Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
2CS)éPÜJSÁG 1989. augusztus 5. Az MSZMP nyilatkozata a magyar-román „Panoráma”-vitáról Az utóbbi napokban élénk visszhangot váltott ki a MagyarTelevizió Panoráma című politikai magazin műsorának interjúja, amelyet Románia egykori uralkodójával, I. Mihállyal készítettek. Az interjú sugárzását hivatalos román tiltakozás követte, s kisebbfajta diplomáciai bonyodalom támadt a két ország között. Az ügyben csütörtökön hivatalos nyilatkozatot tett közzé a magyar Külügyminisztérium; péntek délután az MSZMP Központi Bizottságának székházában pedig Nagy József, a KB munkatársa, a párt szóvivőjének képviseletében tájékoztatta a Népszabadság és az MTI munkatársát a párt vezetésének állásfoglalásáról. Elmondta, hogy Fejlj György, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára augusztus 3-án fogadta Traian Popot, Románia magyarországi nagykövetét, aki a román pártvezetés nevében tiltakozott a Magyar Televízió július 31 -én este sugárzott interjúja miatt, amelyet a volt román királlyal készítettek. A román fél szpvátette az interjú hangnemét, s jelezte azokat a válaszintézkedéseket, amelyekről a magyar kormány már korábban tájékoztatást kapott állami vonalon. Az MSZMP KB titkára visszautasította a román tiltakozást, hangsúlyozva, hogy az eseményt nem ítélik olyan jellegűnek, amely indokolná ilyen diplomáciai lépés megtételét. Ugyanakkor hozzátette: az interjú közlését nem tartják szerencsésnek, annak néhány tendenciózus részével az MSZMP vezetői sem értenek egyet. Különösen azzal nem, hogy az egykori román király román nyelven a Magyar Televízióban szólt Románia lakosságához. Traian Popot tájékoztatták arról, hogy az MSZMP vezetése a bukaresti felső szintű találkozó után több lépést tett a magyar-román kapcsolatok rendezése érdekében. A Politikai Intéző Bizottság például július 24-i ülésén felkérte a Minisztertanácsot: segítse elő, hogy a tömegtájékoztatási eszközök kiegyensúlyozott hangnemben foglalkozzanak Romániával. A testület határozottan elítélte a „román katonai fenyegetéssel” kapcsolatos nyilvános kijelentések folytatását. Az MSZMP KB titkára elmondta a nagykövetnek azt is, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül azokat a Romániában megjelenő sajtóanyagokat sem, amelyek az MSZMP politikáját, hazánkat támadják. Az együttműködésre törekedve azonban a bukaresti találkozó után ezeket hivatalosan magyar részről nem tették szóvá. Hangsúlyozta azonban, hogy ilyen nyilatkozatok tétele, bármelyik fél részéről történjék is, ellentmond a két párt és a két ország népei közötti kapcsolatok erősítésére irányuló törekvéseknek. Az MSZMP KB titkára sajnálkozását fejezte ki a román vezetés azon döntése miatt, hogy a településrendezés tanulmányozására Romániába meghívott magyar tanácsi küldöttség utazását lemondta. Reményét fejezte ki, hogy a román fél megváltoztatja ezt a döntését, s a látogatásra sor kerül. A Politikai Intéző Bizottság az RKP vezetésének tiltakozásáról tájékoztatást kapott, és egyetértőleg tudomásul vette a magyar párt vezetése nevében adott választ. Afganisztán - rakéták Az afganisztáni kormányerők néhány hónapja harcászati rakétákat vetnek be a felkelők ellen - erősítette meg a pénteki Krasznaja Zvezdában megjelent nyilatkozatában az afgán védelmi miniszter. Az afgán hadsereg jelenleg főként a Hosztot védő erőket igyekszik támogatni a birtokában levő rakétákkal, amelyből az elmúlt öt hónap során több tucatnyival támadták a kormányellenes erők főbb támaszpontjait és fegyverraktárait. Sah Navaz Tanaj tábornok az országban kialakult katonai helyzetet értékelve elmondta: különösen a pakisztáni határ térségében, az ostromgyürübe fogott Hoszt és Dzsalálábád városok körül éleződtek ki a harcok, de a felkelők jelentős nyomás alatt tartják Kabult és Kandahárt is. Az afgán főváros ellátását továbbra is a szovjetek által fenntartott Taskent-Ka- bul légihídon biztosítják. Mivel játsszon a gyerek? Nincs új a nap alatt - de minél ócskább, annál drágább Az autópálya ára 1600, a hajómodellé 1200 forint Nem kevés családnak gondja ez, méghozzá - az utóbbi időben - anyagi. Mert mostanság már nemcsak a szülők leleményességét veszi igénybe ennek az igénynek a kielégítése, hanem a pénztárcáját is alaposan megtépázza. Úgy gondoltuk, körülnézünk játéktéren. A Tolna Megyei Népbolt Vállalat 89. számú boltját kerestük fel a szekszárdi Garay tér 8. szám alatt, Karakterbaba - vagy riasztóberendezés gyerekeknek? ahol sportcikkeket, gyerekjátékokat és hangszereket árusítanak.- Az üzlet központi fekvése miatt most is látogatott - mondta Takler Lajos üzletvezető. De ma már egyáltalán nem fordul elő olyan eset, hogy egy-egy srác beszaladna a zsebpénzéből játékot vásárolni... A forgalom jelentősen csak karácsony és húsvét előtt élénkül meg a játékosztályon, gyermeknapra kevesen vásárolnak ajándékot. Érdekes módon a külföldi gyártmányú, távirányítható játékautóknak van nagy sikerük, dacára annak hogy méregdrágák. Talán azért, mert ezzel szeretnek játszani az apukák... Különben leginkább olcsó műanyag játékok, társasjátékok kelnek el. No meg természetesen a nyugati gyártmányú építőjátékok, még akkor is, ha költségesek. ' Kevés a fantáziafejlesztő, applikatív játék, nem egy esetben találkozunk a magas árak ellenére esztétikailag kifogásolható babákkal, játékfigurákkal. Ha valaki gyermeke számára Gazdálkodj okosan játékot vásárol, rá kell jönnie, hogy sokba kerül okosan gazdálkodni... Takler Lajos készségesen mutatja be a választékot, egymás után kerülnek le a polcról a készlet darabjai. Hadd adjunk ízelítőt a kínálatból fotóinkon. Egy bizonyos: nem könnyű bosz- szúság nélkül örömet szereznünk gyermekeinknek. Legalább olyan nehéz, mint okosan gazdálkodni. DOMOKOS ESZTER-KISPÁL MÁRIA A szülök joggal találják ezt a „divatjátékszert” a legolcsóbbnak Kötetlen beszélgetésből - elkeseredett vita Dunaföldváriakkal találkoztak a megye MSZMP-vezetői (Folytatás az 1. oldalról.) Jánosi György elmondta, hogy munkatársaival három hónapja járják a megyét, azzal a céllal, hogy megtudják, mennyire elfogadhatóak az új pártvezetés politikai törekvései a párttagság számára, s hogy megnyerjék a helyi vezetőket ezen célok megvalósításához. Három alapvető kérdésben szeretne velük megegyezésre jutni. Az első abból az alapkoncepcióból ered, hogy igyekeznek a megyei pártbizottság hatalmi centrum jellegét megszüntetni, nagyfokú önállóságot biztosítani a városi, községi pártszervezeteknek. Az önállóság első próbaköve lesz a választás, melyre a programokat nem szabad a korábbi módon készíteni, a helyi választásokon ugyanis annak a pártnak van esélye a győzelemre, amely a helyi kérdésekre ismeri a választ. Ezért az a követendő módszer - mondta Jánosi György -, hogy az alapszervezetekben kell megfogalmazni adott területen az embereket foglalkoztató problémákat. Az így összegyűjtött információhalmazt aztán a városi pártbizottság szintjén kell csoportosítani, szelektálni és a megfelelő szintre továbbítani, illetve helyben kezelni. Utóbbi feladatokra ad hoc csoportokat célszerű létrehozni, melynek ötletei vannak a reális megoldások keresésében és szerepet vállal a végrehajtásban. Második terület, ahol a helyi vezetőkkel fontos lenne az együttműködés, a súlypontáthelyezés, az az elkerülhetetlen folyamat, melynek során csökken az MSZMP-nek a munkahelyi és erősödik a lakóterületi funkciója. Mivel a tagság részéről jelentős ezzel szemben az ellenállás - ami ellen csak agitációval, meggyőzéssel lehet tenni -, sokat segíthetnek tekintélyüket latba vetve a helyi vezetők, erősítve a lakóterületre áramlást. Arra a rövid átmeneti időszakra, amíg ez a súlypontáthelyezés megtörténik, kért Jánosi György harmadsorban együttműködést. A helyi vezetőknek segíteniük kell a pártszervek és az állami vezetés között egy lazább kapcsolatot kialakítani. Jánosi György szavait szelíden induló hozzászólások, majd indulatos, elkeseredett vita követte. Legtöbben azt hangoztatták, hogy az ország lakossága a gazdasági változásokból ítél, s az MSZMP-nek nincs gazdaságpolitikája. Túl elméleti volt az első titkár fejtegetése - mondták mások -, s erre ma az emberek zöme nem fogékony. Nincs realitása a fölvázolt módon az igényeket összegyűjtve azokat megoldani, hiszen azok elsősorban anyagi természetűek - vélte egyik vezető. A gazdaság elsődlegességét hangsúlyozó hozzászólások után Jánosi György többször elmondta: messzemenően egyetért azzal, hogy gazdasági változások nélkül a politikai reformok hosszú távon nem sokat érnek. Óvott azonban attól, hogy a gazdaság szerepét abszolutizálják. Tudja ugyanis, hogy a hiány mellett jelen van a pazarlás, vannak tartalékok, s ennek föltárásában a helyi erőknek nagy szerepe lehet. Ipart ugyan valóban nem lehet helyben fejleszteni, de a választási küzdelemben legalább annyira érdekli majd az állampolgárokat az egészségügy, az oktatás, ami helyben is javítható. Erre a fölvetésre a gazdasági vezetők közül néhányan indulatosan elmondták, hogy náluk már tartalékokban nem lehet reménykedni. Szinte egyhangúan visszautasították a helyi pazarlásokra vonatkozó utalást; amíg országos szinten annyi megy pocsékba, egyetlen szervezetnek sincs jogalapja a helyiekre mutogatni. A pártatlan hallgatónak úgy tűnt, hogy a jelenlévők az ellenérvekről tudomást alig véve egyre hajtogatták az országos gondok, az országos pazarlás, a szabályozók, a nagypolitika szerepét, maguktól mindenféle cselekvést elhárítottak. Az egyik szövetkezeti vezető meg is fogalmazta; „Nem értem, hogy miért arra ösztökélsz minket, hogy itt helyben... Miért nem oldják meg fölülről a problémákat?” Az első titkár újra elmondta, hogy nincs ellentmondás közöttük, szavait ne akarják mindenáron félreérteni, hiszen ő is fontosnak tartja a gazdasági változást, az országos rendcsinálást, de a kettőnek párhuzamosan kell haladnia, nem szabad mindent fölülről, néhány okos embertől várni... Ide nyugodtan macskakörmöt is tehetnék, a beszélgetésből indulatos vitafórummá alakult összejövetel résztvevőinek álláspontja jottányit sem közeledett egymáshoz, bár - a kívülállónak úgy tűnt - helyenként csak látszólagos volt az ellentmondás. Míg az egyik fél cselekvésre ösztönzött, a másik így fogalmazott; „Mindig azt hallottuk, hogy gyűjtsük az információkat, a problémákat, aztán mégsem történt semmi. Most megint kezdjük gyűjteni, de nem hiszem, hogy valaki meghallja a szavunkat. Attól, hogy ezentúl nem munkahelyi, hanem lakóterületi alapszervezetben beszéljük meg a gondokat, még nem fog változni semmi...”. „Nem lehet mit tenni. Fönt hülyeségeket csinálnak... De ez már itt évek óta elhangzik, mégsincs változás.” Az újságíró, aki a vita folyamán többször szeretett volna közbekiabálni, most is csak egy halk megjegyzést enged meg magának. így nem is lesz változás. (rostás) A francia forradalom jeles dátuma A forradalmi bicentenárium évének talán legjelesebb napjára emlékeztek pénteken Franciaországban: 1789. augusztus 4-én omlott össze igazán a régi rendszer, amikor az al- kotmányozó nemzetgyűlés eltörölte a hűbéri kiváltságokat, és törvénybe iktatta minden állampolgár egyenlőségét. A drámai parlamenti ülésre alig három héttel a párizsi nép felkelése és a Bastille erődbörtönének bevétele után került sor. E három hét alatt nagyot fordult a világ: a Bastille bevétele és parancsnokának lefejezése után a megrettent király egy harmadikrendbélit, Baillyt nevezte ki Párizs polgármesterének a lázongás csillapítására. Hasztalan: a fővárosban nem csillapodott a forradalmi hangulat, s közben vidéken futótűzként terjedtek a jobbágyok lázadásai. A király helytartóit elkergették, az adókat lehetetlen volt beszedni; az ország kormányozhatatlanná vált. A földbirtokkal rendelkező gazdag városi polgárságot kezdte szintén nyugtalanítani a vidék robbanásveszélyes hangulata, és a nemességgel együtt úgy érezte, tenni kell valamit a lázongás leszerelésére. Augusztus 4-én este a rendi gyűlésben Noailles őrgrófja adta meg a jelt a feudális kiváltságok eltörlésére, pontosabban arra, hogy a nemesség hajlandó lemondani előjogai jó részéről - mielőtt erőszakkal fosztják meg tőle. Javasolta a nemesség adómentességének és a jobbágyi robothoz való jogának eltörlését, a többi hűbéri előjogokat pedig megváltásra kínálta fel a jobbágyoknak. Noailles még inkább meghökkenést keltett a versailles-i teremben, amikor viszont utána Aiguillon herceg, az egyik leggazdagabb főrend is támogatta, és kijelentette, hogy véget kell, vetni a hűbéri rend szélsőségeinek és „be kell vezetni a jogegyenlőséget minden ember között". Ezt már az egész rendi gyűlés közfelkiáltással üdvözölte. Mint a történészek rég kimutatták, mindez korántsem spontán módon történt. A forradalom első sikerétől felbátorodott polgári rend vezető képviselői elérkezettnek látták az időt, hogy megadják a kegyelemdöfést a hűbéri rendnek, és a maguk oldalára állítsák a jobbágyságot, mielőtt országos lázadásuk esetleg a letűnő nemességgel sodorta volna őket egy táborba. Néhány gyengébb idegzetű nemesi képviselő elhagyta a termet, a többiek viszont gyorsan cselekedtek. Az ülésen sorra eltörölték a hűbéri kiváltságokat: a robotot, a kötelező közmunkákat, bizonyos jobbágyi javak elhalálozás után a földesúrra való öröklődését, a vadászás előjogát. Ezzel szemben a földesúri kilencedet és az egyháznak járó dézsmát meg kellett váltania a felszabaduló jobbágyságnak. Eltörölték a nemesi igazságszolgáltatást, és az adókat többé nem természetben hajtották be. A nemesi és a papi rend képviselőiben oly túláradó volt a nagylelkűség és a honfiúi lelkesedés, hogy Párizs érseke hálaadó tedeumot javasolt a nap tiszteletére, egy főherceg pedig emlékérmet akart veretni „az összes rend őszinte egységének” dicsőítésére. A képviselők másnap „a francia szabadság helyreállítója” címet adományozták XVI. Lajos királynak, aki kegyesen méltóztatott jóváhagyni a régi rendet eltörlö törvényeket. De a lázongás néhány hónapra csillapodott az országban... L. P.
