Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

1989. augusztus 5. Cukorjegy cukorországban A készpénzes üzletekben minden jóval drágább Hányán lehetnek a „bulgáriai muzulmánok”? A Kubába látogató turista - az üzletek megtekintése során - bizony „kaotikus” állapotokkal találkozik. Nem tudja mire vélni, hogy az általánosan bevezetett jegyrendszer mellett készpénzért árusító boltok tömegét is láthatja, közben a feke­tepiac szintén éli a maga világát. S a turista azon töprenghet, vajon a jegyrendszer valóban a szocializmus vív­mánya-e, és meddig lesz még rá szük­ség. Igaz, csak az gondolkodik igy, aki fe­lületesen ismeri a kubaiakat, akiket a jegyrendszer látszólag egyáltalán nem zavar. Sőt, a kubaiak a jegyrendszert a ma­guk módján természetes jelenségnek ve­szik, amellyel az ésszerű fogyasztásra igyekeznek buzdítani, tanítani a lakossá­got. Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy cukorországban a cukrot is jegyre adják, de az illetékesek azt mondják: honfitár­saik ennek ellenére betegesen sok édességet fogyasztanak. (Évente fejen­ként 52 kiló cukrot!) Meg azt is megjegy­zik, hogy Európa számára a világháborúk poklában megismert jegyrendszer eleve elrémisztő hatású, a szigetországban másképp gondolkodnak róla. Itt tökélete­sen megszokott, hogy a forradalom győ­zelme óta, immár három évtizede a há­ziasszonyok kosarában ott lapul a notesz méretű jegytömb, amibe naponta, heten­te, havonta újabb bejegyzések kerülnek. Lássunk néhány példát arra, hogy a kubai vezetés milyen táplálkozásra ösz­tönzi állampolgárait! Egy hónapra 4 font cukor jár minden­kinek, ez 24 centavóba kerül. (Egy font kb. 37 dekagramm, míg egy uncia kb. 31 gramm) Kilencnaponta vásárolható há­romnegyed font marhahús 2,07 pesóért, mig havonta összesen 13,77 pesót lehet húsárura költeni. Havonta 5 font rizs jár egy-két pesóért, a másfél font olaj vagy zsír 53 centavóba kerül, mig egy font ku­koricaliszt 20 centavóba. A felnőttek ha­vonta három doboz sűrített tejet vehetnek 90 centavóért, a gyerekeknek hétéves korig és az öregeknek naponta egy liter tej jár 25 centavóért. A kubaiak átlagosan napi 2950 kalória értékű élelmet fo­gyasztanak, s a jegyrendszer kedvezmé­nyes, már-már szimbolikus árai mellett havonta 30-35 pesót költenek hasuk megtöltésére. A jegyrendszeres boltok mellett ma már mintegy ezer készpénzes boltban is vásárolhatnak élelmiszereket, de jóval drágábban. Itt például egy kiló rizs 3,26 pesót, egy kiló sertéshús 9,35 pesót, míg egy kiló csirkehús 8,80 pesót kóstál. Ezt a fajta bolthálózatot 1972 óta építik ki fo­lyamatosan, statisztikai kimutatások sze­rint a kubaiak a fizetésük egyhetedét ezekben az üzletekben költik el. A jegy­rendszer egyébként vonatkozik bizonyos műszaki cikkek vásárlására, pontosab­ban beszerzésére is. Ám akadnak olyan hiánycikkek, amelyeket a termelőkollek­tívák gyűlésein „osztanak" szét az arra érdemesültek között. Mondjuk egy szov­jet gyártmányú 180 literes hűtőgéphez így 900 pesóért hozzá lehet jutni, míg a készpénzes üzletben 1700 pesót kell a masináért leszurkolni. A jegyrendszer hasznosságáról és főleg szükségessé­géről persze felesleges Európában vitat­kozni, elsősorban azért, mert Kubában egyelőre nem kívánják zúzdába küldeni a libretát. Hányán lehetnek ma Bulgáriában olyanok, akik örökre távozni akarnak az országból? Hányán lehetnek a bulgáriai muzulmánok? Megbízható statisztikai adatok nincse­nek - csak annyi bizonyos, hogy naponta muzulmánok ezrei távoznak. Hivatalos bejelentés szerint eddig negyedmillióan jelentették be, hogy élni kívánnak az új út­levéltörvény adta lehetőséggel - menni akarnak. Törökország a török kisebbség erő­szakos bolgárositásával és azzal vádolja Szófiát, hogy kitoloncolja, illetve kiván­dorlásra kényszeríti Bulgáriából Allah hí­veit. Szófia cáfolja a török vádakat és An­kara szemére veti, hogy nyugtalanságot szít a bulgáriai muzulmánok körében, beavatkozik Bulgária belügyeibe. Míg Törökországban a török kisebbség elleni megtorlásokról, elnyomásról és vallási megkülönböztetésről cikkeznek a lapok, Bulgáriában a „pántörök” céloktól vezé­relt ankarai köröket vádolják a bolgár­török viszony megrontásával; azzal érvel­nek, hogy Törökország, ahol a kurd-kér- dés megoldásával nem dicsekedhetnek, azért élezi a két ország közötti feszültsé­get, mert el akarja vonni közvélemény fi­gyelmét a belső gondokról. Szófiában az utóbbi napokban nem­egyszer közölték: nincsenek statisztikák arról, hány muzulmán él az országban. Ezt hangoztatták akkor is, mikor 1984 vé­gén és 1985 elején hatalmas névváltozta­tási kampány „bontakozott ki” a bulgáriai muzulmánok körében. A bolgár sajtó ak­koriban naponta számolt be olyan gyűlé­sekről, ahol a muzulmánok képviselői, vallási vezetői jelentették ki: semmi közük Törökországhoz vagy a török néphez, ők voltaképpen erőszakosan muzulmán hit­re térített bolgárok leszármazottai, s ön­Gombamód szaporodnak a kelet-eu­rópai háztetőkön a legkülönfélébb mére­tű és alakú műholdvevő antennák. A vi- deoláz még mindig nem csillapodik a vi­lágnak ezen a táján, ám ennél is jobban izgatja az embereket a nyugati műholdas tévéadások vétele. Az NDK-ban fellelhető különleges an­tennák főleg nyugati rokonoktól szár­maznak, de már lakótelepi közösségek is szerveződnek a vevőrendszerek megvá­sárlására. Az ország postahivatala enge­délyezi a parabolaantennák használatát. Nincs értelme az olyan tilalomnak, ame­lyet nehéz betartatni - vélekednek a ha­tóságok. Az NDK-nak különösen a délke­leti részén szaporodnak ezek az anten­nák, itt ugyanis nehezen foghatók az NSZK tévécsatornái, amelyek műsorait ként változtatják meg arab-török eredetű neveiket, amelyek megkülönböztetik őket a bolgár nép egészétől. Az „önkéntes névváltoztatások” idején - amelyekkel kapcsolatban hangsúlyoz­ták, hogy az korábban is folyamatos volt - Szófiában fogadták az Iszlám Konferen­cia Szervezetének küldöttségét, valamint arab országok képviselőit, akik - a bolgár sajtó beszámolói szerint - meggyőződtek arról: Bulgáriában senkit nem sújtanak vallása miatt megkülönböztető intézke­désekkel, az alkotmány garantálja a sza­bad vallásgyakorlást, a mecseteket nem rombolják le. A bonyolult bulgáriai vallási, nemzetiségi kérdésekről különféle adatok olvashatók a bolgár szaksajtóban. Az 1978-as Enciklo- pedija Bulgaria című lexikon szerint amikor az ország felszabadult az öt évszázados tö­rök uralom alól (1878), mintegy félmillió bolgár muzulmán élt az országban. A régebbi elnevezéssel pomákoknak nevezett bolgár muzulmánok bolgár anyanyelvűek voltak, népszokásaik, ha­gyományaik is a bolgár tradícióknak fe­leltek meg. Az enciklopédia szerint 1944. szeptember 9-e óta „a bolgár mohame­dánok megszabadulnak a vallási előíté­letektől, szakítanak a turkizmussal, teljes mértékben csatlakoznak a bolgár lakos­sághoz és tevékenyen részt vesznek a szocializmus építésében”. De az enciklo­pédiában olvasható az is, hogy a török uralom végén Midhad pasa azt írta, hogy a bolgárok között mintegy egymillió mo­hamedán él. A bulgáriai népszámlálások során már hosszabb idő óta nem tüntetik fel a nem­zetiségi hovatartozást - de az 1965-ös népszámláláskor az ország 8,2 milliós la­kosságából még 9,7 százalék volt a török lakosság aránya. A bolgár pártkiadó gon­az NDK lakosságának a 80-90 százaléka nézheti. Csehszlovákiába egyrészt szintén Nyugatról kerülnek be a vevőrendsze­rek; szétszedve csempészik át őket a ha­táron. Másrészt elterjedt a műhold-vevő­készülékek házi gyártása, az üzletekben fellelhető elektronikából tákolják össze a rendszereket. Mindezen felbuzdulva egy szövetkezet nemrégiben bejelentette, hogy hamarosan megkezdi az antennák sorozatgyártását. Lengyelországban a kormány az év elején feloldotta azt a szabályt, miszerint engedélyt kellett kérni a műholdas vevő­rendszerekhez. A berendezések meg­vásárolhatók mind állami üzletekben, mind pedig kisvállalkozásoktól, bár meg­lehetősen borsos áron. Ez 1500-2000 dozásában 1984-ben összefoglaló munka jelent meg a törökökről „A bulgáriai törökök csatlakozása a szocializmus építéséhez” alcímmel. A könyv szerint Bulgária a világ kis országai között a „viszonylag egynem- zetiségű"-lakosságú országok közé tarto­zik. Idézték Lenint, aki szerint Bulgária „csaknem tiszta” nemzetiségi összetételű. A könyv azt írja, hogy 1975-ben 360 ezer bulgáriai török tartozott az ország kereső­képes lakosságához - tehát a törökök szá­ma ennél jóval magasabb. Szófia mai álláspontja szerint az ország­ban nincsenek törökök, csak bulgáriai mu­zulmánok vannak, akik a külföldi propa­ganda és híresztelések hatására hagyják el szülőhazájukat. Szófiai beszélgetőpartnereim között volt olyan, aki úgy fogalmazott, hogy a bolgár- török viszony jelenlegi állása már nem egy­szerűen kétoldalú kérdés. Úgy vélte, hogy e rendkívüli helyzetttel „bizonyos nyugati kö­rök tesztelni szeretnék a Varsói Szerződés országait": az új politikai gondolkodásmód, a VSZ védelmi katonai doktrínájának körül­ményei között vajon milyen lépéseket tesz­nek. Volt olyan, aki úgy vélte, hogy a bulgá­riai muzulmánok többsége a saját szemé­vel akar meggyőződni arról, lennének-e le­hetőségei egy más társadalmi rendszer­ben - azaz kíváncsiak, mert 1987-ben pél­dául alig 540 ezer bolgár állampolgár utaz­hatott külföldre. Szófia a kiutazók visszatérésére számit. Todor Zsivkov, az ország vezetője a hét ha­lálos áldozatot követelő bulgáriai zavargá­sok után mondott beszédében kijelentette: bolgár részről biztosak abban, hogy előbb- utóbb visszatérnek azok, akik most elhagy­ják hazájukat Nem hivatalos' becslések szerint eddig több mint 70 ezren távoztak Bulgáriából Törökországba. dollár között van, a havi átlagkereset vi­szont mindössze 100 dollárnak felel meg. Bulgáriában még mindig tilos a vevő­rendszerek importja, persze legális bel­földi kínálat sincs belőlük. Akadnak azonban leleményes lakosok, akik mégis beszerzik külföldről a berendezéseket, vagy elkészítik saját maguk. A rendőr­ségnek azonban joga van elkobozni a vevőrendszereket. Romániában a hivata­los szemlélet szerint a nyugati műholdas adások nyomán „erkölcsi és szellemi szennyeződéstől” kell tartani. A kelet-európai országok többsé­gében azonban az az általános véle­mény, hogy a nyugati adások kihívására a hazai tévéműsorok javításával kell vála­szolni. KELLER TIVADAR Tv-tilalmak és -engedélyek Udvari szállítók Rajzolva könnyebb Ajapán képregények, miután meghódítot­ták az egész lakosságot betörnek az oktatás területére is. A külvilág által oly sokat bírált vagy megmosolygott, felszínes kikapcsoló- dástnyújtónakminősítettjapán képregények - a mangák - a nyomdaipari termékek egy­negyedét teszik ki. Minden lakosra vagy nyolcvan jut évente ezekből az alkotásokból, melyedet már csak azért is helytelen fércmű­veknek minősíteni, mert egy-egy kötet alap­ötletét nem kisebb lángelme szolgáltatta, mint például Marx. A Tőke manga-kiadása éppúgy megtalálható a japán könyvesboltok polcain, szemléltető, összefüggésekre rámu­tató ábrákkal és a munkásosztály nyomorgó képviselőinek korabeli figuráival, valamint az elnyomó osztály ködös Albionban egykor szokásos volt kizsákmányolási módszerei­nek a bemutatásával, mint a Sony cég elnö­kének a világsikerhez vezető útját ismertető önéletrajzi vallomás. A nyolcvanas évek elején már tettek arra kísérletet, hogy a manga jellegű karikatúrá­kat becsempésszék a tankönyvekbe is. Az atom szerkezetének és a magfúzió lélegzet­elállító jelenségének rajzos mangaábrázolá- sát akarták a fizikatankönyvekben felhasz­nálni, szemléltető anyagként azonban a mangák sokszor valóban kétes értékű siker­könyveit - beleértve a rajzos pomóirodalmat is - mélyen elítélő tankönyvcenzorok meg­akadályozták. Most ismételt próbálkozás tör­tént A szigetország egyik legnépszerűbb grafikusa, Jagucsi Takao - aki az elsős álta­lános iskolások olvasási tudásszintjének megfelelő manga-füzetek szerzője - arra ka­pott megbízást, hogy készítsen rajzos angol társalgási segéd-nyelvkönyvet Az ötlet elég bizarmak tűnik, azonban az apró részletek finom grafikus kidolgozását tökélyre fejlesztő mester a japánok ugyan­csak gyenge nyelvtanulási készségén éppen a szigetország lakóinak kifinomult vizuális képességét felhasználva próbál változtatni. Dús, burjánzó rajzai ugyanis a hétköznapi élet rejtelmeibe vezetik majd a kalandos uta­zásokat kedvelő fiatalokat azonban ahhoz hogy a ravasz szerkesztésű képlabirintusok között el tudjanak igazodni a diákok, el kell, hogy olvassák majd az angol nyelvű lábjegy­zeteket A mangáknak az idegen nyelvtanulásban való alkalmazása egyébként nem más, minta japán írásjelek olvasási készségét fokozato­san fejlesztő képregények jól bevált módsze­rének a továbbfejlesztése. Az újságok olva­sásához ugyanis átlag 2500 fogalmi jel - úgynevezett kandzsi - ismerete szükséges. A legegyszerűbb ilyen kínai eredetű írásjel két vonásból áll, a legbonyolultabb pedig 28-ból. Egy-egy ilyen kandzsi jelentése azonban szövegkörnyezetétől függően akár negyven­féle lehet Az írás-olvasás bonyolultsága miatt az ál­talános iskola alsó tagozatának hat osztályá­ban összesen 891 jelettanitanak, fokról fokra bevezetve a gyerekeket nyelvük rejtelmeibe. A mangásított gyermekirodalom éppen ezért figyelembe veszi, hogy milyen kandzsi-tudá- sú korosztályt céloz meg. Az izgalmas kép­anyag közé azonban ravaszul egy-egy isme­retien kandzsit is becsempésznek, ami a képregényt faló gyerekeket arra kényszeriti, hogy szótár segítségével megfejtsék anya­nyelvűk egy-egy addig számukra rejtett tar­talmat hordozó írásjelét is. Ez adta a japán-angol társalgási nyelv­könyv alapötletét is. Egy dolog azonban egyelőre rejtély: hogyan fogják képileg kife­jezni a kiejtést? Ez egyelőre elképzelhetetlen e sorok írója számára, aki azonban azon sem lepődne meg, ha az oldalakba beépített hár­tyavékonyságú szintetizátor lenne erre hiva­tott és ujjnyomásra fel is olvasná a lábjegyze­teket. Technikailag ennek - a zenélő gyer­mekkönyvek és a miniatürizált japán mester­séges hangrögzítő berendezések ismereté­ben - aligha lehet akadálya. - De akkor az már nem manga, hanem egy másik történet lenne. TROM ANDRÁS A brit korona 850 szállítójának szigo­rúan zárt klubja elvesztette egyik legtisz­teletreméltóbb tagját: a francia Chartier céget, amely 1804 óta Londonban ren­dezkedett be. Nem rendelkezik többé a cég azzal az előjogával, hogy szállítófurgonjain, üzle­tének homlokzatán és termékein viselje a királyi címert és a jelmondatot: „Őfelsé­ge, a Királynő megbízásából”. A fordulat nem termékeik romlásával függ össze, hanem azzal, hogy II. Erzsébet immár más cégnél vásárolja ékszereit. A „királyi szponzoráció” nem a királyi család kényétől-kedvétől függ. A királyi ház különleges bizottsága vizsgálja meg rendkívül figyelmesen a kereskedők és gyárosok számtalan kérelmét. Jelölt csak az lehet, aki, illetve akinek cége ko­rábban három évig volt szállítója a hivata­los vagy privát királyi rezidenciáknak. Az engedélyt elvben 10 évre adják meg, a cég elnökének vagy igazgatójának. E kegyben a különböző szolgáltatók is ré­szesülhetnek. így például a londoni Har- rods üzletház büszkén viseli az udvar négy címerét, riválisa, a Fortnum and Ma­son szintén. Az édességek terén a fő szállítónak a Cadbury számít. A szállítók többsége angol, de a csa­tornán túli márkás termékek is eljutnak ide: hat francia pezsgőmárka van jelen a királyi asztalokon. Az udvari élet gyönyö­reibe kóstolhat bele a földi halandó, ha megiszik egy csésze Twinings teát, vagy Nescafét, ha elszív egy Dunhillt, vagy Burberry esernyővel védekezik a szitáló eső ellen. Az első hivatalos királyi szállító a taká­csok céhe volt 1155-ben, II. Henrik idejé­ben majd kétszáz évvel később, 1364- ben a posztókészítők nyerték el ezt a pri­vilégiumot. A jelenlegi szabályok I. Erzsé­bet óta érvényesek. E szabályok szerint testületek, társaságok nem kaphatták meg, de Viktória királynő idejében a jogot már néhány társaság is megkapta: ekkor lett udvari szállító a Twining, a Schwep­pes, valamint a Wilkinson. Egy 1789-es királyi naptárban valamennyi szállító szerepelt egészen a zöldségkereskedő­kig, kivéve egy: az udvari poloskairtó... A pubok nem szerepelhetnek a szállí­tók listáján, de a cégek gyakran adóznak tisztelettel a fenségeknek. Károly trón­örökös hónapokig járhatná azokat a pu- bokat, amelyeket a „Wales-i hercegről” neveztek el. Ugyancsak soha nem kerül­hetnek be ebbe a körbe az újságok, mert az uralkodónak a pártok felett kell áll­nia... N. GÖBÖLYÖS LÁSZLÓ - MTI-PRESS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents