Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. augusztus 23. , TOLNA \ KÉPÚJSÁG 3 Vegyes vállalat családi házak gyártására Kaposvárott Nem döntöttek Távvezérlés — szóval A kimondott szó helyettesítheti a gombnyomást: az akusztikai adatfelfo­gó rendszer bekapcsolhatja és vezérel­heti például a hifikészülékeket. Mielőtt a berendezés megtanulna engedelmes­kedni tulajdonosa parancsainak, először többször el kell mondani ugyanazt a szót a készüléknek. A későbbi parancsok so­rán a készülék először elemzi a kapott parancs frekvencia- és amplitudóspekt- rumát és összehasonlítja a tanulás során elsajátítottakkal. Ha felismeri az adott személy utasításait, továbbítja a paran­csot a távvezérléshez. Az akusztikai adatfeldolgozó rendszerek egyebek kö­zött a Német Szövetségi Köztársaság vasútjain vezetik be az önműködő tele- fon-felvilágosító szolgálat létrehozására. Osztrák stílusú családi házak magyar- országi gyártására és helyszíni szerelé­sére vegyes vállalat alakult ez'év elején Kaposvárott. A cégbejegyzéstől számí­tott öt hónap múltán elkészült és meg­kezdte a termelést a Pannon-Wolf Kft. kaposujlaki gyártóbázisa. A százmillió forintos beruházással és az ehhez kap­csolódó osztrák technológiával lényegé­ben egy új építési rendszer meghonosí­tásának alapját teremtették meg. Az új üzemben olyan favázas paneleket és te­tőszerkezeteket gyártanak, amelyeket egységcsomagként szállítanak az építés helyszínére, s egy öttagú munkacso­port öt nap alatt összeszereli az épület szerkezetét. A vállalkozás a gyártás és helyszíni szerelés munkálataiban összesen száz dolgozót foglalkoztat. MTI-fotó: KÁLMÁNDY FERENC Egy példa a sikeres felzárkózásra A tecftiiikaf-tGcftitfrtöjfiai diffúzió ered menyessé96 a magyar mezőgazdaságban Kiszakadva a környezetéből A magyar mezőgazdaság cáfolni lát­szik azt az általános igazságot, miszerint olyan fejlett egy ország mezőgazdasága, amilyen fejlett az ipara. A magyar agrártermelés az elmúlt két évtizedben maga mögött hagyta gazda­sági környezetét (az ipart és az infra­struktúrát) és kiszakadva abból, a világ élvonalába emelkedett, mind a termelés színvonalát (naturális mutatóit), mind ha­tékonyságát tekintve. Az az összefogla­ló megállapítás akkor is igaz, ha nem fe­ledkezünk meg mezőgazdaságunk je­lenlegi súlyos helyzetéről, mély ellent­mondásairól. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ag­rártermelésünk hatékonyságát nem sza­bad az export hatékonyságával mérni, ugyanis ma a világ agrártermékpiacán nem a hatékonyságok, hanem a támoga­tási politikák versenyeznek. Agrárexpor­tunk nem hatékony, agrártermelésünk vi­szont az. Ha a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati országok ráfordítá­sait és eredményeit hasonlítjuk össze a mienkével, akkor ez egyértelműen kide­rül. A gépesített mezőgazdaságú orszá­gok között hazánkban a legnagyobb a gépi technika éves kihasználtsági foka az egész világon. Nálunk egy traktor, vagy egy kombájn négyszer, hatszor any- nyit teljesít évente, mint a nyugat-euró­pai, vagy az észak-amerikai farmokon. Ez jó dolog, az viszont már kevésbé, hogy ezt a teljesítményt egy vészesen elöregedett géppark produkálja. Föld­jeinken gyakran 13-14 ezer munkaóra életteljesítménnyel rendelkező John Deere traktorok futnak, míg például az USA-ban 4-6 ezer óra után automatiku­san kiselejtezik az erőgépeket. Magyarországon a közhiedelemmel ellentétben az élőmunka termelékenysé­ge is magasfokú a mezőgazdaságban. Vaszilij Leontyev, a világhírű orosz szár­mazású amerikai közgazdász szerint például Magyarországon az agrárterme­lésben ma a munka termelékenysége nagyobb, mint Franciaországban! Pél­dául hazánkban egy tehenész 18-20 te­henet gondoz, míg Franciaországban 13-14-et; és nálunk az egy tehénre jutó tejtermelés lényegesen meghaladja a franciaországit. Magyarországon a munkaképes korú lakosság 6-7 százaléka végez mezőgaz­dasági munkát a nyugati nomenklatúra szerint, ami megfelel a dán mutatónak. A KSH 19 százalékban adja meg ezt az adatot, miután oda sorol mindenkit, aki mezőgazdasági üzemben dolgozik. Ez egy iparosodottabb fejlődő ország szint­jének felel meg és nagyjából a Szovjet­unió, vagy Portugália színvonalával azo­nos. A háztáji és kisegítő gazdálkodást emlegetve ne feledjük el, hogy Nyugaton egy farmer heti 70 órát dolgozik, illetve hogy a statisztikákban csak a családi farm feje, a családfő jelenik meg, a csa­ládtagok nem. Aki már látott Olaszor­szágban, vagy NSZK-ban 14-15 éves fiúkat, vagy asszonyokat traktor és kom­bájn nyergében ülni, az tudja, hogy mit jelent ez. Nyugaton az idénymunka is igen jelentős munkaerőt köt le a mező- gazdaságban, de ennek csak töredéke számítódik be a munkaerő-megoszlás statisztikáiba, főként adózási okokból. Természetesen ha az élőmunka-ter­melékenység hivatalos statisztikai adatai rosszak, akkor az összes összevont érté­kelési adat fals, így jönnek ki olyan nem­zetközi statisztikai összehasonlító ered­mények, amelyek szerint a magyar me­zőgazdaság a hatékonyságot tekintve nincs Európában az első tíz között. Kicsit mulatságos, de már olyan táblázatot is láttam, amelyben Románia is előttünk állt egy ilyen összehasonlításban. Az egy főre jutó állati termék terme­lésében ma Magyarország első a vilá­gon, az egy főre jutó gabonatermelésben a 4-5. Európában a legolcsóbban ter­meljük a gabonát és az olajosnövénye­ket. Ma az egyes nagy népgazdasági ága­zatokat nézve a helyzet éppen fordítottja a századforduló koráénak. Akkor volt egy viszonylag fejlett infrastruktúra (nagyvá­rosi és vasúti infrastruktúra), egy felzár­kózóban lévő ipar és egy katasztrofálisan elmaradott mezőgazdaság. Ma van egy világszínvonalú mezőgazdaság, egy le- csúszóban levő, elmaradott szerkezetű ipar, és végül egy katasztrofális helyzet­ben levő infrastruktúra. Technika­és technológiaimportra alapozva Mezőgazdaságunk kiemelkedése és felzárkózása a világ élvonalába nagyará­nyú import technika- és technológia- transzferre alapozódott. A modern nyu­gati agrártechnika és a hazai nagyüzemi szerkezet találkozása rendkívüli eredmé­nyeket produkált. Az ipari termékek nagyarányú áremelkedését sokáig sike­rült ellensúlyoznia a hatékonyság növe­kedésének. Sajnos e téren már 5-7 évvel ezelőtt kimerítettük minden tartalékun­kat. Az 1970-es években nagy tömegben áramlott be az országba a legfejlettebb nyugati agrártechnika és vele a korszerű technológia. A nyugati eredetű gépek a számará­nyuknál jóval nagyobb jelentőséggel bír­tak és bírnak, tekintettel arra, hogy a kulcsműveleteket fedték le velük. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a páratlanul nagyarányú és eredményes technológiatranszfer előfeltétele, a meg­felelő létszámú és minőségű szakember- állomány már adott volt, az 1960-as évek tömeges és ugyanakkor színvonalas me­zőgazdasági szakemberképzésének eredményeként. A mezőgazdaságban uralkodó szaba­dabb gazdasági légkör pedig kedvezett a vállalkozó típusú vezetők kiválasztódá­sának. A magyar agrárfejlődés egyik sajátos­sága volt, hogy a technika- és technoló­giatranszfernek önálló szervezeti cso­mópontjai képződtek a termelési rend­szerek révén. A rendszerek a mezőgaz­dasági üzemek önálló kezdeményezésé­re, azok vállalkozásaiként jelentek meg és terjedtek el az 1970-es évek elején. A termelési rendszerek nem csupán egyszerű átvételt, követő stratégiát való­sítottak meg, hanem igen eredményes adaptív-továbbfejlesztő tevékenységet folytattak. így nem alakult ki egy állandó­sult adaptációs rés a fejlett nyugati és a hazai mezőgazdaság között, hanem sok ponton sikerült ezt a rést teljesen eltün­tetni. Rendkívül kiszélesedett a genetikai bázis. 1973-1983 között a rendszerek kb. 700 új fajtát és hibridet hoztak be az országba és próbáltak ki. Hamarosan a magyar termelők rendelkezésére állt a világ legkorszerűbb génállománya. A szarvasmarha-tenyésztésben például hazánk rendelkezik Európa legnagyobb tisztavér holstein-fríz állományával. A kemikáliák terén is a legkorszerűbb növényvédő szerek jelentek meg a hazai piacon, igaz, ez a műtrágyákról már ko­rántsem mondható el. Sajnos éppen a rossz minőségű műtrágyák adják a ma­gyarázatát a rossz hazai fajlagos műtrá­gya-hatékonyságnak, illetve ezért nem mérvadók a hazai műtrágyák olcsósá­gáról készített nemzetközi összehasonlí­tások. A termelési rendszerek nemcsak a modern technika és technológia átvéte­lét, valamint továbbfejlesztését oldották meg eredményesen, hanem ezek gyors, hatékony diffúzióját is a termelés felé. Nagyon fontos ezt hangsúlyozni! Gon­doljunk arra, hogy a magyar gazdaság egyik alapvető problémája az elégtelen technikai fejlődés, az újdonságoknak a termelésbe való lassú átmenete. Az ipar­ban 7-8 év ez az idő, míg a mezőgazda­ságban 1-3 évre csökkent. Az innová­ciós láncolat lerövidítése volt tulajdon­képpen a rendszerközpontok legna­gyobb érdeme. (Folytatjuk) GAZDAG LÁSZLÓ csigalassúsággal Más technológiát választanak a kisáilattenyésztők Óriási üzlet ma a csiga! - állítják, akik hajnali harmatos mezőn néhány zsákkal már gyűjtöttek belőle, de hasonlóan véle­kednek a „gyűjteményt” fölvásárló és ex­portáló cégek is. Óriási üzlet ma a csiga! - mondja Var­ga Jenő, a szekszárdi Kisállattenyésztő Szövetkezet elnöke is. Nagy pénz van benne akkor is, ha a vadon élő állatkákat szedik össze, ám így jelentős a bizonyta­lansági tényező is. Mindenekelőtt arra le­het számítani, hogy a csigát előbb-utóbb védetté nyilvánítják, begyűjtését megtilt­ják, ahogy azt a környező országok né­melyikében már meg is tették, s ahogy nálunk is történt például a kecskebéká­val. Ezért gondoltak a termeltetéssel és fölvásárlással egyaránt foglalkozó szö­vetkezetben arra, hogy e kockázati té­nyezőt föl kellene váltani egy másikkal, ám nagyobb hasznot ígérővel. Mikor ennek az újságcikknek a gondo­lata fölmerült, egy ötletről állt szándé­kunkban beszámolni, amit egy hirdetés keltett a szövetkezet szakembereiben. A Hungarohelix csigatenyésztő kft. (három magyar termelőszövetkezet és egy olasz csigatenyésztéssel foglalkozó társaság alkotta vegyes vállalat) által kínált, és Mi­lánóban már sikerrel alkalmazott techno­lógiát kívántak átvenni és tagjaiknak to­vábbadva csigát tenyésztetni. Alaposab­ban tanulmányozva a szerződést azon­ban kétségeik támadtak - tudom meg Varga Jenőtől.A technológia szerint a szabadban tartandó állatkáknak - ter­mészetesen a megfelelő talajon és nö­vényzeten kívül - egy speciális kerítés- rendszert is biztosítani kell, nehogy - csi­galassúsággal ugyan - megszökjenek a csigaszüret elől. A telepítés költsége 1000 négyzetméterre meghaladja a 140 ezer forintot, s ebből 108 ezret tesz ki csak a kerítés - amire ugyan a kft. 20 év garanciát ad. Ez bizony sok - vélték a szekszárdiak -, meg aztán ki tudja, mi lesz húsz év múlva? A kétségeket fokoz­ta, hogy a költséges beruházást csak két év múlva követi az első „termés”. Leg­alábbis ebben bízhatnak a csigatenyész­tők, mert magyarországi referencia még nincs, hiszen az első telepítések nemré­gen történtek. Az ötvenforintos fölvásár­lási ár - ezt garantálja a kft. szezonban a csiga kilójáért - sem a legkedvezőbb, hi­szen idén például a Kisállattenyésztő Szövetkezet 71 forintért vásárolta a va­don gyűjtött jószág többségét. Ezt a kapcsolatot tehát elvetették, de nem magát az ötletet, s hamarosan talál­tak is hozzá megfelelőbbnek tűnő mód­szert. Eszerint a csigát intenzív módon - akárcsak a broylercsírkét - épületen be­lül kell tartani. Tálcákon, megfelelő hő­mérséklet, páratartalom és takarmányo­zás mellett a szakirodalom szerint mint­egy öt hónap alatt érik el a csigák a fo­gyasztás szempontjából megfelelő nagy­ságot. Maga a tartás kétségtelenül ennél a módszernél költségesebb - gondol­junk csak a fűtésre, világításra -, de a na­gyobb szaporulat és rövidebb tenyész- idő miatt a költségek megtérülése is gyorsabb. Lényegesen alacsonyabb a beruházási költség, 30-40 ezer forint - mondja Varga Jenő. A kedvezőnek tűnő technológiára ala­pozva a Mavad-áfészek - és többek kö­zött a Kisállattenyésztő Szövetkezet - részvételével szeptemberben korlátolt felelősségű társaságot hoz létre. A társa­ság tagjai partnereiknek, a kistermelők­nek - lévén a tenyésztés Varga Jenő vé­leménye szerint csak háztájiban elkép­zelhető - átadják a technológiát s az elér­hető ár függvényében mérsékelt haszon­ra törekedve végzik a fölvásárlást.- Mi történik, ha rövid idő múlva - volt már rá példa, a magyar gyakorlatban - nem lesz ilyen óriási üzlet a csiga? - szó­lal meg bennem az örök aggódó. Erre ma csak az mondható, hogy föl­mérések szerint jelenleg a „termés" sok­szorosát is el lehetne adni kedvező áron külföldre.- ri ­Brikettgyártás — gondokkal (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A gyárban A készlettéren Régi panasza volt a mányoki em­bereknek, hogy náluk még a por is fekete. Óriási tömegű szénpor ki- és berakodását végzik naponta a vas­útállomás melletti készlettéren. Ha az északi szél véletlenül megfordult, hát beterítette szénporral a falut. Hosszú ideig volt ez így, míg a kör­nyezetvédelmi szempontok nem győztek. A nagyszabású rekonstruk­cióról Kasza Márton művezető adott tájékoztatást: A régi, elöregedett iparvágányt fel­szedték, s négy újat fektettek le. Két vágányon folyik a vagonok fogadása és leadása, kettőt pedig tárolásra használnak. A széntárolóhely távo­labb a falutól, egy zöld övezet „mö­gé” került. Az új betonaljzat húszezer tonna szén tárolására alkalmas. A kirako­dásnál a serleges ürítőtől a tároló­helyig futó anyagra 44 permetezőfej szórja a vegyszeres vizes oldatot, a por lekötésére. Hogy a tárolt szénhe­gyekről minél kevesebbet hordjon el a szél, ott is félóránként automatiku­san vizet permetez az asztowaren berendezés. Az eddigi kiadások (vágányok, szállítószalagok, betonaljzat, új mű­helyek, kocsimosó stb.) összesen eddig 120 millió forint. Ez a rekon­strukció 1990 végére fejeződik majd be. Addig Nagymányokon nem ha­raphatnak nyugodtan egyetlen al­mába sem az emberek. Az ötszáz dolgozót foglalkoztató Medseki Szénbányák Nagymányoki Brikettüzemében a nyári hónapok mindig is problémát jelentettek. Az ilyen szezonális árura - mint a brikett - az embereknek csak a téli hóna­pokban lesz szükségük. A Tüzép-te- lepek telítettek: a termék nyáron eladhatatlan - a termelést viszont folytatni kell?! Mi legyen a munká­sokkal? Súlyos gondokkal küzd Le- lovics István művezető. A bonyádi Zománcipari Művek (ZIM) sürgős megrendelését csak nehezen tudja teljesíteni. Plusz mun­kaerőre lenne szükség. A két gyár megegyezett: 6 hetes időtartamra 42 munkás most ott dolgozik. így a ZIM teljesíteni tudja megrendelését, a bri­kettüzem pedig nem produkál gyár­kapun kívüli vagy belüli munkanél­külieket. Az önálló pénzügyi gazdálkodás­ról Pillér Tibor vezető könyvelő mon­dott néhány szót. A Mecseki Szén­bányák tartós fizetési képtelensége közismert. Most az üzemben az évi eredménytermelést vezették be. Az I. félév 19 ezer tonna többlettermelést hozott. A II. félév elején tartunk ugyan, de 7 ezer tonnával csökkent a nyereség a fent ismertetett okok miatt. Az egyensúlyt a kiadások csökkentésével, jó anyaggazdálko­dással, munkaerő-átcsoportosítás­sal igyekeznek fenntartani. Ennek si­keréről decemberben beszámolunk.- HE -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents