Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

1989. augusztus 30. /'"tolnTn KÉPÚJSÁG 3 Magyarország stabil? Kongresszusra készülve Mark Palmer a kommunizmusról A nagykövet az orvosklubban Mark Palmert hallgatva jelen sorok író­jának (s vélhetően másoknak is) minde­nekelőtt az jutott eszébe, hogy mennyire hátrányunkra vált az elmúlt évtizedekben, években az a szolgalelkű politika, ami a szovjet-magyar viszonyt jellemezte. A magyar vezetés (de szerencsére csak az) elvtelen lelkesedéssel üdvözölte a „nagy testvér” összes lépését, azokat is, ame­lyekről később bebizonyosodott, hogy óriási melléfogás volt. így kerülhetett hazánk hosszú időre az USA által támogatott álla­mok listájának közepére-végére, míg Románia - mely országnak egyebek mellett volt bátorsága kritizálni a Szovjetunió afganisztáni beavatkozását - ugyanennek a listának az elejére. Igaz, ez a számunkra hátrányos helyzet idővel megváltozott, s ma már - idézve Mark Palmert - Románia a lista legaljára került. Egy új világot látunk Kelet-Euró- pában - folytatta az orvosklub vendége -, melybe Lengyelország, Magyarország, s ami a meglepetés, a Szovjetunió tartozik. Mindig is a legjobbat akartuk a magyar nép számára, de a kommunista hatalomátvétel után kérdésessé vált a gazdasági segítség- tett egy rövid történelmi visszapillantást a nagykövet. Manapság, a demokratikus fo­lyamatok elindulásával mindez már a múlté, s remélhetőleg az Egyesült Államok Gor- bacsowal is megegyezésre jut. Persze tény az, hogy a nyugati világban, így Ameriká­ban is, sok ember szívesen látná a kommunizmus halálát. Azok után, ami Pekingben történt, ez nem is meglepő - mutatott rá Mark Palmer, majd feltette azt a kérdést, amin mostanában sokan töprengenek. - Mi az a kommunizmus? Amennyiben a kommuniz­mus a sztálinizmussal egyenlő, akkor az eszmébe vetett hit valóban kihalófélben van. Ám ha a rendszer bizonyos tulajdonformákra épül, úgy még sok ideje van hátra. Min­denesetre a magukat kommunistának hirdető rendszerek soha nem nyerték el a töme­gek támogatását, nem állták ki a szabad választások próbáját. Nyugaton a kommunis­ta pártok a választásokon sorra vereséget szenvedtek. Kuba, Etiópia - totális diktatú­rák, ahol a lakosság véleményének megkérdezése fel sem merül, mint lehetőség. Úgy tűnik, Magyarországon reális közelségbe kerültek a szabad választások, s ebben a fo­lyamatban hiba lenne Kádár János szerepét tagadni, aki - igy Mark Palmer- „sok jót tett, s ezt nem szabad elfeledni”. A keleti tömbön belül itt a legnagyobb a való­színűsége annak, hogy megvalósul a békés átmenet - folytatta. Van ugyan időnként visszalépés, de sohasem akkora, hogy teljesen meggátolná az előrehaladást. Hazánk gazdaságáról szólva az orvosklub vendége többek között kritizálta azt a ha­talmas pazarlást, ami a munkaerővel történik. Szakemberek bizonyították - jelentette ki -, hogy a magyar vállalatok a szükséges létszámnál hetven-nyolcvan százalékkal több dolgozót alkalmaznak. A nagyvállalatok ideje amúgy is lejárt, az Egyesült Álla­mokban ezeknél az egységeknél folyamatosan csökkent a munkahelyek száma, ugyanakkor a gomba módra szaporodó kisvállalatok tizenkilenc millió új munkaalkal­mat teremtettek. A magyar gazdaságnak évente nyolc-tíz százalékos növekedést kel­lene elérni, ám ebben kölöncként akadályozza a bürokrácia. Magyarok százai vándo­roltak ki Amerikába - említette az ismert példát -, ahol megszabadulva a bürokráciától, dollártonnákat kerestek ötletes vállalkozásaikkal. Érdekes módon Mark Palmer mind­ezek után hazánkat a stabil országok közé sorolta, s némi hitetlen kedést kiváltó állítá­sát meg is indokolta. - Talán az NDK stabil? Ahol a titkosrendőrségre annyit költenek, mint az oktatásra? Ahonnan a lakosság el akar költözni? Ahol nem létezik demokrá­cia? Nos, ezek után talán már jobban érthető, hogy az Egyesült Államok miért nem tá­mogatja az azonnali és teljes leszerelést - mutatott rá a nagykövet.- Palmer úr, ön manapság a hazai saj­tó egyik ügyeletes sztárja, rendszeresen ad különböző politikai jellegű interjúkat az újságoknak. Nézeteiről így jórészt már ké­pet alkothattunk, ám szinte semmit sem tudunk magyarországi nagykövetté való kinevezésének előzményeiről. Miért esett Washingtonban éppen önre a választás?- Részben azért, mert én akartam jönni, részben pedig azért, mert Shulz külügy- minisztersége idején hozzám tartozott a Szovjetunió és Kelet-Európa. Azt gondol­tam, s úgy tűnik, igazam volt, hogy Ma­gyarországnak van a legnagyobb esélye a sztálinizmustól való megszabadulásra, a demokráciába való átmenetre.- Ezek szerint Mark Palmer Kelet-Euró­pa szakértő?- Igen, az orosz területek tanulmányo­zásának szenteltem az egyetemi éveimet.- S mégis hazánkat választotta...- Az előbb említett ok miatt, természe­tesen. Szabályosan harcoltam azért, hogy ide kerüljek.- Milyen ismeretekkel rendelkezett ha­zánkról ezt megelőzően?- Négyszer vagy ötször jártam már itt korábban. Először 1968-ban, egy szovjet hajóval, de akkor még nem léphettem partra, mert nem volt vízumom. Aztán ké­sőbb gyakori vendég lettem, így különö­sebb meglepetés nem ért, amikor elfog­laltam budapesti állomáshelyemet.- Rövid idő alatt hatalmas népszerűsé­get vívott ki magának, túlzás nélkül állítha­tó, hogy a legismertebb külföldi nagykö­vet. Mennyi ebből az önről kialakult kép­ben a céltudatos tervezés, vagy esetleg ez a kép az ön dinamikus egyéniségéből lo­gikusan következik?- Ha a nagykövetek csokornyakkendőt viselnének, akkor mindannyian népsze­rűek lennének. De a tréfát félretéve, a népszerűségem nem a céltudatosság eredménye. Mindenesetre nagyon bol­dog vagyok, hogy így alakult, szeretem a magyarokat, s örülök annak, hogy viszont szeretnek. Az okok? Talán az, amiért párt­bizottsági vendéglátómat, Jánosi Györgyöt pártvezetővé választották. A magyarok kedvelik az újdonságot, a fiatal­ságot és az optimizmust. Remélem, ben­nem mindez megvan.- Visszatén/e az Egyesült Államokba, akár hivatalos, akár baráti körben, miként jellemzi hazánkat?- Valóban sokszor térek haza az Egye­sült Államokba, több alkalommal szere­peltem az ottani televíziós műsorokban. Beszéltem Magyarországról, de nemcsak ott, hanem a képes magazinokban, s más újságokban is. Hihetetlen érdeklődés és remény nyilvánul meg az önök hazája iránt.- Szekszárd, úgy tűnik, kiemelt szere­pet kapott, mivel ön már másodízben jár városunkban. Gyakorta felkeres más tele­püléseket is?- Nem mondhatnám, Szegeden, Pé­csen és Kecskeméten voltam néhány al­kalommal.- Úgy hírlik, a szekszárdi borrend fel kí­vánja önt venni a tagjai sorába.»- Örömmel lennék a borrend tagja. A Benkó dixiland vezetője, Benkó Sándor nemrég adott nekem egy üveg egészen kiváló szekszárdi bort. Kísérleti jellegű volt, de egyúttal a legjobb is azok közül, melyeket valaha is ittam.- Hallottam, hogy már beszél néhány szót magyarul. Hogyan boldogul ezzel a nem könnyű nyelvvel?- Keveset beszélek magyarul, és az is nagyon lassan megy. Ez egy nagy baj ne­kem, de tanulok és próbálok mindennap, sajnos kevés a haladás.- Köszönöm az interjút, s külön azt, hogy az utolsó kérdésre magyarul vála­szolt. SZERI ÁRPÁD Délelőtti forgatag a sétálóutcában különösebb indok nélkül lágerbe kerül­hetett valaki, de ha kellett, kreáltak valami vádat ellene. Mezőgazdasági szakem­berre például, hogy megmérgezte az ál­latokat. A kiszabadulásban reménykedni is hiábavaló volt, mert mikor végre lejárt volna a kiszabott idő, sokszor kitaláltak valami vétséget és újabb tíz évet adtak vagy kivégezték az illetőt. Hruscsov ké­sőbb mindenkit rehabilitált, lakást, pénzt adott a károsultaknak. Akkoriba térte, vissza a fővárosba. Alekszandra Ivanovna nevelt lánya családjával él, tavaly még rendszeresen tanítványokat fogadott, hogy idegen nyelvekre oktassa őket. Manapság in­kább pihen, s hogy ne teljen túl unalma­san az idő, reggeltől estig, a londoni rádió angol nyelvű adását hallgatja. Üzen az Arbat A rádió, a televízió, a sajtó egyébként évtizedek óta nem tapasztalt népszerű­ségnek örvend napjainkban. Újsággal a kezében áll sorba a vásároló, Ogonyo- kot, Pravdát, Lityeraturnaja Gazétát for­gat a metró utasa. A Moszkovszkije No- vosztyi szerkesztősége előtt egy újság­író-hallgató a 30 év után először megje­lent zsidó hetilap, a Vesztnyik számait árulja. Az amerikai támogatással kiadott lapot az Izvesztyija nyomdájában készí­tik.- Végre érdemes meghallgatni, odafi­gyelni arra, amit mondanak, írnak - ma­gyarázza Alekszej Popov egyetemista, aki a jövendő közgazdász szemével nézi a politikai gazdasági élet alakulását. Fe­leségével kollégiumban laknak, négy­éves kislányt nevelnek. Ha végeznek, a fiú Bajkál melletti szü­leihez költöznek vissza, hogy lakásuk le­gyen. Túl lassú, kevés eredményt hoz a négy éve tartó peresztrojka, ezért főleg a fiata­lok csalódottak. Moszkva ősi múltra visszatekintő sétá­lóutcájában, az Arbaton festményekről, grafikákról, dalokból köszönnek vissza a felnövekvő generációt gyötrő kétségek. Sarló-kalapáccsal tetovált korcs kutya vonaglik az egyik képen, eltorzult arcú, kopaszra borotvált rokkant katonafiú bi­ceg a másikon. Arrébb négyszáz rubeles matrjoskát vehetne a szuvenírt hajhászó turista, emitt jó pénzért lerajzoltathatja magát, amilyen szépnek csak akarja. Az utca végén erős, szuggesztiv férfi­hang állít meg. A kíváncsiskodók gyűrűjében kockás­inges, traktoros kinézetű ötvenes férfi szavalja saját versét, majd átadja helyét egy farmert, pólót viselő hipnotikus tekin­tetű srácnak.- Miért születtél? Miért élsz? Miért dol­gozol, tanulsz? Kinek van rád szüksége? - hasítanak szavai a nyüzsgő forgatag zajába. A riadt csodálkozással bámuló tömegből nem jön a válasz. Valahol távol bánatosan felzokogó harmonikaszót próbál elnyomni egy nyugati slágert is­mételgető gitár. Összefog a régió? Beszélgetés Jánosi Györggyel, az MSZMP megyei első titkárával- Tolna megyében befejeződtek a küldöttválasztások. Az MSZMP tagsága megvá­lasztotta azt a 23 kommunistát, aki majd képviseli az októberi pártkongresszuson. Ön milyen tapasztalatokat szerzett a jelölésekről, választásokról - egyszóval erről a folya­matról?- A legtöbb helyen - mind a városokban, mind a községekben - a pártszavazás módszerét választották. Vagy alapszervezetként ejtették meg a szavazást, majd össze­gyűjtötték a szavazólapokat, vagy politikai fórumokon, gyűléseken választottak. Általá­nos tapasztalat, hogy meglehetősen kevesen nyilvánítottak véleményt, vettek részt eb­ben a folyamatban. Több helyen kellett tartalék megoldást beiktatni, mert ahol nagyon alacsony volt a részvételi arány, esetleg megtámadható lett volna az eredmény. Köztu­dott, hogy a mandátumvizsgáló bizottság mintegy egy hónappal ezelőtt olyan elvi ál­lásfoglalást hozott, mely szerint akkor tekintsük érvényesnek a szavazást, ha a körzet­hez tartozó párttagoknak legalább ötven százaléka levoksol. Ahol ez nem következett be, többnyire azt a megoldást alkalmazták, hogy vagy a pártbizottság vagy annak kibő­vített ülése döntött. Gyakorlatilag megerősítették a pártszavazás eredményét.- Ön szerint mi az oka az alacsony részvételnek?- Egyrészt a nyári időpont, a távoliét a munkahelytől, lakóhelytől, de a másik okot sem hagyhatjuk figyelmen kívül: ez a nagyfokú bizonytalanság, akár a párt létét illetően is. Tehát sokan azért nem mentek el szavazni, mert nem tartották fontosnak, érdemes­nek. Sajnos ez benne van a mai politikai helyzetben, légkörben.- Hétfőn vált ismeretessé a paksi városi pártbizottság állásfoglalása, mely szerint megengedhetetlennek tartják, hogy több helyen néhány tucat, vagy ennél is kevesebb szavazat eredményeként lett valaki küldött. Ilyen esetben szerintük inkább le kellene mondani a küldöttállítás jogáról.- Ezzel semmiképpen nem értek egyet. Ugyan miért kellene megfosztanunk magunkat a képviselet lehetőségétől? Ez a személyes véleményem. Egyébként ebben a kérdésben minden városi, nagyközségi pártbizottságnak magának kell döntenie.- Tehát a választások után vagyunk. Mi lesz a kongresszusra történő felkészülés kö­vetkező lépése?- Ezen a héten vagy a rákövetkezőn összeülnek a megválasztott küldöttek. A szerve­ző munkát a megyei pártbizottság, annak vezetése vállalja, de a küldöttcsoport meg­alakulása után teljesen önállóan működik. Mi legföljebb segítünk az utaztatásban, tá­jékozódásban, helyet biztosítunk nekik, ha ezt igénylik. Az egyik első teendő a szóvivők megválasztása. Ök részt vesznek a programnyilatkozattal, a szervezeti sza­bályzattal, a személyi kérdésekkel, jelöléssel összefüggő országos munkában. Közve­títik a küldöttcsoport véleményét. Valószínű, hogy a kongresszus különböző munka- csoportjaiba is delegálni kell a küldöttcsoport tagjai közül többeket, tehát a küldötteink nagyobb részének lesz konkrét teendője is. Részt vesznek a kongresszust megelőző különböző helyi fórumok - gyűlések, ülések - munkájában, ott kapják meg az „útrava- lót”, ott tudják meg, hogy választóik igénye szerint milyen álláspontot képviseljenek.- Mintegy két hónappal ezelőtt mi is beszámoltunk róla, hogy a környező megyék MSZMP első titkárainak szekszárdi megbeszélésén fölvetődött a regionális együttmű­ködés igénye.- így van, s ez vonatkozik a kongresszusi fölkészülésre is. Elképzelésünk szerint először a szóvivők találkoznak egymással, beszámolnak tapasztalataikról, egyeztetik véleményüket. A következő lépésben Szekszárdon összegyűlnek a régió kongresszusi küldöttei, pontosabban mi minden küldöttet meghívunk. Hogy ki jön el, esetleg ki nem, azt mindenki maga dönti el.- Mekkora területet ölel fel ez a régió?- Pontosan még nem tudjuk. Az biztos, hogy Baranyával, Somoggyal már tárgyaltunk ez ügyben. Ök támogatják, Fejérből is érkezett egyetértő vélemény. így az­tán Dél-Dunántúl Balaton alatti térségéből már csak Zala hiányzik. Elképzelhető, hogy öt megyére terjed majd ki ez az együttműködés.- Ez közös álláspontok kialakítását is jelenti?- Végeredményben a küldötteken múlik. Elképzelhető közös álláspont a kongresz- szusi dokumentumokról, kidolgozhat a régió önálló platformot bármiről, például a mi elképzelésünkről, a lakóterületi, lakóhelyi politizálásról. Ezt feldolgozva, kiegészítve esetleg a kongresszus elé terjeszthetjük. Sőt az sem kizárt, hogy a régió küldöttei egységes csoportként tevékenykedjenek a kongresszuson. Hiszen ezen a kongresz- szuson nem csak megyei és platformcsoportok működhetnek, hanem területiek is. Az is előfordulhat, hogy laza szerveződésként működik együtt ez a terület, mégpedig úgy, hogy a kongresszus idején csak bizonyos kérdésekben képviselünk közös álláspon­tot.- Az elmondottakból egyértelműen kiviláglik a kezdeményezés haszna.- Talán a célja is. Mindnyájunk előtt ismert, hogy a kongresszus munkafórumként kissé nehézkesen működik. Hozzászólások következnek egymás után, véletlenszerű sorrendben, a vélemények megjelennek, de azok ütköztetése, „forralása” már nehe­zebb. Éppen ezért kulcskérdés, hogy mennyire sikerül ezt a kongresszust úgy előké­szíteni, hogy már előtte körvonalazódjanak nézetrendszerek, kialakuljanak pólusok, elsősorban a párt jövőjével kapcsolatban. Ilyen szempontból óriási jelentősége lehet egy regionális munkamegbeszélésnek, vitának. Azt hiszem, ebből az országos vezetés is profitálhat, hiszen ennek tagjait meg szándékozunk hívni a különböző dokumentu­mok - például a programnyilatkozat, a szervezeti szabályzat - vitájára. Nem csak ple­náris, hanem szekcióüléseket is tervezünk.- Természetesen a régió szempontjából is előnyökkel járhat ez az együttműködés.- Annál is inkább, mert vannak regionális problémák, amelyeket együtt sokkal ered­ményesebben lehet megoldani. Itt példaként csak a baranyai bányák bezárásának le­hetőségére utalok. Ez Tolnát is érinti az ott dolgozók révén, tehát célszerű közösen gondolkodni, a tennivalókat elosztani. No és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy hosszú távon, előbb-utóbb megkérdőjeleződik a megyék mint közigazgatási egysé­gek szerepe, s átállunk egy regionális szerveződésre. Nem mindegy, hogy a megyék között - ezt megelőzően - milyen együttműködési formák alakulnak ki.- Részben már érintettük a kérdést, de talán részletesebben is szólhatnánk arról, hogy kezdeményezésük milyen visszhangra talált az országos vezetés részéről?- A hozzám eljutott információk szerint egyértelműen jónak tartják. Nem véletlenül, hiszen a belső erővonalakat az ilyen műhelymunka tudja igazán felszínre hozni. Min­denki beszél fundamentalistákról, centrumról, reformszárnyról, de igazán senki nem tudja, ezek mögött milyen erők állnak. Ha három vagy öt megye képviselői összejön­nek, megvitatnak bizonyos kérdéseket, akkor ki lehet számítani, hogy milyenek az erőviszonyok például a Dél-Dunántúlon, s ebből következtethetünk az országos kongresszuson kialakuló, tükröződő álláspontrendszerre is. Tehát az országos veze­tés is támogatja az elképzelésünket, mert nagyon sok hasznos információt várnak tőle.- Köszönöm a beszélgetést. CSER ILDIKÓ Gy. M. Mint szekszárdi borrendlovag?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents