Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-24 / 199. szám
1989. augusztus 24. NÉPÚJSÁG 3 Bírálatok és dicséretek a szövetkezeteknek címezve Egyelőre csak tizenkilenc lakás készül — Mintalakótelep A belső kialakítás a vevő dolga (Folytatás az 1. oldalról.)^- A szövetkezeti mozgalmat több mint százéves gazdasági szükség hozta létre. Az egyéni gazdálkodók védekezése a tőkeerős vállalatokkal szemben. A világ gazdasági élvonalában a száz legnagyobb, és ugyancsak száz legeredményesebb vállalkozás között egyetlen szövetkezet sincs. A csúcs- technológiák fejlesztése - egyes kivételtől eltekintve - nem szövetkezeti sajátosság. Ebből következik, hogy a szövetkezetek megőrizték eredeti helyüket, elképzelésüket, s napjainkban is változatlanul a kistulajdonosok gazdasági formációi. Ennek persze nem mond ellent az, hogy kis méretben is nagyon hatékonyan képesek gazdálkodni. Jellemző példája ennek Dánia és Hollandia mező- gazdasága, ahql a hatékonyság és a szövetkezeti lét képes volt ötvöződni.- A magyar szövetkezetek - jelentős erdményeik ellenére - gyengébbek mint a nyugat-európai farmerek társulásai. Mi az oka ennek? A magyar szövetkezetek jelentősen eltértek - kedvező irányban - a Szovjetunió és más szocialista országok kolhozaitól, de így sem voltak mentesek az ideológiai és politikai terhektől, fogyatékosságoktól. A falu sztálini átszervezése, kollektivizálása a parasztságot tudatosan választotta el a tulajdontól, azért, hogy függő helyzetbe kerülve formálha- tóvá, irányithatóvá váljanak. Az eredeti szövetkezeti gondolattól eltérve a kollektívák nem kockáztattak, „csak a mának éltek” a vagyongyarapítást szinte teljesen mellőzték, abban érdektelenek voltak. Ráadásul a beszerzés, a termelés és az értékesítés elvált egymástól, a termelői jelleg lett az egyeduralkodó.- Az elkövetett hibák tehát világosak. Mi lehet az a program, ami a jelenlegi helyzetből kiutat nyit, egyértelművé, biztonságossá teszi a szövetkezeti létet?- Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám, vissza kell térni az eredeti szövetkezeti gondolatokhoz, helyre kell állítani a tulajdonlás, az önrendelkezés jogosítványait. Ha ugyanis nem felülről irányítják, hanem a jól felfogott egyéni érdekeltség vezérli a gazdálkodást, az kikényszeríti a hatékonyabb munkát. Magyarán, a szövetkezetekre kell bízni, hogy a törvényességi kereteken belül a saját legjobb belátásuk szerint, a körülményeknek megfelelően döntsenek.- Mit kell tenni azért, hog a tagság érezhesse is az önrendelkezési, tulajdonlási jogot?- Az 1989. évi XII. törvény az 1971-es törvénnyel szemben érdemi változtatásokat hozott. A jövőben ugyanis - az ön- kormányzat döntése alapján - a szövetkezeti vagyon felosztható, annak fele vagyonjegy formájában a tagok tulajdonába mehet. A vagyon másik feléből 40 százalék szövetkezeti vagy a regionális központ tulajdonát képezi, s mozgalmi célokat hivatott anyagilag is megalapozni. Ez a döntés mindenképpen erősíti a gazdai, tulajdonosi tudatot, hosszabb távú érdekeltséget jelent. A szövetkezeti vagyon egyik legnagyobb része a termőföld. Hogy gazdálkodhat ezzel a szövetkezet?- Minél előbb el kellene érni, hogy a föld tőkeként, pénzben kifejezett vagyonként szerepeljen a mérlegben. S hogy ez ma még csak óhaj, annak egyik oka, hogy mesterségesen bonyolulttá tették a föld pénzbeni értékelését. Kezdetben jó megoldásnak látszik, hogy a föld értékét a jól bevált földforgalmi gyakorlatnak megfelelően, aranykoronánként 300 kilogramm búza árával vennék azonosnak, így például egy 18 aranykoronás szántóföld megközelítően 40 ezer forintot érne hektáronként. A föld valós értéke persze a keresletkínálatnak megfelelően, alkuban dőlne el. Ha a földnek értéke lesz, ez tovább növeli a termelési költségeket, ami következésképpen a fogyasztói árak emelkedésével is jár.- A gazdálkodóknak nem feltétlenül kellene megvásárolniuk a földet, lehet azt bérelni is. Ez érdeke az országnak is, hiszen a tőkeszegény világban hiba volna a kevés pénzt föld vásárlására lekötni. Az árak egyébként sem emelkednének automatikusan, hiszen egyfelől a föld után amortizációt nem kell számítani, másfelől a földdel kapcsolatos egyéb ráfordításokat eddig is költségként kezelték a gazdaságok. A föld vagyonkénti értékelése azonban szükséges a gazdasági tisztánlátáshoz. Csökkentené a vagyonra vetített egységnyi jövedelem mértékét, s ez az eddigieknél is nyilvánvalóbbá tenné a mezőgazdaságban elérhető profit alacsony szintjét.- Ha mindez megvalósul, át kell alakulnia a szövetkezeti vezetésnek, valamint a tagság és az agrárgazdálkodást irányitó menedzserek kapcsolatának is?- Ez természetes, s ennek a módszerei megint csak a szövetkezés kezdeti éveiben kialakult gyakorlathoz hasonlóan képzelhetők el. A testületi vezetés és a szakmai irányítás egymástól elkülönülten, az utóbbi a tulajdonosoknak alárendelten működött. E régi megoldásnak a korszerűsített változata jól szolgálná a tulajdonosok érdekérvényesítését, a menedzseri munkakörök kialakítását. Ily módon a szövetkezeti tulajdonosok és a menedzserek érdekei, feladatai világosan szétválnának. Mindehhez persze az szükséges, hogy a magyar szövetkezeti gazdálkodásban a bürokrácia enyhüljön. Hiába erősödik a tulajdonhoz való kötődés, semmilyen tulajdon nem képes működni, a mindent gúzsba kötő, az önállóságot béklyóba verő bürokrácia mellett.- Köszönöm a válaszokat. V. FARKAS JÓZSEF Nagy ütemben épül Szekszárdon az úgynevezett mintalakótelep az 56-os út mellett, Cinkában. De mitől minta a min- ta? Ezt kérdeztük Rápolti Árpádtól, a Tol- naber igazgatójától, aki az újszerű telep szellemi szülőatyja.- Több okból is eltér az eddig megszokottaktól ez a kezdeményezés. 1983-ban tárgyalta a tanács a város általános rendezési tervét és akkor felmerült, hogy ki kell alakítani egy déli városkaput a csatári torok környékén egy olyan épület- együttes formájában, amely esztétikus megjelenésével jó benyomást kell a Bá- taszék felől Szekszárdra érkezőkben. A szűkös telekalakítási lehetőségek azt kívánták, hogy a lehető leggazdaságosabban kell a területet felhasználni. Ugyanakkor a mai kínálati piacon már csak esztétikus, praktikus és jó minőségű lakásokat lehet értékesíteni, alkalmazkodva a vevők egyéni kívánságaihoz is. Nos, ezeket a feltételeket igyekezett kielégíteni a Tolnaber, amikor ebbe a vállalkozásba kezdett.- Tehát a tolnaber a fővállalkozó?- Beruházó és fővállalkozó. Először tervpályázatot írtunk ki, amelynek eredményeképpen kaposvári, pécsi és tolna- beres építészek munkáit fogadtuk el. Ezekből katalógust állítottunk össze, amelyet az érdeklődőknek megmutathatunk, ebből választhatják ki a nekik leginkább megfelelő lakástípust. A megrendelő kívánságára módosítjuk akár a homlokzati tervet is. A belső tervek teljesen a vevő igényei szerint készülnek.- Mekkora alapterületüek ezek a lakások és mennyibe kerülnek?- Nyolcvan és százhúsz négyzetméter közöttiek, tetőtér-beépítéssel. A nagyobb variálhatóség és a vevő pénztárcájának kímélése érdekében az épületeket nem kulcsrakészen, hanem szerkezetkészen adjuk át. Ez azt jelenti, hogy a teljes közmű, azaz a víí, a villany, a csatorna, a gáz, a telefon, a tévékábel a telken van, az épületet kívülről befejezzük, le is színezzük, bent azonban már az új tulajdonosnak kell igényei és anyagi lehetőségei szerint befejeznie a lakást. Természetesen vállalkozunk a belső munkák elvégzésére is, amennyiben a megrendelő úgy kívánja. A szerkezetkész épületeket négyzetméterenként 16-16 és fél ezer forintért tudjuk kínálni.- Saját kert is tartozik a lakásokhoz?- Igen. Zártsorú beépítéssel alakítjuk ki az utcákat, tehát az épületek az utcafronton igen változatos, de összefüggő sort alkotnak. Hátul pedig mindegyikhez tartozik egy saját kert.- Hány lakást terveztek erre a területre és hányat építenek jelenleg?- Összesen kétszáz lakásnak jut hely a rendelkezésünkre álló területen, eddig 43 lakáshoz építettük ki a közműveket, jelenleg 19 lakás építése folyik, amelyek közül 12-re van szerződésünk, a többi még vevőre vár.- Tehát kockáztatnak?- Kénytelenek vagyunk. A zártsorú beépítés meghatározza az építési ciklusokat, vagyis most nem tudunk, csak 12 lakást építeni. Bízunk benne, hogy a többi hétre is akad vevő.- Kik végzik a kivitelezést?- Versenytárgyalás útján hét épület építésének a lehetőségét a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat, 12-ét pedig a Tolnai Vízépítő Gmk nyerte el.- Átadás?- Novemberre tervezzük. - áa Igyekezniük kell az építőknek, ha tartani akarják a novemberi határidőt Egy példa a sikeres felzárkózásra II. A technikai-technológiai diffúzió eredményessége a magyar mezőgazdaságban Jól működő finanszírozási mechanizmus A magyar mezőgazdaság felzárkózásának kulcsa - túlzás nélkül állíthatjuk - a sikeres finanszírozási mechanizmus volt. A nagy tömegű és drága nyugati technika behozatalára két út kínálkozott: 1. Nagyarányú állami támogatás. 2. A tőkehiányt áthidaló hitelezési forma. Az import mérete nem tette lehetővé a paternalisztikus állami támogatást, így maradt az állami költségvetést nem terhelő hitelezési mechanizmus. Szerencsére! Az 1970-es évek elején konjunktúra volt az agrártermékek világpiacán, az olajválságot éppen az élelmiszertermékek nagyarányú árrobbanása előzte meg és részben váltotta ki, a búza ára 200-220 dollár/tonna, a kukorica ára 160 dollár/tonna, a cukor ára 1973-ban 2500 dollár/tonna volt. Ugyanakkor nagy tőkefeleslegek képződtek az 1950-es, 1960-as évek nagy fellendülése nyomán a nemzetközi pénzpiacokon, olcsó volt a hitelpénz, alacsonyak a kamatlábak. Magyarország más egyebek mellett az agrártermelés fellendítésére is jelentős hiteleket vett föl. Ma már tudjuk, hogy gyakorlatilag csak a mezőgazdaságba invesztált hitelek térültek meg, a többit elnyelte az elavult iparszerkezet fenntartásának danaida-hordója. A mezőgazdasági üzemek az úgynevezett „devizahiteles konstrukció” keretében jutottak hitelhez, amelyet a vásárolt eszközök segítségével termelt többlettermék értékéből kellett visszafizetni, méghozzá az exportár tényleges Ft-értékéből. Többletterméket nemcsak termésátlag-növeléssel, hanem az illető növény területének bővítésével is lehetett vállalni. Ennek a hitelkonstrukciónak a legnagyobb erénye, hogy általa sikerült megtörni a gyenge üzem - korlátozott fejlesztési lehetőség - továbbra is gyenge üzem circulus vitiosusát. Sőt, bizonyos szempontból az alacsony termelési bázisról induló üzemek voltak előnyben, hiszen nekik könnyebb volt a vállalt tőbb- lettermést produkálni. Később az általános gazdasági helyzet romlásával kedvezőtlenebbé váltak a hitelfelvétel lehetőségei is. Az 1978-ban bevezetett ún. exportárualap-bővítő hitelkonstrukció keretében a mezőgazdaság már nem exportáron számolhatta el a többlettermést, hanem csak a hazai hivatalos felvásárlási áron. 1980-tól kezdve pedig már csak a világbanki hitelfelvétel jelentett erősen szűkülő lehetőséget a technika megújítására, igen szigorú feltételek mellett. Például csak termésátlag-növeléssel lehet többletterméket vállalni, területbővítéssel már nem. Általános tanulságok és tapasztalatok Mezőgazdaságunk felzárkóztatása a világszínvonalhoz megmutatta, hogy egy egész nagy népgazdasági ágat ki lehet emelni az elmaradottságból, jól átgondolt stratégia, következetes gazdaságpolitika, jól kidlgozott finanszírozási mechanizmus, megfelelő érdek- struktúra kialakítása révén, nagy tömegű import technika- és technológiatranszferre alapozva. Meg kell vizsgálnunk, hogy más ágazatok esetében ez mennyire ismételhető? A mezőgazdaságban a beáramló töke és technika szétterült és nem koncentrálódott. Minden gazdaság előtt megnyílt az út, hogy éljen a lehetőséggel. Iparunkban sajnos a hitelek és egyéb erőforrások az alacsony hatékonyságú nagyvállalati szférában koncentrálódtak, aminek eredménye közismert. Ki kellene dolgozni a mezőgazdaságéhoz hasonló fejlesztési programokat az ipar, az infrastruktúra és az idegenforgalom területén, a kis- és középvállalkozások szférájában, most már nem hitelre, hanem inkább működő importtőkére alapozva. A tömegkommunikáció lelkesen közölte a borsodi kohászat fejlesztéséről hozott legújabb döntéseket, újabb 10 milliárd Ft fog aramlani két kohászati oriasvallaiatba. Megint hatalmas tőkét koncentrálunk a nagyvállalati szférába, egy konzervatív ágazatba. Tehát folytatódnak az elavult szerkezet konzerválására irányulú erőfeszítéseink. Mezőgazdaságunk kiemelkedésének története megmutatta, hogy egészen más, sőt gyökeresen ellenkező utat kellene járnunk: a tőkét „szét kell kenni” a gazdaságban, oda kell juttatni a leginkább vállalkozói jellegű szférába, tehát a kis- és középvállalkozások szférájába. Ne feledjük el, hogy mezőgazdasági üzemeink ipari óriásaihoz képest kis- és középvállalkozásnak mondhatók. Emellett a mezőgazdasági üzemek karolták föl a legnagyobb mértékben a kisvállalkozói szektort is a háztáji és kisegítő gazdálkodás átfogó fejlesztése, integrálása révén. A mezőgazdaság eredményei azt is megmutatták, hogy az általános restrikció helyett a szelektíven dinamikus pénzkibocsátás, a termelésösztönző pénzügyi politika vezethet sikerre. Egyelőre a mostani primitiv, fiskális, restriktiv politika eddigi sikerágazatunk eredményeit is veszélybe sodorta. A magyar mezőgazdaság néhány év alatt lecsúszhat a középszerűségbe, vagy akár annál is lejjebb. Ma már reális veszély, hogy bizonyos alapvető élelmiszerek esetében visszatérhetünk a sorban állás korához. Most váltani talán még nem lenne késő... GAZDAG LÁSZLÓ Tizenötezres tömeget várnak a bányászdemonstrációra Tizenötezer résztvevőre számítanak az uránbányászok augusztus harmincadikára meghirdetett pécsi demonstrációján, amelynek részlete programját is összeállították már. A demonstráció az uránvárosból induló felvonulással kezdődik és a pécsi sportcsarnok melletti téren - rossz idő esetén a sportcsarnokban - nagygyűléssel folytatódik. A felkért szónokok között lesz a kormány, a SZOT és a bányászszakszervezet, valamint az uránbányászokkal szolidáris szervezetek egy-egy képviselője. Az uránbányászok transzparenseiken egyebek között az alábbi jelszavakat viszik majd a menetben: „Munkát, kenyeret!”, „Munkahely kell, nem segély!”, „Nem kell a szén, nem kell urán, mivel fűtünk holnapután?” A Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsága által szervezett megmozduláshoz csatlakoztak a hazai bányavállalatok, és több Baranya megyei gyár és üzem is támogatásáról biztosította a munkahelyük sorsáért, a maguk és családjuk jövőjéért aggódó uránbányászokat. A demonstrációt azért rendezik az augusztus végi szerdai napon, mert az közel esik a bányásznaphoz, szeptember első vasárnapjához, de mégsem zavarja meg annak hagyományos ünnepi hangulatát. Az uránbányászok a szükségszerű gazdasági intézkedéseket nem megakadályozni, hanem befolyásolni kívánják. Biztosítékot szeretnének kapni arra, hogy a jövőben is munkájukért kapott jövedelmükből, s nem munkanélküli segélyből gondoskodhatnak családjuk megélhetéséről.
