomba hozatalra alkalmasnak. Örvendetes viszont a hazai kozmetikumok csomagolásának javulása. A vásárlók reklamációi miatt csaknem húszezer termékről adott szakvéleményt a Kermi. A megalapozott panaszok aránya az utóbbi években számottevően nem változott, az elmúlt félévben is 60 százalék volt. A korábbiaknál több volt a jogos kifogás a felsőruházati termékekre, a cipőkre, a háztartási gépekre, és a személygépkocsikra. Súlyos mulasztások miatt a Kermi 80 esetben tett szabálysértési feljelentést, további 24 esetben pedig a kereskedelmi felügyelőségeknél javasolta szabálysértési eljárás lefolytatását. Az intézet három alkalommal büntető eljárást is kezdeményezett a minőséghibák miatt. Dr. Kovács Zoltán: Rekviem Ahogy én láttam és átéltem a második világháborút (12.) Bennünket, tiszteket - én is annak számítottam akkor már - egy iskolába kísértek. Szalmát dobtak a földre és azon heverésztünk. Jöttek a magas rangú tisztek - érdekes - karszalaggal, minek? Kezdődött a vizsgálódás, hogy ki mi volt. Feljegyzés volt náluk. A bemondott adatokat ellenőrizték. Hamarosan kirostáltak vagy 5-6 magasabb rangú tisztet és azokat elvitték. Hová, nem kérdeztem és nem is érdekelt. Az tény, hogy a tisztekkel igen gorombán bántak, de megérdemelten. Hozzám érve a tiszt látva, hogy beteg vagyok - már hánytam is -, hívatta a katonai tiszti százados orvost, aki megvizsgált és közölte, választhatok, vagy beutal a helyi kórházba, mert erősen kifejlett tüdőgyulladásom van és itt fognak kikezelni, vagy pedig, amíg itt vagyok, bejárok injekcióra, és úgy innét mehetek majd haza. Én az utóbbit választottam. Ugyanis már a második nap jobban éreztem magam. Közben a magammal hozott cuccaim közül többet a kerítés körül ólálkodó civileknek adtam el magyar pénzért. Maradék márkámat nem mertem elővenni. így pokrócomat, távcsövemet stb. eladtam. Pár nap után kaptam meg az elbocsátó passzust, ami megfelelt egy ideiglenes leigazolásnak. Persze, közben Bonyhádra telefonálhattak utánam érdeklődve - gondolom. Megtudtam azonban, hogy a vonatok akkor még Ka- posvár-Dombóvár-Bonyhád felé naponta csak egyszer közlekednek. Nagyon el voltam keseredve, hogy hol fogok tartózkodni egy egész nap. Ahogy tolom a kerékpáromat az utcán, rajta csomagjaimat, találkozom egy idősebb munkás kinézésű férfival. Megállít és kérdi, hová megyek, mondom a vasútállomásra és majd Bonyhádra. A férfi közli, hogy meghív hozzá vacsorára és éjszakai szállást is biztosít részemre. Egyébként a közelben lakik. A meghívásnak nagyon örültem és elfogadtam. Vacsorára igazán jól sikerült magyar babgulyást ehettem. Soha jobbat! A férfi feleségével elég szerény körülmények között élt. Egy szoba-konyhás lakásuk volt. Sokáig elbeszélgettünk. A jelenlegi magyar helyzetről részletesen tájékoztatott. Őszintén és barátságosan. Valahogy megbízott bennem. Jó érzés volt vele együtt lenni. Sokáig beszélgettünk még a politikáról is. Másnap kikísért az állomásra. Nagyon megköszöntem a szíves vendégséget. Az állomáson tudtam meg, hogy az előző napokban az én alakulatomnak, akikkel nekem kellett volna jönnöm és lemaradtam, milyen sorsa lett. Először is kifosztották, személyes holmijukat is elvették. Azután napokig egy közeli juhhodályban tartották, majd étlen-szomjan. Úgy látszik, olyan parancsnokot fogtak ki, aki gyűlölte a magyar katonákat. Nekem még aznap sikerült segédlettel Kaposváron a vonatra felszállni és a cuccaimat is felrakni. Még a kerékpáromat is felrakták a társaim. Ez a kerékpár bejárta fél Ausztriát és Bajorországot. Még ma is megvan, nagy becsben tartva! Megérkeztünk nagy keservesen a hidas-bonyhádi vasútállomásra, itt egy stráfkocsi várta az utasokat. Mire Bonyhádra értünk, éjfél is lehetett. Szülői házunk ablakán a zörgetésemre volt ijedelem, majd annál nagyobb öröm és boldogság. Az akkor négyéves Ervin nevű fiam - az első házasságomból származott - is ott volt, ide menekítették szüleim. A második feleségem nem volt hajlandó Magyarországra jönni és így kint maradt. Pár év múlva hivatalosan váltunk el, mint távollevőtől. Németországból 1945. október elején indultunk el a katonai szerelvénnyel és október 17-ével értem haza Bonyhádra. Három évig feküdtem szüleimnél, amíg a kezelőorvosom meg tudott gyógyítani. Ezzel zárom soraimat, mert véget ért a katonáskodásom, mely bővelkedett izgalmakban. A második világháború egyik szerencsés túlélője közé tartozom. Amit itt leírtam és összeállítottam, azt átéltem és mind igaz, de csak töredéke életutamnak. így láttam, éltem át a II. világháborút. (Vége.)
