Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-04 / 182. szám
2 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 4. A harmadik oldal egyeztető megbeszélése A politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő harmadik tárgyaló fél képviselői csütörtökön egyeztető megbeszélést tartottak a Parlamentben. Az ülésen a gazdasági, szociális kérdésekkel foglalkozó szakbizottságok vezetői és az egyes szervezetek koordinátorai vettek részt. A megbeszélésen áttekintették a szakbizottságokban folyó munkák állását, a tárgyalásokon képviselendő vélemény koncepcionális kérdéseit, valamint a tömegtájékoztatási szervekkel kialakítandó kapcsolatukat. A harmadik oldal képviselői úgy ítélték meg, hogy a társadalom részéről az általuk tárgyalt kérdések legalább olyan érdeklődésre tartanak számot, mint a politikai témák. Különösen sürgősnek tartják a kölcsönös nézettisztázást olyan alapvető kérdésekben, mint a válságkezelésre kidolgozandó kormányprogram jellege, az államháztartási törvény, az adórendszer továbbfejlesztése, valamint az átalakulási törvény által keltett ellentmondások mihamarabbi kiküszöbölése. A harmadik tárgyaló fél megbízottjai nagy jelentőséget tulajdonítanak álláspontjuk minél szélesebb körű nyilvánossá tételének. Felkérték a szakbizottságokban dolgozó szakértőket, hogy azokban a témákban, ahol kialakult véleményt tudnak megfogalmazni, erről mihamarabb tájékoztassák a közvéleményt, és maguk is kezdeményezzék a kapcsolat felvételét a sajtó munkatársaival. Mock nyilatkozata Magyarországról Kedvező fejleménynek tartja és a jószomszédi kapcsolatok fejlesztéseként értékeli Ausztria, hogy Magyarország lebontja a „vasfüggönyt” - mutatott rá Alois Mock, osztrák külügyminiszter csütörtökön kiadott nyilatkozatában. Nem csupán gesztusnak, hanem az enyhülési politika fontos megnyilvánulásának tekintendő, hangsúlyozta Mock, hogy a két ország külügyminiszterei június végén közösen vágták ki a vasfüggöny egy darabját, és Horn Gyula az együttműködési szándékról szóló nyilatkozatot tett a helyszínen.- A jószomszédságot szolgáló intézkedések szellemében Ausztria kötelezve érzi magát, hogy ahol és amikor ez kívánatos, támogassa a magyar gazdasági és társadalmi reformtörekvéseket - szögezte le az osztrák külügyminiszter. A magyar-osztrák kapcsolatok fejlődése konkrét hozzájárulást jelent a kelet-nyugati enyhüléshez - állapította meg. Mock ugyanezen nyilatkozatában üdvözölte a csehszlovák hatóságoknak azt a döntését, hogy keskenyebbre szabják a határsávokat. 3,73 milliárd dollár a B-2-re Az amerikai szenátus is befejezte a jövő évi katonai költségvetés tárgyalását. A 95:4 arányú szavazással jóváhagyott csomag 305,5 milliárd dollár értékű, miként a kormányzat kérte, s a képviselőház is jóváhagyta. A Pentagon kívánságaival szerkezetében is megegyezik, míg a képviselőház a hadászati fontosságú programok tekintetében jelentős módosításokat hajtott végre az eredeti tervezeten. A kormányzat 4,7 milliárd dollárt kért az újabb „Lopakodó” B-2 bombázók megépítésére, s a szenátus 4,4 milliárd dollárt jóvá is hagyott (egyetlen gép tervezett költsége 530 millió dollár). Fűzött azonban a megajánláshoz egy megjegyzést: „repülj mielőtt vásárolsz". Vagyis a szenátorok szerint az ellenséges radarok számára állítólag észrevehetetlen hadászati bombázónak (egyetlen mintapéldány készült még csak belőle) újabb sikeres próbarepüléseken kell túlesnie, mielőtt az építésére szánt újabb ösz- szegeket végleg felszabadítanák. A képviselők - a gép árát túl nagynak találva - úgy döntöttek, hogy a Pentagon fogja vissza a 132 gép megépítésére vonatkozó eredeti programot, s egy űj tervezetet nyújtson be a kongresszusnak. Addig is csupán 3,73 milliárd dollárt szavaztak meg a B-2-re. A kormányzat még a törvényhozási vita előtt megállapodott a kongresszusi vezetőkkel, hogy megépítik mind a vasúti szerelvényre szerelhető, több robbanófejes MX, mind az egy robbanófejes, önjáró kilövőállású Midgetman rakétákat, s a szenátorok tartották is magukat az egyezséghez. A képviselők azonban 500 milliót lefaragtak az MX-ekre kért 1,1 milliárdból, s elvetették a 100 milliós teljes Midgetman-programot. A csillagháborús fejlesztésekre az idei 4 milliárddal szemben kért 4,9 milliárdot a szenátus jóváhagyta, a képviselőház 3,1 milliárdra csökkentette. Mit rejt még a katyni erdő? A katyni erdő nemcsak a lengyel tisztek, valamint 135 ezer szovjet hadifogoly holttestét rejti, hanem egyelőre ismeretlen számú zsidó, lengyel és lett földi maradványait is, és a helybéliek közül senki előtt sem kétséges, hogy mindegyiküket a szovjet belügyi erők végezték ki. A Moszkovszkije Novosztyi munkatársa, Gennagyij Zsavoronkov magánnyomozásba kezdett a szmolenszki körzetben, hogy feltárja a katnyi erdő titkát. A történtek rekonstruálása nem volt nehéz, hiszen elkövetőik ugyan nem hangoztatták, de különösebben nem is rejtegették, mi folyik a környéken - írja a tudósító. Az általános rettegés légkörében mindenki a „szövetségesük” volt és mára kevés szemtanúja maradt a korszaknak. De akik még élnek és emlékeznek, egybehangzóan állítják: 1935-töl a szmolenszki körzetben naponta holttestekkel megrakott teherautók robogtak a katyni erdő irányába, és a helyzet 1941- ig nem változott. Kevés írott dokumentum maradt abból a korból, minden megsemmisült, eddig az egyetlen a szmolenszki terület belügyi hivatalában egy dosz- szié 1937-ből, amelyben 4500 kivégzési parancsot őriznek. S ez csak egyetlen hivatal - írja a MN. A katyni erdőt máig is magas betonkerítés veszi körül, kevesen merészkednek a kerítésen túlra, ahol a helybeliek szerint szokatlanul dús, buja a növényzet. A MN újságíróját az késztette a magánnyomozás megkezdésére, hogy amíg a szemtanúk fellelhetők, tárják fel az erdő rejtélyét, és mielőbb a sztálinizmus áldozatainak temetőjévé alakítsák a betonkerítésen túli területeket. Hiszen tarthatatlan az a korábbi nézet, hogy amiről nincs írás, az nem is létezett - írja a MN. Svéd bűnök - karibi bűnhődések? Svédország alvilágának ügyetlenebb - vagyis valamely óvatlanság folytán börtönbe került-tagjainak eddig sem kellett attól tartaniuk, hogy bűnhödésük ideje alatt elviselhetetlen testi-lelki sanyargatásoknak lesznek kitéve, ám az a módszer, amelyet a hatóságok most akarnak a gyakorlatban kipróbálni, az ország törvénytisztelő és egyébként békés természetű polgárait is hitetlenkedéssel vegyes felháborodásra készteti. A terv nem többet és nem kevesebbet tűz ki célul, mint azt, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőket a jövőben hat hónapos karibi hajókirándulásra invitálják. A svéd polgárok indulata olyan mértéket öltött az állai humánum e megnyilvánulása hallatán, hogy az első hatos csoport „büntetését” máris el kellett halasztani. Panaszkodnak is az ország szociális gondozói, mondván: az érthetetlen felháborodás veszélybe sodorhatja az egész javító-nevelő rendszer működését. Mint egyikük kifejtette, a svéd jog szerint a fiatalkorú megtévelyedetteket nem büntetni, hanem úgyond rehabilitálni kell. S ha az ifjú rablók, tolvajok és garázdák a hajózás fortélyai mellett némi tengerészfegyelmet is elsajátítanak, az csak hasznukra válhat - fejtegeti a derék északi ifjúságvédő. Szomorúan teszi hozzá, hogy a polgárok okvetetlenkedése miatt most a neveléssel egybekötendő karibi aktív hajókázás zátornyra futni látszik. Szegény szociális dolgozókat még az ág is húzza: nem használt ügyüknek túlzottan az sem, hogy az egyik „tengerészjelölt” a minap - megunva a hiábavaló várakozást az indulásra - egyik szabad délutánján megerőszakolt egy 14 éves kislányt, majd még ugyanazon a héten ugyanazzal a kislánnyal még egy ízben elkövette a gaztettet, az illető tehát valamely varázsos karibi sziget helyett immár végleg egy rendőrségi cellában kötött ki. így azután a terv védelmezői hiába hozakodnak elő olyan jól hangzó érvekkel, hogy a „hajós büntetés” a kiscsoportos nevelés kiváló prototípusa lenne, és hogy az egy „tengerészre” eső napi költség - 1400 korona, vagyis 215 dollár - jóval alatta marad a börtönök fejenkénti önköltségének, immár a sajtó is kezdi elveszteni türelmét. A lapok nem átallanak olyasmiket írni, hogy „ha valaki karibi utazást érdemelne, az inkább az áldozat, semmint támadója". Az egyik újság, mintegy az aduérvet kijátszva, felteszi a szónoki kérdést: hová vezet mindez? Megérjük még, hogy Olof Palme gyilkosát világkörüli kéjutazással jutalmazzák? (MTI - Panoráma) Közéleti hírek Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Czeslaw Kiszczaknak a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökévé történt megválasztása alkalmából. * Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Nyers Rezső, az MSZMP elnöke 60. születésnapja alkalmából táviratban üdvözölte Jasszer Arafatot Palesztina Állam, valamint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökét. Baranyai reformkor kontra MSZMP? A hátrány előnytelen Ez év áprilisában épphogy megalakult az MSZMP Pécs-baranyai reformköre, máris jött a kecskeméti találkozó. Az országos fórum a reformkörök munkájában óriási lökést adott, átértékelték eddigi terveiket s új programok születtek.- Kecskemét után egy új platform kidolgozását kezdtük meg - mondja Somogyi Ferenc, a reformkör ügyvivője. E program nem állt meg annál, hogy egy- egy személyt ki kell cserélni a vezetésben, hanem a jelenlegi modell lebontását s egy új, átgondolt struktúra felépítését kezdeményezte. Baranyában az aprófalvak s támogatási rendszerük elemzése, gondjaik felvállalása óriási bázisfeladatot jelentett.- Milyen visszhangra talált a reformkor megalakulása az MSZMP berkeiben, helyi vezetésében?- Először a megyei vezetésnél éreztük, hogy nem szívesen veszi a kör megalakulását, működését. Később, mikor a városi pártbizottságról is részt vettek ösz- szejöveteleinken, világossá vált, hogy a mi reformelképzeléseink nem találkoznak az ő mérsékelt törekvéseikkel, ettől kezdve még nehezebb lett a helyzetünk. Felerősödtek a kontrasztok, mikor javasoltuk, hogy Grósz Károlyt mint főtitkárt hatalmában korlátozni kellene, majd a választási rendszer kapcsán kerültünk újabb konfliktusba velük.- Egyik este, a Napzártában a Népszabadság főszerkesztője fogalmazott úgy a pártról, hogy „elég széles ez az út, sokan elférnek rajta.”- Az MSZMP-n belül most sokféle áramlat létezik, de semmiképpen sem szeretnénk, ha valaki, valakik egy választási technika révén döntő túlsúlyba kerülnének.- Milyen támogatást kap a reformkor az MSZMP-től?- Támogatást szavakban kapunk, tettekben nem. Holott a mi tagjaink is rendesen fizetik a párttagsági díjat, melyből a hivatalos apparátust tartják el. Alapszervezeti címjegyzéket sem biztosítanak, saját magunk oldjuk meg az anyagok gé- peltetését, sokszorosítását. Legutóbb egy 12 oldalas anyagot szerettünk volna lemásoltatni 30 példányban, de a pártbizottság költségcsökkentésére való hivatkozással nem segített. A jövőben az Értelmiségi Klubra számíthatunk, ők legutóbb a Soros alapítványtól támogatást kaptak. Helyet kaptunk ugyan a Mozgalmi Házban, olyan időpontokban, amikor ott épp nincsenek rendezvények. Ezek állandóan változó időpontok voltak, s nehéz volt alkalmazkodni tagjainknak. Most - csakúgy, mint az induláskor - munkahelyemen, a Sopiana Gépgyár klubjában tartjuk azonos napokon, s órában találkozóinkat.- Néhány hete önerőből megszervezték a dél-dunántúli regionális reformtalálkozót, a közeli hónapok feladata pedig a kongresszusra való készülés.- Tény, hogy minden működési feltételt magunknak kell előteremtenünk. Előbb-utóbb radikalizálódni fogunk és eljutunk oda, hogy a reform-alapszerve- zetek megalakulása után ők maguk döntik el, tagdíjukból mit áldoznak az apparátus eltartására és mennyi az, ami a működésükhöz kell. Ez is, mint sok más, kényszerű lépés, csakhogy nincs más választásunk, ha el akarunk érni valamit. Ami a kongresszusi felkészülést illeti: most ez viszi el minden erőnket. Olyan reformgondolkodású küldött jelölteket kell találni, akik a nyilvánosság előtt is kiállnak, s megmérettetnek. Néha úgy tűnik - bizonyos megnyilatkozások alapján -, ma mindenki reformer. A helyi közéletben, a politikai életben elmozdulást nálunk nehéz tetten érni. Papíron születnek elgondolások, melyek általában a hirdetett programmal ellentétes döntésekbe torkollnak. CSEFKÓ JUDIT A Baranyai Reformkörök Koordinációs Tanácsa üdvözli a Zala megyei pártértekezlet döntését. Kijelenti, hogy félelem- és zavarkeltőnek tart minden olyan megnyilatkozást, amely a zalai fordulat kapcsán a puccs és anarchia fogalmával manipulál. A Koordinációs Tanács a politikai egyenlőség megnyilvánulásának tekinti, hogy a reformkörök platformja a politikai akaratok érvényesítésének demokratikus folyamatában többségivé vált. A Koordinációs Tanács felfogása szerint a pártértekezlet küldöttei tiszteletet keltő teljesítményt nyújtottak: az élet realitásaival való kíméletlen szembenézés mellett döntöttek; képesek voltak azokat elviselni és belsőleg felnőni hozzájuk. Azzal törődtek, amihez csakugyan közük van, vagyis a jövővel és a jövö iránti felelősséggel.. A Koordinációs Tanács nem tekinti a Zala megyei pártértekezlet történéseit politikai üzemzavarnak. Ellenkezőleg. A küldöttek szuverén döntéseként fogjuk fel azokat. Uj kormány Lengyelországban Kiszczaknak zátonyok között kell kormányoznia a hajót A „részeg hajónak” végre van kapitánya, még ha egyike is azoknak a tábornokoknak, akik „összetörték a vázát, amelyet most aligha tudnak összeragasztani" - mondják a lengyelek saját országukról és saját kormányukról, írja a Le Soir című brüsz- szeli lap varsói tudósítója azután, hogy a Szejm miniszterelnökké választotta Kiszczak tábornokot, eddigi belügyminisztert. Kiszczaknak nehéz dolga lesz kormánya összeállításával: kevesen vállalnak szívesen feladatot abban a kormányban, amely „egy nagy ország nagy csődjét” van hivatva menedzselni, nem túl hosszúnak ígérkező hivatali ideje alatt, vélekedik a tudósító a belga újság csütörtöki számában megjelent elemzésében. Kiszczaknak zátonyok között kell kormányoznia a hajót. A Rakowski-kormány utolsó intézkedésével „féktelen áremelkedést” szabadított el. Márpedig a lengyel lázongásokat eddig mindig az élelmiszerek árának emelkedése váltotta ki. Közben a kormányfő rendelkezésére álló állami apparátus lejáratott és demoralizált. Nem növeli cselekvési kedvét, hogy az ellenzék soraiból sokan az előd, Rakowski bíróság elé állítását követelik „hanyag ügykezelésért”. Kiszczaknak tudnia kell, hogy a hatalmi monopóliumot gyakorló LEMP valójában igencsak kisebbségben van, ezért kormánya is csak átmeneti lehet. A Szolidaritás legkésőbb 1991-ben szabad választásokat akar. Közben a Szovjetunióval kapcsolatos bizonytalanság növeli a lengyel bizonytalanságot. Ha Kiszczak beváltja ígéreteit, akkor a LEMP hatalmi monopóliuma meg fog szűnni. De mennyire lesznek ezzel „elégedetlenek” a szomszédok? Nem kényszerül-e a tábornok a „kisebb rossz” elméletet ismét előásva megint valami olyan lépésre, mint ami 1981 decemberben történt? - teszi fel a kérdést a Le Soir tudósítója és hozzáfűzi: a nyugati segítségbe vetett remény egyelőre nem igazolódott: az eddig felajánlott élelmiszersegélyek mindössze 8,5 százalékát teszik ki a lengyel kéréseknek. Eddigi karrierje során Kiszczak tábornok mindig nagy ügyességről és hatékonyságról tett tanúságot - de most ennél többre van szükség ahhoz, hogy a LEMP kormányát igazgatni tudja az 1989-es Lengyelországban, vélekedik a tudósító. A 64 éves tábornok-miniszterelnök személyiségéről a tudósító elmondja, hogy korábbi tevékenysége során, belügyminiszteri kinevezése előtt a hadsereg hírszerzésében és kémelhárításában dolgozott, s intim munkakapcsolat alakult ki közte és a megfelelő szovjet szervek között. Talán ezért bízták meg épp őt azzal, hogy 1981. december 13-a előtt ismertesse és fogadtassa el Moszkvában a szükségállapot bevezetésére vonatkozó varsói elképzeléseket. A döntés után az ő felügyeletével internálták a Szolidaritás vezetőit és az ő parancsára fojtotta el a rendőrség a lengyelek minden megmozdulását az elmúlt években. A brüsszeli Le Soir tudósítójának értesülései szerint azonban Kiszczak jelleme ennél jóval sokszínűbb. Mindenki előzékeny, rugalmas, nyílt személyiségnek ismeri, aki nem veti meg a világi örömöket. A szükségállapot idején is rendszeresen fogadta az internáltakat, humánusan teljesített minden kérést, amit a körülmények között teljesíteni lehetett. Sokan a bebörtönzöttek közül úgy emlékeznek, hogy gyors kiszabadulásukat Kiszczak intézkedésének köszönhetik. Lech Walesával először 1982-ben találkozott, 11 hónappal a Szolidaritás vezetőjének internálása után. Három órát beszélgettek - utána Walesa hazamehetett Gdanskba. Az ellenzék habozás nélkül elismeri, hogy tavaly nyár óta az egyház, a Szolidaritás és a kormányhatalom tárgyalásainak igazi motorja a belügyminiszter volt - írja csütörtöki elemzésében a brüsszeli Le Soir című lap varsói tudósítója, megállapítva, hogy a lengyelek ellenérzése nem Kiszczaknak szól, hanem annak, amit képvisel.
