Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-04 / 182. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 4. A harmadik oldal egyeztető megbeszélése A politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő harmadik tárgyaló fél képvise­lői csütörtökön egyeztető megbeszélést tartottak a Parlamentben. Az ülésen a gazdasági, szociális kérdésekkel foglal­kozó szakbizottságok vezetői és az egyes szervezetek koordinátorai vettek részt. A megbeszélésen áttekintették a szakbizottságokban folyó munkák állá­sát, a tárgyalásokon képviselendő véle­mény koncepcionális kérdéseit, valamint a tömegtájékoztatási szervekkel kialakí­tandó kapcsolatukat. A harmadik oldal képviselői úgy ítélték meg, hogy a társa­dalom részéről az általuk tárgyalt kérdé­sek legalább olyan érdeklődésre tarta­nak számot, mint a politikai témák. Különösen sürgősnek tartják a kölcsö­nös nézettisztázást olyan alapvető kér­désekben, mint a válságkezelésre kidol­gozandó kormányprogram jellege, az ál­lamháztartási törvény, az adórendszer továbbfejlesztése, valamint az átalakulá­si törvény által keltett ellentmondások mihamarabbi kiküszöbölése. A harmadik tárgyaló fél megbízottjai nagy jelentőséget tulajdonítanak állás­pontjuk minél szélesebb körű nyilvános­sá tételének. Felkérték a szakbizottsá­gokban dolgozó szakértőket, hogy azok­ban a témákban, ahol kialakult véleményt tudnak megfogalmazni, erről mihama­rabb tájékoztassák a közvéleményt, és maguk is kezdeményezzék a kapcsolat felvételét a sajtó munkatársaival. Mock nyilatkozata Magyarországról Kedvező fejleménynek tartja és a jó­szomszédi kapcsolatok fejlesztéseként értékeli Ausztria, hogy Magyarország le­bontja a „vasfüggönyt” - mutatott rá Alois Mock, osztrák külügyminiszter csütörtö­kön kiadott nyilatkozatában. Nem csupán gesztusnak, hanem az enyhülési politika fontos megnyilvánulá­sának tekintendő, hangsúlyozta Mock, hogy a két ország külügyminiszterei jú­nius végén közösen vágták ki a vasfüg­göny egy darabját, és Horn Gyula az együttműködési szándékról szóló nyilat­kozatot tett a helyszínen.- A jószomszédságot szolgáló intézke­dések szellemében Ausztria kötelezve érzi magát, hogy ahol és amikor ez kívá­natos, támogassa a magyar gazdasági és társadalmi reformtörekvéseket - szö­gezte le az osztrák külügyminiszter. A magyar-osztrák kapcsolatok fejlő­dése konkrét hozzájárulást jelent a ke­let-nyugati enyhüléshez - állapította meg. Mock ugyanezen nyilatkozatában üd­vözölte a csehszlovák hatóságoknak azt a döntését, hogy keskenyebbre szab­ják a határsávokat. 3,73 milliárd dollár a B-2-re Az amerikai szenátus is befejezte a jövő évi katonai költségvetés tárgyalását. A 95:4 arányú szavazással jóváhagyott csomag 305,5 milliárd dollár értékű, miként a kor­mányzat kérte, s a képviselőház is jóváhagyta. A Pentagon kívánságaival szerkezeté­ben is megegyezik, míg a képviselőház a hadászati fontosságú programok tekinteté­ben jelentős módosításokat hajtott végre az eredeti tervezeten. A kormányzat 4,7 milliárd dollárt kért az újabb „Lopakodó” B-2 bombázók megépí­tésére, s a szenátus 4,4 milliárd dollárt jóvá is hagyott (egyetlen gép tervezett költsége 530 millió dollár). Fűzött azonban a megajánláshoz egy megjegyzést: „repülj mielőtt vásárolsz". Vagyis a szenátorok szerint az ellenséges radarok számára állítólag észrevehetetlen hadászati bombázónak (egyetlen mintapéldány készült még csak be­lőle) újabb sikeres próbarepüléseken kell túlesnie, mielőtt az építésére szánt újabb ösz- szegeket végleg felszabadítanák. A képviselők - a gép árát túl nagynak találva - úgy döntöttek, hogy a Pentagon fogja vissza a 132 gép megépítésére vonatkozó eredeti programot, s egy űj tervezetet nyújtson be a kongresszusnak. Addig is csupán 3,73 milliárd dollárt szavaztak meg a B-2-re. A kormányzat még a törvényhozási vita előtt megállapodott a kongresszusi vezetők­kel, hogy megépítik mind a vasúti szerelvényre szerelhető, több robbanófejes MX, mind az egy robbanófejes, önjáró kilövőállású Midgetman rakétákat, s a szenátorok tartották is magukat az egyezséghez. A képviselők azonban 500 milliót lefaragtak az MX-ekre kért 1,1 milliárdból, s elvetették a 100 milliós teljes Midgetman-programot. A csillagháborús fejlesztésekre az idei 4 milliárddal szemben kért 4,9 milliárdot a szenátus jóváhagyta, a képviselőház 3,1 milliárdra csökkentette. Mit rejt még a katyni erdő? A katyni erdő nemcsak a lengyel tisztek, valamint 135 ezer szovjet hadifogoly holttestét rejti, hanem egyelőre ismeretlen számú zsidó, lengyel és lett földi ma­radványait is, és a helybéliek közül senki előtt sem kétséges, hogy mindegyikü­ket a szovjet belügyi erők végezték ki. A Moszkovszkije Novosztyi munkatársa, Gennagyij Zsavoronkov magánnyo­mozásba kezdett a szmolenszki körzetben, hogy feltárja a katnyi erdő titkát. A történtek rekonstruálása nem volt nehéz, hiszen elkövetőik ugyan nem han­goztatták, de különösebben nem is rejtegették, mi folyik a környéken - írja a tu­dósító. Az általános rettegés légkörében mindenki a „szövetségesük” volt és mára kevés szemtanúja maradt a korszaknak. De akik még élnek és emlékez­nek, egybehangzóan állítják: 1935-töl a szmolenszki körzetben naponta holttes­tekkel megrakott teherautók robogtak a katyni erdő irányába, és a helyzet 1941- ig nem változott. Kevés írott dokumentum maradt abból a korból, minden meg­semmisült, eddig az egyetlen a szmolenszki terület belügyi hivatalában egy dosz- szié 1937-ből, amelyben 4500 kivégzési parancsot őriznek. S ez csak egyetlen hivatal - írja a MN. A katyni erdőt máig is magas betonkerítés veszi körül, kevesen merészked­nek a kerítésen túlra, ahol a helybeliek szerint szokatlanul dús, buja a növényzet. A MN újságíróját az késztette a magánnyomozás megkezdésére, hogy amíg a szemtanúk fellelhetők, tárják fel az erdő rejtélyét, és mielőbb a sztálinizmus ál­dozatainak temetőjévé alakítsák a betonkerítésen túli területeket. Hiszen tartha­tatlan az a korábbi nézet, hogy amiről nincs írás, az nem is létezett - írja a MN. Svéd bűnök - karibi bűnhődések? Svédország alvilágának ügyetlenebb - vagyis valamely óvatlanság folytán bör­tönbe került-tagjainak eddig sem kellett attól tartaniuk, hogy bűnhödésük ideje alatt elviselhetetlen testi-lelki sanyarga­tásoknak lesznek kitéve, ám az a mód­szer, amelyet a hatóságok most akarnak a gyakorlatban kipróbálni, az ország tör­vénytisztelő és egyébként békés termé­szetű polgárait is hitetlenkedéssel ve­gyes felháborodásra készteti. A terv nem többet és nem kevesebbet tűz ki célul, mint azt, hogy a fiatalkorú bűnelkövető­ket a jövőben hat hónapos karibi hajóki­rándulásra invitálják. A svéd polgárok indulata olyan mérté­ket öltött az állai humánum e megnyilvá­nulása hallatán, hogy az első hatos cso­port „büntetését” máris el kellett halasz­tani. Panaszkodnak is az ország szociális gondozói, mondván: az érthetetlen felhá­borodás veszélybe sodorhatja az egész javító-nevelő rendszer működését. Mint egyikük kifejtette, a svéd jog szerint a fia­talkorú megtévelyedetteket nem büntet­ni, hanem úgyond rehabilitálni kell. S ha az ifjú rablók, tolvajok és garázdák a ha­józás fortélyai mellett némi tengerészfe­gyelmet is elsajátítanak, az csak hasz­nukra válhat - fejtegeti a derék északi if­júságvédő. Szomorúan teszi hozzá, hogy a polgárok okvetetlenkedése miatt most a neveléssel egybekötendő karibi aktív hajókázás zátornyra futni látszik. Szegény szociális dolgozókat még az ág is húzza: nem használt ügyüknek túl­zottan az sem, hogy az egyik „tengerész­jelölt” a minap - megunva a hiábavaló várakozást az indulásra - egyik szabad délutánján megerőszakolt egy 14 éves kislányt, majd még ugyanazon a héten ugyanazzal a kislánnyal még egy ízben elkövette a gaztettet, az illető tehát vala­mely varázsos karibi sziget helyett immár végleg egy rendőrségi cellában kötött ki. így azután a terv védelmezői hiába hoza­kodnak elő olyan jól hangzó érvekkel, hogy a „hajós büntetés” a kiscsoportos nevelés kiváló prototípusa lenne, és hogy az egy „tengerészre” eső napi költség - 1400 korona, vagyis 215 dollár - jóval alatta marad a börtönök fejenkénti ön­költségének, immár a sajtó is kezdi el­veszteni türelmét. A lapok nem átallanak olyasmiket írni, hogy „ha valaki karibi utazást érdemelne, az inkább az áldozat, semmint támadója". Az egyik újság, mint­egy az aduérvet kijátszva, felteszi a szó­noki kérdést: hová vezet mindez? Megér­jük még, hogy Olof Palme gyilkosát világ­körüli kéjutazással jutalmazzák? (MTI - Panoráma) Közéleti hírek Németh Miklós, a Minisztertanács el­nöke táviratban fejezte ki jókívánságait Czeslaw Kiszczaknak a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökévé tör­tént megválasztása alkalmából. * Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke és Nyers Rezső, az MSZMP elnöke 60. születésnapja alkalmából táviratban üdvözölte Jasszer Arafatot Palesztina Ál­lam, valamint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nökét. Baranyai reformkor kontra MSZMP? A hátrány előnytelen Ez év áprilisában épphogy megalakult az MSZMP Pécs-baranyai reformköre, máris jött a kecskeméti találkozó. Az or­szágos fórum a reformkörök munkájá­ban óriási lökést adott, átértékelték ed­digi terveiket s új programok születtek.- Kecskemét után egy új platform ki­dolgozását kezdtük meg - mondja So­mogyi Ferenc, a reformkör ügyvivője. E program nem állt meg annál, hogy egy- egy személyt ki kell cserélni a vezetés­ben, hanem a jelenlegi modell lebontását s egy új, átgondolt struktúra felépítését kezdeményezte. Baranyában az aprófal­vak s támogatási rendszerük elemzése, gondjaik felvállalása óriási bázisfelada­tot jelentett.- Milyen visszhangra talált a reformkor megalakulása az MSZMP berkeiben, helyi vezetésében?- Először a megyei vezetésnél éreztük, hogy nem szívesen veszi a kör megala­kulását, működését. Később, mikor a vá­rosi pártbizottságról is részt vettek ösz- szejöveteleinken, világossá vált, hogy a mi reformelképzeléseink nem találkoz­nak az ő mérsékelt törekvéseikkel, ettől kezdve még nehezebb lett a helyzetünk. Felerősödtek a kontrasztok, mikor java­soltuk, hogy Grósz Károlyt mint főtitkárt hatalmában korlátozni kellene, majd a választási rendszer kapcsán kerültünk újabb konfliktusba velük.- Egyik este, a Napzártában a Népsza­badság főszerkesztője fogalmazott úgy a pártról, hogy „elég széles ez az út, sokan elférnek rajta.”- Az MSZMP-n belül most sokféle áramlat létezik, de semmiképpen sem szeretnénk, ha valaki, valakik egy válasz­tási technika révén döntő túlsúlyba ke­rülnének.- Milyen támogatást kap a reformkor az MSZMP-től?- Támogatást szavakban kapunk, tet­tekben nem. Holott a mi tagjaink is rende­sen fizetik a párttagsági díjat, melyből a hivatalos apparátust tartják el. Alapszer­vezeti címjegyzéket sem biztosítanak, saját magunk oldjuk meg az anyagok gé- peltetését, sokszorosítását. Legutóbb egy 12 oldalas anyagot szerettünk volna lemásoltatni 30 példányban, de a pártbi­zottság költségcsökkentésére való hivat­kozással nem segített. A jövőben az Ér­telmiségi Klubra számíthatunk, ők legu­tóbb a Soros alapítványtól támogatást kaptak. Helyet kaptunk ugyan a Mozgal­mi Házban, olyan időpontokban, amikor ott épp nincsenek rendezvények. Ezek állandóan változó időpontok voltak, s ne­héz volt alkalmazkodni tagjainknak. Most - csakúgy, mint az induláskor - munka­helyemen, a Sopiana Gépgyár klubjában tartjuk azonos napokon, s órában talál­kozóinkat.- Néhány hete önerőből megszervez­ték a dél-dunántúli regionális reformtalál­kozót, a közeli hónapok feladata pedig a kongresszusra való készülés.- Tény, hogy minden működési felté­telt magunknak kell előteremtenünk. Előbb-utóbb radikalizálódni fogunk és eljutunk oda, hogy a reform-alapszerve- zetek megalakulása után ők maguk dön­tik el, tagdíjukból mit áldoznak az appa­rátus eltartására és mennyi az, ami a működésükhöz kell. Ez is, mint sok más, kényszerű lépés, csakhogy nincs más választásunk, ha el akarunk érni vala­mit. Ami a kongresszusi felkészülést illeti: most ez viszi el minden erőnket. Olyan reformgondolkodású küldött jelölteket kell találni, akik a nyilvánosság előtt is kiállnak, s megmérettetnek. Néha úgy tű­nik - bizonyos megnyilatkozások alapján -, ma mindenki reformer. A helyi közélet­ben, a politikai életben elmozdulást ná­lunk nehéz tetten érni. Papíron születnek elgondolások, melyek általában a hirde­tett programmal ellentétes döntésekbe torkollnak. CSEFKÓ JUDIT A Baranyai Reformkörök Koordinációs Tanácsa üdvözli a Zala megyei pártértekez­let döntését. Kijelenti, hogy félelem- és zavarkeltőnek tart minden olyan megnyilatko­zást, amely a zalai fordulat kapcsán a puccs és anarchia fogalmával manipulál. A Koordinációs Tanács a politikai egyenlőség megnyilvánulásának tekinti, hogy a reformkörök platformja a politikai akaratok érvényesítésének demokratikus folyama­tában többségivé vált. A Koordinációs Tanács felfogása szerint a pártértekezlet kül­döttei tiszteletet keltő teljesítményt nyújtottak: az élet realitásaival való kíméletlen szembenézés mellett döntöttek; képesek voltak azokat elviselni és belsőleg felnőni hozzájuk. Azzal törődtek, amihez csakugyan közük van, vagyis a jövővel és a jövö iránti felelősséggel.. A Koordinációs Tanács nem tekinti a Zala megyei pártértekezlet történéseit politikai üzemzavarnak. Ellenkezőleg. A küldöttek szuverén döntéseként fogjuk fel azokat. Uj kormány Lengyelországban Kiszczaknak zátonyok között kell kormányoznia a hajót A „részeg hajónak” végre van kapitánya, még ha egyike is azoknak a tábornokoknak, akik „összetörték a vázát, amelyet most aligha tudnak összeragasztani" - mondják a lengyelek sa­ját országukról és saját kormányukról, írja a Le Soir című brüsz- szeli lap varsói tudósítója azután, hogy a Szejm miniszterelnök­ké választotta Kiszczak tábornokot, eddigi belügyminisztert. Kiszczaknak nehéz dolga lesz kormánya összeállításával: kevesen vállalnak szívesen feladatot abban a kormányban, amely „egy nagy ország nagy csődjét” van hivatva menedzselni, nem túl hosszúnak ígérkező hivatali ideje alatt, vélekedik a tudósító a belga újság csütörtöki számában megjelent elem­zésében. Kiszczaknak zátonyok között kell kormányoznia a hajót. A Rakowski-kormány utolsó intézkedésével „féktelen áremelke­dést” szabadított el. Márpedig a lengyel lázongásokat eddig mindig az élelmisze­rek árának emelkedése váltotta ki. Közben a kormányfő rendelkezésére álló állami apparátus lejáratott és demoralizált. Nem növeli cselekvési kedvét, hogy az ellenzék soraiból sokan az előd, Rakowski bíróság elé állítását követelik „hanyag ügykezelésért”. Kiszczaknak tudnia kell, hogy a hatalmi monopóliumot gyakorló LEMP valójában igen­csak kisebbségben van, ezért kormánya is csak átmeneti lehet. A Szolidaritás legkésőbb 1991-ben szabad választásokat akar. Közben a Szovjetunióval kapcsolatos bizonytalanság növeli a lengyel bizonytalanságot. Ha Kiszczak beváltja ígéreteit, akkor a LEMP hatalmi mono­póliuma meg fog szűnni. De mennyire lesznek ezzel „elégedet­lenek” a szomszédok? Nem kényszerül-e a tábornok a „kisebb rossz” elméletet ismét előásva megint valami olyan lépésre, mint ami 1981 decemberben történt? - teszi fel a kérdést a Le Soir tudósítója és hozzáfűzi: a nyugati segítségbe vetett remény egyelőre nem igazolódott: az eddig felajánlott élelmiszersegé­lyek mindössze 8,5 százalékát teszik ki a lengyel kéréseknek. Eddigi karrierje során Kiszczak tábornok mindig nagy ügyes­ségről és hatékonyságról tett tanúságot - de most ennél többre van szükség ahhoz, hogy a LEMP kormányát igazgatni tudja az 1989-es Lengyelországban, vélekedik a tudósító. A 64 éves tábornok-miniszterelnök személyiségéről a tudó­sító elmondja, hogy korábbi tevékenysége során, belügymi­niszteri kinevezése előtt a hadsereg hírszerzésében és kémel­hárításában dolgozott, s intim munkakapcsolat alakult ki közte és a megfelelő szovjet szervek között. Talán ezért bízták meg épp őt azzal, hogy 1981. december 13-a előtt ismertesse és fogadtassa el Moszkvában a szükségállapot bevezetésére vonatkozó varsói elképzeléseket. A döntés után az ő felügyele­tével internálták a Szolidaritás vezetőit és az ő parancsára foj­totta el a rendőrség a lengyelek minden megmozdulását az el­múlt években. A brüsszeli Le Soir tudósítójának értesülései szerint azonban Kiszczak jelleme ennél jóval sokszínűbb. Mindenki előzékeny, rugalmas, nyílt személyiségnek ismeri, aki nem veti meg a világi örömöket. A szükségállapot idején is rendszeresen fogadta az internál­takat, humánusan teljesített minden kérést, amit a körül­mények között teljesíteni lehetett. Sokan a bebörtönzöttek közül úgy emlékeznek, hogy gyors kiszabadulásukat Kiszczak intéz­kedésének köszönhetik. Lech Walesával először 1982-ben ta­lálkozott, 11 hónappal a Szolidaritás vezetőjének internálása után. Három órát beszélgettek - utána Walesa hazamehetett Gdanskba. Az ellenzék habozás nélkül elismeri, hogy tavaly nyár óta az egyház, a Szolidaritás és a kormányhatalom tárgyalásainak igazi motorja a belügyminiszter volt - írja csütörtöki elemzésé­ben a brüsszeli Le Soir című lap varsói tudósítója, megállapítva, hogy a lengyelek ellenérzése nem Kiszczaknak szól, hanem an­nak, amit képvisel.

Next

/
Thumbnails
Contents